Azt szajkózzuk a karácsony óta, hogy amíg az Inter megnyeri azokat a meccseit is, amiken legjobb esetben is döntetlent érdemelne, a Roma pedig elbukja, de legalábbis pontokat veszít azokon, amik simán neki állnak, nem lehet kérdéses, ki lesz a bajnok. És valóban, ez bizony egyre kevésbé kérdéses – ha még valamennyire egyáltalán! Sőt, ismét odáig jutottunk, hogy a bombaformában tevékenykedő Del Pierónak köszönhetően a Juve is egyre inkább ráközelít a Farkasokra, és a jelenlegi formák alapján még az sem zárható ki, hogy Tottiéknak kell majd a főtáblára jutásért bohóckodniuk a tadzsik bajnokkal. A Fiorentina és a Milan egyaránt győzni tudott, sőt, a Rossoneri gálát is rendezett szegény Reggina kárára (szép köszönet, mondhatom…), a lilák pedig a Serie A egyik legügyetlenebb játékosának góljával fektették kétvállra a Palermót. A Samp a földdel tette egyenlővé az Udinesét, ezzel pedig tapad a Milanra, míg a Bianconeri kiszállt a nagy versenyből, sőt, immár csak három pontra van tőlük a Genoa is. Parmában félreverik a harangokat a Napoli elleni vereség után (tehetik is!), hiszen a sereghajtó hármas 30-30 pontjánál csak eggyel szereztek többet, jövő héten pedig Regginában kellene domborítani, miközben a Catania hihetetlen fontos győzelemmel, a Cagliari pedig az újabban megszokott parádéval távolodott tovább a veszélyzónától. Hajtás után egy igazi olasz forduló történései, egy valag tizenegyes, egy nagyobb valag kiállítás, bombagólok, mesterhármasok, a Serie A legrosszabb edzője és egy négy hónapra kidőlő klasszis erősen szubjektív krónikája következik.

A Roma Livorno elleni pontvesztésének igenis megvoltak a jelei, (nem, nem az Amaranto Cagliari elleni vereségére gondolunk), a Farkasok ugyanis annak rendje és módja szerint végighisztizték az Udinese ellen megnyert meccset, hol egymással, hol a bíróval. Fogadni mi sem mertünk volna rá, hogy a baj pont a tökutolsó (már nem, egyébként…) ellen következik be, de Totti súlyos sérülése után már érezni lehetett, hogy baj van, hiszen Spalletti így kénytelen volt becserélni Mancinit. A brazil helyettesről gyorsan mondjuk el, hogy nem tudjuk, kinek akarják eladni, de játéka alapján aki egy kéthetes újságnál és egy használt kotonnál többet ad érte, az nyilvánvalóan pénzt mos és büntetést érdemel! Sajnos időközben Pizzaro is elhitte magáról, hogy Mancini elmaradó cseleit neki kell beépítenie a Roma játékába, a Livorno pedig a szerencsétlenkedő támadásokat foggal-körömmel visszaverve kapaszkodott az egy pontjába, a meglepetés tehát csak annyiban volt benne a meccsben, hogy marad a 0-0. Ezt Vucinic gólja lehetetlenítette el (Pizzaróról mondjuk el a sportszerűség jegyében, hogy nem az első ilyen remek passza volt), majd mivel ez az eredmény már nem festett olyan jól a vendégek számára, érkezett az irányító Diamanti, aki gyönyörű szabadrúgásával - egyébként tökéletesen érdemtelen - ponthoz segítette csapatát. Elsőre azt mondtuk, bravúrral védhető lett volna, aztán a hátsó kameraállásból már azt, hogy egy Doninál jobb kapus ezt simán kitenyerelte volna. Teszem azt, Amelia, aki a vége felé kétszer is hatalmasat védett, de ahogy azt szerencsejáték-függők is megtapasztalhatják: amikor nagyon kell, akkor soha nem ad a gép. A Roma elsősorban annak köszönheti a vereséggel felérő pontvesztést, hogy a vezető gól után nem próbálta a kapujába préselni ellenfelét, hanem szórakozni kezdett és látványosan már csak arra hajtott, hogy megtartsa az előnyt, ez pedig egy ilyen szezon vége felé komoly baki. Tottit ráadásul tegnap meg is műtötték (négy hónap múlva térhet vissza), az Internek pedig a Roma bajnoki címéhez a hátralévő négy meccséből kettőt el kellene veszítenie. Pont annyit, amennyit a szezon során eddig összesen elveszített. (Roma-Livorno 1-1)

