Szétszakadt az eleje, ahelyett, hogy összetömörült volna. Hiába viselkedett kifejezetten jól az üveggömb, az igazán lényeges kérdéseknek mellényúltunk, mint Fazekas Robi a cerkának, így már csak a Roma üldözi látótávolságon belülről az Intert. Azt az Intert, mely fittyet hányva rá, hogy megverettük Firenzében, úgy hozta el a liláktól a három pontot, hogy meg sem izzadt. Közelebb jártunk a helyes megfejtéshez Milánó másik csapatát illetően, hiszen a Milan volt olyan gyenge, hogy kikapjon otthon az agilis Juvétól, ám a zebráktól rettenetesen hiányzott Camoranesi, így maradt a gólnélküli döntetlen, amivel már az Öreg Hölgy is öt pontra csoszog a Nerazzuritól. A Samp és az Atalanta zárkózott fel az élmezőny mögé, miután mindkét csapat szőnyegbombázást tartott soros ellenfele kárára, a hátsó traktus pedig négy tízpontos csapattal úgy összeállt, mint korpakúra utáni széklet. Kaká átvette a csecsebecsét és közölte a milánói szurkeszekkel, hogy a városban öregszik meg. Hejj, hányszor hallottunk már ilyesmit, valahogy Kakának mégis elhisszük, hogy így is lesz. Serie A, 14. forduló a hajtás után.
A Milan ebben a szezonban még nem nyert meccset a San Siróban és nyolc pont hátrányból várta hétvégi ellenfelét, mely ugyan a közvetlen élmezőny tagja, de idegenben messze nem nyújtja azt a teljesítményt, amivel otthonában általában szétkapkodja ellenfeleit. Össze is jött a fenti mondatból következő döntetlen, de talán nem vádol minket senki elfogultsággal, ha azt mondjuk, a Juve közelebb állt a győzelemhez. Az első félidőben Treze kétszer került ígéretes helyzetbe, egyszer még a kapufát is eltalálta, miközben a Milan néhány megingásból tudott veszélyeztetni (Gila, Seedorf-apó és Pirlo járt közel a megfejtéshez) a jó iramú, rohanós meccsen. Vicces módon a legnagyobb helyzet pont Szalihamidzics előtt adódott, aki óriási védést csalt ki Didából, emiatt talán át is kellett gondolnunk azt a kijelentésünket, hogy a Juve-győzelem és a döntetlen között pont egy Camoranesinyi differencia mutatkozott. A kesergés azonban elmaradt, hiszen a meccs vége már egyértelműen a Milané volt, de ez nem az a szezon, amikor a fél órát kapó Maldini a léc alá vágja a győztes gólt a lefújást előtt – pedig nem tévesztett sokat. Dida és Buffon remekül hozták le a rangadót, ha pedig a meccs után az öltözőkben a kapusok hátát veregeti mindenki, akkor alapfokú futball-előképzettség is elegendő ahhoz, hogy megállapítsuk, igazságos döntetlen született. (Milan-Juventus 0-0)
Az Inter az Empoli otthonában sem arathatott volna simább győzelmet, mint amilyennel kivégezte a Fiorentinát a Franchiban. Azt kell látnunk, hogy Ibrahimovics nem egyszerűen zseniális, de levetkőzte a szerb vér által diktált patkánykodásait is és szép lassan olyan vezérévé vált csapatának, amit hiába vártak tőle anno Torinóban. Ráadásul az Inter minden poszton bombaerős, Cambiasso hihetetlen, amit idén játszik, Julio Cesar az egyébként is masszív védelem mögött rendszerint előhúz a kalapból néhány bravúrt, amikor kell, ezen felül azt is látnunk kell, hogy kulcsemberek sora dőlt ki a kék-feketék soraiból, ők mégis zökkenőmentesen alázzák humusszá ellenfeleiket. A Fiorentina ellen ráadásul még csak olyan nagy erőbedobásra sem volt szükség, a lilák ugyanis igencsak lépést tévesztettek az elmúlt három hétben, a Kuzmanovics-Liverani-Semioli hármas képtelen hatékonyan segíteni a csatárokat, Donadel pedig minden valószínűség szerint a legügyetlenebb középpályás szerte a Serie A-ban, így hiába állt át a szünet után Prandelli a 4-4-1-1-ről 4-2-3-1 formációra, az Internek erre is volt válasza. További rossz hír az Inter vágtázását irigykedve nézőknek, hogy tíz perccel a vége előtt a pályára csámpázott Materazzi is, de valahogy úgy tűnik, egy reaktivált Bánfi Jánossal a védelem középén is nehéz lenne megverni őket. (Fiorentina-Inter 0-2)
Spalletti felfigyelt rá, hogy az Udinese általában megnyeri a nagycsapatok elleni meccseit, de legalábbis nem kap ki, és nem hagyta, hogy csapata egy legyintéssel elintézze az északi Bianconerik látogatását. Érkezett is a vezetés, Juan góljának pont másfél percig örülhetett az Olimpico közönsége, amikor Quagliarella egyenlített. Lecsorgott majdnem fél óra, Spalletti már a padon ücsörgő (végül pályára egyelőre nem küldött) Totti felé nézegetett, amikor egy másik nagy visszatérő, Taddei a kapuba segített egy a lábai között bohókásan megjáratott labdát. Az első félidőben tovább erősítette támadósorát a Roma, hiszen pályára lépett Panucci is (Cassetti sérült meg), ez a meccs azonban az NST szája íze szerint alakult, így a veterán jobbhátvéd most nem érkezett parádés ütemben egy beadásra. Érkezett viszont a hajrára fordulva Pinzi, aki negyedóra alatt pörgette fel magát olyan hőmérsékletűre, hogy megkísérelte kettőbe hasítani Juant. A hátvéd egyben maradt, az Udinese viszont tovább soványodott, hiszen a kiállítás miatt addig váfánkúlózott Dossena, hogy őt is lezavarta Saccani sporttárs. Ennek ellenére Floro Flores még a végén majdnem ki is egyenlített, de az aznap jobbik arcát mutató Doni (no, azért a gólban benne volt) védett, a Roma pedig immár pontelőnnyel második. (Roma-Udinese 2-1)
