Arany (Au): 79-es rendszámmal jelzett kémiai elem, az IMF monetáris rendszerének alapja, évszázadok óta a jólét és gazdagság szimbóluma.
Labda: minden bizonnyal az emberiség legnagyszerűbb találmánya, már a XIII. sz.  elején találhatunk tárgyra vonatkozó nyelvi referenciákat.
Aranylabda: Az európai labdarúgás legfontosabb egyéni trófeája.

Ricardo Izecson dos Santos Leite – Kaká, az ördöngös ministránsfiú.

Alázat, végtelen hit, kisfiús mosoly és elegencia. Ez jellemzi pályán kívül és belül egyaránt. Az általunk ismert egyetlen játékos, aki képes volt a brazil technikát és játékosságot európai fegyelemmel és taktikai tudással ötvözni. Az úr 2007. évének BL győztese és  gólkirálya, a FIFPro Év játékosa, a Ballon d’Or büszke tulajdonosa.

Ricardo 1982-ben született a brazil fővárosban, de ő kivételesen nem a Favella FC neveltje, hanem konszolidált mérnök-tanár család sarja. Valószínűleg ez a kiegyensúlyozott háttér segített neki elkerülni azokat a világi hívságoknak álcázott buktatókat, amelyeken Socrates, Rai vagy Ronaldo elhasaltak. Persze gyerekként ő is az utcán játszott naphosszat az öccsével, Rodrigóval (ma Digao néven a Rimini játékosa), aki képtelen volt az r betűt kiejteni, így akasztotta a Caca – Kaká nevet a jóságos bátyóra, és ő szerete jeléül később is így lépett pályára. Bár ehhez kellett egy apró csoda is.
18 éves korában, Umbi farkas-szerűen hibázott el egy kunsztot az ugródeszkáról és elrepedt egy gerinccsigolyája. Az orvosok nem sok jóval kecsegtették, ő mégis visszatért a pályára – két hónappal később! Azóta játszik Christ lives in me (Jézus bennem él) feliratú trikóban, és emiatt int fel az égre minden gólja után.

Az Alphaville Tenis Clubnál indítja a csapást a talján védők irányába, innen kerül később a Sao Paulo FC-hez, de senki nem hívja az eget tanúnak az évszázad tehetségéhez. 2001. március 7-én a Botafo ellen lépett pályára a felnőtt csapat, Oswaldo Alvarez pedig általános megdöbbenésre leülteti a padra a süvölvényt. Mit leülteti? Egy nullára égnek a meccs vége felé, mikor végső megoldásként Kakát cseréli be, aki az ő szerény módján két perc alatt megfordítja a meccset – megszerezve az egyesület történetének első Rio-Sao Paulo trófeáját. Innen folytatja a bajnokságban is (brazíliában tavasz-ősz ritmusban nyomják), és 19 évesen egytucat gólt vállal olyan társak mellett, mint Belletti, Julio Baptista vagy Luis Fabiano. A helyi görényszaporulat újságírónak álcázott tagozata azonban csak fanyalog, hiszen a fontos meccseken nem hozza magát. Ez Kakát olyannyira megviseli, hogy egy-egy gyengébban sikerült meccsen sírva jön le a pályáról. Carlos Alberto Parreira azonban a rajtkőröl hugyoz a véleményükre saskeselyű erényeket csillogtatva kiszúrja magának, és elvitetii a 2002-es VB-re is, ahol 19 percet játszik Costa Rica ellen és világbajnok lesz.

Ezután a világválogatott tagjaként pályára lép a centenáriumi mérkőzésen Madridban, ahol a vendéglátók elsősorban Roberto Carlos – Ronaldo aknamunkával próbálják megukhoz csábítani, de a Milan játékosügynökeként tevékenykedő Leonardo fikusz-kukiszt mutat nekik és a kertek alatt Olaszországba menekíti, a 2003/04 szezont már piros-feketében kezdi.

Igazából még a padra vette a Milan, de a felkészülés alatt olyan formát mutatott, hogy az első fordulóban Rui Costa és Rivaldo együtt vonogathatta a vállát a cserék között, utóbbit januárban tovább is adták Görögországba. Első gólját az Inter ellen megnyert derbin lőtte az ötödik fordulóban, addigra egyértelműen a csapat karmestere lett, és végül az egész szezonban mutatott játéka alapján ő lett az Év játékosa, a Milan pedig begyűjtötte a Scudettot és a BL-ben indulhatott.

