Újabb fordulót rendeztek a PL-ben, ennek alkalmából 356000 kissé kótyagos angol talált ki a stadionokba, viszonylag simán. Ez a szám harmincezerrel kevesebb, mint az előző fordulóban, ami nyolc százalékos nézőszámcsökkenést jelent. Persze igazán beszédes adat a stadionok kihasználtságát mutató is, ez viszont csak az utolsó, rangadókkal tűdzelt fordulóhoz képest csökkent valamelyest. Amúgy a valószínűtlen események hétvégéje volt, Mellberg az ötösről lábbal szerzett gólt, Hyypia levegőben úszva, sarokkal adott gólpasszt, a horvátok ellen betliző Carson behúzott magának egy asszisztot kirúgásból, és ez még csak a resztli. A Bolton Unitedet vert, az Everton pedig hetet lőtt. Csak azért nem félünk attól, hogy a Föld is tányér alakú, mert Essien piros lapot, a Derby pedig két gólt kapott. Az angol szurkolókra pedig rátör a nagy fene fújolhatnék, ha válogatott játékost látnak az ellenfél mezében.
A fordulót a Liverpool és a Newcastle kezdte a St James' Parkban. A főként hátul toldozott vonalkódosok bemutatták, hogy még mindig képesek ugyanolyan rosszzul védekezni, mint amikor még Titus Bramble és Boumsong játszott a hátvédsoruk közepén. Ijesztő lehet a Newcastle-szrukereknek, hogy ez három hete a Pompey ellen más felállásban is sikerült nekik. Egy jó Torresszel a finoman szólva sem brillírozó Liverpool hatot is berámolhatott volna a Szarkáknak, a spanyol azonban szombaton egy vasgolyót is el tudott volna rontani, így aztán csak hármat vágott a Pool. A Vörösök Gerrard bombájával jutottak vezetéshez, a másodikat azonnal a szünet után Dirk Kuyt térde szerezte, amelynek a rövid sarok felé repülő finn Hyypia sarokkal adta a gólpasszt. 2-0, a többi már csak sallang, minden eldőlt. Ryan Babel még lőtt egyet, a Pooltól szokatlanul kidolgozott gólhelyzetből. Sam Allardyce gondjainak listája így annyivel meghosszabbodott, hogy már a körül éri a fejét is. Ha erre valaki azt mondja, hogy az smafu, az még nem látta Sam fejét. Nem lehet megkerülni, hogy írjunk róla: váratlanul(?) Benítez alatt is recsegni kezdett a pad. A spanyol a gyanúsan csendben elsimított nyári konfliktusát újította fel az amerikai tulajdonosokkal azt az egyszerű módszert választva, hogy a meccs előtt és után is nyilvánosan bírálta őket, amiért december közepéig beszélni sem hajlandóak az átigazolásokról. A helyzet annyira élesnek tűnik, hogy mi is azt gondoljuk: egy Porto elleni csőd könnyen a spanyol szerződésének végét jelentheti.(Newcastle-Liverpool:0-3)
Az Arsenal pont olyan nehezen intzéte el a Wigant, ahogy számítottunk rá, bár az általunk tippelt gólkülönbséget megduplázták. Két perc alatt. A United ellen is pontot erő gólt szerző Gallas a 82. percben egy fejessel könnyített Wenger és az összes ágyús lelkén. Gólja előtt egyébként éppen Titus Bramble-t előzte meg, aki egyszer már a gólt megelőzően veszélyes szituációban megállította a franciát. Akkor Gallas éppen Marcus Bentnek készült nekimenni egy túl szigorú belépő miatt. Ha Bramble akkor nem lép közbe, lehet, hogy Gallast kiállítják. Így hát most mindenki azt kérdezi: Titus, miért akkor, miért nem a gól előtt? A Wigan tehát gólt kapott, és reményt vesztett. Nem telt bele két perc, Rosicky berúgta a másodikat is. 2-0, vége. Egy kedves olvasónk felhívta a figyelmünket arra, hogy el ne mulasszuk megemlíteni a cserepadról felszállva piedesztálon landoló Bendtner nevét, aki mindkét gólban benne volt. Amúgy sem felejtettük volna el, de most külön is megemlítjük: Bendtner. Az Arsenal ugyanúgy áll 13 meccs után, mint a vereség nélkül megnyert 2003/04 szezonban. Előjelnek nem rossz, garanciának nem garancia semmire. (Arsenal-Wigan:2-0)
