Szenzációs hétvégén vagyunk túl. Igen-igen (ebben nincs semmi politika), ezért szeretjük az angol focit. 36 gól. Tíz meccs, ebből öt kimagaslóan magas színvonalú. A Chelsea még mindig komolyan gondolja a bajnoki cím visszavételét, az ötödik helyről is az utolsó két forduló dönt, Zarate nem lőtt gólt, a Sunderland már biztos bennmaradó, a Fulham megköszönte a bizalmunkat, a Readingnél meg már a Google-n is keresik a góllövő-cipőjüket. Semmi kétség, a forgatókönyvírók jól dolgoznak a táblázat tetején és alján is. Úgy tűnik próbálják a lakosságot kárpótolni az  elmaradt EB-szereplés miatt. Mindenről részletesebben a tovább után.

Haladjunk időrendben, mert az az elegáns, meg úgyis rögtön a szombati ebéd után belecsaptunk a lecsóba. A Chelsea és a United is a szezonjuk legnehezebb hét napjának második meccsére készültek. A nyomás egyértelműen a hazaiakon volt, míg a gondok inkább a túloldalon szaporodtak. A kezdők láttán meg a meglepetések rovatba is húzhattunk gyorsan egy strigulát. A manchesteri kocsmákban egyszerre sóhajtott fel mindenki: "basszameg az Öreg már reggel is iszik!". Elsőre mi is pislogtunk, mint az első pornófilmünknél, de aztán kezdtünk rájönni, hogy tudja mit csinál a Sir. Nem kérdés, ezt a rangadót csak túl akarta élni, egy békés döntetlennel. Csütörtökön még az egész csapat repülőn ült, kedden pedig már jön is sebzett-kipihent Barca. Mindenkinek megvolt a feladata, amit többé-kevésbé teljesített is. Vidic vállalta a játékot, erősítve a védelmi vonalat, Ronaldo és Tevez pihent a padon, Owen JollyJoker türelmesen várta, melyik sérült helyére kell beugrani és Evra nyugodtan készült a lelátón a meccs utáni pofozkodásra.

A másik oldalon más volt a helyzet, úgy tűnik Riise nyerőpályára helyezte őket. A harci kedvet és a csapategységet pedig még talán tovább növelte az egyik vezérbika elvesztése (Lampard nem volt jelen édesanyja váratlan halála miatt). Ebben a felfokozott érzelmi állapotba minden tapogatózás nélkül egyszerűen nekirontottak a MU-nak. Ha szerdán megkérdezik tőlünk, hogy szerintünk mikor lesz a következő olyan meccs, amikor Fergie csapata csak nyomozza a lasztit, akkor biztos egy olyan távoli időpontot mondunk, amikor Kiszel Tünde logikai vetélkedőt nyer. Erre, már szombaton egy kiesés elkerülése ellen küzdő gárdát alakítottak, akik az első félidőben kétszer jutottak el az ellen kapujáig. Vidic sérülése után (sosem jó ómen belenézni Drogba térdkalácsába) meg csak az volt a kérdés, hogy kibírják-e ezt a félidőt is kapott gól nélkül. Nem, mert a Chelsea jobb formában lévő együttes, mint a Barca. Ballack nagyon szép gólt fejelt és meg is kapta a gólöröméért járó sárgáját. Javasoljuk, hogy ezentúl már a gólszerzéséért is adjanak lapot, a túl hangosan örülő szurkolókat meg egy életre tiltsák ki a stadionokból.

Kicsit tartottunk a második félidőtől, mert ismerjük mi a Kékeket, az 1-0 és a mennyország közé ők egyenlőséget tesznek. Ám Carvalho érezte, hogy nem kellene ezt a meccset az unalom felé terelni, pompás ütemben ugratta ki az akkor már sántikáló Rooney-t, aki köszönte szépen és precízen végrehajtotta a feladatot. Ismét nyeregben voltak az Ördögök és az ajándék-góltól fel is ébredtek. Lüktetett a játék, és a cserék is emelték egy újabb gól valószínűségét (Ronaldo, Anelka). A manchesteri hetes érkeztével egyébként pont megduplázódott a hisztizők száma a pályán (6, azaz hat másodpercet kellett várni az első durcira), A.Cole végre nem érezte magát egyedül ebben a pozícióban. A Chelsea nagyon nyomott, de a United kontráiban is benne volt a győztes gól lehetősége. A feszültség is tapintható volt, Ballack és Drogba jól összevesztek egy szabadrúgáson, amit utóbbi majdnem be is rúgott (jobban jártak volna, ha Hargreavesnek átengedik). Carvalho mindent megpróbált, hogy feledtesse hibáját, kétszer is ígéretes helyzetben volt. Mi már lelki szemeink előtt láttuk, ahogy szerdán már a meccs előtt mezt cserél Riisével, amikor Wiley befújta az egyértelmű - de semmiképpen sem szándékos - kezezésért a büntetőt. A német állt most a labda mögé, és minden angol tudta, hogy mi fog következni. A hosszabbítás perceiben mindent egy lapra tett fel a MU, kétszer a gólvonalról kellett a hazaiaknak menteni, de az eredmény már nem változott (Chelsea - Manchester United 2-1).

