Csupa genyó meccs, amin aztán bármi lehet, ez lesz a Serie A 15. fordulója. A digó focival kapcsolatban nem minden felhang nélkül szoktuk emlegetni minden idők leggyávább tippeléseként ismert bármi lehet kifejezést, mi mégis leszünk olyan bátrak, hogy mindenre mondunk valamit. Figyelem, döntetlenek sokasága következik!
Felhagyunk az Inter folyamatos megveretésével, úgy határoztunk. Sőt, hiába a liga döntetlenkirálya a Nerazzuri hétvégi ellenfele, most kifejezetten úgy látjuk, megrakják a Torót rendesen. A Roma (még) nem szakad le, a farkasok teljesítettek már nehezebb feladatot is, mint a Livorno idegenbeli legyőzése, kivált capitano Tottival a fedélzeten, aki a szerdára halasztott meccsen több mint egy hónapos pauza után tért vissza. Nem vagyunk nyugodtak az Atalanta torinói vendégjátéka miatt és még náluk is jobban aggódunk a lilákért, akik Palermóba látogatnak, hogy javítsanak valamit az elmúlt három meccsük mérlegén – amin van mit kozmetikázni, lévén egy pont jött csak össze három nekifutásból. Két kieső egymás ellen? Iksz. Felső-középkategóriás (bőrülés, tolatóradar) csapatok derbije? Iksz. Lazio akárki ellen? Iksz. Huszonkettőt lövő a huszonkettőt kapó ellen? Iksz. Ja, nem, ez hazai. Részletek? Hajtás után.

Juventus – Atalanta 2-1
Ezt nem az üveggömb mondja, hanem kollektív zebracsíkos szívünk, a komisz eszköz ugyanis azt adta tudtunkra, hogy mivel a bergamóiak már az Inter ellen is csak szűken kaptak ki idegenben, azután pedig úgy szétkapták otthon a Napolit, mint floki a lábtörlőt, jók lehetnek egy döntetlenre. Annál is inkább, mert bár a Juve az elmúlt öt meccsén veretlen maradt, a tapasztalat az, hogy a csatársztárok ellenére egy jól megszervezett középpályás védelemmel nem nagyon tudnak mit kezdeni (lásd még az Empoli elleni kupameccset…). Pedig most Ranieri az asztalra csap és 4-3-1-2-vel küldi pályára a csapatát, természetesen jobbról indulva Alex trequartistáskodik majd a két csatár mögött, míg a másik oldalon marad a Doni által inspirált, betonba öntött 4-4-1-1. A hazai mellett szól, hogy az Orobici simán erőn felül teljesít így is, az viszont a döntetlen felé billenti a mérleget, hogy pont ezen oknál fogva mindenféle nyomás nélkül játszhatnak. Egy érdekes adat a végére: a Juve gólkülönbsége otthon 19-3, magasan a legjobb a ligában.

Inter – Torino 3-0
Ezt nem kell nagyon magyarázni, a Toro úgy érkezik a San Siróba, hogy 14 meccséből eddig csak kettőt tudott megnyerni (egyiket sem idegenben), és hiába mondható masszívnak a védelme, a negatív gólkülönbség arról árulkodik, hogy visszatérőben van a tavalyi gond: kevés gólt szereznek. Bezzeg az Internek nincs ilyen gondja, nem elég, hogy a Juvéval holtversenyben a második legtöbb gólt szerezték (29), de messze a legkevesebbet kapták és ami a legfontosabb, általában minimum eggyel többet lőnek, mint amennyit az ellenfelek. Ez most nem ígérkezik nehéz feladatnak, mert a Toro egyet sem fog, sőt, ha Novellino megint kiokoskodja, hogy majd Rosina egyedül megoldja elöl, akkor úgy meg lesznek ruházva, hogy rossz esetben akár hátrafelé is elkezdhetnek tekintgetni. Információnk szerint Recoba nem kezd, pedig meghallgattuk volna, ahogy a Nerazzuri ultrák percekig tartó standing ovation-ben részesítik. Mert az jár.

Livorno – Roma 2-4
A hazaiak annyira komolyan vették magukat a másik akkori kiesőjelölt Reggina otthonában elért győzelem után, hogy óriási hadműveletbe kezdtek. A szezon elejét nem lehet semmissé tenni (a kapott gól rubrikában a 25-ös szám éktelenkedik a nevük mellett, ezzel szomorú csúcstartók idén), pont gyalázatos gólkülönbségükben keresendő a veszély, miszerint egy esetleges hazai vereség ismét a legkellemetlenebb zónába taszítja őket. A Roma ezzel szemben pont rengeteg szerzett góljának köszönheti, hogy utolsó mohikánként követi a harci ösvényt nagy sebességgel kitaposó Intert, hiszen böcsületes a 30 találat, ugyanakkor kifejezetten pironkodásra ad okot a kapott 17. Totti visszatérésével Spalletti a legegyszerűbb megoldást választja és pályán tartja a Capitanót remekül pótoló Vucsinicset is, ennek köszönhetően tippelünk ilyen sok gólt, aztán majd meglátjuk, mert lehet, hogy már az alaptézisünk is hibás.