A Chelsea elleni vereség Billy Davies búcsúját jelentette a Derby kispadjától. Várható volt. Ez a meccs azonban az ismét nem a legjobb összeállításában játszó Chelsea kényelmes és konstans fölénye ellenére akár másképp is alakulhatott volna. Kalou szerzett vezetést a Kékeknek, akik elmulasztották eltáncoltatni a Derbyvel a hattyú halálát már az első félidőben. Ezért aztán később örülhettek neki, hogy a játékvezető annullálta Miller szabályos gólját, és a második londoni találat előtt nem fújta be Sevcsenko szerelését, amellyel könnyen ketté törhette volna Giles Barnes pályafutását. Seva szerelése amúgy egyértelműen labdára ment - ilyen értelemben sikeres is volt -, de hátulról történt. Akár Barnes lábfeje is, mint a colstok, úgy hajolhatott volna hátra. Sevának van egy mentsége: az ilyen helyzetekben az ő labdaszerzési ösztönei önműködően bekapcsolnak, mert tíz-tizenöt éves korában még senki nem fújt azért, ha hátulról csúszott a labdára. Essien pirosat kapott, és mentsége sincs. Annak, aki két hete majdnem lábat hasított ketté és mégis megúszta a korai zuhanyozást, sejtenie kellett volna, hogy vadásznak rá. Erre ő ütött, könyökkel, látványosan, minden idők egyik legrosszabb PL-csapata ellen a hosszabbításban, gólelőnyben. Kérdés? Van! Vajon mi a vérgőzös francot reklamálhatott a fél Chelsea? (Derby-Chelsea:0-2)
A Sunderland 7-1-re kikapott az Evertontól, ami ugyan csinosabb, mint az 1982-es Watford elleni 0-8, de így is több a soknál. Magáról a meccsről nem is érdemes annyira beszélni. Megtörtént, és talán még maga Columbo is csak a jövőről kérdezett volna egy ilyen fesztivál után, pedig az nem szokása. Yakubu és Cahill kétszer, Andy Johnson, Pienaar és Osman egyszer voltak eredményesek. Tim Cahill visszatérése óta egyébként az Everton elég kevéssé tűri az ellentmondást, az történik amit akarnak, és punktum. Ez pedig azért van így, mert Cahill a Mersey-part egyik legragyogóbb játékosa. Grr. (Everton-Sunderland:7-1)
A Bolton-ManU mérkőzésen Ferguson kevés idei ballépéseinek egyikét regisztrálhattuk, amiért elég drágán meg is fizetett. Ronaldót nem nevezte még a kispadra sem, cserébe Hargraevessel és Carrickkel a középpálya közepén próbálta megnyerni a meccset. Valószínűleg azt hitte, az ellenfél az ifikkel áll ki, vagy nőkkel. És különben is, ki a túró az az Anelka? Persze a United nyerhetett volna így is, ha mindenki legalább jó közepes formában játszik, de ez közel sem volt így. Pont egy Anelka-góllal vesztettek, és erre senki nem tett volna pénzt. Mi is elég fölényesn jósoltunk rosszul. A manchesteri játékosoknak gyorsan el kell felejteniük, Fergusonnak pedig jól meg kell jegyeznie ezt a meccset. A Bolton elmozdult a kiesőzónából. (Bolton-Manchester United:1-0)
Eric Black, a Birmingham pufferből előhúzott edzőpótlója meglepetésre az eddig csak kupameccsen védő Kingsonnal a kapuban kezdett a Pompey ellen, és ezzel ezüsttálcán szervírozta egyik telitalálatunkat a kettőből. A fiatal kapus szinte azonnal hibázott : Muntari lövését engedte be maga alatt, a'lá Arconada. A Portsmouth fölényben játszott, a Birmingham kevés akciója viszont veszélyes volt. 0-2 lett a vége, de azt még most sem értjük, hogy a 40. percben 0-1-nél mi vitte rá a bírót, hogy a Pompey tizenhatosán belül elkövetett két tizit érő szabálytalanság után egy birminghami játékosnak, Naftinak adjon sárgát reklamálásért. Niko Kranjcar egy szabadrúgás ürügyén elkövetett rakétatámadással zárt le minden kérdést. Apropó, ugye emlékszünk még rá, mennyire nevettünk Nikón, amikor a Debrecen aprította a Hajdukot nagyképű nyilatkozata után? A múlt hétre biztosan szívesebben emlékezik majd vissza. Redknapp csapata jelenleg a hatodik, ezzel a legjobb azon csapatok közül, amelyeknek angol edzője van. (Brimingham-Portsmouth:0-2)