Egy minden igényt kielégítő mérkőzésen, teljesen jogos győzelmet aratott a Chelsea. Szellemileg és fizikailag is most vannak a csúcson és ebből még trófea is lehet. Hogy melyik, az megjósolhatatlan. A bajnoki cím még mindig a United kezében van és mi még mindig rájuk fogadnánk. Egész éves teljesítményük alapján őket illetné meg, de most egy elég mély hullámvölgyben vannak. Nekünk úgy tűnik, hogy ha választhatnának (és csak egyet lehetne), akkor ők Moszkvában emelnének fel kupát. Vagyis nekik a keddesti meccs a fontosabb és ez látszódott is a felállásukon, a taktikájukon és a mutatott játékukon is. Sok fog múlni a Barca ellen a védők fizikai állapotán, hiszen Rooney és Vidic is megsérült és még hétfőn sem tudtak edzeni. És úgy tűnik mentálisan sincsenek a toppon, ezt ékesen bizonyították a meccs utáni magatartásukkal. Ferdinand ügyének nem hinnénk, hogy lesz folytatása, ő elnézést kért attól a hölgytől, akit véletlenül egy reklámtáblával megrúgott. Sőt! Még virágot is küldött neki (ismerve Rio mentalitását, semmi kétségünk sincs afelől, hogy meg is dugná). Ellenben Evráék incidensének (balhé a Stamford Bridge pályamunkásaival) még lehet folytatása, ott az FA vizsgálódik.

Ha a hátralévő meccseket nézzük, a Unitednek vannak egy aprócskát könnyebb dolga, otthon a West Hamet most már le kellene győzniük (tavaly is egy Tevez gól döntött, idén is az fog) és Wiganben lehet, hogy úgy kell pályára lépniük, hogy a hazaiaknak már nem lesz létkérdés a pontszerzés. Míg a Chelsea egy mindenáron nyerni akaró Newcastle-vel fog idegenben játszani, minden bizonnyal győzelmi kényszerrel. Majd azt a Boltont fogják fogadni, amelyiknek élet-halál kérdés lesz az utolsó meccs. Négy körömrágós meccs lesz, az biztos, és mi csak jól járhatunk.

A csúcsrangadó után kiesési rangadók következtek. Szinte az összes pályán rádióval voltak láthatók az érdekelt szurkolók, mindenki a körkapcsolást hallgatta. Először a Fulham jelezte, hogy semmi kedve jövőre is a Derbyvel játszani. 0-2-ről, hektikus küzdelemben, egy hihetelenül magas színvonalú mérkőzésen tudtak fordítani, a csereként beállt Kamara duplájával. Volt szerencsénk nekünk is a helyszínen búcsúzni a City of Manchester Stadiumtól, így erről bővebben majd a BL-őrület lecsengése után olvashattok, kitérve a City bizonytalan jövőjére vonatkozó kérdésekre/pletykákra is (Manchester City - Fulham 2-3).

A másik legnagyobb veszélyben lévő csapat, a Birmingham is mindent megtett, hogy ne kelljen eggyel lejjebb költözniük. Már 2-0-ra is vezettek az erősen tartalékos Pool ellen, de aztán a BL-re tartalékoló vendégek bizonyították, hogy a PL-ben olyan nincs, hogy valaki lefekszik egy másik csapatnak. Gyorsan kiegyenlítettek, majd egy kicsit felborítva a pályát mindent megtettek a győztes gól eléréséért is, ami végül sikertelen maradt. A hazaiaknál most csak az egyik csodafegyver működött, a szabadrúgásnál a kapus előtt ugráló zavaró játékos. A másik, Zarate, csak 3 percet kapott, így maradt a döntetlen (Birmingham City - Liverpool 2-2). Elkönyveltük egyetlen telitalálatunkat...

Nagy csatát ígért a Reading vendégjátéka is Wiganben. Gólnélküli döntetlent és a vártnál gyengébb játékot hozott (Wigan - Reading 0-0). A kölcsönből visszahívott Lita sem tudta megtörni a vendégek 5 meccs óta tartó gólcsendjét, így ők tovább remeghetnek. Nem lennénk meglepve, ha az utolsó fordulónak már a kieső zónából futnának neki. Steve Bruce-ék sem lehetnek nyugodtak, mert az Aston Villa és a MU ellen inkább nulla pont a valószínűbb, mint a bennmaradást jelentő kettő.

