Boldogító, s mellette kárörvendő héten lehetnek túl a Barcelona szurkolói, hisz a múlt hét végi bajnokin valami elkezdődött, a játékosok mintha megérezték volna, hogy ezt a Madridot bizony meg lehet fogni. Kezdődött ez a múlt hét végi, Zaragoza elleni győzelemmel ill. a Real Madrid vereségével, majd következett a hétközi BL forduló. Ahol a Real Madrid kikapott a Romától, s úgy tűnik, ebbe bizony belerokkant, majd a szerdai mérkőzésen az elmúlt évek legjobb játékával idegenben 3 gólt lőve szinte továbbjutott a Barca már egy mérkőzés után.

Tudjuk, hogy ma játszik a Juventus, ráadásul nem is kispályás meccset, de mivel ezt az egy meccset játsszák ma, csak holnap fogunk beharangozni, addig is engedjétek meg, hogy ismét nagy szeretettel ajánljuk figyelmetekbe az őszi Derbi della Molle alkalmából készített posztunkat. Akinek akkor nem volt meg, most kötelező!

1993-ban az NHL, 1995-ben az NBA játékvezetők sztrájkoltak egy jóízűt, biztosan sokan emlékeznek, hogy ebben az időszakban több okból is rengeteg vitás, de legalábbis vitatott eset került be az almanachokba. Merthogy bíró nélkül nincs játék, játszani viszont muszáj volt, úgyhogy jobb híján a két amerikai major bajnokság vezetői a másodosztálynak számító minor ligákból, egyetemi bajnokságokból és a bíróképzők frissen végzett, ígéretes ifjoncaiból töltötték fel a keretet. Az amerikai bírók azonban egyszerű okok miatt maradtak távol, ők a fizetésük megemelését szerették volna munkabeszüntetéssel elérni, a Serie A-ban viszont egészen más a helyzet. Itt csalás, sportszerűtlen viselkedés és vesztegetésben való részvétel, valamint a sportfogadásokra vonatkozó törvényi szabályozás megsértésének alapos gyanúja miatt tört ki a rigóvész. Pályán kívülre kerültek az olasz bajnokság legjobb játékvezetői, ennek pedig meglett az ára.

 A játékos: Terry Butcher

A meccs: Svédország-Anglia: 0-0, világbajnoki selejtező, 1989 szeptember 6. Rasunda

Butcher fejbőre felszakadt a mérkőzésen, a sebet összeöltötték, és egy eredetileg fehér kötés került rá. A sok fejelés miatt ismét megnyíló sebből ömlő vértől kárminvörös a kendő vérvörös lett, ahogy a meze is, és Terry pont úgy nézett ki, mint Christopher Walken a Szarvasvadászban a rosszul elsült orosz rulett után. De azt inkább nem mutajuk meg.

Ha már így kellett lennie, a BM elégedett lehet, mert a HSV elleni döntetlennel tovább növelte előnyét a Bréma ellen. Ha már buktak Frankfurtban, ők is elégedettek lehetnek, hiszen sem a müncheniek, sem Steevens alakulata nem szerezte meg a három pontot, akiknek ez őszintén szólva nem is állt szándékukban. A Bundesliga legjobb formáját a Leverkusen futja, ők aztán főelégedettek lehetnek, de még kicsit a Schalke is, mert vereségük ellenére ott maradtak a nemzetközi indulást jelentő platformon. Van min csámcsogni, a legtöbb pályán nem a felejthetetlen megmozdulásokról szólt a forduló.

A hétvégi Birmingham-Arsenalról már a harmadik percben  tudtuk, hogy nem lesz mindennapi mérkőzés, fájdalmasan nem. Martin Taylor szerelni próbálta Eduardo da Silvát, és ez a próbálkozás agyonvágta a meccset és mindenek felett ellenfele további pár hónapját is. Illetve csak reméljük, hogy mindössze annyit, mert ezt az esetet talán még a legkedvezőbb forgatókönyvnek tekinthetjük. Nem egy játékosról hallottunk már, aki Eduardóénál enyhébb sérülés után sem lett ugyanaz a zsugás soha többé. A csatár bal lába úgy törött el boka felett az egyébként Tiny-nak becézett 192 cm magas, kilencvenkilós Taylor súlya alatt, mint a hurkapálca, és amikor mi később megláttuk a képeket, azért szorítottunk, hogy láb maradjon az a láb.

