Ejjj Luca, Luca, Luca. Van ugye a mondás, hogy When in Rome, do as the Romans do, ami annyit tesz, hogy lehetőség szerint viselkedjünk a helyi szokásoknak megfelelően. Azaz Ramadánkor kerüljük a nyíltszíni hedóniát muszliméknál, ne járjunk argentin mezben a Puskás stadionba (meg olaszban sem), a Bundesligában pedig ne végezzünk el magunk által kiharcolt büntetőt. Azértmertcsak. A sors kifürkészhetetlen akaratánál fogva ez az íratlan szabály. Persze mit tudhat erről ez a semmirekellő Gastarbeiter (vendégmunkás), ez a talján piperkőc. Beckenbauernek majd felrobbant az aranykeretes arca a meccs után, Tonit, Kahn-t és Hitzfeldet hibáztatta – ebben a sorrendben, de Hoeneß kivételével mindenkinek volt egy rossz szava az esetről. No persze ez nála (Uli H.) nem újkeletű dolog, hiszen amióta a '76-os EB döntő tizenegyes párbajában az égbe lőtte a labdát (egyedüli hibázóként a csehek ellen), érthető okokból kerüli a témát.

Ezt egyébként olyannyira komolyan veszik, hogy a Halle-Wittenberg University képes volt megvizsgálni a ’93 és 2005 között elvégzett tiziket és úgy találta, hogy az esetek 73%-ban belövi a sértett, míg ha csapattárs végzi el, akkor ugyanez az arány 75%. Ebből persze csak az derül ki, hogy nem baj ha hülyeség, de legalább szabály legyen – mégis csak Németországban vagyunk.

Van ám egy nemzetközileg is ismertnek mondható támadó is, aki sosem vállal büntetőt, amennyiben az ő harcolta ki. David Beckham kvíz helyett megmondjuk most: Thierry Henry. A hülyeség ragadós, de persze ezt már oviban is tudtuk.

A BM neve mellé meg egyre nagyobb kérdőjeleket kezdünk rajzolgatni. Nem feltétlen a bajnokság vonatkozásában, mert az még így is meglehet, az UEFA-ra viszont már nem esküszünk, a BL-t meg egyenesen felejtsük el egyelőre. Ribéry nélkül kihalt minden, zene sem szól, Zé Roberto – Van Bommel belső kettőssel pedig nem, nem és nem lehet. Mi bizony kipróbálnánk a Bastian – Altintop párost középen, necces meccsen a török helyett jöhet vBommel. Sosa felejtős, Podolski dettó. (Bayern München – Werder Bremen 1-1)

A forduló másik derbije, a Ruhr-vidék rangadója igazából nem hozott meglepetést, a Schalke két meccsen hetet rúgott a komáknak. Rossz hír viszont az EB előtt (német szurkeszeknek), hogy Asamoah feltámadni látszik, Löw nyomott is neki egy sms-t a derbi után, és megfenyegette, hogy ha így folytatja kiviszi a tournamentre. Hááát, fene tudja.
( B. Dortmund – Schalke 04 2-3)

A csillagok szerencsés állása miatt ezzel egyébként a Schalke fellépett a dobogóra, tekintve, hogy amilyen szarul kezdte az idényt a HSV, és amilyen szarul zárta az őszt, pont ott folytatják tavasszal is. Az utolsó öt meccsükből egyedül a Leverkusenben szerzett pontra lehetnek büszkék, de ha a megszerzett vezetés utáni kimaradt helyzetekre gondolunk – erre is csak félig. (Leverkusen – HSV 1-1) A bajorok botlását tehát nem használta ki senki, maradt a három, illetve öt pont fór.

