Már megint Toniról szól a Bundesliga aktuális fordulója (illetve mégsem), hiszen megszerezte első mesterhármasát a német bajnokságban, tovább nyújtva a Hannover iszonyatos mérlegét a bajorok ellen. A riválisok botlását tökéletesen használta ki a HSV, egyúttal befoglalta a dobogó legalsó fokát. Furcsa mód úgy tűnik, ilyen apróságok, mint egy bajnoki forduló senkit sem érdekel, avagy nincs olyan, hogy lerágott csont ha a Nationalelf hálóőréről van szó. Skoda-kalapos konzervatisták zengik Lehmann nevét, liberális újítók Adlert nevezik meg címerállatuknak, sokat látott szakértők a tizenegyesölő Wiesét hordozzák pajzsukon, mi pedig Rober Enke mellett kampányolunk szerény eszközeinkkel.

A BM némileg a greenwichi időzónában felejtkezve egy órás késéssel kezdett el futballozni Husztiék ellen, addig inkább hazai oldalon adódtak lehetőségek, vagy inkább lehetőségecskék, mert jobbára ilyesmivel szórakoztattak minket a csapatok, csak idő kérdése volt mikor ül össze a két kispad egy jófajta schwindli partira. Aztán gyakorlatilag a semmiből Luca lőtt egyet jobbal, lőtt egyet ballal aztán kis bénázás után fejjel is odatette magát. (ez egyébként klasszikus Bundesliga mesterhármasnak minősül, melynek feltétele, hogy egy félidőben szülessenek a gólok és közben más ne találjon be). Addigra egyébként Hecking már rákvörös fejjel a lelátón ücsörgött, bizonyára valami gorombát talált mondani valamelyik varnyúnak. Hitzfeld öt helyen változtatott a skótok elleni csapaton, de különösebb eredménye nem volt. Klosét hagyta 83 percen át kínlódni, mielőtt kettős csere keretében pályára küldte Podolskit. Csak azt nem tudjuk, ezzel Mirót vagy Lucast akarta-e szopatni – igazából mindkettőt sikerült. Egy ilyen periódusban Toni a tökéletes mentsvár a bajoroknak, aki ötvözi Karsten Jancker és Gerd Müller összes jó tulajdonságát. Helyzetre semmi szüksége, felborítani, arrébb taszajtani nem lehet, és ha mégis sikerül, akkor is bepattan róla. (Hannover – Bayern München 0-3)

A másik vasárnapi meccsen a HSV igazából lefocizta a Bochumot a pályáról, az első góljuk előtt pedig maximálisan le a kalappal, kis túlzással ilyen passzjátékot csak az Arsenáltól meg a Rijkaard mentes Barcától szoktunk meg. Bőr – csel – kiugratás – bepaszz, végül Olic büntette a kispályásra butított vendég védelmet. Apróbb szépséghiba, hogy az akció kezdetén Olic kézzel tartotta bent a labdát – volt is nagy protestálás. A bíró elől két ember is takarta a kilátást, a partjelző viszont hat méterről nem vette észre... Viszont a Hamburg evolúcióját látva (és még emlékezve a Schalkénél töltött időszakra) meredek gondolatok kezdtek formát ölteni fejünkben. Tudni való, hogy Steevens jövőre már Dzsudzsák edzője lesz a PSV-nél. Ne adj Isten, addig is alkot valami maradandót az UEFA-ban / Bundesligában és ne adj Isten a KNVB egy rosszul sikerült EB után le kívánja váltani a focigyilkos van Bastent... Elsőre talán utópisztikus, de a legtöbb holland sztáredző foglalt, mi pedig nagyon is el tudnánk képzelni immár bevallottan kedvenc Bundesliga edzőnket az oranje kispadján. Gyereknapkor visszatérünk a kérdésre. (Hamburger SV – VfL Bochum 3-0)

