Azt kell mondjuk, bajnok az Inter, hiszen a kilenc pont fór több, mint masszív, a döntetlennel viszont értelemszerűen a Roma sem növelte előnyét a Juve előtt, a Fiorentina ellenben a Livorno legyőzésével visszaelőzte a Szicílián ikszelő Milant, így az első öt helyen csak minimális változások álltak be. Barátkozzunk a gondolattal: a hátralévő küzdelmek a BL-helyekért, az UEFA-kupáért és a kiesés elkerüléséért zajlanak majd. Szolid izgalmakat a kupa prezentálhat még, meg persze a tabella hátulja, ahol a két sereghajtó kivételével őrületes mozgolódás vette kezdetét, aminek köszönhetően a pár hete még a középmezőnnyel kacérkodó Livorno találta magát az orálisan kielégített hímtag rossz oldalán. Középen a Samp elszalasztotta esélyét, hogy megelőzze az Udinesét, sőt vereségével igencsak magára engedte az Atalanta-Palermo párost, sőt, ami még jobban fáj, a Genoát már csak jobb gólaránnyal előzi meg. A két percen múló bajnoki cím és a 25. forduló krónikájához hajts tovább!

Már azt hittük, hogy a bab is hús és a lyuk is sajt, amikor idén először felpöfögött a kapu elé a Traktor, és egy örökös csékától elvárható magabiztossággal, Doninak esélyt sem adva scudettót érő bombát zúdított a kapu jobb oldalába. És ha már hátulról kezdtük (amit egyébként úriember soha nem tesz…), maradjunk is egy gondolat erejéig Zanettinél. Az Inter címerállata csodálatos labdarúgó, 13 éve hűen szolgálja szíve hölgyét, akár jobbhátvédként, akár szűrőként kell pályára lépnie, mindig szinte hiba nélkül teszi a dolgát, a sors pedig az ilyeneket meg szokta hálálni. Most éppen azzal, hogy (szinte?) eldöntötte a bajnoki cím sorsát, méghozzá egy olyan lövéssel, ami díszére vált volna az ezúttal hiányzó Ibrahimovicsnak is.
Visszatolatva az elejéhez megállapíthatjuk, hogy az első félidő annak ellenére az Interé volt, hogy végül a farkasok vonulhattak előnnyel pihenni. Crespo gyönyörű lövése egy ilyen szezonban nagy meglepetés, hogy nem pattant be, nem sokkal később pedig Totti pont úgy előzte meg az emberét (Chivut), ahogy azt a beharangozóban az argentin csatártól vártuk és már vezetett is a Roma. Mancini nagy kockázatot vállalt azzal, hogy Ibrahimovics hiányában is rápróbált az egycsatáros játékra, a szünetben gyorsan vissza is álltak a több sikerrel kecsegtető Crespo-Suazo kettősre, majd amikor már igencsak szorult a kapca, bejött Balotelli is, Pelé pályára lépésével pedig fél órával a meccs vége előtt Mancio kihasználta harmadik cseréjét is. Öt perccel később pedig kétségbeesetten az utolsó fegyveréhez nyúlt: az emberhátrányhoz. A bíró helyett most a szanitéc olvasztotta tíz főre a csapatot, Maxwell eltávolítása azonban nem úgy tűnt, hogy a szokásos eredményt hozza, hiszen a Roma egyértelműen átvette a játék irányítását és igencsak a levegőben lógott az újabb, immár mindent eldöntő találat (Aquilani sérülése előtt mindkét helyzetét gólra váltotta volna), ám ehelyett Mexés lépett elő főszereplővé. A francia vért ihatott a rangadó előtt, mert az egész meccsen mutatott játékában benne volt, hogy nem fejezi a csapata számára rettenetesen fontos összecsapást, amit valószínűleg a bíró is érzékelhetett, hiszen egy olyan eset után állította ki, amikor éppen nem követett el semmit (bár úgy érkezett az embere mögé, hogy magunk is megrettentünk). Nem állítjuk, hogy ennek volt köszönhető az Inter egyenlítése, de az biztos, hogy egy középhátvéd kiesése minden rögzített helyzetnél fejetlenséget generál, (Crespo fejesénél még Doni kihúzta a kakából a rómaiak szekerét) majd az Inter – ha a hóhér személye meglepetés is –a rájuk idén oly jellemző magabiztossággal, egyáltalán nem érdemtelenül mentette döntetlenre a rangadót.
Az Inter otthonában fogadja majd a Fiorentinát (melyet idegenben is tükörsimán vert bucira) és a Juventust, majd hárommal a vége előtt „megy” a Milanhoz, a mostanában megélt formahanyatlás és sérüléshullám is kevés lesz ahhoz, hogy izgalmas végjátékot lássunk. A Roma még egyszer ellátogat idén a San Siróba fogadja a Milant, majd „idegenben” játssza a szezon második derbijét, úgyhogy ezek alapján akár még rá is közelíthetne a Nerazzurira, de ahhoz botlania kellene Mancióéknak, ezt pedig idén a Nerazzuri makacsul nem hajlandó megtenni. (Inter-Roma 1-1)