A belépő első ránézésre legeslegrosszabb esetben is csak egy buflák obeliszk ügyetlen korai fegyelmezési kísérletének tűnt, mint szándékos durvaságnak - tegye fel a kezét, aki utóbbira gondolt, amikor a tévében látta az esetet...- leginkább pedig egy rossz ütemű szerelésnek, de a következmény szempontjából ez teljesen lényegtelen. Egy láb nagyon csúnyán eltörött, egy csapat pedig láthatóan megtört.

A Roma lehetett volna még ennél is elégedettebb győztese a fordulónak, ha mondjuk az Inter méltóztatik elszenvedni a neki kiutalt vereséget, de hogy a nagy vesztes egyértelműen a Fiorentina, afölött kár vitát nyitni. Ők ugyanis nem elég, hogy kikaptak az Olimpicóban, de megsérült Mutu és hogy még jobban fájjon a vasárnap, a Milan a hosszabbítás perceiben maga alá gyűrte a Palermót, amivel meg is előzte a lilákat. Ezzel pedig, legalábbis úgy gondoljuk (a forduló előtti tippjeinket nézve ez az ég adta világon semmit nem jelent), kialakult a jövő évi olasz BL-kontingens, ugyanakkor az UEFA-kupás helyekért hatalmas öldöklés várható, hiszen itt hét csapat is jó eséllyel indul (nem beszélve a kupában serénykedőkről). Ebbe a versenybe szállt be hirtelen a Genoa, mely ötöt lőtt az Udinesének a Friuliban, ha pedig további bolond meccseket keresünk, egyből kínálja magát a Toro-Parma (őőőrület!), ezen kívül pedig négy olyan meccsről is be tudunk számolni, mely a legutolsó percekben dőlt el, illetve fordult meg. Sok minden történt, ha még hisz nekünk valaki, akkor hajtson bátran!

1. Amikor komoly sérülés történik a pályán, az embernek mindig az jár a fejében, hogy nem létezik, hogy valaki szándékosan csináljon ilyet. Aztán eszébe jut Roy Keane és már nem biztos semmiben…

2. A Chelsea még Special, de a One nagyon hiányzik belőle.

3. A Juventus elterelheti a problémáiról akár a saját figyelmét is azzal, hogy a bíróra mutogat (zárójelben: tenné ezt ez esetben teljes joggal), de az igazi gondok nem a Reggina elleni meccsen mutatták meg magukat.

A február 22. misztériuma köré írt rendhagyó kvízünk – hiába írtátok sokan a szavazáskor, hogy hiányzik - nem hozott átütő sikert, de ne gondoljátok, hogy ez kedvünket szegte! Már készülünk is a brutális márciusi kiadásra, melyben aztán újra lesz nemulass! A szülinapi kvízünk győztese egyébként az első tökéletes megfejtésekkel nevező Vinter Tibor lett, neki és mindenki másnak is újfent köszönjük, hogy velünk játszott. Jutalmat sajnos változatlanul nem áll módunkban felajánlani, de – ahogy eddig mindig – most is elmondjuk, hogy legközelebb talán már ez is másként lesz. Hajtás után tehát lássuk, melyek voltak azok a születésnapi kérdésekre adott helyes válaszok, melyek Tiborunkat a Valhallába repítették.

Csak roppant nehezen bírjuk ki, hogy ne idétlenkedjünk a huszonegyes szám kapcsán, de biz Isten megtesszük. Kiesési és salátás-tálat is befolyásoló derbikkel érkezik a Bundesliga, ami nem a magyarok fordulója lesz, sokkal inkább a Werderé, akik jóleső nyöszörgéssel, oder vérmérséklet szerint kéjes kárörömmel nyugtázhatják majd, hogy a környéken lévő összes csapat goromba módon hullajtja a pontokat a hétvégén. A német csapatok egyébként komolyat taroltak az UEFA-ban, ebből is látszik, hogy csak a top bajnokságok képesek ellenállni a germán hordáknak.

Miután kiderült, hogy az FA kupát nagy valószínűséggel vagy a  szépen csendben minden fronton előresettenkedő Chelsea, vagy a Manchester United nyeri, és az is, hogy a milánói csapatok idegenben nem hajlandóak focizni mostanság, megint vár ránk a Premier League. Most éppen a szokásosnál eggyel kevesebb meccsel, mert a Carling Kupa (Liga Kupa) döntőjét is vasárnap rendezik, ott Chelsea- és a Tottenham-játékosok fogják halomra lőni egymást. Feltétlen érdekesebb londoni derby, mint a Fulham-West Ham, amely a PL-fordulóra jutott, de ugye így sem veszítünk semmit, inkább nyerünk egy döntőt... A pálmát viszont minden kétséget kizáróan az a meccs viszi a hétvégn, amelyen a kissé használt, de igazán príma állapotban levő Benjanival felszerelkezett ördögűző Manchester City az immár Yakubuval felálló Evertont fogadja. Óriási meccsre van kilátás a City of Manchester Stadionban. Egyébként úgy döntöttünk, hogy szülinapi jóslatainkhoz is igénybe vesszük Andy Kaufman szolgálatait, mint vendégszakértőét, érdemes odafigyelni kissé árnyalt, olykor általunk is vitatott, de kétségtelenül érdekes meglátásaira.

