Németországnak van arca a sorsolásuk miatt jajongani, hiszen ez a yankee-vé lett Klinsi behúzta nekik a horvátokat, ami nemcsak a Wembley siker miatt nem aratott tetszést, hanem élénken pörög még az emberekben a 98-as VB oktatófilm szalagja is. Mindennek a tetejébe Luka Modric (22 év, 22 horvát válogatottság, hmm, izé) a Chelsea zsákmánya lesz, koppon-hoppon maradt a Werder és a Bayern. Legközelebb bevágni őket a C csoportba, ott tessenek reklamálni. Közepes kaliberű meglepetések miatt megbolydult az alsóház, de odafenn nincs lényegi változás, a BM is visszavette trónját. A kapitányok igazán kitettek magukért, hol a dagadó vitorlákat húzták meg, hol a süllyedő hajót mentették.

Hansa Rostock – Hannover 0-3
A közvetlen vetélytársak tragikus szereplése miatt a Rostock a forduló egyik nagy vesztese, hiszen győzelmükkel, melyre volt is esély, nagyot léphettek volna felfelé. Volna. A vörösök nem nézték, hogy ki-meg hogy, hanem azonnal nekiestek a hazaiaknak, mint hülyegyerek a karácsonyi ajándékoknak. A nagy vehemencia azonban nem vezetett eredményre (Szabolcs sem lógott ki túlzottan a csapatból) így jobb híján visszaálltak ha nem is bekkelni, de a saját térfelükre, a halászok meg jöttek is emberül – Pearce akár mesterhármast is lőhetett volna. Mikor azonban már mindenki bekönyvelte az ikszet, Huszti szabadrúgásból agyonrúgott egy embert, a felpattanót pedig Frank Fahrenhorst befejelte, még nem alakítottunk ki hivatalos álláspontot, hogy Wachternek adjuk a gólt, de igencsak hajlunk rá. Aztán jött a látványos megzuhanás, és Mike Hanke is letudta a kínos gólcsendet, Stajner találatára pedig rajta kívül már senki sem fog emlékezni, ragad az S04-re a Hecking gárda.

Schalke – Bochum 1-0
Harmadik derbijét nyeri az idén Slomka (Dortmund, Duisburg után), Captain Bordon bólintott be egy Rakitic szögletet még rögtön az elején, megtörve a Bochum zsinórban negyedik győzelméről szövögetett álmait, ami egyébként klubcsúcs beállítás lett volna még 1980-ból. Sestakék így is tökéletesen elégedettek lehetnek a szezonnal, különösen ha be tudják majd zúzni a Rostockot, és ezt tulajdonképpen a Schalkéra is igaz, hiszen ezt a csapatot nem tudjuk a vezető hármas mellé tenni (egyelőre semmiképp), de nem is szakadtak le véglegesen, egy szebb tavasz reményében.

Bielefeld – Bayern München 0-1
Nehéz, kínkeserves meccsen, de megszerezte a három pontot a München, majd azzal a lendülettel szét is zavarta a csapatot Hitzfeld, szerdáig nem kell edzésre jelentkeznie a megszottyadt társaságnak. A kiábrándító portugál túra után, Oli Kahn a szenvedélyt, a tüzet és a küzdeni tudást hiányolta a csapatból, no most megtették a fertelmes időjárás közepette (eső+metsző szél), köszönhetően Ribéry góljának (talán kár volt elővenni a We have Kamper, we don't need Ribéry gúnyverset a tarsolyból), amivel egyébként Kahn a 300. Bundesliga győzelmét ünnepelhette (all time rekord), de ő inkább a gól nélkül lehozott meccsnek örült. Lahm szerint az tett jót a harci szellemnek, hogy ha csak 24 órára is, de a Werder vezette a tabellát, és mindenképp kellett a győzelem a BM-nek, ez kicsit megkavarta az állóvizet.

Stuttgart – Dortmund 1-2
Hát, ez bizony fájó bejegyzés a kartotékon, az összes csapat nyert a környéken - a legrosszabbkor betliző hazaiak ellen a legjobbkor nyerő Borussia Petric némi lélegzethez jutott, miután nyolc hétig tartották a víz alá nyomva a fejüket. Captain Meira még elhozta az egyenlítést, de a BVB lélekmentője, az angolok népi ellensége Mladen Petric ismét megtette kötelességét. Fásultak, tompák, lelketlenek voltak Veh fiai, Khedira nem az igazi irányítóban, Marica meg hiába pokoli gyors, ha a labda zavarja kissé, ha nincs Gomez, nincs alternatíva. Doll visszatért a gyémántos középpályájához, és ezúttal Kubát nyomta be jobbhátvédbe, de a győzelmet nem kell magyarázni ugye, szóval mi is hallgatunk.

