Nagy nap virrad ránk hétfő reggel, akkor ugyanis újra szép lesz az élet, madárfüttyös, faágrügyezős tavasz hasít bele a bimbómerevítő, zergetoszó hidegbe, hiszen ki ne tudná, helycsere következik a táblázat élén! Nagy bajban vannak a lilák Firenzében, bármelyik ujjukba harapnak, mindenhogy fáj, hiszen egyrészt jó lenne megverni az Intert (és így feljönni mögé egy pontra), viszont ha így tesznek, könnyen lehet, hogy a mindennél jobban rühellt ocsmány zebrák seggét kellene bámulniuk a táblázat élén. Ja, hogy ehhez a Juvénak nyernie kellene Milánó második számú (fáj, mi?) csapatának otthonában? Ugyan már, nehezebb feladat nincs? De van, ezzel pedig Szicília rendőrfőkapitánya néz szembe, ha ugyanis az eddigiek nem lennének elegendőek, még a nyakunkba szakad a sziget északi és déli felének összecsapása, mely reményeink szerint békésebb hangulatban telik majd, mint a tavalyi derbi.
A három hagyományosan eget-földet rengető rangadó árnyékában a harmadik Roma a hajszálra ugyanannyi ponttal álló Udinesét fogadja, mögöttük nem sokkal szintén azonos pontszámmal állva esik egymásnak a hatodik Napoli és a nyolcadik Atalanta, és természetesen nem múlhat el forduló vérgőzös kiesési rangadó nélkül sem, melyet ezúttal a Cagliari prezentál a Livorno ellen. Jelentjük, megint lesz 0-0 és megint a Toro vágja a pofánkba, most a némileg kipukkadó Genoa ellen ijesztgetik majd szurkolóikat. Valaki vigye már el onnan Rosinaldót, lécci. Köszi.

Fiorentina – Inter 2-1
Kell mellé érv, vagy elég lesz így is? A francba, hát akkor keresgéljünk… elsőre abba botlunk, hogy az Inter 2006 áprilisa óta nem kapott ki idegenben. Másodszorra meg abba, hogy legutóbb három éve sikerült a Fiorentinának otthon megvernie a Nerazzurikat, akkori győztes gólszerzőjük, egy bizonyos Jimenez pedig manapság éppen az Intert erősíti. Emlékezzünk meg arról is, hogy Prandelli mester felesége hétfőn hosszú, kemény küzdelem után maradt alul a rák ellen vívott csatában (a haldokló felesége mellett maradó zseni nélkül sovány 0-0 jött csak össze a Reggina ellen), az NST őszinte részvéte mellé sok erőt kíván a mesternek. Láthatjuk tehát, hogy szinte semmi nem szól amellett, hogy itt hazai győzelem születik, ráadásul a hírek szerint Mancio is úgy van vele, hogy nem metéli körbe magát egy életlen stoplival, ha csak egy pont jön össze. A balszárnyon Chivu előtt Maxwell, a jobbon Maicon előtt Zanetti lép majd be középre, hogy helyet csináljon a két rendszeresen felrohangáló védőnek, míg a liláknál az eltiltott Montolivo (kisárgult a Reggina ellen a hülyéje) helyén a felépült Liverani osztja majd a mannát. Gamberini sms-üzenetben tudatta Ibrahimoviccsal, hogy nagy az orra és szar a sérója

Milan – Juventus 0-1
Ez nem is lehet más, csak vendég. Ronaldo visszatérésével nagyon kíváncsian várjuk, mit játszik majd a Milan, hiszen a Cagliari elleni érdemtelen győzelem során látszott, hogy a Seedorf által maga előtt tolt karácsonyfa-formáció sokkal hatékonyabb, mint a kétékes felállás, ráadásul gólt még mindig csak elvétve szereznek. Gilardino például idén otthon még egyet sem lőtt, Ronaldo pedig ugyan kiharcolt egy büntetőt és lőtt egy kapufát is, de egyedül kevés lesz. A Juve ugyanis lendületbe jött, Camoranesi kellett már, mint fődnek a ganyé, így ugyanis kevesebb figyelem jut Nedvedre, aki ennek annyira örül, hogy a szezon során először játszani is méltóztatott a Palermo legyalulása során. Treze meg mint a bolond pék a lisztet, úgy szórja a gólokat, Alex helyén mi Iaquintát játszatnánk, de ha megígéri, hogy megint a kapufa mellé teker egy szabadrúgást, akkor megenyhülünk Del Piero irányába is. A Milan idén idejekorán kiszállt a Scudettóért folyó versenyből, a védelme bizonytalan, a támadói impotensek, a vezérei pedig képtelenek ritmust adni a játékuknak, úgyhogy mi NST-ileg némileg szánakozva nézzük őket. 2005 májusában a San Siróban elért győzelemmel nyert bajnokságot a Juve. Csak úgy mondjuk.

Roma – Udinese 2-1
Hajlamosak vagyunk úgy tekinteni az északi fekete-fehérekre, hogy majd úgyis kipukkannak egyszer és oda kerülnek, ahol a helyük van: az arctalan senkiháziak közé a táblázat közepére. Aztán végigpillantunk az eredményeiken és azt látjuk, hogy nyertek Firenzében és Torinóban, elhoztak egy pontot az Inter otthonából is és ha nem lenne ilyen gyalázatosan szar a gólkülönbségük (16-13), akár másodikak is lehetnének. Tudják ezt Romában is, Spalletti nem véletlenül néz ki úgy, mint egy rosszkedvű bagoly, hiszen kétszer is ült már az udinei padon, de bölcsességét és mérhetetlen hozzáértését mégis leginkább a Romában villogtatja: olyan szépen libbentek át a sérüléseken és eltiltásokon, hogy öröm volt nézni, ott vannak közvetlenül az élbolyban, továbbjutottak a BL-ben, ráadásul jövő héten visszatérhet Totti, rá egy hétre pedig Aquilani is. Ferrari eltiltott, de sebaj, mert visszatérhet Juan mellé Mexés középre, Cicinho viszont tuti, hogy padozik, a védelem jobboldalán ugyanis az újabban hobbi-szerűen meccseket eldöntő Panucci jelentkezik játékra. Di Natale minden vágya, hogy a Romában játsszon, most megmutathatja, hogy miért is lenne rá szükség az Örök Városban – mi segítünk, Antonio, arra kellenél, hogy melegítsd a popsiddal a padot a nagy hidegben.