2005. május 25. Liverpool – AC Milan BL döntő, azóta kötelező anyag minden drámatagozatos hallgató számára, menny és pokol extrudált változatban. Kaká a mai napig nem tudta megemészteni a történteket, pedig ő legalább a tizijét belőtte.

A három góljuk közül egy volt - a harmadik -, ami valóban a képességüknek és az erejüknek volt köszönhető. A másik kettőt, hogy úgy mondjam, mi adtuk nekik azokat ajándékba. Abszolút nem érdemelték meg a győzelmet – emlékszik vissza.

A Konföderációs Kupán igyekezett javítani a hangulatán, ahol minden meccsen játszott és a döntőben szerzett gólja, a négy-egyre eltángált nemkenyerespajtás Gauchók ellen minden bizonnyal felderítette.

A 2005/06-os idényben az AC Milan duplázásra fente a fogát, Kaká pedig immár valódi résztvevőként, teljes értékű tagként utazhatott a németországi VB-re. A bajnokságban hiába játszott kiemelkedően és lőtt 14 gólt, a Juventust nem tudták utolérni. BL fronton simán megcsinálták a csoportot (egyik leghíresebb gólját a Fenerbahçe SK ellen lőtte a Milan első meccsén), aztán Kaká vezérletével lemosták a bajorokat, az elődöntőbe pedig a Lyon testén keresztül jutottak, de ott a Barcelona ellen nem tudtak gólt szerezni, így utolsó trófea reménynek megmaradt a VB. 

A brazilok egyértelmű favoritként, Kakával, Ronaldinhóval, Adrianóval, Robinhóval és Ronaldóval érkeztek Berlinbe, az első meccseken a mindig kellemetlen horvátokat verték Kaká találatával, és a japán-ausztrál páros sem okozott gondot. Ghána jelentette a felkészülést a franciák ellen, ahol úgy estek ki a nyolc között, hogy gyakorlatilag esélyük sem volt a franciák ellen.

A 2006/07-es idény a Seria A szempontjából nem tekinthető mérvadónak, tekintve, hogy hiteltelen lett volna a bundabotrány Berlusconi nélkül, így jócskán mínuszolva futottak neki a küzdelmeknek, és nem titkoltan csak a BL-re koncentráltak. Ezt viszont jól csinálták.

Pedig volt kínlódás a csoportban, meg a Celtic ellen is, a hazai pályán elért Bayern elleni kettő-kettő pedig már-már a kiesés rémét vetítette előre, de Seedorfnak más tervei voltak. A MU ellen vívott elődöntőben Kaká oda, majd vissza is betalált – következhetett a főfogás, verejtékes lázálmaik rontó kísértete, a Liverpool elleni revans, aminek őszintén szólva nagyobb volt a füstje, mint a lángja, de ez Milánóban senkit sem érdekelt. Kaká zseniális produkcióval, a csapatot végig a hátán cipelve begyűjtötte a gólkirályi címet, és ezúttal a kupát sem rángatták ki a kezükből.

Kaká. Ha nem lenne labdarúgó, minden bizonnyal reverendában jobbítaná a világot, így azonban az UNICEF utazó nagyköveteként teszi. Példaképe Jézus Krisztus egyedül, senki más, bár egy gyenge pillanatában bevallotta, hogy a játékosok közül Zidanet tartja a legtöbbre – akadnak párhuzamok a játékukban is. Könnyedség, elegancia, alázat – csak semmi egyéniseskedés, felelőtlen sarkazás, égrekiáltó kötényezés. Csak ha muszáj – teszi hozzá Csibészkét idézve fel bennünk.

A leheletfinom perdítés pont olyan jól ismert eleme a repertoárjának, mint a tértölelő indítás (pedig mindkét szemére rövidlátó), a sorfal fölött betekert szabdarúgás, vagy a rendszeresen kirendelt őrzők kényszerzubbonyig történő butítása. De elsősorban mozgat, irányít, kiugrat, passzol. Teljesen alárendeli magát a csapat érdekének, életét pedig a labdarúgásnak. Teszi mindezt 25 évesen. Alighanem korszak lesz ő a Milannál, szentség, intézmény. Hogy vinné a Real is? Ha vágyott volna oda, már évek óta ott lenne. De ilyen erővel Szodomába is csábíthatnák.

Igazi alternatíva nélkül, de tökéletes helyre került az Aranylabda.