Palermo – Fiorentina 1-1
A vendégeknél visszatér az Inter ellen fájdalmasan nagy űrt maga mögött hagyó Montolivo, ami akár optimizmusra adhatna okot liláéknál a legutóbbi két meccsét 1-8-al abszolváló rózsaszínek otthonában, de amíg Prandelli nem lesz hajlandó a kicsit bátrabb 4-2-3-1-ben játszatni csapatát (ha már szent esküvéssel fogadta, hogy Vieri és Pazzini az edzésen sem beszélhetnek egymással, nemhogy pályára lépjenek egymás mellett), addig maradnak a leszakadást biztosító döntetlenek. A Palermo amúgy sem tűnik világverő csapatnak, bár ennél azért állhatnának pofásabb helyen is a tabellán, csak hát ott van az a fránya oszlop, amiben a hazai teljesítményt láthatjuk: a Barberában lejátszott hét meccsükön csak kétszer tudtak nyerni, gólkülönbségük kerek 0, azaz nulla. Meg kell még jegyeznünk, hogy két kedvenc kapusunk néz farkasszemet egymással, Fontanán és Freyen semmi nem múlik majd, úgy érezzük.

Reggina – Milan
Coming soon

Lazio – Catania 1-1
A Catania a győztes derbi lendületével érkezik az Olimpicóba egy olyan Lazióhoz, amely nem elég, hogy a szezon kezdete óta katasztrófák és tragédiák árnyékában tengeti mindennapjait, de háromnaponta kénytelen pályára lépni valamelyik sorozatban. Múlt héten BL meccs, hétvégén bajnoki, most szerdán elmaradt meccs pótlása és már futhatnak is ki a pályára az elefántok ellen, de nem ám vasárnap, hanem már szombat este! A táblázat középső fertálya még nincs annyira szétszakadva, hogy az ilyen meccsek ne bolydíthatnák meg erőteljesen, de jó olasz szokás szerint ilyenkor mindig leikszelnek a felek, úgyhogy a bolygatást mi is inkább a Napoli-Parma kettősre bízzuk.

Napoli – Parma 3-1
Az, hogy a Napoli jobb csapat, már a tabellára pillantva egyértelművé válik, ráadásul öt győzelmükből négyet odaadó szurkolóik előtt szereztek a San Paolóban. A Parma elszakadóban van ugyan a kiesőzónától, de idegenben eddig csak két pontot szerzett (egyet Milánóban, ami tudjuk, hogy semmit nem számít idén) és nem gondoljuk, hogy pont Nápolyban szereznék meg a harmadikat. A hazaiak ugyanis a bergamói túráról öt kőkemény gombóccal a torkukban tértek meg, a szurkolóik pedig kegyetlenül feltolják a virgácsokat a seggükbe, ha most nem javítanak otthon. Az meg fáj, úgyhogy 3-1 és punktum.

Udinese – Sampdoria 1-1
Nyilván 1-0 lesz a vége ennek is, de szerkesztőségünk szimpátiája szolidáris okokból Genovába is juttat egyet a pontokból. Mondjuk ezt azért is, mert bár a Samp szélsőségesebb, mint B.G. barátunk, (aki jobbról támadja Csurkát), egy esetleges győzelemmel akár végképp gatyába rázhatja igencsak elbaltázottan induló szezonját. Nos, itt azért még nem tartunk, hiszen az Udinese nem véletlenül negyedik, de Cassanóval a fedélzeten (már ha berakja Ulivieri, mert legutóbb lecserélése után váltottak a vonal mellett néhány nem kifejezetten baráti mondatot), egy koncentráltan és keményen játszó védelemmel az egy pont összejöhet.

Genoa – Siena 1-0
A hazaiak még mindig attól szenvednek, hogy nem tudnak elég gólt szerezni, a veterán világjáró, Di Vaio például magasról tesz remek társára, Borriellóra és inkább a helyzetek elhibázásában jár élen. Ennek köszönhetően csak a kiesők lőttek kevesebb gólt náluk (na meg a Lazio ugyanannyit…), és hiába startoltak kiválóan, mostanra már inkább hátrafelé nézegetnek, mint előre. A vendégük viszont nem is emlékszik, mikor nézegetett utoljára előrefelé, most is pirítja a seggüket rendesen a kiesés kénköves tüze, hiszen csak gólkülönbséggel állnak kevésbé rosszul jobban, mint a legjobb kieső Cagliari. Szűk hazai ez, úgy érezzük.

Empoli – Cagliari 0-0
Bár a hazaiak a kupában az övükre tűzték a Juve skalpját, a bajnokságban tökutolsók és már csak szívszorító emlék a tavalyi remek szezon. A Cagliarinak viszont rohadtul kellene a pont, mert jövő héten fogadják az Intert, aztán mennek Firenzébe és egy ilyen tömör hátsó fertály esetében egy vetélytárs ellen idegenben szerzett pont kincset érhet. A döntetlen mellett szól, hogy tíz megszerzett pontjukból a hazaiak ötöt szereztek otthon, a vendégek pedig hajszálra ugyanennyit idegenben.