Szájtátva bámulunk és azzal kezdenénk a Serie A 26. fordulójának összefoglalóját, hogy igazi kis kapusvész tombolt, ha nem kapott volna ki az Inter. Mivel azonban a Nerazzuri idei első veresége alá is odabiggyeszthetjük a fenti címkét (Julio Cesar elképesztő bravúrokat is bemutatott ugyan, de a gól az övé volt, nem vitás), ráadásul a hat pontra beközelítő Roma vezető gólja is Bucci ajándéka volt, maradjunk ennél a témánál. A világ legjobb kapusa például mindjárt hármat kajált (neki inkább az előtte szolgálatot teljesítő harmadosztályú védelemmel van elszámolnivalója), a vele szemben álló francia fenomén, Frey is igen randán benne volt a Juve első góljában, nem is beszélve az általunk egyébként nagyra tartott Castellazziról, aki a Marassiban nézett be egy közepes lövést, miközben Jimmy Fontana 12 perc után cserét kért vállsérülése miatt. Akit viszont eddig nem tartottunk sokra, az Kalac, ő pedig fordulóról-fordulóra cáfol, most például akkora égéstől mentette meg a Milant, ami nagyon rosszkor jött volna az Arsenal elleni élet-halál meccs előtt. Visszakanyarodva az elejéhez, a lényeges dolgok zanzája így néz ki: hat pontra jött fel a Roma, a Fiorentina pedig már csak egyre van a Juvétól, a Milan viszont tovább szakad és ha nem eszmél időben, kénytelen lesz BL-t nyerni idén is.

Hogy meglepetés-e még egyáltalán a Juventus hazai veresége, azt kérdezzük meg a Zebina-Legrottaglie-Grygera-Molinaro védősor tagjaitól, amit ugyanis szegény jó Buffonnak át kell élnie mögöttük, az nem méltó. Ne szépítsük: bár a győzelem csak a lefújás előtt nem sokkal lett meg a liláknak, a Fiorentina kicsit jobban koncentrálva agyonverhette volna a Juvét. Maga a meccs nagyon jól indult, mindkét oldalon futott néhány csodaszép támadás, de míg Zebina föléfejelt, addig Buffonnak már az elején hárítania kellett, miután nem jött be Molinaro csele (miután elajándékozta a labdát, úgy próbálta megzavarni Santanát, hogy hanyatt esett). Nem is kellett sokáig várni, a tartalékos Viola-csatársor lenullázta a hazaiak védelmét és már vezettek is, ráadásul óriási mázlija volt a Juvénak, hogy nem lett szinte azonnal kettő. A fent említett Frey-hiba után Momo a másik kapunál már eredményesebben ollózott, mint két hete a Reggina ellen, ezzel pedig le is tudták egy időre a meccset a csapatok. Eltelt egy óra, mire újra vezetést szerzett a Juve (nem számoltuk, de nagyjából a harmadik kapura menő lövésükből), Ranieri pedig úgy gondolta, hogy akkor most ebből elég is lesz mára és lehozta a gólszerző Camoranesit, ezzel pedig a világ tudtára hozta: ezt a 2-1-et képzeli el ideális végeredményként. Érthető módon Prandelli ezzel nem értett egyet, gyorsan két csatárt is behozott, akik két kacagtató gólt szerezve megfordították a meccset. Papa Waigo már tavaly is beköszönt a Juvénak, most egyenlítő gólja után tökéletes passzal lepte meg Osvaldót, aki a 93. percben megnyerte a Fiorentinának a meccset. Három dolog, ami eszünkbe jutott: Osvaldót kiállította a bíró korábban gólörömként ismert meztelenkedés miatt, mi pedig szeretnénk ismét felemelni hangunkat ez ellen a szabály ellen! Másodszor: rohadtul utáljuk a napvilágnál játszott meccseket, legalább a rangadókat rakják már estére, a kutyafáját! És harmadszor: Palladino ahelyett, hogy a mezét szaggatva a Gobbók bocsánatáért esedezne a pályán mutatott teljesítménye okán, azt találta nyilatkozni, hogy elégedett a játékával, igaz, szerezhetne több gólt. Mondjuk azután, hogy Molinaro a válogatottba jelölte magát… (Juventus-Fiorentina 2-3)