(pancho_sanza távollétéből csókoltat mindenkit, addig is fogadjátok ismét szeretettel a madridista.hu arcát, tzolit:) A hétvégén a 25. bajnoki fordulót rendezik Spanyolországban, az éllovasoknak látszólag ezúttal könnyű feladata van, mert a Real Madrid a Getafe csapatával mérkőzik a Bernabéuban, a Barcelona pedig a már gyakorlatilag kiesett Levantét látja vendégül. Ettől függetlenül ez a forduló sem ígérkezik érdektelennek, rendeznek például egy igazi kiesési rangadót a Murcia és a Valladolid csapatainak részvételével, és érdemes lesz figyelemmel követni a Racing-Almería mérkőzést is, ha másért nem, Diego Alves kapusért biztosan: a brazil portás hálója immáron 617 perce bevehetetlen, és a kantabriaiak ellen akár tovább haladhat a halhatatlanság felé.

A BL-csapatokról leszakadt ing-gatya, hiszen egy héten belül a harmadik meccsüket kénytelenek játszani, és ugye senkinek nem kell feleleveníteni, milyen meccseken vannak túl. Semmi másra nem vágynak, mint egy Cagliari elleni hazai 1-0-ra, ahol elég 20 percet játszani, aztán le lehet alibizni a hátralévő időt némi lábkapkodással elegyített fetrengéssel. Ám a sors egyikükhöz sem ilyen kegyes! Látszatra a Romára vár a legnehezebb feladat, ők a Fiorentinát fogadják, de nem szabad elfelejtenünk, hogy hiába fingatta szerteszét magát Spalletti csapata, csütörtök este a lilák is pályára léptek az európai harctéren (és győzték le 2-1-re a Rosenborgot). A Milan is el tudna képzelni kellemesebb wellness programot, mint a derékhad egyik rapszodikus reprezentánsát, a szintén Európába vágyó Palermót, akiknek a kapuját ráadásul a kétszámjegyű bravúr/meccs indexszel domborító Fontana védi. És akkor elérkeztünk az Interhez, mely nem elég, hogy utazni kényszerül, de lógó orrát egyenesen a Marassi felé irányítja, ahol nem kisebb falat vár rá, mint a győztes derbi lendületétől és Cassano csodálatos játékától erősen felfújt arccal acsarkodó Sampdoria. Az Öreg Hölgy közben azzal a céllal slattyog le délre, hogy egy határozott mozdulattal kirúgja a sámlit a Reggina alól. Micsoda forduló lesz!

A mai napnak is vége, összeszedjük a tortamaradványokat és bohócsipkánkkal a fejünkön kilocsoljuk a maradék söröket a lefolyóba, miközben azon gondolkodunk, mennyire jó érzés egy ilyen barátságos kis blog szerzőinek lenni. Mert bizony jó érzés. És ma különösen az volt. Most az jön, hogy párás szemmel megköszönjük a kedves szavakat és a rengeteg elismerést, valamint a mögöttünk lévő egy évben tapasztalt kitüntető figyelmet, amit nekünk szenteltetek.
Azt gondoljuk, a futballt szerető és értő kollektíva gyűlt az NST zászlaja alá, büszkék vagyunk rá, hogy az összes szurkolókról szóló sztereotípiát megcáfolva az a réteg tart velünk napról-napra, melyhez tartozónak mi is valljuk magunkat.

Még annyit, hogy azt hiszem, Heinrich, Habitang, pancho_sanza és Ryan O’Brian nevében is szólhatok, amikor azt mondom: a blogra áldozott minden percünk ezerszeresen kamatozik általatok.