A Wanderers Londonba utazott egy pontért és el is hozta azt, de nagyon nem érdemelte meg. Pontosan azt a játékot játszották a White Hart Lane-en, ami miatt nem szeretjük őket. Nyomorék gólt szereztek, alig támadtak, 18-3 volt a kapuralövési arány. Minden bizonnyal már szombat este küldtek csokit Keane-nek és Berbatovnak, megköszönve a sok kihagyott helyzetet (Tottenham - Bolton 1-1). Amennyiben jövőre is a PL-ben játszanak, biztosan megkapják az év mákcsapata címet. Szombaton is azt a Sunderlandet fogadják, akik a Boro elleni győzelemmel már tét nélkül utazhatnak hozzájuk, mert Roy Keane ismét bizonyította, hogy a tőle megcsodált fanatizmust, győzni akarást, át tudja vinni játékosaira (azért nekünk kellene pár nyugtató feles, hogy beüljünk félidőbe az öltözőjébe). Nem először a szezonban, az utolsó percekben nyertek meg egy fontos találkozót. Ha csak az utolsó 5 perceket nézzük, akkor a Sunderland 9 pontot szerzett ebben a periódusban (lehet nem Erwin Koeman kellene nekünk???). A Boro hozta, amit vártunk tőlük (Alves, Tuncay gól), a hazaiak pedig jóval többet (Sunderland - Middlesbrough 3-2). Két fordulóval a vége előtt már biztos bennmaradók. Respekt. Southgate-éknek sem kell nagyon izgulniuk, két könnyebbnek ígérkező hazai meccsük van még, nem hinnék, hogy gondban lehetnek.

Szombaton a legkisebb figyelemmel kísért ütközet Kelet-Londonban, West Hamben volt (kis képzavar). A fiúk ránkcáfoltak és igazán nem mondhatjuk, hogy langyos döntetlent játszottak. Martins hozta vissza a meccsbe a geordiekat és már a szünetre kialakult a végeredmény (West Ham United - Newcastle United 2-2). Ez a két csapat erősen beleszólhat a bajnoki címbe, a hazaiak az Old Traffordra utaznak, King Kevék pedig a Chelseat fogadják a következő körben. Olyan érzésünk van, hogy Owen sok mindenkinek fog majd bizonyítani hétfőn (de a jóslatainkkal megvárjuk a BL visszavágókat).

Vasárnapra, bevezetésként, egy Pompey - Rovers volt terítéken. Talán a leggyengébb meccs volt a fordulóban, ahol Santa Cruz találata döntött (Portsmouth - Blackburn Rovers 0-1). Ez volt a paraguay-i támadó 17. gólja a ligában. Semmi kétség, kicsit jobban igazolt el a Bayernből, mint volt csapattársa, Pizzaro. Miután kiszomorkudtuk magunkat a gyengus meccs miatt, izgatottan vártuk az ötödik helyről döntő összecsapást. Nem kellett csalódnunk. Mindkét fél bizonyította, hogy ott a helyük az európai porondon. A Villa kétszer is tudott egyenlíteni a Goodisonban, így még reális esélye maradt a biztos UEFA kupás indulást jelentő hely megszerzésére (Everton - Aston Villa 2-2). Az Evertonnak nehezebb találkozók következnek, az is lehet, hogy a gólkülönbség fog dönteni (amiben most jobbak a birminghamiek).

Tegnap este volt a forduló zárómeccse, ahol sikerült eltalálnunk a gólok számát (veregetjük is azóta a vállunkat). Arra pont jó volt ez a teniszmérkőzés (Derby County - Arsenal 2-6), hogy eljátszunk azzal a gondolattal, hogy a Gunners nyeri a bajnokságot. Persze ebben mi sem hiszünk, de ha a két éllovas esetleg nem nyerne a következő fordulóban, akkor vigyázó szemeink a Fény Stadionjára is vetnénk május 11-én. Micsoda nap lenne! Meg kell jegyeznünk még, hogy Adebayor már 30 gólnál tart az idényben, amit egy ritkahülye tánccal jól meg is ünnepelt.

Na ennyi volt ez a forduló, egy kis BL a szürke hétköznapokra (hétközi PL-forduló, bruhahaha), aztán jöhetnek a pokoli izgalmak a bajnokságban is. Biztonsági öveket bekapcsolni, sört behűteni, szotyit kikészíteni, asszonyt elküldeni...
...boltba.