Kifogyott a mák (és a pisztácia…), kikapott az Inter. Még örülhetnek is, hogy csak ennyire, hiszen a gólnál hatalmasat hibázó Julio Cesar bravúrok egész sorát mutatta be, a legnagyobbat nem is Zalayeta jó felé igyekvő büntetőjénél, hanem Materazzi váratlan megoldása után. A Rivas-Materazzi páros játéka láttán egyébként is széles mosoly terült szét Fernando Torres arcán, hiszen a szélvészgyors Lavezzi úgy bolondította meg őket, ahogy csak akarta, sőt, ha Zalayetával néhányszor jobban megértik egymást, már az első félidőben eldönthették volna a meccset. Ehelyett maradt az izgalom, a kemény küzdelem, ami a végére durvaságba csapott át, de az eredmény már nem változott. Zalayeta kihagyta az ajándék-tizenegyest, illetve ez így nem pontos, hiszen erősen és nem is rosszul helyezve lőtte meg a labdát, de Julio Cesar elképesztő sebességgel mégis odaért és kipaskolta, így megspórolhatjuk a kommentek között a szegény Inter ellen befújt jogtalan büntető témakör boncolgatását. Azt kell mondanunk, óriási mázli, hogy a Nerazzuri nem a héten fogadja a Liverpoolt, így van egy hete Materazzinak az Inter-védelemnek, hogy nagyon sokat gyorsuljon, mert ha gólt találnak kapni, az valószínűleg az európai kaland azonnali végét jelenti. Jövő hétvégén a Reggina ellen lehet önbizalmat és sikerélmény gyűjteni! (Napoli-Inter 1-0)

A szinte egész évben szenvedő, sérülésektől tizedelt, égést-égésre halmozó Lazio úgy lefocizta az első félidőben a pályáról a világ és Európa trónján büszkén feszítő Milant, mint a huzat. Tette mindezt a San Siróban. Valamit megérezhetett Delio Rossi, mert mindhárom csatárát pályára küldte, aminek eredményeként bugyikék össztűz zúdult Kalac kapujára. Zeljko azonban nem tágított, egyik bravúrt a másik után bemutatva tartotta meccsben az ezért meglehetősen keveset tevő Milant, mely ráadásul az első félóra végén elveszítette Seedorfot is (az Arsenal ellen sem játszhat. Teringettét!). A második félidőben gyors gólváltást követően alakult ki a végeredmény, a hazaiak büntetőjét pedig szégyenlősen nem kommentálnánk, annál is inkább, mert a bíró később a kapura törő Patót bürokratikus okokra hivatkozva állította meg, miszerint még nem végzett Mudingay sárgájának elkönyvelésével. De Silvestri a hajrára fordulva szemétláda módon rúgta a holdra Patót, amiért egyrészt megkapta a pirosat, másrészt elgondolkodtunk, hogy valóban helye lesz-e a szezon felfedezettjeink válogatottjában. A Milannak igencsak ideje lenne magára talánia, mert amit újabban mutatnak (és ebben benne van a londoni vendégjáték is), azzal sokunk szimpátiáját veszíthetik el, sőt, amit talán jobban sajnálnak, fontos meccsek egész sorát is. (Milan-Lazio 1-1)

A Roma pont annyira nem szaggatta szét magát, amennyire várni lehetett, aztán mégis elég sima győzelem lett a vége a Parma vendégjátékának, amiért a Gialloblu védősorának inkább jár a gratuláció, mint a farkasok támadóinak. Egy Bucci-ajándék (Aquilani köszönte szépen) után egy öngól következett, majd a bíró is hozzátette a magáét, hiszen csak ő tudja, miért érvénytelenítette a Parma szépítését, de nem sokkal később Totti óriási gólja teljesen lényegtelenné tette a kérdést. Hogy teljes legyen a dolog, Zenoni még rúgatott egy gólt Vuciniccsel, mi pedig muszáj vagyunk kiemelni két bulváros dolgot: az egyik a Parma jobbhátvédje, Coly, akinek mi beszólni sem mernénk, nemhogy lecserélni, Mimmo viszont sokkal bátrabb nálunk. A másik meg a Totti- Aquilani affér, ahol meg kell védenünk a fiatal fedezetet, Il Capitanónak meg üzenjük, hogy inkább a játékával mutassa, ki a vezér a csapatban, ne azzal, hogy a neki ellentmondókat terrorizálja. A Real elleni meccs előtt azt mondtuk, ennél rosszabbkor nem is jöhetnének a blancók, hiszen a nyögvenyelős játék mellett Totti formája is minimum aggasztó volt, most viszont a magára találó kapitány mellett hazai sikerek is duzzaszthatják a farkasok önbizalmát. Ha valamikor, akkor most összejöhet! (Roma-Parma 4-0)

