1. A hazájuk bajnokságát vezető csapatok nem brillíroztak a fordulóban, akik pedig akkora előnyre tettek szert, hogy szinte bajnoknak tekinthetők, azok meg nemhogy nem brillíroztak, de ki is kaptak.

2. A gólt sem szerző csapatok bajnoki termése emígyen fest: Inter: 23 meccs, 48 gól, Porto: 19/35, Chelsea: 26/38, Olimpiakosz: 21/38, Arsenal: 26/54, Milan: 23/34

3. Most akkor jó nekünk, hogy lett ez az új csatorna, ahol lehet BL-t nézni, vagy az angol foci miatt úgyis a körmünk alatt lévő százas szöget verte eggyel beljebb a Nagy Testvér?

És akkor az első meccsek ismeretében várjuk a tippeket a kommentek közé, hogy mely csapatok lesznek a továbbjutók, a következő forduló előtt összesítjük és kiposztoljuk, hogy olvasóink mit vártak előre.

Alig tizenhárom esztendeje történt, hogy Maldini utoljára az Arsenal ellen készülődhetett (Szuper kupa), és mit ad Isten null-null lett a vége. Mint tudjuk, a történelem ismétli önmagát, de mi akkor sem ilyen lovat akartunk, hanem olyat, amit a szódás (legyen az bármiféle) a legjobb tudása szerint ízekre szed. A vágóhídra egyelőre várnunk kell, mint ahogy az angol csapatok vereségére is – folytatódik a megszokott BL tendencia. Szakított viszont notórius töketlenkedésével a Barca, aki a nyolcaddöntők egyetlen vendégsikerét szerezte Skóciában és kiderült, hogy a manchesteri bab sem hús. Mindössze egy lefutott párharc a BL-ben.

Nem nehéz eldönteni, hogy az FA-kupa ötödik körében rendezett Manchester United - Arsenal meccset tekintheti-e bárki BL-főpróbának. A válasz nem. A miértre inkább húsz, mint tíz jó érvet tudnánk felsorolni, most mégis be kell érnie mindenkinek kettővel. Egyrészt egy United-Arsenal FA-kupa meccs a saját jogán sokkal több figyelmet érdemel, mint egy Lyon-MU pár harc első mérkőzése - ezért lefőpróbázni ízléstelenség lenne -, másrészt túl sokan hiányoztak a BL-meccsen várható kezdőcsapatokból ahhoz, hogy ekként aposztrofálhassuk. Nem, ezt a mérkőzést sem előtte, sem utána nem rántottuk volna porba azzal, hogy előételnek tekintsük a főfogás előtt. A csapatok sem tették. Sőt! Pethő Zoltán (pöte)- beugró manchesteri tudósítónk, aki a helyszínen látta a találkozót - aggódva kérdezte tőlünk, hogy vajon a képernyőn is átjött-e az az őrült rohanás, amit a csapatok, főleg a United produkált. Mi megnyugtattuk. Át. (A képeket és a videókat ezúton is köszönjük neki, bár innen is üzenjük, hogy néha azért a fenébe kívánjuk a heti kétmeccses angliai kalandjaival együtt. Megesz minket az irigység)

Arséne Wenger még akkor is hiába hallgatott volna Sven-Göran Erikssonra, ha valami csoda folytán szándékában állt volna kikérni a véleményét a meccs előtt. A svéd a múlt heti manchesteri derby után azzal az infóval látta el kollégáit, hogy a United elnáspángolásának legegyszerűbb módja az, hogy "Ronaldót ki kell zárni a játékból". Eriksson manchesterben végzett munkája minimum tiszteletreméltó, de ezt a mondatát a statisztikák már elhangzásának pillanatában cáfolták, építkezni pedig bizonyosan nem lehet rá. Főleg akkor, ha Ronaldo nincs a pályán. Wenger és az Arsenal keserűen tapasztalta meg azt, amit szerintünk úgyis tudott mindenki: ha a United jó formában van, az ellenfélnek meg kell állítania szinte mindenkit. Ez most szombaton nagyon nem jött össze, a United egy félidő alatt alkatrészeire kapta az ágyút.