Köztudott, hogy mi itt az NST-nél nagy rajongói vagyunk a rainbownak vagy a rabonának, egy kötényért egyenesen megőrülünk, de ettől még nem megyünk el szó nélkül egyéb csodálatra méltó  készségek mellett sem. Főleg akor nem, ha számunkra hihetetlen szinten űznek valamit. Egy egyszerű, mindenféle huszonkettedikét vagy februárt nélkülöző dátum esetén ennek a posztnak nem lenne helye a blogon, de még a hét elején úgy döntöttünk, hogy ma egyéb futballközeli élményeinknek is helyt adunk. Ha meglátjátok a videót, úgyis tudni fogjátok, de előre szólunk, hogy ha véletlenül Raúlról, Effenbergről, Romarióról, Cambiassóról vagy akármelyik Ronaldóról készülne háttérkép ezen a videón, ma akkor is feltettük volna. Már, ha megtaláljuk...:)

Nem árulunk zsákbamacskát, véletlenül Fernando Torres az alany, ő viszont úgy formálódik a kurzorradír és a kurzorecsetek vonásai alatt, szakszerű maszatolásból, hogy a klip hitelességében erősen kételkedni kezdtünk. Megkérdeztünk egy szakembert, aki nagy mormogva csak annyit mondott: "készsgszintű használat". Azután félórára eltűnt hogy magányában eméssze, amit látott.

Ha valakit esetleg érdekel, a képet innen lehet letölteni

... Májer a léc alá bombázott a Bernabeuban, hatot kaptunk az oroszoktól, Szanyó benyomta a tizit a skótoknak, vagy amikor Varga Zolit a szemem előtt elrabolták a drukkerek.

A három dologhoz hasonlóan, ezúttal is tőletek reméljük a munka dandárját. Várjuk az élménybeszámolókat, a grandiózus, vagy éppen más számára alig észrevehető momentumokat, várjuk a katarzist és a teljes megsemmisülést, a szívbe markoló drámát és az önfeledt vidulást. Amikor ott voltál, ami örök nyomot hagyott benned, amit évek óta meséltek a haverokkal.

Közös emlékmű a pillanatoknak, banális véletleneknek, felejthetetlen élményeknek, melyekért érdemes volt kihisztizni az első Tisza csukát, több száz, vagy ezer kilométert utazni, esetleg hajnalban kockára fagyni az áhított jegyért.

Egy fociélmény, első kézből, átélve, megélve, belehalva, nem feledve.

Ott voltam, amikor...

Nincs az az ember a világon, aki születése napján ne sietne úgy haza, hogy az adneralin-szintjét már nem lehet tovább fokozni. Alig várja, hogy családja, szerettei körében kibonthassa végre a zizegős papírba csomagolt ajándékait és örülhessen, hogy végre megkapta azt, amiről egész évben beszélt, álmodozott, amik előtt megállt a kirakatoknál, amire annyit gondolt. Ha Ti is így vagytok ezzel, akkor fogadjátok szeretettel a historikus rendhagyó születésnapi posztját, melyben egy olyan játékosról lesz szó, aki szintén a napokban ünnepel, ráadásul miféle fociblog az, mely egy teljes éven keresztül működik úgy, hogy nem ejt szót a valaha volt egyik legnagyobb angol őskövületről. A mai napon három hasonló bejegyzéssel jelentkezünk, az utolsó ezek közül a február 20-án született  Jimmy Greavesnek szentel néhány mondatot. Méghozzá mindjárt a hajtás után! 

Az angol humorhoz (és kajához) ember kell, nem vitás. Mégis, megmutatják ám néha ők is, hogy hiába a konyhában kurvák és az ágyban szakácsok, azért ha arról van szó, hogy kegyetlenül be kell oltani az ellenfél csapatát, ők sem maradnak el jelentősen a többi nemzet szurkolóitól. Az alábbiakban egy rovat első bejegyzését láthatjátok, ezután rendszeresen jelentkezünk majd futball-viccekkel, hogy oldjuk a kommentek között rendszeresen kialakuló feszültséget. Mostani válogatásunk a méltán népszerű F is for Football c. könyvből származik, melyről a mai napig nem tudjuk, hogy Heinrich kolléga igazából ellopta egy londoni szurkolói shopból, vagy valóban ajándéknak szánták. Már mindegy, tagadjuk anyánkat is, ha kell! 

Nincs az az ember a világon, aki születése napján ne sietne úgy haza, hogy az adneralin-szintjét már nem lehet tovább fokozni. Alig várja, hogy családja, szerettei körében kibonthassa végre a zizegős papírba csomagolt ajándékait és örülhessen, hogy végre megkapta azt, amiről egész évben beszélt, álmodozott, amik előtt megállt a kirakatoknál, amire annyit gondolt. Ha Ti is így vagytok ezzel, akkor fogadjátok szeretettel a historikus rendhagyó születésnapi posztját, melyben egy olyan játékosról lesz szó, aki szintén a napokban ünnepel, ráadásul miféle fociblog az, mely egy teljes éven keresztül működik úgy, hogy nem ejt szót a valaha volt egyik legnagyobb brazil játékosról. A mai napon három hasonló bejegyzéssel jelentkezünk, a második ezek közül a február 19-én született  Socratesnek szentel néhány mondatot. Méghozzá mindjárt a hajtás után! 