Bezzeg az Inter hozta a szokásos menetrendet! A veszélyesebben kezdő ellenfél támadásai dacára az első kapura lövésükből gól született, majd mivel ez szemmel láthatólag nem törte meg a Torinót, Mancini nagy, fekete betűkkel aláírta a papírt, melyen az állt: szar edző vagyok! Egy bajnoki címre törő, bombaerős kerettel rendelkező csapat, mely a kiesés elől menekülő ellenfél otthonában elért gól után a 37. percben lecseréli az egyik csatárát egy középpályásra - nos, ezt a futballszerető társadalom nevében kikérjük magunknak! Innentől kezdve a szánk szélére kiülő fehér habról tudomást sem véve, megszállottan kezdtünk szurkolni a Torinónak, hogy rója ki a megfelelő büntetést a kontárságát sarlatánsággal kombináló Mancinire, ami nem is váratott sokáig magára. Jött a Toro, és ha lettek volna épkézláb játékosaik, egészen biztosan összejött volna az egyenlítés, ám egy szál Rosinával sajnos ez nem sikerülhetett, bár a lehetőségek megvoltak – gondolunk itt például a Burdisso sokadik hibája után kialakult ziccerre, melyet Julio Cesar végül hímtaggal hárított. Az Inter nyolcéves szurkolója egy óra elteltével odasétált a kispad mögé, és beszólt Mancininek, hogy ezzel a felállással az Albinoleffe is beszorítja őket, úgyhogy szerinte hozzon be egy csatárt, akivel kénytelenek lesznek hátrébb lépni a Toro védői, a Herrera utáni második legjobb edző pedig úgy találta, van valami a kissrác meglátásában és behozta Suazót. Az utolsó percben a vendégek bevihették volna a kegyelemdöfést, de Cesar (tudják, aki csatár helyett jött be az első félidőben) harminc centiről is képes volt hibázni, így az Inter nagyjából úgy harcolta ki bajnoki címét, ahogy egész tavasszal teljesített. Két héttel ezelőtt megindult valami, amiből azt hittük, újra a szezon elején látott Internek tapsolhatunk majd a dobogó tetején, de most azt gondoljuk, csak akkor ütnénk össze a kezeinket, ha két féltégla lenne bennük, köztük pedig Mancini golyói. (Torino-Inter 0-1)

Mennyit számít a frissesség! A Juvénak idén nem kellett a BL embert próbáló meccseivel küszködnie, a kupából is elég gyorsan kiszálltak, így minden erejüket a bajnoki hajrára tartogathatták, ami jól kivehető eredményt hozott. A Bianconeri vitán felül a legjobb formában lévő csapat a Serie A-ban, köszönhetően elsősorban Alessandro Del Pierónak, aki egyébként az elmúlt hetekben mutatott játékával két helyre is bejelentkezett: az egyik az olasz válogatott kerete, a másik pedig a gólkirályi címért folyó versenyfutás – ahol már csak kettővel van lemaradva Borriello mögött. Az Atalanta elleni meccs nagyjából 7 percig tartott, akkorra ugyanis már kettővel úszott a vendégcsapat, előbb Alex passzából Legrottaglie volt eredményes, majd kezdetét vette a sokavirágzását élő csatárzseni fickándozása, mely mesterhármassal ért véget. A figyelmeztetés pedig immár a Romának szól, hiszen a Juve sorsolását elnézve egyáltalán nem kizárható, hogy idén már nem is vesztenek pontot, ráadásul a mostani parádéval már ők szerezték a legtöbb gólt a mezőnyben! (Atalanta-Juventus 0-4)