Nyolc csapatból csak egy szomorú – az viszont nagyon! Van itt ugyebár egy Roma, mely megfordított egy ikszes meccset és szűk előnnyel utazhat Madridba, ellenfele pedig (egyetlen vendégcsapatként) belőtte azt az idegenbeli gólt, amire építve tulajdonképpen a továbbjutás esélyese maradt. Aztán ott a Schalke, mely némileg megkeserítette a BL-címét pont a gelsenkircheni arénában begyűjtő Porto életét, hiszen a pornósztár-kinézetű Kurányi góljával szűk vereséggel küldte haza ellenfelét, de a nagy kérdések itt is a visszavágón dőlnek el. A Chelsea járt a legjobban a vendégek közül, mert bár gólt nekik sem sikerült szerezniük, legalább nem is kaptak, otthon pedig várhatóan durva elbánásban részesítik a görögöket. És akkor megérkeztünk a legszomorúbb (és értelemszerűen a legboldogabb) csapatot prezentáló párharchoz: a Liverpool megmutatta, hogy nem tud olyan fos lenni, hogy egy BL meccsen ne kelljen számolni vele, az Inter pedig azt, hogy nem tud olyan jó lenni, hogy ne lenne képes egyetlen meccsen lenullázni az egész szezonját.

A hétvégén a 24. bajnoki fordulót bonyolították le Spanyolországban, az pedig bizton állítható, hogy nem a madridi drukkerek kedvenc hétvégéje, ami a labdarúgósikereket illeti: szombaton ugyanis bukott a Real, vasárnap pedig az Atlético, bár ez utóbbi idén is annyira kétarcú és kiegyensúlyozatlan, hogy nem is tudom, nevezhetem-e meglepetésnek a Bilbao idegenbeli, 2-1-es idegenbeli győzelmét. Úgy biztos, hogy a baszkok hátrányból tudták megnyerni a mérkőzést, ami a Vicente Calderónban nem akármilyen fegyvertény. A bevezetőben írhattam volna a Betis-Madrid meccsről is. Nem tettem, hiszen egyrészt ez az összecsapás már odébb van, másrészt akit igazán foglalkoztat a spanyol futball, az már tisztában van a történtekkel, és nem hiszem, hogy a kelleténél több helyet kéne ennek az összecsapásnak szentelni. Hűen a korábbi blog bejegyzésekhez, most is minden egyes mérkőzésre kívánok egy rövidebb visszapillantást tenni, keretes szerkezetben: Madridi bukfenccel indítunk, madridi bukfenccel zárunk.

Már megint Toniról szól a Bundesliga aktuális fordulója (illetve mégsem), hiszen megszerezte első mesterhármasát a német bajnokságban, tovább nyújtva a Hannover iszonyatos mérlegét a bajorok ellen. A riválisok botlását tökéletesen használta ki a HSV, egyúttal befoglalta a dobogó legalsó fokát. Furcsa mód úgy tűnik, ilyen apróságok, mint egy bajnoki forduló senkit sem érdekel, avagy nincs olyan, hogy lerágott csont ha a Nationalelf hálóőréről van szó. Skoda-kalapos konzervatisták zengik Lehmann nevét, liberális újítók Adlert nevezik meg címerállatuknak, sokat látott szakértők a tizenegyesölő Wiesét hordozzák pajzsukon, mi pedig Rober Enke mellett kampányolunk szerény eszközeinkkel.