Blazírt pofa, lefitymáló tekintet, fájdalmas grimasz, esetleg túláradó gólöröm. Eddig ezeket az arcait ismertük a francia géniusznak, de most ütött a leleplezés órája, a boncasztalon csupaszra vetkőztetjük infantilis lelkét. Az NST bemutatja: Thierry Henry, a Kaméleonember. Sasjózsi meg monnyon le.

Nincs az az ember a világon, aki születésnapján ne sietne úgy haza, hogy az adneralin-szintjét már nem lehet tovább fokozni. Alig várja, hogy családja, szerettei körében kibonthassa végre a zizegős papírba csomagolt ajándékait és örülhessen, hogy végre megkapta azt, amiről egész évben beszélt, álmodozott, amik előtt megállt a kirakatoknál, amire annyit gondolt. Ha Ti is így vagytok ezzel, akkor fogadjátok szeretettel a historikus rendhagyó születésnapi posztját, melyben egy olyan játékosról lesz szó, aki szintén a napokban ünnepel, ráadásul miféle fociblog az, mely egy teljes éven keresztül működik úgy, hogy nem ejt szót a valaha volt egyik legnagyobb olasz csatárról. A mai napon három hasonló bejegyzéssel jelentkezünk, az első ezek közül a február 18-án született  Roberto Baggiónak szentel néhány mondatot. Méghozzá mindjárt a hajtás után! 

Valahogy így megy ez. A 2007-es esztendő olyan vadsuhancokról szólt, mint CéRonaldó, Messi (a FIFA World Player of the Year dobogósai) vagy Fabregas. Ronaldó túllépett az öncélú cselgép korszakán és kezdi elhagyni műeséseit, Messi, a sokadik Maradóna utód tényleg bizonyította, hogy nem csak bulvár felhangról van szó az esetében, és varázsütésre Fabregas is átváltozott irányítóvá. Ma már egyértelműen ők A világsztárok, de Benzema (20), Krkic (17), Dos Santos (18) vagy Anderson (19) is ott járnak a nyomukban. A teljesség igénye nélkül körbenéztünk a világon, kik lehetnek azok, akik néhány év múlva robbanhatnak be az abszolút elitisták közé.

Azaz David Beckham IQ- és Futballkvíz Light. A kvíz annyiban feltétlenül rendhagyó, hogy kifejezetten a mai napra készült, ezen kívül nem igényel egyik kérdés sem órákig tartó guglizást, mégis illik talán annyiban az eddigi tesztek sorába, hogy így is van köztük rengeteg olyan érdekesség, ami talán sokatoknak újdonság lesz! Tehát a szabályok ismertek, bandázni lehet a kommentek között, de aki tippelget, azt lekötözzük a REAC-Tatabányán a nézőtérre. A megfejtéseket továbbra is a benitonstATyahooDOTcom címre várjuk ma este 8-ig, a győztes pedig az lesz, aki nyer. És a többiek. Jó mulatást!

Ki az ágyból pajtás, dugd elő azt a fürtös fejedet a paplan alól!!

1969-ben utoljára állt össze a Beatles egy stúdióban, ie 1295-ben megkoronázták II. Ramszeszt, 2006-ban pedig az Egyesült Királyság történetének legnagyobb rablását követték el február 22-én. Hogy ez kit érdekel? Megmondjuk azt is. Holnap lesz egy éve, hogy bede annyira felrántotta magát a Barcelona-Liverpool meccsen, hogy úgy határozott, leírja ezzel kapcsolatos gondolatait. És leírta. Február 22-én történt mindez, az Úr 2007. évében. Azaz pont egy éve. Holnap tehát születésnapunk lesz, amire, most már bevallhatjuk, készülünk egy ideje. És ha már készülünk, akkor talán nem lövünk le semmiféle meglepetést, ha eláruljuk, te, kedves NST-törzsolvasó, holnap nem leszel valami produktív a munkahelyeden. Készülünk néhány újdonsággal is, de a blog szülőanyja által elvetett, egy ideje valóban mostohán kezelt magvak között is lesz, melyet újra csíráztatunk, ezen kívül pedig természetesen nem maradnak ki azok a dolgok sem, melyeket szürke, eseménytelen péntekeken is ki szoktunk lőni. Hajtás után részletek.