Ha már botlás. Hans Meyer 2005-ben vette át A KLUB kispadját, és történeti sikert aratott a VfB hosszabbításos legyőzésével a DFB kupa döntőjében, ebben az évben azonban foggal-körömmel kapaszkodnak a kieső zóna peremébe. Eddig tartott a türelem, Herr Meyer lapátot kapott, az új mester Thomas von Heesen lehet, aki korábban dolgozott már a klubnál. (Nürnberg – Rostock 1-1)

A sváb összecsapáson velőtrázó eredmény született, Veh – Favre 1-3. Ez különösen úgy sokkoló, hogy a berliniek az elmúlt négy meccsükön egy gólt szereztek, és ez volt szezonbeli második győzelmük idegenben. Ha azt nézzük, hogy ősszel is pont így verték meg a svábokat, akkor mondjuk nem annyira. A VfB-nél címvédésről beszélni akkor autópia, mint az ötös metró, de ettől még játszhatnának amolyan szemre tetsző werderes focit. De nem. Van Gomez, néha Magnin, esetleg Hilbert aztán csókolom. Még akkor is, ha Hitzberber pont a meccs előtt vette át a hónap játékosa díját (megelőzve Barbarezt és Hajnalt). Veh meg azzal jön, hogy nem lett volna szabad gólt kapni a szünet előtt, mert ettől megroggyant a csapat. Legközelebb remélem szól előre, hogy lécci a szünet és lefújás előtt ne. Ja, meg kezdés után se, mert az is demoralizál. Dárdai csereként szűk fél órát volt pályán. (Stuttgart – Hertha 1-3)

A Frankfurt meg a Jóisten tudja honnan, de egyszer csak idekeveredett nekünk a hetedik helyre. A múlt héten Funkel 700. Bundesliga meccsén (játékos+edző összesen) megszerezte századik győzelmét, és lendületből beütötték a mindenkitől gyufázó (kivétel természetesen a stuttgarti leányegylet) Bielefeldet is, azaz nem rokkantak bele a távozókba. (Frankfurt – Bielefeld 2-1)

Az alsóház éllovasa, a Bochum, két pontot tékozolt el a múmiaként feltámadó Cottbus ellen, akik viszont tízet szórtak az utolsó három meccsükön (a maradék 16-on egy tucatot sikerült), nem lennénk meglepve, ha jövő héten begyűrnék a BVB-t is. (Bochum - Cottbus 3-3)

A magyaros derbin nem is tudjuk ki örülhetett igazából. Hajnal gólt lőtt és idegenben nem rossz az iksz a Hannover ellen, de Kennedy, Iashvili, majd a csereként érkező Kapllani is lezárhatta volna a vitát a három pontról, ehelyett Rosenthal egyenlített a legvégén. Huszti tehát pontnak örülhetett, de gondolom nem erre bazíroztak a meccs előtt. Halkan hozzátéve, mi is többre számítunk általában, mikor a válogatottban lépnek pályára. Ez miért van? (Hannover – Karlsruher 2-2)

Grafite berajzolta szezonbeli hatodik gólját, ami a farkasok harmadik győzelmét jelenti zsinórban (plusz kinyomták a Schalkét a kupából). Jól indul tehát a tavasz, Magath azonban nem gyújt örömtüzeket, inkább a szurkolókkal van elfoglalva, hiszen a hétvégi meccset is gyér félház előtt játszották, de majd a pályán mutatott játékkal szeretnénk visszacsábítani a népeket. (Wolfsburg – Duisburg 2-1)

Egyébként furcsa dolog ez. A KSC-nél még mindig a negyven pont és a biztos bentmaradás a téma, a Leverkusennél csak a nemzetközi helyre figyelnek, a Werder csak a következő meccsére koncentrál, a Wolfsburg lépésenként halad stb. Egyedül a Bayernnél megy a palánkdöngetés már az első fordoló előtt, hogy bajnokok leszünk, ez a minimum, kibelezem, megforgatom, roston sütöm, vérét veszem. Persze így volt ez az elmúlt harmincöt évben. Talán ennek (is) köszönhető a tizennyolc bajnoki cím azóta.