Arsenal-Aston Villa:
Nem mondhatjuk, hogy sima ügy. A Villa 26 idegenben lőtt góljával a legpofátlanabb vendég az egész ligában, és utoljára 23(!) fordulóval ezelőtt volt képtelen betalálni. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a három leggólerősebb csapatból kettő találkozik, akár gólgazdag meccsre is számíthatnánk. A 2-1 és a 2-2 között vacilláltunk, de aztán eszünkbe jutott az a két szó, amely a legnagyobb különbséget jelöli a két csapat között: Arséne és Wenger. 2-1

Birmingham-Tottenham:
A Chelsea elleni ligakupa-győzelem után nem valószínű, hogy Birmingham-kaliberű alakulat ellent tud mondani a Spursnek, bár a londoniak minden fejlődése ellenére sem látjuk még azt a fajta kiegyensúlyozottságot, amely elég lenne ahhoz, hogy biztosra menjünk az esetükben. Ezt jól jelzi, hogy a Spurs idegenben idáig csak kétszer húzta be a három pontot, bár az is igaz, hogy a Birmingham éppen a harmadik legrosszabb hazai csapat a ligában. Nem valószínű, hogy a szabadjára engedett és a magukat kissé túlmulató vendégek hatodnapossága kihatna a meccsre, a nagy győzelmek után jellemző  étvágy- csökkenés viszont hatni fog. Sok múlik azon, hogy Ramos visszarángatta e már a földre a fiúkat. Meggyőződésünk, hogy igen, focizini pedig sokkal, de sokkal jobban tudnak. Folytassa, Senor Ramos! 1-2

Derby-Sunderland:
Két csapat, amelynek edzői, Paul Jewell és Roy Keane épp a héten tettek félreérthetetlen utalásokat elégedetlenségükre, egyben arra, hogy ők maguk sem hibátlanok. Mindketten saját szerzeményeiket kritizálták, Jewell Robbie Savege-t, míg Roy Keane saját menedzseri munkáját is megkérdőjelező módon nyolc játékosról döntötte el, hogy az általa vezetett Sunderland jövőjének nem lesznek részesei. Mi ebben a fura? Nyolcból hetet ő igazolt, és többek között ennek köszönhetően a SUnderland a 2007/08-as szezon egyik legnagyobb költekezője. Vagy ezek után inkább: herdálója. Azért a Fekete Macskák az utóbbi időben pár egészen reményteljes produkciót is bemutattak, de most a Derby haláltusájának egyik utolsó áldozatai lesznek. Pontot hagynak a Pride Parkban. 1-1

Fulham-Manchester United:
Indokolásra nincs igazán szükség, a harmatos és megrekedni látszó Fulhamet pár óra választja csak el egy újabb kiadós veréstől. Ronaldótól ismét várjuk a gólt, pláne, hogy az utolsó öt kezdőként játszott Fulham elleni meccsén mindig eredményes volt, és tudjuk, hogy a kiscsapatokban nincs védő, aki megállítaná. Ja, és Tevez ismét betalál a PL-ben. 0-3

Manchester City-Wigan:
A City a múlt héten bemutatta, hogyan lehet elkényelmesedni és letompulni egy-egy nagyobb diadal után. A United megérdemelt idegenbeli legyőzése után az Everton az első gólja után egy, még önmagára árnyékára sem  emlékeztető Cityt vert el. Meccsvégi frusztrációjukat jól körülírta Martin Petrov viselkedése, aki úgy osztotta az allenfelet, mintha csak ki akarta volna állíttatni magát. Akarta vagy nem, sikerült neki, végül tényleg elsőként öltözött át - a City pedig nélküle fogadja a Wigant. A bolgár hiánya komoly érvágás, mi pldául nagyon kíváncsiak lennénk arra, hogy az Eriksson-csapat gólt eredményező támadásai közül mennyiből maradt ki. Van egy olyan érzésünk, hogy az Aston Villa Ashley Young-jával és a PL legjobb gólvágóival együtt ilyen értelemben a PL leghatékonyabb játékosai között van. Manchester kékjei az Easltanden azért begyalulják a Wigant Petrov nélkül is. 2-1

Middlesbrough-Reading:
A Reading a második PL-szezon minden krízisén keresztülmegy, már csak az a kérdés, hogy túléli-e. Főleg, hogy éppen most szedtek be soroztban nyolc komoly pofont, és ezzel a nyolc egymás utáni vereséggel saját negatív rekordjukat múlták alul. A Boro az eltiltott Aliadiere nélkül áll majd fel, viszont a Reading ellen ez nem látszik problémának. Tuncay még súlyos vereségek alkalmával is zavarba tudta hozni nagycsapatok védelmét, Alves pedig bizonyosan képes ugyanerre a Reading ellen. A Boró a havi mázliutalványát az FA kupában már beváltotta a Sheffield United ellen, de most erre nem is lesz szüksége. 1-0

Newcastle United - Blackburn:
A Newcastle éppen a padlón van, kérdés, hogy elkezdenek-e felállni, vagy lefúrják magukat az aljzatba. Keeganék nyilván érzik, hogy nem húzhatják már túl sokáig - konkrétan semeddig - , hogy egy derűre bármiféle okot adó produkcióval rukkoljanak ki, mert különben jön az örvény, akkor pedig a Szarkáknak annyi. Úgy gondoljuk, hogy a Newcastle tud annyit, mint a Bolton, és ez ahhoz biztosan elég, hogy a Blackburnt a kapu elé szegezzék hosszabb időre. Az antennáink döntetlent érzékelnek. 2-2

West Ham-Chelsea:
Gyakorlatilag minden a Chelsea mellett szól, de azért ez mégiscsak egy londoni derby lesz, méghozzá egy felhergelt Chelsea-vel. Nem elég, hogy elbukták Liga-kupa döntőjét a Spurs ellen, előtte edző és játékos tépte egymás grabancát tréningen. Tudjuk be annak, hogy túlságosan nyerni akarnak? Mivel ismerjük John Terryt, és a Kékek mentalitását, készséggel elfogadjuk ezt a magyarázatot. Persze, hogy elfogadjuk, hiszen többek között ezért teszünk a Chelsea-re. 1-2

Bolton-Liverpool:
A Pool az előző fordulóban ismét vérszegény játékkal nyert csak, és megint nem a csapat hozta a meccset, hanem egy játékos (Torres, hát persze, hogy ő), valamint az ellenfél két éktelen nagy bénasága. Láttuk a Liverpoolt a Derbytől a Unitedig midenki ellen, és egyáltalán nem túlzás: senki ellen sem képesek egy biztosra vehető könnyed győzelemre. A Bolton ugyan nem a leggólerősebb csapat, de jobb periódusaiban akár el is kaphatja a Poolt, márpedig a nyakunk rá, hogy a meccsből legalább huszonöt perc az övék lesz. Azon a huszonöt percen múlik minden. Felkészültünk a maflásra: 1-1

Everton-Portsmouth:
Jermaine Defoe, Redknapp minden dörzsöltsége, de az egész Pompey sem elég ahhoz, hogy a ellensúlyozza az Everton nagyon tudatos játékát, és eltökéltségét, amivel a negyedik helyre és a városi rivális minden könnycsatornájának megnyitására törnek. Az Everton megint erősnek bizonyul majd. 3-1