Írói fejlődését tekintve fontos időszaknak bizonyult, amikor hétről hétre változatosan, mindig valami újszerűséget a mondanivalójába belecsempészve kellett megfogalmaznia a tényt, csapata megint kikapott. - látom már lelki szemeim előtt az utókor irodalomtörténészeinek életművem ezen részéről mondott, pontosabban leírt ítéletét. Tény, ügyesen választok mérkőzést, amiről beszélni kívánok, de felfoghatjuk akár úgy is a dolgot, semmi sem történik véletlenül.

Pedig véletlenül akár nyerhettünk is volna. Csak a poén kedvéért. Csak most az egyszer, léccilécci.

Az őszi találkozót egy nagyszerű péntek esti mérkőzésen 3:0-ra hoztuk, majd egy hónappal ezelőtt a kupában is sikerrel vettük az akadályt, amit a Bréma jelentett. Ráadásul a hanzavárosiak a tavaszi meccseiken mintha fukarkodnának a (meg)nyerő alakításokkal, beleszaladtak egy-két (számomra) meglepő vereségbe, nem bántam volna (ha már így lendületben vannak e téren), ha egy újabb ilyen történt volna meg velük.

Nem kezdtük rosszul ugyanis a mérkőzést. Igaz, az ellenfél sem. Sőt, ők mintha egy csöppnyivel határozottabban játszottak volna, de nem kellett félteni Méhecskéket sem. De tényleg nem, a zöldfehérek kapuralövései végeredményben veszélytelennek bizonyultak.

A 30. percben aztán egy Petric beadásból Tinga a kapuba talál, hurrá, hurrá - lenne, ha a játékvezető nem ítélné szabálytalannak Mladen Petric megmozdulását Owomoyelával szemben, így mégsem hurrá. Sőt.

Valahogy nem az igazi ez a mérkőzés. Valahogy sem a pályán, sem itt a doboz másik oldalán nincs igazi tűz, küzdés, lelkesedés. Talán ennyire hiányzik a csapatból a még mindig eltiltását töltő Dede, vagy az izomproblémák miatt pályára nem lépő Florian Kringe. Bár Kuba (Blaszczíkowaki) a jobboldalon egész ügyesen jön fel időnként, és egész jó labdákat ad Petricnek, az összkép valahogy mégsem az igazi. Valahogy minden különösebb izgalom nélkül bámulom a tv-ben mozgó apró alakokat, és közben azon gondolkozom, hogyan fogok én erről a mérkőzésről beszámolót írni. A feladat lebeg a szemem előtt (monitor, billentyűzet, frissen nyitott wordpad-dokumentum...), a fogalmaznivaló. Képzeletben már látom a megírandó szöveget. Hurrá. (legalább emiatt)

Mert amit a pályán látok, az éppenhogy nem ad okot örömujjongásra. A félidő utolsó percében ugyanis előbb Kuba sérül le, s kell helyette Kruskának bejönnie, majd szinte csupán pillanatokkal később Aaron Hunthoz kerül a labda, ki Rosenbergnek paszol, aki -bár lesen áll - a kapuba sarkazza a labdát.

Mondom: bár lesen áll.

Dr. Markus Merck játékvezetőnek azonban ez mindegy, a gól érvényes, vezet a hazai csapat 1:0.

És ha már megnyerő alakításról írtam a legelején: akár a délután egyik fénypontja is lehetne - a fő műsorszám - Thomas Doll hisztije a félidőt jelentő sípszó után a pálya közepén a játékvezetői hármas előtt. Lehetne, ha hatna ránk az ilyen. De talán jobb lenne mégis, ha az öltözőbe sietne inkább, a csapatot -már amennyire lehet - rendbeszedni.

A második félidő eleje aztán ugyanúgy helyzetek sorát hozza, de már jobban aggódom. Mert nlgsen olyan könnyű eset ez. Vajon hogyan fogom majd megfogalmazni, ami hamarosan be fog következni? Hogyan fogom leírni azt, hogy 2:0. Hát így. Ilyen egyszerűen. Merthogy a 63. percben Marcus Rosenberg ismét a rá osztott szerepnek megfelelő alakítást nyújt, ismét csak Hunttól kap labdát, és ismét csak a kapuba lövi. Szóval 2:0

Az egész félidőt tekintve meghatározóbb a hazai csapat, több veszélyes megmozdulásuk van, szerintem nagyon nem tett jót nekünk, hogy Kubát le kellett vinni, nagyon, nagíon nem tett jót. A szezon elején még bizalmatlan voltam a sráccal szemben, olyan volt a mozgása, jónéhány megmozdulása, mintha még szoknia kellene, hogy ilyen sok néző előtt játszik. Mintha emiatt adta volna el többször is a labdát, emiatt nem találta volna a helyét a pályán, lsd ominózus augustusi Duisburg elleni hazai verség. Talán a Stuttgart elleni győzelem volt a fordulópont, még decemberben. Nagyon nem örülnék, ha hosszabb időre kidőlne. Fontos a csapatnak.

 A Werdernek végül minden igyekezete ellenére nem sikerül növelni a különbséget, marad ez az eredmény, s az egész mérkőzést tekintve végül is nem történt semmi, de semmi különös: nyert a hazai, a jobb csapat. Én meg megírtam róla ezt a beszámolót.

Hétfőn érkezik a forduló hagyományos összefoglalója. Türelem, már csak egy napot kell aludni.