Kicsit elcsúsztunk ezzel a poszttal, mert hiába van a Serie B-ben 22 csapat, azért már ők is bőven túl vannak a szezon felén, és ahogy a legjobbakról, úgy a másodosztályról is szándékunkban állt egy félidei mérleget készíteni – annál is inkább, mert nem kevesebb, mint hat magyar játékosért szoríthatunk, ha éppen pályára lépnek. Kérdések, melyekre választ keresünk: lesz –e olyan csapat, amely visszajut? (Igen.) Lesz –e jövőre magyar a Serie A-ban? (Nem.) És a Serie C-ben? (Kenőék esélyesek.) Visszatér –e a Serie A kebelére a legfaszább nevű olasz játékos, Elvis Abbruscato? (Nagyon reméljük.)
Azért hajtsál, pajtás.

Szóval 25 forduló pörgött le a Serie B-ben és az eminensekkel ellentétben itt elöl is roppant szoros a csata, nem csak hátul. Az élen például mindjárt azt kell látnunk, hogy a Bologna csak gólkülönbséggel előzi meg Verona sárga csacsijait (juhéjj!), ami egyrészt azért röhej, mert a Chievo 11 góllal többet lőtt, mint a Rossoblu, másrészt azért, mert többször is győzött. Hogy akkor ez most hogyan? Hát úgy, hogy a Chievo kétszer is vereséget szenvedett otthon (a Bologna pedig összesen kétszer kapott ki, mindkétszer idegenben). A góllövőlista élmezőnyébe természetesen mindkét csapat delegál egy-egy főt, a bolognai torony, Marazzina 14 egységgel a negyedik, az ős-veronai Pellissier pedig tizenkettővel a hatodik. Ja, meg hát ugye itt volt ez is:

Az élen álló páros négy ponttal előzi meg az üldözőket, akiket nagyjából úgy kell elképzelnünk, mint ahogy egy kiéhezett hiénafalka a végelgyengülésben elhullott gazella teteme körül harcol a jobb pozícióért. Ők ugyanis hárman állnak hajszálra ugyanannyi ponttal, jelen pillanatban feljutó helyen a Lecce (+23), a piros-sárgák tarkószőrébe nyáladzik az Albinoleffe (+19), az ő seggüket pedig a Pisa (+16) pörköli erősen. Mögöttük nagy szakadék? Aha, majdnem. De inkább a Brescia, mely két ponttal gyűjtött kevesebbet a fenti trojkánál, viszont eggyel kevesebbet is játszott, így ha Tacchinardiék (hehe, bizonyám!) hozzák az Ascoli elleni elmaradt meccset, akkor ők kerülnek a gazella – úgy tudjuk, csemegének számító – még langyos gyomrához a legközelebb.

Jelenleg a harmadik legboldogabb tehát a Lecce, mely még lehetne ennél is mosolygósabb egy egységnyivel, ha a hétvégén nem kapnak ki meglepetésre az Ascolitól. Mentségükre, hiányzott a házi gólkirály Tiribocchi és egyébként sem feltétlenül várták őket a szezon előtt ilyen pompás helyre. Merthogy ide a Pisát várták sokan, annak ellenére, hogy a Tornyok még a harmadosztály kénköves bűzét árasztják magukból. Meg is lesz az a feljutás, bár néha becsúszik nekik egy baki, mint például a most hétvégi, amikor a nyomukban ügető Brescia otthonában szenvedtek vereséget. Pedig az U-21 üdvöske Cerci mellett Kutuzov és a jelentős Serie A rutinnal rendelkező D’Anna is a keretüket gazdagítja, így nem csoda, hogy Rajczi Peti nem sok lehetőséget kap, főleg, mert a fent említett fehérorosz (kölcsön)játékos mellett a jelenlegi gólkirály, Castillo (17 dugó) is őket erősíti.
Az Albinolefféé tréfás kis történet. A klub két város csapatainak egyesüléséből mindössze 10 évvel ezelőtt jött létre (az egyik város Albino, a másik nevét nem áruljuk el), hazai meccseit pedig stadka híján a bergamói Azzuri D’Italiában játssza általában bántóan kevés néző előtt. Mondjuk azért el, hogy a két város közül az egyik (amelyik nem Albino) neveltje két nemakárki is, Beppe Signori mellett Pippo Inzaghi is itt bontogatta a szárnyait. A szép hagyományok miatt természetesen most is van játékosuk a góllövőlista első fertályában, Cellini (a hétvégén is beköszönt) 16 góljával holtversenyben a második helyen áll.

Mi értelemszerűen a Bresciának szurkolunk, hogy csípje meg az egyik feljutó helyet, ha már két magyart is foglalkoztatnak, csak már látnánk, ahogy foglalkoztatják is őket. Mert Vass Ádám bizony egy nagyon-nagyon durva hiányposztunkon próbálgatja roppant eredményesen a szárnyait és mi, mit tagadjuk, párás tekintettel várjuk tőle, hogy betöltse azt a posztot, amit utoljára Lipcsei Pétertől vártunk, amikor hétről-hétre az FC Porto legjobbjaként szántotta fel a pihepuha luzitán gyepet. Ádi egyelőre játszogat inkább, mint stabil csapattag, de abban bízunk, hogy egyszer felfigyel majd egy nem olasz csapat menedzsere is arra, ami minket megfogott a kese üstökű ifjoncban: ő bizony védekező középpályás létére ha csak teheti, előrefele próbálja megoldani a dolgokat, hátra csak vészhelyzetben passzol. Feczegól már másik sztori, természetesen nagyon bízunk benne, hogy ő is kinövi magát, ha másért nem, hát azért, mert a hírek szerint Priskin visszatér az első osztályba, csak nem a Watford, hanem a Győr csapatában.

Akikről még szót ejtenénk, azok a tavaly kihullottak, a Messina és az Ascoli, akik pont olyan éles küzdelmet vívnak egymással, mint tavaly. A szicíliaiak két ponttal előzik meg az eggyel kevesebbet játszott Ascolit, és bár még nagyon sok van hátra, a feljutástól őket elválasztó 12-14 pont nagyon soknak tűnik. Pont annyira, amennyire a Serie A soknak tűnt nekik tavaly. Ezzel szemben ugye ott van a Chievo, hogy megmentse a tavaly kiesettek becsületét, és hittel hisszük, hogy így is tesznek!

A középmezőny alján szomorkodik az a Bari, aki Serie A-ban töltött időszakát elsősorban döntetlenek kiharcolásával töltötte. Még náluk is szomorkásabb a kiesés ellen hadakozó, szintén egykor szebb napokat látott Vicenza, az elmúlt 10 év legszebb NB1-es gólját szerző Kenő csapata szintén a veszélyzónában lökdösődik, az utolsó helyezett Ravanna pedig roppant érdekes helyzetben van, hiszen hiába lőtt mindössze hat góllal kevesebbet, mint a listavezető, ha közben tízzel több gombócot gyömöszöltek le a torkukon, mint a második legtöbbet kapónak.