A csodálatos olasz hagyományoknak tökéletesen ellentmondva egyik hétvégi rangadó sem lett döntetlen, mind Torinóban, mind Genovában megszületett az a bizonyos mindent eldöntő. Eközben az Inter nem csak megcsapta a Livornót, de - ha nem is egyszerre - pályára lépett Dacourt és Samuel kivételével az összes sérüléssel bajlódó sztárja, így végérvényesen maguk mögött tudhatják a) ezt a nehéz (?) időszakot, b) a Romát (már 11 ponttal) és c) az NST olvasóinak jelentős hányadát. Az Öreg Hölgy érdekes, tanulságos meccsen, ha nem is hengerelve, de megérdemelten győzte le Tottiékat, akik remélhetőleg csak a Real ellen tartalékolnak, mert az elmúlt három meccsük alapján manchesteri flashback várható, semmi más. A két 1-3-ra végződő eredmény közül emeljük ki az Empoli idegenbeli sikerét, melynek köszönhetően hiába szerzett pontot a Parma a Milan ellen, kiesőhelyre csúszott a Gialloblu. Hajtás után részletek, videók és kis B-liga is.

És újra színes a világ, mondhatja sok-sok Barca szurkoló, hiszen már csak 5 pont a különbség. Persze a dolog nem ennyire egyszerű. Az előjelek nem voltak ennyire ragyogóak, a Real Madrid már-már behozhatatlan távolságban volt, ráadásul remek formában. A múlt héten lőtt 7 góljuk bizonyította, hogy a támadásokkal Van Nistelrooy hiányában sincs gond, míg a tegnapi, Betis elleni mérkőzésük azt mutatta, a jelenlegi Real Madrid semmiben nem különbözik az elmúlt év Barcelonájától. Mondhatnánk is, hogy újra van remény.
Tegnap este 10 órakor a Barca játékosai úgy léphettek pályára, hogy tudták, ősi riválisuk kikapott a Betistől, így a felzárkózás megkezdődhet. Majd röpke hét perc alatt megmutatták, ez egyáltalán nem érdekli őket. Felforgatott csapatot küldött pályára Frank Rijkaard, s a várakozással ellentétben nem pihentette Henryt. Nem is tudta volna, hisz az általa mostanában látványosan mellőzött Ronaldinho még most se került be a kezdőbe, ami sokakat meglepett. Valdés - Puyol, Milito, Márquez, Abidal - Xavi, Edmílson, Deco - Messi, Henry és Giovani. Így futott ki a csapat a gyepre, míg az ellenfél Zaragoza edzője két csatárt is nevezett a kezdőcsapatba, Ricardo Oliveira és Diego Milito is rémisztgette Valdés kapust. Nem is rosszul, tehetnénk hozzá, hiszen 7 perc után már két jelzés állt a hatalmas helyzet rublikában - méghozzá a Zaragozánál.

1. A spanyol bajnokság még tartogathat meglepetéseket, kár, hogy a tavalyi évhez hasonlóan nem feltétlenül két remek, egységes, taktikus csapat versenyfutására gondolunk, hanem arra, hogy a kevésbé gyenge győz majd a végén.

2. Groteszk módon a Juventus elleni Roma-vereségnek köszönhetően dőlhet végleg hátra az Inter, mely 11 pontos előnyéhez ráadásként még fogadja is a Farkasokat. Kék-feketében most abban reménykednek, hogy a meggyőző hazai előny nem lesz a tavaly látott tragikus hatással a nemzetközi teljesítményükre (mellesleg Liverpool – Barnsley 1-2).

3. Aki azt mondja, tudja, mi lesz a Milan-Arsenal, az adja kölcsön az üveggömbjét az NST szerzőinek. Előre is köszi.

Egy szám a Realnak.

Egy a Manchester Unitednek (és az Arsenalnak)

Jöhetnek a tippek a BL-meccsekre! Figyelni fogunk, aki esetleg mindet eltalálja, azt szóbeli dicséretben részesítjük, azon kívül felkérjük, hogy a visszavágókra ő írja meg a beharangozót és tippeljen is a meccsekre (amit mi majd jól meg is fogadunk)

Amúgy meg szokás szerint jöhet a bármi és a minden.