Egy másik klasszis is mesterhármast jegyzett a hétvégén, ezt meglovagolva pedig a Milan szerteszét gyalulta a Regginát. Kaká, merthogy róla van szó természetesen, két büntetőt is gólra váltott, majd akcióból is betalált, a BiancRossoneri pedig meglehetősen hosszú idő után nyújtott újra igen meggyőző teljesítményt – igaz, tette ezt egy szinte biztos kiesőnek mondható csapat kárára. A Reggina egyébként tovább erősítette azt a szabályt, miszerint a semmit nem érő szépítőgólok rendszerint óriási dugók, most Barreto lőtte ki irgalmatlanul a hosszú felsőt, de a vendégeknek nem volt ellenszere sem az egy, sem a később két csatárral támadó Milan játékára. Pippo visszatérése óta eltelt három meccsén már az ötödik gólját jegyezte (milyen vicces lenne egy Del Piero-Inzaghi csatáros az Eb-n?!), és bizony szükség is van a gólokra, mert még sok teendője van a csapatnak a hátralévő négy fordulóban. Az életéért küzdő Livorno után jön a milánói derbi, majd az otthonában veszélyes Napoli, végül az Udinese, mindez úgy, hogy a lilák még mindig négy ponttal vannak előttük. A háttérben már folynak a tárgyalások a csapat megerősítéséről, melyhez, sokadszor mondjuk, létfontosságú lenne a negyedik Bl-hely elcsípése, hiszen most például arról hallani, hogy Ronaldinhóért túl sokat akar a Barca. (Milan-Reggina 5-1)

Marco Donadel meglátásunk szerint az egész Serie A egyik leggyengébb képességű játékosa, most mégis az ő hátát lapogathatta mindenki a Fiorentina öltözőjében a Palermo elleni meccs után. A lilák ugyanis az ő góljával verték meg a kifejezetten szimpatikusan küzdő rózsaszíneket, akik legnagyobb lehetőségüket akkorra tartogatták, amikor már csak tízen voltak a pályán. Frey azonban mostanában tavalyi önmagát idézően teljesít szolgálatot a Viola kapujában, amit most Miccoli keserült meg többször is. Érdekes kis meccs volt, láthattunk fejre húzott, átvérzett neccharisnyát, egykori csatárfenomént két méterről hibázni, jelenlegi csatárfenomént gyönyörűen cselezni, és ahogy említettük, elsült a kapanyél is, úgyhogy soha rosszabbat ne lássunk! A Fiorentina sorsolását látva azt kell mondanunk, már csak ők ronthatják el a végét, hiszen most ugyan két nehéz meccsük jön, a végén viszont a Parma és a Torino ellen kell átszakítani a célszalagot, aki pedig a húsosfazék közelébe vágyik, annak illik az ilyen akadályokat leküzdeni, még akkor is, ha közben európai kalandjuk is a finiséhez közelít. (Fiorentina-Palermo 1-0)