A Villa idegenben verte kocsonyásra a Middlesbrought, amely idei formáját jól észben és a lábakban tartva folytatta az öreges battyogását. Meglepetésre a hét közben Anglia elleni merényletet elkövető Carson kezdett a Villa kapujában, de szerencséjére a Boro játékosai elég lagymatagok ahhoz, hogy a nyilvánvalóan még mindig meglévő bizonytalanságát kihasználják. A lapos első félidő hosszabbításában Carewnak azt is megengedték, hogy a tizenhatoson belül beforduljon a kapujuk felé, ő pedig nem volt épp jótékony kedvében. 0-1. Ahogy a Boro szurkerei sejthették, lett még rosszabb is. A második félidő legelején Cattermole olyan ügyesen szabadított fel saját tizenhatosán, hogy a labda az ötösön ácsorgó Mellberg elé pottyant, akinek sokal könnyebb dolga volt, mint Carewnak az első félidőben. 0-2, lényegében véget ért a meccs. Southgate 1996-ra hajazó kínjait az már csak fokozta, amikor Carson kirúgásból gólpasszt adott Agbonlahornak is. 0-3, és szerintünk ez a gól már a felmondólevél fölé emelte a pecsétet. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a Boro fura vezetőinek Southgate a gyengéje. (Middlesbrough-Aston Villa:0-3)
A Reading idegenben az első forduló óta nem szerzett pontot. Nem csoda, hogy keveseket érdekel már, hogy akkor éppen a ManU ellen, és azok a kevesek is többnyire United-szurkolók. Ezúttal is Manchesterbe, de a Cityhez látogattak, most viszont úgy jöttek el, ahogy mentek, pont nélkül. Pedig egyet megérdemeltek volna. Petrov góljával vezetett a City - talán csak bátrabb unokái merik majd egy megkérdezni szegény Murtyt arról, hogy miről szólt az a mozgásvers a kapujuk előtt -, amit Harper egyenlített ki még a szünet előtt. A meccs egy-egy jól megérdemelt pontot hozott volna mindkét konyhára, ha nem érkezett volna Ireland, hogy három fordulón belül másodszor adjon "haza" plusz két pontot az igazságosabbnak tűnő egyhez. Ez nem lehet a véletlen műve, amúgy pedig aki sokszor kaszál be ilyen "meg nem érdemelt" pontokat, az pont, hogy megérdemli őket. Stephen Hunt sárgáját pedig reméljük az FA pirosra cseréli az asztalnál. A City felállt a Chelsea elleni 0-6 után, ezt most már el is hisszük. (ManCity-Reading:2-1)
Ramost keblére ölelte a Spurs-tábor. Nem csoda, vele még nem veszítettek, és miután nem habozik lecserélni, kihagyni akár az ászokat is, a hozzáállás is javulni látszik. Szombaton azért a West Ham szerezte az első gólt, igaz, ehhez kellett a Spurs-védő Kaboul, aki utolsó emberként - miközben előtte volt az egész horizont - mellbe lőtte a berepülő Boa Mortét, mint az agyaggalambot, ebből indult aztán a Cole góljával végződő akció. Ezt a kis huplit még elsimította a Tottenham. A kapus Green óriási hibája után Dawson fejesével kiegyenlítettek, de győzni még úgy sem tudtak, hogy az utolsó percben tizihez jutottak. Defoe kiharcolta, és ha már addigra az elsőszámú végrehajtó Keane -aki maga is megpróbált összeripacskodni egy büntetőt korábban- nem volt pályán, el is vállalta. Ki más verje el otthon a West Hamet az utolsó percben, ha nem az ott felnőtt Defoe? Hát nem verte. Greene stornózta a gól előtti hibáját, maradt az 1-1. Jó meccs, igazságos döntetlen, vegyes - tehát nem igazán jó -bíráskodással. (West Ha-Totenham:1-1)
A szerződését a napokban meghosszabbító Mark Hughes Blackburnje a Unitedhez hasonlóan kivívta a fogadók haragját, és csak egy pontot tudott elvinni a mesebeli Fulham pályáról. Azért is vért izzadtak, meszet nyaltak. Nem csoda az sem, ha döcögött a szekér: Santa Cruz a meccs elejétől, McCarthy a hatodik perctől kezdve hiányzott a csapatból, és ez még a Roversnél jobb csapatnak is csapás, bár Cruz legalább nem sérült. Kétszer egyenlített a Blackburn, a Fulham-győzelemre végül a legkevésbé várt helyről, Warnocktól érkezett meg a vétó. (Fulham-Blackburn:2-2)
A forduló után az edzőválságokról szóló cikkek kezdtek jelentős mennyiségű bitet lefoglalni a sportsajtó szerverein, és nem is számíthatunk gyors visszaszorulásukra. Az Arsenal növelte előnyét az élen, a Tottenham és a bolton emelkedik, a Boro és a Sunderland süllyed, kezd helyreállni a rend.
Utolsó kommentek