Hannover 96 – FC Bayern München 1-1
Ha lehet hinni a statisztikáknak, akkor Husztiék örülhetnek majd holnap, hiszen ilyentájt módszeres verésben részesítik München fiait. Ilyentájt, azaz húsz évente, mivel a két nyomorúságos sikerük (azt hiszem nyugodtan használhatjuk a mumus jelzőt) ’68-ra és ’88-ra datálódik. Ezen kívül még annyi jó hírrel tudunk szolgálni a hazaiaknak, hogy a francia gyalogkakukktól nem kell majd tartani. Ellenben pozitív előjelű invázió a BM öltözőben: visszatér Kahn, Sagnol, Bommel és Buyten is – akár mindannyian a kezdőbe. Ez egyedül a belga esetében lehet meglepő, de nem az, ha tudunk Demichelisnek az Aberdeen ellen összeszedett vádlisérüléséről, márpedig mi mindig mindent tudunk. Igaz, néha rosszul.

Kíméletlen testvérharc következhet ma este a La Romareda stadionban, hiszen a védő Gabi és a csatár Diego Milito egymás ellen készülhet, s egy esetleges döntetlen mindkét csapat számára nagy veszteséget jelentene. A Zaragoza szezonja az elmúlt évekhez képest nagyon gyengére sikeredett, jelenleg 10. helyen állnak a bajnokságban – bár egy-két váratlan győzelemmel már UEFA kupás helyen állhatnának. A Barcelonánál ellenben a második hely is kudarcnak számít, s tudják ezt a vezetők is, akik kijelentették, hogy még mindig nem adták fel a bajnoki címért folytatott harcot. Ugyanakkor a szurkolók egy jelentős része úgy látja: érdemes lenne feláldozni a már-már elúszott bajnokságot, s inkább a két kupára koncentrálni, hisz a BL-ben a 8 között, a kupában pedig már a legjobb 4 között van a csapat, s ezen a két fronton reálisabbnak tűnik a győzelem kiharcolása, mint a bajnokságban. 8 pont hátrány ugyanis nagyon sok, bár a játékosok úton-útfélen hangoztatják, hogy ez ledolgozható.

Egy kis szünet után ismét itt vannak a jó tanácsok. Több lehetőséget sorolunk fel, legyen alternatíva a választásra. Reméljük sikeresek leszünk, mert a találataink az elmúlt hetekben a béka alsó fertálya alatt volt. Nem is indult jól ez a hétvége, a Wolfsburg alaposan megtréfált minket, viszont az Ajax Over 3,5 hozott valamit a konyhára, illetve a Salzburg győzelme is jól jött. Reméljük szombaton több telitalálatos szelvényünk lesz nekünk is, és mindenkinek, aki velünk játszik.

Elment pancho_sanza a messzire. Csókoltat mindenkit. De mielőtt nekivágott volna az útnak, úgy határozott, ha már folyamatos téma a blog szerzőinek elfogultsága, legalább legyen ennek valami alapja is, és nem kisebb személyiségekre bízta a spanyol bajnokság ügyeinek rendezését, mint az eurobarca.hu és a madridista.hu reprezentánsaira - akiket (mindkettőjüket ugyanúgy) egyébként sok szeretettel köszöntünk az NST soraiban. A lényeg, hogy némileg rendhagyó lesz ugyan a következő két hét La Liga tálalása, de nem maradnak szeretett olvasóink spanyol foci nélkül addig sem, míg panchito ópiumbarlangok sikátoraiban nőnek látszó férfiakat kezelget a messze. A hajtás utáni beharangozó tzoli munkáját dícséri, fogadjátok hát szeretettel ti is!