Nyert a Cagliari, de még mielőtt legyőzték volna a Genoát, gyorsan meggyőződtek róla, hogy ez felesleges legyen. Ne érezd rosszul magad, kedves olaszfoci-barát, ha nem cseng ismerősen Gianluca Grassadonia neve, szóra sem lenne érdemes, ha éppen nem perelte volna be ex-játékosát az Isolani. Ez viszont nagy hiba, ugyanis a FIGC szabályai szerint az ilyen akciókat előzetesen be kell jelenteni a szövetségnél, és mivel a szardíniaiak ezt elmulasztották, három pont levonással sújtották őket, így Aquafresca teljesen hiába vágott kettőt a Genoa hálójába, pont annyit értek vele, mintha a Lucarelli vezetőgólja a végeredményt jelentette volna. Akinek nem mindegy, az a Rossoblu, mert ők valóban kikaptak… (Cagliari-Genoa 2-1)
Az Udinese félelmetes csatárpárosának köszönhetően nagyot döccenve visszatalált a nyerő ösvényre, aminek az Atalanta itta meg a levét. A Quagliarella-Di Natale duó mintegy öt perc leforgása alatt zárta rövidre a meccs kérdéseit, ezzel pedig a Bianconeri ismét a Milan nyomába eredt. Az Atalantára érdemes idegenben fogadni. Mármint, hogy kikap… (Udinese-Atalanta 2-0)
Cassano egy zseni – nyaktól lefelé. A feje viszont kuka. Használhatatlan. Ezúttal az ő góljával egyenlített a Samp a roppant agilis, kétszer is vezető Toro ellen, majd a hajrára fordulva ismét elgurult a gyógyszer és a két csapat komplett kerete kellett hozzá, hogy Tono ne pusztítsa el a játékvezetőt a kezdőkörben. A mezét azért hozzávágta a vadbarom, hiába kért azóta bocsánatot (melyben az egyetlen megfelelő érvet hozta fel: „Olyan hülye vagyok”), megint el fogják tiltani pár meccsre, pedig a Sampnak nagy szüksége lenne most rá. A Toro eközben – bár még nincs nagyon messze a kieséstől – szinte elfelejtett kikapni, igaz, nyerni is. (Sampdoria-Torino 2-2)

A Palermónak két jó játékosa van, az egyik a kapus, a másik a center. Mivel mindketten megsérültek még az első félidőben, már az is csoda, hogy nem verte őket bucira a Reggina, de úgy látszik, már a déli rangadókon sem számíthat az ember metsző kegyetlenkedésekre. Az Amaranto nagy bajban van, ha a Cagliaritól nem vonnak le pontokat, már utolsó lenne, a Palermótól viszont mentsen meg minket az ég, hogy kijussanak Európába. (Reggina-Palermo 0-0)
Az Empoli ki tudott kapni otthon a Sienától, így nem csak a derbit veszítette el, hanem egy pontra csúszott a csapóajtó fölé. Jövő héten pedig a Milant fogadják, könnyen lehet, hogy nagyon nagy árat kell majd fizetniük a Robur gázolásáért. A Siena eközben derbire derbit címszóval a Fiorentinát fogadja. (Empoli-Siena 0-2)
A Livorno a híradások szerint félkézzel intézte el a Cataniát. Bár az eredmény nem ezt sugallja, tudnunk kell, hogy a hazaiak négyszer is eltalálták a kapufát, az egyiket ezek közül az a Tristan somta rá, akinek már igencsak itt lenne az ideje, hogy állítson az irányzékon. Győzelmével a Livorno kis levegőt vesz, a Catania pedig ripsz-ropsz kiesőhelyen találta magát. Durva csata lesz itt a végén… (Livorno-Catania 1-0)

Nagy csapatmozgásokat követhettünk szemmel a B-ligában is, ahol a múlt heti éllovas Chievo hatalmas meccsen 3-3-at játszott a Leccével, a Bologna így 2-1-es győzelmével (Cesena) beelőzött és vezet. Sőt, jobb gólkülönbsége miatt már az Albinoleffe a második ( Bari – 0-1). A Ravennában ikszelő Bresciában hatvan percet kapott Vass Ádi, a Vicenzából ponttal távozó Grossetóban pedig Filkor gyakorlatilag végigjátszotta a meccset.