Catania – Palermo 1-2
Meglepetést orrantunk. Ez ugyanis az, a Catania a Serie A negyedik legjobb (!) védelmével, igaz az egyik legtrágyább támadósorával tanyázik a középmezőnyben és feltett szándéka, hogy idén ne 200/160-as vérnyomással rágcsálják a szájuk szélét a hajrában. A sziget másik felében Zamparini elnök a Juve elleni gyalázat után előbb kivágta Colantuonót, majd fellőtte Szicília egére a rózsaszín batman-jelet és a szokást követve Guidolint ültette csapata kispadjára. A tavalyi meccs sajnos nem a fociról marad emlékezetes (aki nem emlékezne, a derbi utáni utcai rendbontás során életét vesztette Filippo Raciti rendőrtiszt), emlékezzünk mi is inkább a Palermo pályaválasztása mellett lejátszott meccsre, mely 5-3-as végeredményt, bombagólokat és kapushibákat szépen elosztva hozott nekünk. A hazaiak a Martinez-Spinesi, Mascara hármasban bíznak, a vendégek pedig – más nem lévén – Amauritól várják a csodát. És az jön is!

Siena – Lazio 1-1
Ez akkor iksz, mint ide Hanoi. Nem csak azért, mert a két csapat ebben a legjobb, hanem azért is, mert annyira kellene mindkettőjüknek mindhárom pont, hogy nem létezik, hogy bármelyikük megszerezze. A Lazio nagyon randán elkapálta a szezonját, nekik nem sikerült olyan jól átlendülni a sérüléshullámon, mint a város másik felének, a Siena pedig úgy sejtjük, a szimpatikus kieső szerepét ölti magára idén. Bár már inkább óvatosan fogalmazunk, a Livornót is kiejtettük a második forduló után, aztán hol vannak?!

Torino – Genoa 0-0
A startot remekül elkapó vendégek pont remek védelmüknek köszönhették, hogy egy darabig magaslati levegőt szívhattak, most viszont ebben a csapatrészben vannak gondjaik, amelyeknek köszönhetően szabadesésben zuhannak hátrafelé. Most nem kell nagyon összecsinálniuk magukat, a Torónak ugyanis pont a támadások befejezésével akadnak komolyabb gondjai. Összeadjuk és az eredmény 0-0. Maguknál is ez jött ki?

Sampdoria – Reggina 1-0
Az elmúlt öt meccsén hat pontot szerző Reggina huszáros vágtában távolodik a kiesőktől, most azonban egy igencsak harapós kedvében lévő Samphoz látogatnak. A Marassi tengerészein elég nehéz kiigazodni, múlt héten a Livorno úgy megruházta őket, hogy idáig hallatszott Miatow kolléga fájdalmas sikolya, így nem csoda, ha most törleszteni szeretnének szurkolóiknak. A Reggina ráadásul alig lő gólt (eddig 9 a termés, ezzel csak az Empolit előzik meg), cserébe kap bőven, most nem fog sokat, de pontot még annyit sem. Mi a franc van azzal a Realos sráccal, aki a Romában is játszott? Hogy is hívják, amúgy?

Cagliari – Livorno 2-2
A Cagliari minimum pontot érdemelt volna legutóbb, a Livorno meg nem csak megérdemelte, de meg is szerezte mindhármat az elképedt Samp ellen. Tavano úgy tűnik, felismerte, hogy megy a szezon és egész jól teszi a dolgát újabban, az eddig húsz kapott gólnál tartó hazaiak jól teszik, ha figyelnek rá, mert jelen pillanatban sajnos az a helyzet Szardínián, hogy már nincs hova hátrább csúszni.

Atalanta – Napoli 2-1
Az Inter otthonában is helytálló bergamóiak a szintén remek szezont teljesítő Napolit fogadják, méghozzá úgy, hogy mivel ugyanannyi pontjuk van, egy esetleges győzelemmel le is szakítájk őket. A sok gólt szerző vendégek a sokat kapó hazaiak ellen arra csábíthatna minket, hogy a világosabb kékekre tegyünk, de a fiatalok még bohókásak ahhoz, hogy folyamatosan kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtsanak, Doni mester pedig rúgat egyet Floccarival, majd maga is beköszön.

Parma – Empoli 1-0
Ez a 3-4-1-2 csak nem akar működni Empoliban, az egész mezőny legkevesebb gólját szerezte eddig a toszkán kiscsapat, hátul viszont cserébe bőkezűek, mint Soros Gyuri bácsi, ha kirgiz diákokat kell Budapesten taníttatni. Ezt most jól ki is használja a Parma, melynek azért szintén nem jön rosszul némi sikerélmény, a jelenleg nevük mellett álló 12 pont ugyanis csak kettővel több, mint a legjobb kiesőé, az Empoli pedig két győzelme közül az egyiket - amolyan figyelmeztetésként - a Milan otthonában aratta.