Werder Bremen – Hamburg 2-1
Nem volt az az egetverő derbi, mint amit vártunk, ráadásul két banális kapushibán kellett eldőlnie a Diego – van der Vaart csatának. A száz sebből vérző Bréma kezdte jobban a meccset, és az egész meccsen kitűnően játszó Vranjes kiugratásából Sanogo kárörvendhetett egy jólesőt. Igazi helyzetek nélkül, jobbára tusakodással telt az idő, a HSV játékosok mintha borzasztó idegesek lettek volna, rengeteg pontatlanság, bosszantó hiba gátolta az egyenlítsét, melyet végül a jószerencse, no meg Rafael brilliáns technikája hozott el. Vander rútul elhibázott egy felszabadítást, Captain van der Vaart légstoppal átvette, majd az aláhulló labdát átemelte a még mindig szabadon bóklászó kapuson. Hogy mégsem nyúlt 15 meccsre a veretlenség, arról a kedves kolléga, Rost tehet, aki mire megmozdult Pasanen megpattanó beadására, már régen közepet kezdtek a társak. Meg is érdemelték, a HSV nem mutatott semmi különöset, Castelen, Olic, Trochowski sehol sem voltak. Ismét bebizonyosodott, hogy egy irányító azért többet ér, mint egy kilenc gólos árnyékcsatár. Diegó közel kétszer annyit ért labdába és majdnem háromszor annyit passzolt, mint vdV, akire amúgy sem az a jellemző, hogy tömi zsugával a társakat, ha szabadul is a labdától, azt legtöbbször lövés formájában teszi.
 
Hertha – Leverkusen 0-3
Úgy járt a Hertha, mint a rossz bokszoló, hiába jött előre folyamatosan, nem vigyázott a fejére, így aztán csúnyán megzuholták. Pedig ezúttal a Mineiro-Gilberto páros is ott volt a kezdőben (Paja és Pisczek kárára), de sokat nem tudtak hozzátenni a játékhoz, nem is értjük mi ezt a brazil válogatott dolgot, sőt, egyenesen kikérjük magunknak. A másik oldalon Ramelow és Schneider tértek vissza, egy parádésgóllal meg egy hajszálpontos gólpasszal, közötte Barnetta volt eredményes. Skibbe nem felejtette megünnepelni magát, mely szerint a játékosok kiválóan tartották be a taktikai utasításokat, és emiatt élmény volt nézni a játékot, Favre meg Meyer ellen javíthatja a csorba sormintát.

Wolfsburg – Frankfurt 2-2
A farkasok újabb és újabb módokat találnak, hogy megnehezítsék saját életüket. Most is góllal kezdték mindkét félidőt (Gentner első gólja volt csapatában), de sasék következetesen egyenlíteni tudtak, így Funkel mester, egy árnyalattal talán több büszkeséggel a hangjában, mint azt illdomos lenne nyugtázhatta: ennél több kell, ha egymás után két alkalommal akarják legyőzni a csapatát (ez még idén nem fordult velük elő). Magath eközben megmagyarázhatatlan hibákról és töketlen előrejátékról beszélt, de az is sokatmondó volt, hogy három helyen változtatott a kezdőben, ezúttal Quiroga, Josué és Munteanu kapott lehetőséget, aztán a szünet után furcsamód Lenz kapus is, Felix nagy hirtelen megelégelte Jentzsch bakijait (az egyenlítő gólt három méterről fejelte Chris). A döntetlen egyébként megfelel a játék képének, még ha egyik csapat sem megy túl sokra a sovány ponttal.

Cottbus – Karlsruher SC 2-0
A Schalke után újabb nagyvadat lőtt a Cottbus, ezzel az ötödik forduló óta először elkerültek a zsírutolsó helyről, de csak átmenetileg, és amúgy is bőven kiesésre állnak, Hajnalék pedig egymás után másodszor zakóztak le idegenben, ezzel kikoptak a legjobb vendég mutatókkal bíró csapatok közül (BM, HSV). Sebaj, a sorsolást elnézve UEFA helyen zárhatják az őszt, ami még akkor is óriási bravúr és meglepetés, ha számítani lehetett rá, hogy ők lesznek a legjobb feljutók és helyük lehet a középmezőnyben.

Duisburg – Nürnberg 1-0
Második hazai győzelmükkel a zebráknak sikerült újabb csomót kötni a leszakadni készülő függőhídon, a dalnokoknak meg a nyakuba vetett hurkon. Captain Grlic mázlis találatával lenyomták az előzködő Cottbust, még Nicky Adler és Engelhardt csak a vasat döngette meg a túloldalon. Egyszerűen hihetetlen, amit a Nürnberg művel, az ilyen meccseket egyik kezüket a seggükbe dugva is hozniuk kellene, ha akarnak valamit. Bár ha Meyerrel van bajuk, jól csinálják.