És újra színes a világ, mondhatja sok-sok Barca szurkoló, hiszen már csak 5 pont a különbség. Persze a dolog nem ennyire egyszerű. Az előjelek nem voltak ennyire ragyogóak, a Real Madrid már-már behozhatatlan távolságban volt, ráadásul remek formában. A múlt héten lőtt 7 góljuk bizonyította, hogy a támadásokkal Van Nistelrooy hiányában sincs gond, míg a tegnapi, Betis elleni mérkőzésük azt mutatta, a jelenlegi Real Madrid semmiben nem különbözik az elmúlt év Barcelonájától. Mondhatnánk is, hogy újra van remény.
Tegnap este 10 órakor a Barca játékosai úgy léphettek pályára, hogy tudták, ősi riválisuk kikapott a Betistől, így a felzárkózás megkezdődhet. Majd röpke hét perc alatt megmutatták, ez egyáltalán nem érdekli őket. Felforgatott csapatot küldött pályára Frank Rijkaard, s a várakozással ellentétben nem pihentette Henryt. Nem is tudta volna, hisz az általa mostanában látványosan mellőzött Ronaldinho még most se került be a kezdőbe, ami sokakat meglepett. Valdés - Puyol, Milito, Márquez, Abidal - Xavi, Edmílson, Deco - Messi, Henry és Giovani. Így futott ki a csapat a gyepre, míg az ellenfél Zaragoza edzője két csatárt is nevezett a kezdőcsapatba, Ricardo Oliveira és Diego Milito is rémisztgette Valdés kapust. Nem is rosszul, tehetnénk hozzá, hiszen 7 perc után már két jelzés állt a hatalmas helyzet rublikában - méghozzá a Zaragozánál.

Ezután feltámadt a lelkesedés, s a Barca átvette a kezdeményezést, bár komoly helyzetig nem nagyon sikerült eljutni. Messi eltűnt a pályán, Giovanni esetében érezni lehett, hogy erős neki a Barcelona kezdőcsapata, talán el kellene küldeni 1-2 évre kölcsönbe, amíg felnő a feladathoz. Az első fél órában nem nagyon változott a kép: a Barca irányított, Militoék pedig támadgattak. Egészen a 34. percig, amikor is Deco végrehajtotta egyetlen értékelhető megmozdulását  a mérkőzésen, s zseniális gólpasszt adott Henrynak, így meglepetésre megszerezte a vezetést a Barcelona. Jellemző, hogy a kevéske helyzetet, amit a Barca kialakított, elpuskázták a játékosok, s a védelem sem állt helyzete magaslatán, Militoék minden gond nélkül átjátszották Militoékat. A 43. percben Márquez feltette a koronát első félidei teljesítményére, büntetőt érően buktatta Oliveirát, s az egygólos előny elveszni látszott. Milito szezonbeli ötödik büntetőjére és tizenötödik góljára készült. Meglepetésre Diego a kapu fölé lőtte a labdát, így egy gólos vezetéssel és 61%-os labdabirtoklási aránnyal mehetett pihenni a vendég csapat.

 
A szünet után néhány megnyugtató perc következett, majd vérszemet kapott a Zaragoza, s megindult, hogy megszerezze az egyenlítő gólt, ami nem sokkal később Ricardo Oliveirának sikerült is, Sergio Garcia beadásából, s ismételten Márquez hibájából. Ekkor ismét előjött az egyenlítő gól utáni teljes fogalmatlanság, amely az elmúlt másfél szezon során végigkisérte a Barcelona játékát. A Zaragoza támadói -néha védői- ott játszották át a védelmet, ahol akarták, s a következő negyed órában akár el is dönthették volna a mérkőzést. Hogy nem így lett, az egyetlen embernek köszönhető: González Vázquez sporttársnak, aki talán Valentin-nap alkalmából egy tizenegyest ajándékozott Ronaldinhonak, aki a 73. percben állt be, s győzni akarásával, lendületével új fazont szabott a csapatnak.
Ezen a ponton kikivánkozik belőlem a kijelentés, miszerint úgy érzem, Frank Rijkaard (vagy talán valaki más) már jóval a mérkőzés előtt eldönti, kit, hogyan, mikor fog le- és becserélni, s a játék állásától, képétől függetlenül (kivéve talán egy nem várt sérülés) ezt a tervét véghez is viszi. Nem cserélte le Márquezt, pedig kellett volna, Giovannit pedig már csak akkor hozta le, amikor kevés esély volt a mérkőzés megnyerésére. Behozta viszont Bojant, hogy játszon egyet, bár a mérkőzés azon szakaszában a védelem vagy a középpálya megerősítése talán egy fokkal jobb ötlet lett volna. Jött tehát Ronaldinho, aki értékesítette a büntetőt, majd nem sokkal később a meccslabát sikerült kihagynia, mellyel eldönthette volna a mérkőzést, s megnyugtathatta volna a kétkedőket. Mégis, azt kell, hogy mondjam, Ronaldinho nagyon-nagyon hosszú idő után először szívvel-lélekkel a pályán volt a Barcában, s talán ha kezdőként játszhatott volna, a mérkőzés is máshogy alakul. Ki kell emelni még Henryt és Valdes kapust, hiszen ezen a mérkőzésen talán ők ketten nyújtottak olyat, ami azt tükrözi, még tényleg nem adták fel a bajnoki címért folytatott harcot. A jogtalan tizenegyesért pedig teljesen jogos a kritika, bár a jelenleg mutatott játék után aligha lesz ennek bármilyen hatása is a bajnoki címre nézve. (Zaragoza-Barcelona 1-2)