Schalke – Wolfsburg vendettával kezdődik a huszadik forduló. Vendetta, mert nagyjából egy évvel ezelőtt történt, hogy a kékek kettő-nullás előnyt herdáltak el a farkasok ellenében, amivel gyakorlatilag fájó búcsút is kellett venniük a salátástáltól. Egy hónappal ezelőtt a DFB kupában csaptak össze a felek, ahol a Schalke szintén leadta egy gólos előnyét és végül tizenegyesekkel ki is estek (Krstajic lelkén szárad). Kurányiéknál egyébként nagyon egyben vannak a dolgok, az elmúlt időszakban tőlük ritkán látható kiegyensúlyozottsággal húztak be 17 pontot a lehetséges 21-ből és hármas győzelmi szériában vannak. Slomka, még ha csak futólag is, de újra elővette a bajnoki címról szóló eszmefuttatását, de persze két lábbal kell állnunk a földön. Hazai pályán hosszabb produkcióra készülhet Streit, aki az eltiltott Jonest helyettesíti majd, Pander pályára lépését pedig egyelőre nem kockáztatják meg. Magath a derbi utánra tartogatja a szezonkezdet-értékelő beszédét, de mostanában elégedett lehet a srácokkal – továbbjutás a kupában, szintén hármas győzelmi tiráda, mi kellhet még. Mondjuk pontok Gelsenkirchenből. Kár, hogy nem fog összejönni, mert a menetrendszerű farkas találat csak a szépítésre lesz elég. További jóslatok később érkeznek.

Egy szuperrangadóval és egy derbivel, meg persze rengeteg érdekes meccsel támad ránk a Serie A 23. fordulója! Lesz ugyanis egy Juventus – Roma, ahol a talán jobb formában ügyködő harmadik fogadja az utóbbi pár fordulóban nem különösebben meggyőző másodikat, valamint tanúi lehetünk a Miatow kolléga által említett megtisztító, zsigeri gyűlölködésnek is, hiszen a Derby della Lanterna keretében ismét összecsap Genova két csapata. A Livorno haza sem utazott, hiszen négy nappal a Milan elleni pontszerzés után a San Siro másik bérlőjével is megmérkőzik (Ronaldo-post coming soon!), miközben a Siena folytatja leszegett fejjel történő rohamozását, ezúttal a meglepő életjeleket mutató Torino ellen. Az ezer sebből vérző Milan is nehéz 90 perc elé néz a Tardiniben, a Napoli – Fiorentina – Palermo trojkának pedig muszáj lenne otthon tartaniuk az összes pontot, hogy megszilárdítsák pozíciójukat. Hajtás után szuperrangadunk.

Az utolsó pillanatokban is vadul forgatod a továbbtanulási tájékoztatót? Bizonytalan jövőképek gyötörnek? Netovább. Lehet hátradőlni, pipára gyújtani - díszdobozban szállítjuk a helyes megoldásokat. Intellektuálisan túlképzett országunkban komoly igény mutatkozik a kétkezi munkások iránt, a szerszámkészítő például kimondott hiányszakma, ám mi mégis a hírnév és a dollárok irányába mutatjuk az utat. Ugyanakkor nem felejtkezünk meg az örök igazságról sem, azaz fiam, az a legfontosabb, hogy szakma legyen a kezedben. A jelentkezési lapok postázása után nincs is más teendő, mint beszerezni egy vasvillát, mellyel a padláson dohosodó pénzhalmokat tudjuk majd forgatni.

A forduló után ágyútalp nehezedik a mezőnyre, öt pontra nőtt az Arsenal előnye. A Chelsea-Liverpool maga a diétás foci szívbetegeknek, a Unitednek is van két rossz meccse egymás után, és tíz kiló súlyfelesleggel is lehet nyerő passzt adni a Premier Leagueben. Mi történt? Míg az Arsenal meglehetős könnyedséggel tudta le Blackburn elleni meccsét, a United otthon bukott, ez idén a Coventry elleni B csapattal játszott meccset kivéve még nem fordult elő. Páran felhőkről, sokan a Földről figyelték homlokra csúszott szemöldökkel a Vörös Örgödök gyönyörű mezben nyújtott messze átlag alatti teljesítményét. A Liverpool most Torres nélkül is legyőzhette volna a Chelsea-t a Stamford Bridge-en, de ez még a legjobbjai közül hármat is nélkülöző Kékek ellen sem jött össze. Annyit azért elmondhatunk, hogy ha mindig így játszottak volna a Vörösök, minimum tízzel több pontjuk lenne. A kieső helyeken nincs változás, Reading, Fulham, Derby az utolsó három sorrendje, de tele vagyunk pályázókkal. A bírók a kétlábasok után mostanában a kezezésekkel nem tudnak mit kezdeni, újabb eligazítás várható az FA-nél. Ja, és Andy Reid dagadtabb, mint valaha. (hajtás után részletek)

