Az ukrán futball a mi kollektív szívünk csücske. Volt. Már nem. Ki ne emlékezne a Lobanovszkij-féle Dinamóra, mely félreértés ne essék, egyáltalán nem csak azért volt elképesztően jó, mert ott volt Sheva és az akkor még futballozni is képes Rebrov. Az elmúlt másfél évükkel viszont nem nagyon tudunk mit kezdeni. Kezdődött a VB-vel, ahol egyrészt volt pofájuk a mutatott arcpirító játékkal továbbjutni, majd ott minden idők legrosszabb (volt korábban egy román-horvát, az volt hasonlóan rettenetes) meccsét lejátszani Svájc ellen. Aztán jött zászlóshajójuk londoni megfeneklése, az orrunk elől elorozott bankkártya-EB, válogatottjuk vesszőfutása a világbajnokság selejtezőiben és most itt van ez a BL-szezon. A Dinamo öt meccsből öt vereséggel, -12-es gólkülönbséggel áll az F csoport utolsó helyén, most meg a Sahtar tévesztett erősen lépést, hiszen pont elég lett volna megverniük otthon a Benficát ahhoz, hogy továbbjussanak a csoportból. Ehhez persze az is kellett, hogy a Celtic kikapjon a San Siróban, de ne tévesszük szem elől a tényt, hogy ebben mindenképpen gátolta a csapatokat a tudat, hogy egy döntetlennel mindketten továbbjutnak. Végül az iksz nem, a páros továbbjutás viszont összejött, az ünnepi hangulatról pedig Inzaghi rekorddöntése gondoskodott: ahogy eddigi 62 góljánál kivétel nélkül, most is seggen csúszva, az ötös vonaláról döntötte meg Gerd Müller évszázados gólcsúcsát.

A Milan már mindenképpen továbbjutott a csoportból, így nem volt meglepő, hogy fejben már a Reggina elleni csatát szem előtt tartva igencsak takarékos első 45 percet produkált. A hosszabb összefoglalónak köszönhetően az alábbi érdekességek ütötték meg szemünket:
Ott volt a lelátón Lippi. Lehet, hogy csak érdekli a foci, nem tudhatjuk, de egyrészt már elég rég láttuk a galambősz fizimiskát ahhoz, hogy egyből kombinálni kezdjünk, másrészt a Milan még újkori önmagához képest is hihetetlen szarul játszott.
Lent maradt Gattuso. Chuck Norris édesgyermeke egy blokkolás után maradt fekve, képzeljük el, a labdának mennyire fájhatott.
Inzaghi az európai klubfutball legeredményesebb csatára lett. Pippónak jár a taps, amit tud, azt nagyon tudja, de bocsássa meg nekünk az ég, mi képtelenek vagyunk komolyan venni.

A Celtic első komolyabb, kaput eltaláló lövésére a 83. percig kellett várni, a szarrá fagyott Kalac kipaskolta a rövidre tartó, életerős lövést. Nem bántjuk a Celticet emiatt, hiszen nyilván pontosan tudták a meccs elejétől kezdve, hogy a Benfica ruházza az ukránokat, de azért mégis, csak egy BL-meccset láttunk, vagy mi a szösz.
Kaká összes kapura tartó lövését blokkolták a védők. Pedig volt közte egy olyan is, amikor előbb 40 méteren három méter hátrányból csinált két méter előnyt a védőjével szemben, eltolta a kapus mellett a labdát, aztán belevágta az üres kaput fogó hátvédbe. Istenkém, ez egy ilyen nap volt.
Egyebet nem tudok elmondani, kérem, kapcsolja ki. (Milan-Celtic 1-0)

A Sahtar úgy futott neki a Benfica elleni meccsének, hogy győzelme esetén simán továbbjuthat a csoportból, hiszen az egymás elleni összevetésben jobbak a Celticnél (2-0, 1-2), ráadásul a portugálok számára már szinte csak annyit tétje volt a meccsnek, hogy egy valószínűtlen győzelemmel az UEFA kupában folytathatták. Úgy tűnt, ez mégis nagyobb motiváció, mint a BL-továbbjutás, hiszen Oscar Cardozo bő 20 perc alatt kettőt vágva szinte egyedül teljesítette a küldetés (hogy lehet sapkában gólt fejelni, könyörgöm?!). A Sahtar még az első félidőben visszajött a meccsbe, Lucarelli kiharcolt, majd belőtt egy büntetőt – sajnos nem tudjuk megítélni, mennyire volt jogos, mert az összes kamera lemaradt róla – de a második félidőben már nem sikerült gólt szerezni, így a kecsegtető második továbbjutó posztja helyett tökutolsók lettek Lucescu fiai. Donyeck környékére valamiért nagyon haragszanak az égiek mostanában, ez a mostani tragédia ugyanis a kanyarban sincs az elmúlt pár hét történéseihez képest. (Sahtar-Benfica 1-2)

Nem tudjuk, hogy megy most a dolog, de ha lehet szavazni, akkor vessük be kollektív erőnket, hogy kedden a Marseille-Liverpool, szerdán pedig a Rangers-Lyon kerüljön képernyőre, mert az idei BL-szezon lóg még nekünk néhány jó meccsel!