A sváb leányegylet VfB Stuttgart ezúttal kiérdemelte, hogy tisztességes megszólításunkkal tüntessük ki őket – ettől függetlenül a hajpótlásomat nem én fogom finanszírozni, azt biztosra vehetik. Negyed óra után Gomez bólint, minden rendben. Később boldog-boldogtalan helyzetbe kerül -  boldog boldogtalan elhibázza, pedig szezonrekord verés nézhetett volna ki a Zebráknak. Sebaj, még a félidő előtt Gomez dupla (tizedik a szezonban) – lehet hátradőlni. Nagyjából 10 percig, mert Niculescu a pók szájába teker egy szabadot, Ishiaku meg egyenlít, püff neki. Az idő meg csak telik. Zürjén siratóasszonyok rég elfeledett kesergői szakadnak fel a vendég szektorból, a magam részéről kénsavba mártott pennával és remegő szájszéllel kezdem fogalmazni az összefoglalót. Már-már indulnék, hogy összekaristoljam a szomszéd mercédeszét, mikor Hizslperger saját lepattanóját teszi vissza a kilencvenkettedik percben. Lehet tovább kergetni az UEFA kupának álcázott délibábot. (Duisburg - Stuttgart 2-3)

Thriller és izgalom jutott a KSC – Leverkusen derbire is. Az egyhuzamban 84. Bundesliga meccsén játszó Rolfes szerzett vezetést, majd a 8400. Bundesliga meccsét játszó Schneider adott gólpasszt Kiesslingnek és a két gólos vendégvezetés nagyjából reális is volt. Ekkor kevesen gondoltál, hogy a végén egy pontnak is örülhetnek majd, hiszen szinte rögtön a középkezdés után Freis zúdított egyet a hosszúba, majd a Kennedy mezében pályára lépő Vaszlavik Gazember egyenlített, a végén pedig Adler bravúrjai kellettek a gyógyszeresek pontjához. Pedig Kennedy leigazolásától nem vártunk sokat (őszintén szólva semmit sem), őt is megszállta a KSC ihlet, három meccs-három gól. Igazi Bundesliga meccs volt: fordulatok, parádés hangulat és küzdelem orrvérzésig. (Karlsruher SC - Leverkusen 2-2)

Orrvérzésig ütnénk Saenkót is, aki húsz perc alatt nullára apasztotta a Nürnberg addig 3%-os esélyét a pontszerzést illetően. Egy ostoba faultot, egy még ostobább szabadrúgás akadályozással fejelt meg, a kiállítása pedig biztossá tette, hogy a frissiben kinevezett Thomas von Heesen két nap alatt második vereségét is begyűjti. (az elsőt egyébként Blazek potyájának köszönhette a Benfica ellen). Komótos futballal, félidőnként egyet-egyet rúgva, mint egy megfontolt Boa Constrictor, úgy roppantotta össze a Werder a dalnokokat. Egy, csak egy legény volt talpon a vendégeknél: Jan Koller. Robotolt, küzdött, harcolt, mutatta magát, lesgólt lőtt – egyetlen emberként valóban hitt a pontszerzésben, tengermély tisztelet érte. (Werder Bremen - Nurnberg)

A Schalke megint izmosat suhintott maga alá, simán eldönthették volna a meccset egy óra alatt, helyette viszont a Wolfsburg rúgott kettőt három helyzetből. A Dzeko – Dejagah – Grafite trió már egészen a középmezőny elejére tolta fel a csapat szekerét, amire kis rosszindulattal azt is mondhatnánk, hogy nem volt nehéz, elég volt a felállni a futószalagon érkező pénzeszsákok tetejére. Mindenesetre egyedül a farkasok százszázalékosak 2008-ban. (Schalke - Wolfsburg)

Eddig is tudtuk, hogy Angela Merkel a Cottbusnak szorít, a hétvégén viszont tiszteletbeli taggá is választották. Nem sok köszönet volt benne, mert a svájci-osztrák kocsmák megmentője, Mladen Petric megint duplázott (erről képtelen leszokni). A meccs végén a hazaik edzőjét, Prasnikart arról kérdezték, hogy vajon a kancellár-asszony jelenléte zavarte-e meg srácokat: Én úgy láttam, sokkal inkább a labda zavarta őket. Bráávó, Trapattoni szintű válasz. (Energie Cottbus – B. Dortmund 0-2)

Kennedyhez hasonló jó üzletet csinált a Hertha is Raffaellel, aki a 93. percben tusolta be az addig jól küzdő Bielefeldet (Paja nélkül), akiken az edzőváltás sem segített, Michael Frontzeck zsinórban negyedik vereségét szedte be. Külön só a vérző sebükbe, hogy ez idő alatt a Rostock letörte a táltos Frankfurt szarvát. (Hertha – Bielefeld 1-0, Rostock – Frankfurt 1-0)