A Milan 4-4-2-je a keretéből kiindulva lehetett volna akár félelmetes is, csakhogy a Catania ellen a Brocchi-Emerson-Ambrosini-Seedorf összeállításban futottak ki, ez pedig még egy kieséstől gazdagon fenyegetett szicíliai kiscsapatot sem rémít meg. A mutatott játék annál inkább ijesztőre sikerült, az első említésre méltó momentum Pato gólja volt (csekény 55. percet kellett várni rá), a Kacsa erős és jó helyre igyekvő lövésének kapuba jutásában azonban nem tudjuk nem észrevenni Polito kapus felelősségét. Tíz perc sem telt bele, Spinesi szép fejessel egyenlíteni tudott és ki is alakult a végeredmény, bár Pippónak még futotta egy lesgólra, a játékvezetőnek pedig volt bátorsága két szoros ítélettel is annulálnia a hazaiak találatait. Furcsa érzés lehet most Milan-szurkolónak lenni, hiszen hiába Európa és a világ legjobb csapata az övék, még egy Catania elleni meccset is reszketve kell végignézniük, hogy érkezik-e az apokaliptikus méretű égés, vagy összejön az egy pont. Kicsit izgulunk, mert (bocs mindenkitől, akit ez bánt), sokkal szívesebben látnánk a BL-ben jövőre a Rossonerit, mint a Violát, de a Kakát és Pirlót egyszerre nélkülöző Milan játékától felállt a hátunkon a szőr. És akkor kérdezzük, Ferrari és Vargas hozzák majd jövőre a mannát? (Catania-Milan 1-1)

Firenzében csak egy csapat van, mégis hat derbit nyomnak idén a nyüzsgő toszkán futballéletnek köszönhetően, ezek közül volt egy a Livorno elleni összecsapás. Magáról a mérkőzésről annyit érdemes megjegyezni, hogy Papa Waigo belőtte élete első Viola-gólját, amivel a Fiorentina otthon is tartotta a három pontot, de ennek sokkal súlyosabb ára volt, mint amit előre rászántak volna Prandelliék. Azt ugye tudjuk, hogy múlt héten legalább egy hónapra kidőlt a román gólzsák, Mutu, és egy ideje már szintén sérüléssel bajlódik Vieri is, most pedig csatlakozott hozzájuk Semioli, így szinte nem is maradt támadó, aki a jövő heti, Juventus ellen esedékes meccsen szembenézhet Buffonnal. Hogy mi van Pazzinivel? Nem, ő nem sérült meg, csak kisárgult. Bravó, Pazzo! (Fiorentina-Livorno 1-0)

Az Atalanta bő félóra alatt úgy átgyalogolt a Cassano nélkül felálló Sampdorián, hogy mire a genovaiak egyet mukkanhattak volna, már 3-1 állt az eredményjelzőn. Volpi ugyan már a harmadik percben vezetéshez juttatta a vendégeket (nem kis góllal), de még egy cigit sem szívhatott el nyugodtan az ember, máris jött az egyenlítés, (ki más, mint Doni?), majd a fordítás, még az első félidőben a megnyugtató, a második elején pedig a gyalázó találat is megérkezett. Mindkét csapat attól szenved, hogy hiába játszik otthon mindenkire veszélyesen, amint kiteszi a lábát saját stadionjából, a kiesőjelöltek is virgoncan dorgálják őket. (Atalanta-Sampdoria 4-1)
A Palermo az első félidőben eldöntötte a herélt Empoli elleni meccset, véget vetve ezzel a vendégek hárommeccses győzelmi szériájának. Jövő héten Reggio Calabriába utaznak és szerencsés esetben akár a vezető ötösfogat mögé is felzárkózhatnak, míg az Empoli változatlanul nem lehet nyugodt, jövő héten a Siena ellen elkél az extra erőfeszítés. (Palermo-Empoli 2-0)
A Lazio begyűrte a bosszúszomjasan visszatérő Makinwával felálló Regginát, méghozzá a tavaly még az Amarantók csatársorában villogó Bianchi góljával. Láthatjuk, az előjelek az ilyen kiesési rangadókon (bizony, a Lazio már ilyeneket játszik) mit sem számít, hiszen hiába fityegett a vendégek övén a Juve skalpja és hiába kapott ki a Biancocelesti a tíz emberrel játszó, tökutolsó Cagliaritól, ami számít, az a három pont és az az Olimpicóban maradt. (Lazio-Reggina 1-0)

Nem volt már sok hátra a Parma-Udinese meccsből, amikor Luceralli kikacsintott a kispadon jeges verejtékben úszó Di Carlóra, és gyönyörű mozdulattal megmentette Mimmót attól, hogy még a hétvége előtt be kelljen jelentkeznie a munkaügyi központban. A második gól már semmit nem számított, bár ezt is korai kijelenteni, hiszen a 17., már kieső Livorno és a jelenleg 14. Parma között mindössze két pont a különbség. Az Udinese, úgy látjuk, nekifogott remekül induló szezonja elkapálásának. Eddig jól csinálják… (Parma-Udinese 2-0)
Igazi kiesési rangadót hozott a Cagliari vendégjátéka a Franchiban, melyet végül Big Mac szokásosnak mondható gólja döntött el a 88. percben. Jövő héten a Robur is derbit játszik az Empoli ellen, egy esetleges győzelemmel pedig pofás távolságra kerülhetnének a kieséstől, a Cagliari pedig szinte már csak körömmel kapaszkodik az utolsó szalmaszálba, melyet jövő héten a Genoa pöcköl majd ki végleg a kezük közül. (Siena-Cagliari 1-0)