Gyűrögetjük a zsebkendőnk, rágjuk a szánk szélét, köhécselünk a kínos csöndben, de végül csak bevalljuk: lapos fordulóra számolunk. Volt itt BL, UEFA, botrányos forduló, hosszabbításos DFB kupa müncheni derbivel, van Bommel honosításos rizsfelfújtja, amit csak a jónép megkíván. Némileg törvényszerű, hogy beköszönt a recesszió, rajtunk üt az télvégi melankólia, ámbátor ha a Hertha – Duisburg csemegét túléljük, már nagy bajunk nem lehet. Nem úgy, mint a Bayernnek. Tavaszi forma alapján rangadónak billogozzuk a Sasok északi berepülését, és természetesen a Werder - Borussia ütésváltásról sem felejtkezünk meg. Hirtelen jött fölös idejében (3 hetes eltiltás), Diegót torinói városnézésre csábítjuk, van der Vaart meg kobzakodjon csak Kyrgiakosszal.

Hertha BSC – Duisburg 5-0
Pajáék jól megszokott, kényelmes fotelként terpeszkednek a nappali Bundesliga közepén, szép lassan eggyé válnak a környezettel, hiányukat csak akkor érezné az ember, ha nem lennének. Esetleg akkor sem, de ennyire ne legyünk gonoszak, a hagyomány az hagyomány. A Zebracsorda átmeneti veszettségében letarolta a nagy konkurens Bielefeldet, de ezt csak kérész-fellángolásnak minősítjük, hiszen ezen az estén kizárólag mi prüszkölünk majd véres habot, amint dobrokolva követeljük a zebrák négybevágott tetemét a kandeláberekre, miközben gyertát gyújtunk a kiebrudalt Ailton emlékére. Úgy kell nekik, zuhanjanak le. (2. számú kényszeredett beismerés: igazából csak kettő-egy lesz.)

Schalke 04 – FC Bayern 2-1
Nehezen elképzelhető, hogy a Schalke bele tud még szólni a bajnoki cím sorsába. Illetve nagyon is tud, csak nem úgy, ahogy szeretnék, de az északi duó számára még tartogathatnak némi gesztenyét, amit akár – a topcsapatok általános tavaszi  formaingadozását elnézve – még maguk is elfogyaszthatnak. A S04 egyébként az egyik legemocionálisabb csapat, a fűdeszarok vagyunk és az idenekünkasalátástálat hype váltogatja egymást, a középút arrafelé járhatatlan. Két hete még Fülig Jimmy vigyorral álltak a dobogón, most éppen fűdeszarok. Csakhogy. Senki ellen nincs olyan gyatra mérlege a Münchennek, mint Kurányiék ellen, legutóbbi négy látogatása alkalmával például a Generális csúnyán megveretett, még durvábban fogalmazava soha életében nem szerzett pontot Gelsenkirchenben jártában. Persze most azt mondja, minden sorozat véget ér egyszer (a héten már megszakítottak egyet, szóval ne legyenek telhetetlenek), fel vannak dobva az 1860 ellen aratott győzelem miatt (szerintünk meg mocskosul nem hiányzott a 120 perc), visszatér Demichelis (de nincs van Bommel) és újra a kezdőben lesz Ribéry is (erre mondjuk nincs meggyőző riposztunk). A mesterek mindkét oldalon a bávatag kérődzőt idéző támadójátékot ustorozzák, Hitzfeld különösen azzal elégedetlen, hogy sokat bikkantják előre a labdát (hja, ha nincs aki felvigye) és pontatlanok a centerezések. A túloldalon Müller sportigazgató a balsorsban véli megtalálni a botladozás fő okait (elcsúszó Rafinha a Wolfsburg, égből behulló löket a ’kusen ellen) és a családias hangulat oltárán tovább erősíti Slomkába vetett bizalmát. A mostanában botlogó Lució és a frissen gyógyult Demichelis (rá egyébként nem lehet panasz) mellett lehet esélye a hazaiaknak, Asamoah-t meg szállja meg a gondviselés, bár Neuer-en is elférne egy kis égi áldás.

Werder – Dortmund 2-0
Még akkor is, ha szezonbeli mindkét összecsapásukat a BVB nyerte, ennek a tetejébe jön még Diegó eltiltása, aki helyett a felépült Jensen kezdhet, aki ugyan nem a brazil színvonalán játszik, de többször pótolta sikerrel a karmestert. Jensen mellett Hunt és Pasanen is újra ott lehet a kezdőben. Egyébként a két győzelem ellenére a BVB-nek senki ellen nem veszített annyi meccset, mint a Werder ellen, és sehol nem kapott annyi gólt, mint a Weserstadionban. A Dortmund is kupa meccset játszott a héten és a Hoffenheim testén át az elődöntőbe gyalogolt.

Hannover – Nürnberg 3-1
Mindkét gárda botrányos formát fut, bár hozzá kell tenni, hogy Husztiéknak mem volt a legideálisabb a sorsolása (HSV, KSC, BM), a Klub ideális ellenfél lehet a feltámadáshoz, különösen azért, mert a Nürnberg bármikor gond nélkül megalázza, lefocizza önmagát, csak hagyni kell, hogy megverjék magukat. Koller, Koller, hova keveredtél?!

Karlsruhe – Wolfsburg 1-1
A farkasok kiemelten jól kezdték a szezont (13 pont a lehetséges 15ből), akik a bajnoki menetelés mellett olyan bravúrákra is maradt ereje, mint a HSV kiütése a kupából (a mázli azért feltétlen kellett hozzá). Hajnal Tomi teljesen felesleges sárgája miatt hiányozni fog, ilyen erővel eret is vághatott volna csapatán, nem igazán van pótlék házon belül. A KSC az utolsó hét meccséből csak egyet nyert meg, mégsem fogadnánk ellenük, mert csapatként sokkal egységesebbek, sokkal jobban tudnak küzdeni egymásért, mint az összeharácsolt Wolfsburg, és sorscsapások ide-hiányzók oda, még a hazai győzelmet sem tartjuk elképzelhetetlennek.

Rostock – Arminia 2-0
Annyiszor tüzeltük az Arminiát utolsó vérig való küzdésre, lelkük megacélozására, hogy már belefáradtunk, ezekben egyszerűen nem szorult szikrányi büszkeség sem. Az a csapat, amelyiknek ennyire nincs tartása megérdemli, hogy zuhannyon le, mint a dinnye ára szeptemberben. A Rostock meg pont a másik pólus, fikarcnyival sem jobbak, de ha nagyon kell, akkor mindig odateszik magukat orrvérzésig.

Vasárnap
Bochum - Bayer 04
HSV - Frankfurt