Kicsit elcsúsztunk ezzel a poszttal, mert hiába van a Serie B-ben 22 csapat, azért már ők is bőven túl vannak a szezon felén, és ahogy a legjobbakról, úgy a másodosztályról is szándékunkban állt egy félidei mérleget készíteni – annál is inkább, mert nem kevesebb, mint hat magyar játékosért szoríthatunk, ha éppen pályára lépnek. Kérdések, melyekre választ keresünk: lesz –e olyan csapat, amely visszajut? (Igen.) Lesz –e jövőre magyar a Serie A-ban? (Nem.) És a Serie C-ben? (Kenőék esélyesek.) Visszatér –e a Serie A kebelére a legfaszább nevű olasz játékos, Elvis Abbruscato? (Nagyon reméljük.)
Azért hajtsál, pajtás.

Aki spanyol fociról akar írni olvasni, az előbb-utóbb elég tájékozott lesz minden spanyolok számára fontos sportágat illetően, mert szinte csak az egész nemzetet foglalkoztató dolgok vehetik el a főcímet a labdarúgás elől. Így aztán viszonylag hamar szembesültünk azzal, hogy Pau Gasol mostantól egyedül is konkurenciát jelent a La Ligának. Hogy ez a Lakers mezétől, vagy Kobe Bryant társaságától van, nem tudjuk, de nem is ezért szerződtünk, hanem a bajnoki küzdelmek lehetséges izgalmait próbáljuk közvetíteni elfogulatlan olvasóink felé. Mi persze pártatlanok akartunk lenni, ezért nyakon ragadtunk egy gyanútlan Barcelona drukkert, bemagyaráztuk neki, hogy a Barcelona győzelmi, míg a Real Madrid pontvesztési reményekkel vág bele a hétvégi fordulóba és elmentünk meccseket nézni. Aztán az eredmények úgy alakultak, hogy ezen a hétvégén nem tudjuk kikerülni azt,  hogy az elfogultság vádjával illessenek minket. Pedig a Barcelona pontot szerzett Sevillában, de még Hegyi Iván is csak a fejét rázta a katalán fogalmatlanságot látva. Ugyanakkor a tartalékos Real Madrid helyzetkihasználásán mély nyomokat hagyott holland mesterlövésze hiánya. Esett 23 gól és volt holland edző, aki megmutatta. Tovább után részletek:

Ejjj Luca, Luca, Luca. Van ugye a mondás, hogy When in Rome, do as the Romans do, ami annyit tesz, hogy lehetőség szerint viselkedjünk a helyi szokásoknak megfelelően. Azaz Ramadánkor kerüljük a nyíltszíni hedóniát muszliméknál, ne járjunk argentin mezben a Puskás stadionba (meg olaszban sem), a Bundesligában pedig ne végezzünk el magunk által kiharcolt büntetőt. Azértmertcsak. A sors kifürkészhetetlen akaratánál fogva ez az íratlan szabály. Persze mit tudhat erről ez a semmirekellő Gastarbeiter (vendégmunkás), ez a talján piperkőc. Beckenbauernek majd felrobbant az aranykeretes arca a meccs után, Tonit, Kahn-t és Hitzfeldet hibáztatta – ebben a sorrendben, de Hoeneß kivételével mindenkinek volt egy rossz szava az esetről. No persze ez nála (Uli H.) nem újkeletű dolog, hiszen amióta a '76-os EB döntő tizenegyes párbajában az égbe lőtte a labdát (egyedüli hibázóként a csehek ellen), érthető okokból kerüli a témát.