Pedig Guidolin már el is felejtette, milyen rohadt kemény a Palermo kispadja… erre jött a Catania (hálátlan feladat derbivel nyitni, főleg idegenben) és előzékenyen előbb beleverte szegény mester popóját a padba, majd inkább megfogta az alkalmatosságot és addig ütötte vele a mester fejét, míg az zokogva nem könyörgött kegyelemért. Két gombóccal a torkukban fordultak és egészen a második félidő közepéig kellett várni a felcsillanó reményre, melyet a becserélt Caserta gólja jelentett, ám sajnos az esemény annyira megérintette a Brescianót váltó fedezetet, hogy három perccel később kiállíttatta magát (jogoooos!), ezzel pedig el is dőlt a meccs, az uruguay-i Martinez csodagólja már nem osztott, nem szorzott. A meccs után Colantuono egy olajfaágakból megformázott lófaszt küldött ajándékba volt munkaadójának (Catania-Palermo 3-1)
Valamiért a sehova sem számító gólok mindig rohadt nagyra sikerednek, így volt ez Bergamóban is, ahol az Atalanta módszeresen fecnikre szedte a Napolit, amikor érkezett Sosa és bődületes becsületgólt ragasztott a léc alá. A hazaiak úgy rúgtak ötöt, hogy legnagyobb ászuk, Zampagna a Del Nerivel folytatott vita (hülyegyerek, rendőrrel, tanárral szemben nem lehet igazad!) miatt kikerült a keretből. Hiányát Floccari és Doni tette semmissé még az első félidőben, az Atalanta ezzel hatodik és már csak három pontra vannak a megtorpanó Fiorentina mögött, a Napoli pedig jövő héten a Parma ellen engesztelheti ki szurkolóit. (Atalanta-Napoli 5-1)
A forduló rangadójával kapcsolatban említettük, hogy mindkét kapus hibátlan teljesítményt nyújtott, a Siena-Lazio meccsen viszont a két cerberus kapitális hibája hozta össze a senkinek nem jó ikszet. Történt, hogy előbb Manninger adott előzékeny gólpasszt Pandevnek, majd a rómaiak kapitánya, Ballotta szerencsétlenkedett egy sort könnyű gólt lövetve Maccaronéval. A hazaiak kapusa még egyszer veszélyeztetett, de Firmani az üres kapu fölé bombázott, így a Siena is korrektnek érezte, hogy elhibázza utolsó lehetőségét, aminek köszönhetően összejött a mindenki által várt, de senki által nem remélt 1-1. (Siena-Lazio 1-1)
Malesani debütálása nem sikerült valami fényesre az Empoli kispadján, a Parma (melynél három évet töltött a mester az ezredforduló környékén) Paci góljával legyőzte csapatát, mely így maradt az utolsó helyen. Az igazi teszt jövő héten várható, akkor ugyanis a Cagliari látogat majd hozzájuk, ha őket sem sikerül megverni, akkor lesz igazán nagy a baj. A Parmát ez nem zavarja, győzelmével öt pontra távolodott a kiesőzónától. (Parma-Empoli 1-0)
A Samp Bellucci remeklésének köszönhetően lepofozta a Regginát és választ kaptunk a kérdésünkre is, hogy mi a helyzet Cassanóval, aki a kezdőben kapott helyet. Gólt ugyan nem szerzett, de agilisan mozgott, amire igencsak szüksége volt csapatának, hiszen egy másik csatár, Montella hónapokra kidőlt. Ha nem is hónapokra, de egy meccsre valószínűleg a Reggina is elveszíti egy fontos emberét, Ulivieri ugyanis egy büntetőt kért számon a játékvezetőn nem megfelelő stílusban, amiért Tagliavento elzavarta a kispadról. A biztos hiányzó pedig Lanzaro lesz, akinek 75 perc elég volt két sárga összegyűjtéséhez, pedig jövő héten jön a Milan! A Sampdoria jó sorozatot produkál, kell is a jó forma, mert ők meg Udinébe mennek. (Sampdoria-Reggina 3-0)
A Cagliari és a Livorno megosztozott a pontokon, ami a hazaiaknak rosszabb hír, hiszen a vendégek nemhogy magukra találtak az elmúlt 5 fordulóban, de számukra már csak rossz emlék a kiesőzóna, míg Szardínia büszkesége a megszerzett egy ponttal ugyan kettőt is előrelépett, de az utolsó helyről indulva még ez sem ér kutyagumit sem. Tetszenének elkezdeni talán gólokat szerezni… (Cagliari-Livorno 0-0)
A Toro és a Genoa kifejezetten jó meccset játszott egymással, a hazaiak sokkal közelebb álltak a győzelemhez, de Recoba Hannibal Lecter maszkja nem bizonyult elég ijesztőnek ahhoz, hogy Scarpi kapuját egynél többször bevegyék. A második félidő elején gyors gólváltásba bonyolódtak a felek, de innentől kezdve már a legnagyobb helyzetek is kimaradtak, így maradt a döntetlen. Pedig a Torinónak igencsak nem jött volna rosszul egy győzelem, mert a következő körben az Interhez látogatnak. Alvaro, neked aztán van miért bosszút állnod! (Torino-Genoa 1-1)
Utolsó kommentek