A Sampdoria azért nem olyan simán, mint ahogy az eredmény mutatja, de mindenképpen megérdemelten pofozta le az Európába vágyó Udinesét, hiszen a Bianconerinek is megvoltak a helyzetei, csak ez most egy olyan nap volt, amikor sem Di Natale, sem Quagliarella nem találta az utat a hálóig. Bezzeg a hazai csatárpáros! Cassano kezdte, majd Bellucci folytatta és fejezte be, ráadásul öt perccel a harmadik gól után a vendégek középpályása, Zapoticny is levonulási parancsot kapott, az meg már a kutyát nem érdekelte, hogy az ezt nehezen viselő Marinót is elküldték a kispadról. Még mindig nem hisszük, hogy a Samp odaérhet, de drukkolunk nekik! (Sampdoria-Udinese 3-0)
A Lazio mindent elkövetett, hogy Cataniában népünnepély keretében harcolják ki a bennmaradáshoz elengedhetetlen győzelmet az Elefántok, hiszen Zauri széttépte a gólhelyzetben kilépő csatárt, a tizi-piros combo pedig ritkán jelent jót a 33. percben. Érezte Dabo is, hogy ehhez így már nincs kedve, így egy addig reklamált, míg kipirult a sárga, amit egy becsúszás után kapott, 9 emberrel pedig már hiába jött feljebb a Lazio. (Catania-Lazio 1-0)
A Genoa viszont megmutatta, hogy nem muszáj egy kiállítás után úgy összeesni, mint a vizes bukta a réztepsiben, hiszen egy órán át emberhátrányban játszva is győzni tudott a Siena vendégeként. Igaz, a győztes gól még a kiállítás előtt született, ráadásul a volt Bianconeri, Konko lőtte ki szépen a hosszút (majd sportszerűen nem kezdett törzsi táncba). Ennek ellenére a hazaiaknak sem lesz már nagy bajuk idén, más szóval bennmaradnak, mást pedig nem is remélhettek a szezontól. (Siena-Genoa 0-1)

Hatalmas szarban van a Parma! A röhejes büntetőn kis híján összeverekedő Cigarini és Budan közül utóbbi góljával vezetést szerzett a Giallorossi, de Ayroldi sporttárs, amolyan kompenzációként még az első félidőben befújt egy tizenegyest a vendégeknek, ráadásul kiszórta a vétkes hazai játékost, így szünetben meccsnull és szívroham alakult Pármában. A Napoli vezetése csak még feljebb spannolta az egyébként is forráspont környékén bugyogó indulatokat, így nem volt meglepetés, hogy bunyó tört ki egy Castellini fault után (egy piros ide, egy oda, csak a bűnös úszta meg), az pedig már egyértelműen az elszabaduló indulatok eredménye volt, hogy Gasbarroni hátulról kísérelte meg kettétörni Garics pályafutását – egyből piros, és reméljük, a fegyelmi bizottság legalább 8 meccsre eltiltja! Más kérdés, hogy ezt lehet, hogy már a másodosztályban kell leülnie… (Parma-Napoli 1-2)
Háromszoros halleluja a Cagliarinak! Az Isolani nem véletlenül vívta ki szimpátiánkat, hiszen a télen szinte biztos kiesőnek tűnő szardíniai egylet mostanában úgy kapkodja szét ellenfeleit, ahogy egy lelkes iskolásfiú a bakfislány melltartóját. Most éppen az Empoli szembesülhetett az ismét Acquafresca (figyelem, a fiatalember nem semmit játszik idén!) góljával előnybe kerülő Rossoblu erejével, ami nekik sem egyértelmű halálos ítélet még, de mostantól nem nagyon fér bele több hiba! A Cagliari viszont szinte már meg is nyugodhat. (Cagliari-Empoli 2-0)

A B ligában a Chievo agyoncsapta a magyarjai nélkül kiálló Bresciát, és mivel a Bologna csak döntetlenre volt képes a Bari ellen, immár hat ponttal vezet. Az Albinoleffe idegenben tudott győzni, amivel egy pontra jött fel a Bologna mögé, a Lecce pedig meglepetésre nem bírt a Pisával (inkontinencia? vehehe), így maradt negyedik. A Filkort végig a soraiban tudó Grosetto idegenben aratott 5-3-as győzelmet, az Avellino pedig ismét Kenő nélkül kapott ki otthon. Előbbi már biztosan bennmarad, utóbbi még nem biztos, hogy kiesik.