A megtáltosodó kiscsapat története ellágyuló mosolyt fakaszt még a legsúlyosabb Tyler Durden-klónok arcán is. Szégyellje magát, aki nem hullajtott el legalább egy kövér könnycseppet a legnagyobb gigászok előtt hetekig vezető veronai pékcsapat, a Chievo tavalyi kiesésekor. Vagy szintén a legutóbbi szezonból citáljuk elő a Reggina kitartásról, hitről és rohadt sok gól szerző csatárpárosról szóló példameséjét, melynek szinte már giccsbehajló csimborasszójaként a -11 pontról startoló Amaranto úgy maradt bent az utolsó fordulóban, hogy megverték a friss BL-győztes Milant. Akár hasonló példa lehetne az Empoli is, hiszen tavaly UEFA-kupás helyen csapott célba a bajnokságban, ám miután sebtiben leégtek a nemzetközi porondon, idén már a Serie A-ban sem döccenőmentes az életük, sőt, kifejezetten kiesőnek tűnnek. Idén is van ilyen, és hiába képes akár idegenben is gyönyörű játékra a Napoli, vagy nyitott remekül a Genoa, most nem róluk lesz szó. Hanem a Livornóról.

Always look on the bright side of life - énekelte lassan három évtizeddel ezelőtt Eric Idle keresztre feszítve a Brian élete című filmben. Mindig nézd az élet napos oldalát. Okosabb mi juthatott volna eszembe a két lejátszott tavaszi forduló után, s az ezalatt megszerzett egyetlen pontocska kapcsán? Mi más, minthogy még ez is több mint amennyit ősszel az első két forduló után szereztünk? Egyáltalán, miben reménykedjek, mit várjak el és minek örüljek egy olyan csapat szereplésében, mely valaha éveken keresztül a bajnoki cím egyik esélyeseként volt számon tartva európia kupa elődöntőket és döntőket játszott, de amelynek évek óta egyetlen színpada csupán a Bundesliga, s azon belül is a szürke középmezőny?

Hosszú ideje vadásztunk már egy videóra, amelyet a YouTube sejthető okokból már nagyon régen eltávolított a szerveréről . (Bár mi inkább arra szavaznánk, hogy egy klikkel csak elérhetetlenné tették.) Most ráleltünk ismét, nem is annyira nagy meglepetésünkre egy Kínai szerveren. Nagy örömünkben be is ágyazzuk most ide jól. Mi látható rajta? Owen, Lampard, Ferdinand, Beckham, Fowler, Neville és a többiek, még a versenylovak, a Chelsea, a többnapos dáridók, Posh Spice és a Spice  Boys előtt. 

A két milánói csapat érdemelt volna összesen két pontot, szereztek helyette hatot, a Roma szintén igen nyögvenyelősen gyűrte maga alá a Regginát, a Juventus pedig harminc perc előnyt adott az Udinesének, mire elkezdett játszani, úgyhogy bár a pontok számában ez nem mutatkozik meg, de a Serie A 22. fordulója egyáltalán nem a nagycsapatokról szólt. Közülük még leginkább a Fiorentina érdemelt volna győzelmet, jellemző módon nekik nem is jött össze, hiszen a lefújás előtt percekkel Muslimovic másodszor is egyenlíteni tudott Bergamóban. Megmozdult kicsit az alsóház mocsara is, hiszen a Reggina kivételével a kiesők pontot, pontokat szereztek, a középmezőny rangadóján pedig a Sampdoria játszi könnyedséggel fektette két vállra a Napolit. Megint volt egy rakás kiállítás, megint van egy csomó sérült és megint lesz nagy bíróanyázás – hajtás után legalábbis biztosan.