Teljesen rendben van, hogy egy Európa bajnokság sorsolásának meg kell adni a megfelelő körítést és tiszteletet, de az igazi törzsközönség számára egyedül a műsorvezető hölgy jelentett némi támogatást a bevezető szakasz átvészeléséhez. Elismerjük a zene és a kultúra fontosságát, de a futballról és Spanyolországról nekünk nem José Carreras jut először eszünkbe. Ettől függetlenül tapadtunk a képernyőre és vártuk a választ az egyetlen igazi kérdésre: kinek jut osztályrészéül a holland fapapuccsal járó kellemetlenség, mert az senki számára nem lehetett kétséges, hogy a svájci, görög és osztrák válogatottak bármelyikét gondolkodás nélkül elcserélnék Marco van Basten csapatára. Az első számunkra is komoly jelenet, akkor következett be, amikor a jelenlegi holland szövetségi kapitány mellé nem kisebb ember lépett, mint a minden szempontból óriás, dán Peter Smeichel. Ezután nem sokkal már Jürgen Klinsmann is ott feszített mellettük, s egy ekkora futballtörténeti találkozás kapcsán rengeteg kedves emlék elevenedett meg bennünk és nem is volt már olyan szörnyű a várakozás.

Mire észbe kaptunk már egy kopasz emberke, Gianni Infantino magyarázgatott bonyolultnak hallatszó dolgokat, de őszintén megmondjuk, minket nagyjából annyira érdekelt a sorsolás technikai része, mint a mongol bajnokság kiesési rangadója. Semennyire! Szerencsére innentől kezdve már az időt nem, kizárólag a golyókat húzogatták. Az első kalap két csapata közül a hollandok a C, a görögök a D jelű kvartettbe kerültek. Ez volt az a pillanat, amikor a szövetségi kapitányok preferenciái kiegészültek: a B csoportba beutalót kérő imák mellé felsorakoztak a C elkerüléséről szóló kívánalmak. Elkezdődtek az izgalmak, amelynek első lépéseként Törökország, Lengyelország és Svájc lakossága megkönnyebbülhetett: az előbbi kettő elkerülte a hollandokkal, az utóbbi a franciákkal való korai találkozást. Szegény osztrákoknak már a sorsolás előtt sem tudtunk elképzelni olyan csoportot, amelyből valós továbblépési esélyük lenne, így nem igazán volt nekik miért izgulniuk. S ha esetleg lett is volna, akkor azt biztos elnyomja a következő pillanatban bekövetkező általános moraj: francia-holland lesz.

Az oroszok ezután a görög csapat mellé kaptak besorolást, mint négy évvel ezelőtt, de nem volt idő gondolkodni, mert Zagorakisz, már a portugál szurkolók válláról vett le némi terhet azzal, hogy nem az elkerülendő páros mellé húzta őket. Ez volt az a pillanat, amikor Klinsmann azt súgta Deschamps fülébe, hogy most kell kihúzni a németeket, akik hagyományos szerencséjüknek köszönhetően már készülhetnek is az egyenes kieséses szakaszra. A sors és Deschamps viszont visszaadott valamit a C csoportba eddig besorolt két válogatottnak, mert nem Spanyolország, hanem Románia cetlijét tartotta maga elé először, így Hollandiának lesz lehetősége javítani keleti szomszédunk ellen, mert a selejtezősorozatban mindössze egy pontot sikerült összehozni ellenük. A görög és orosz duó déjá vu érzése tovább nőhet Aragones csapatának érkezésével.

A csoportok gerince már kialakult, de a hátralévő csapatok erejének ismeretében, még minden a feje tetejére állhat, abban azonban továbbra is nagy volt az egyetértés, hogy a B csoport a vágyak megtestesítője, míg a C jelű triumvirátust mindenki szeretné elkerülni. A cseheknek félig teljesül az álom: nem a második, de nem is a harmadik kvartett, s ez jó, mert érkezésükkel senki nem mehet biztosra a csoportban, mindenkinek van némi reménye, de félnivalója is. Nagyon korrekt csoport, kiegyensúlyozott mérkőzések várhatók. Ha választhattunk volna, hogy melyik gárda érdemli meg a tuti helyet, akkor a mi nyertesünk mindenképpen Horvátország lett volna. A Wembley-ben bemutatott sportszerű cselekedett után, csak gratulálni tudunk nekik a várható továbbjutáshoz, bár a kalapban benne van egy esetleges lengyel meglepetés, de a fák nem nőnek az égig és ennek megfelelően Bilics kapitány is igen boldognak tűnt.

Bezzeg Donadoni biztos mondott volna pár cifrát, - amire az olasz nyelv kifejezetten alkalmas is - ha a kamera nem nagytotálban veszi az arcát. Így csak az orra alá dörmögött és nézett meglepetten, tanácstalanul és bizonytalanul. Valószínűleg ez volt az a pillanat, amikor megfogalmazódott benne, hogy vajon miért hozták magukkal a gallok válogatottját. Gondolom mindenki kitalálta, Olaszország állt (térdelt?) a kalap rossz végén, így bekerült oda, ahova nagyon nem szeretett volna. Ezzel is megkönnyebbülést okozva Svédország minden szurkolójának, akik újra összemérhetik erejüket a spanyolok büszkeségeivel és talán elbizonytalanítják Otto Rehhagel és Guus Hiddink magabiztosnak tűnő arckifejezését.

Remek sorsolás volt. Illetve nem is annyira remek, mert pontosan azt kaptuk, amit vártunk. Viszont talán most először éreztük kézzelfoghatónak a következő évi Európa bajnokságot és tudjuk, hogy nagyon sok idő, mérkőzés, esélylatolgatás és cikk van még hátra a Svájc – Csehország nyitómérkőzésig, de akkor is nagyon várjuk már, hogy mire mennek egymással a C csoport gárdái, ugyanis a sorsolás óta eltelt három órában már szerkesztőségen belül is háromfajta végkimenetelt jövendöltünk biztosra ezzel kapcsolatban.