Szusszanunk egyet a 34. fordulóban, mielőtt a végletekig elcsigázott atléták az utolsó rohamokra indulnának  – amivel persze nem azt akarjuk mondani, hogy nem dől el minden akár ebben a karikában, csak annyit jelzünk kicsit félve, hogy meg lennénk lepve, ha így történne. A Roma a jelen pillanatban igen fancsali képet vágó Livornót fogadja, az Inter pedig Torinóba látogat, de sajnos nem a Juventushoz, így tartjuk magunkat a fenti megállapításhoz, ha pedig már szóba kerültek, említsük meg az Öreg Hölgy bergamói túráját, melyet akár a forduló rangadójának is választhatnánk – de nem fogunk. A Fiorentina a Colantuono alatt ismét életjeleket mutató Palermót látja vendégül, a Milan pedig a szinte az egész szezont a kiesőzónában töltő Reggina ellen eredhet a lilák nyomába, ugyanakkor egymás ellen fenekedik a szezon két meglepetéscsapata, a Sampdoria és az Udinese, mely inkább abból a szempontból fontos, hogy az érintettek mennyire fogják komolyan venni a hátralévő meccseiket. Hátul a Cagliari az Empolival néz farkasszemet, mi pedig a formák alapján megkockáztatjuk, hogy az Isolani megszerzi a bennmaradást szinte garantáló győzelmet, a Catania pedig, ha már a kupában életben tartotta reményeit, igazán nem szeretne kiesni.

Torino – Inter 1-3
Bár a bajnoki címért folyó versenyfutást lényegében befolyásoló eredményre nagyobb esélyt látunk a Roma-Livorno meccsen, bizonyára történelmi szempontokat is figyelembe véve testvérlapunk, a Gazzetta is a két egykori Grande meccsét választotta a forduló rangadójának, így mi is így teszünk. No, nem mintha Herrerának nem állt volna fel az összes szőrszál a hátán az Inter Lazio elleni produkcióját látva, ugyanakkor az az érzésünk, azzal, hogy Mancio ilyen látványosan a Coppa Italia fölé guggolt, egyúttal azt is jelezte: csapata lényegesen fontosabbnak érzi a scudettót, mint a kupát. A másik ex-grandénak nincsenek ilyen gondjai, vannak helyette másikak, melyek természetüket tekintve sokkal kevésbé kellemesek: nem kéne kiesni. A Toro ugyanis jelen pillanatban hiába posztol a 14. helyen, az Interhez hasonlóan szintén csak négy pont a fórja legfőbb üldözőjével szemben, sőt, ha jóslataink helyesnek bizonyulnak, a forduló után ez a megnyugtató helyezés is a múlté lesz.
A Bikáknál csak a Livorno tud siralmasabb hazai mérleget felmutatni, így azt, hogy nem ők állnak ott, ahol a másik bordó csapat (akik a táblázat legalján tanyáznak), csak elfogadható idegenbeli teljesítményüknek köszönhetik, ami egyébként szintén csak annyit tesz, hogy 9 döntetlent is elértek – összesen már 16-nál tartanak, veszélyben a Bari koronája! Legutóbbi három hazai meccsüket egyaránt 1-0-ra veszítették el, sőt, továbbmegyünk, a hétvégét megelőző hat meccsük összesített gólkülönbsége 2-10. Támadójátékuk erejét mutatja, hogy Di Michele már öt góllal is a legeredményesebb csatáruk tud lenni, hacsak ide nem vesszük a munkakönyve szerint középpályás, ám gyakran feltolt Rosinát, aki eggyel többet szerzett nála.
Bár újabban az Inter sem villog idegenben (legutóbbi 5 meccsükön hat pontot szereztek a Meazzától távol), bombameglepetés lenne az is, ha pontot veszítenének, nemhogy ha kikapnának. Figo ugyan újra megsérült, és Vieira is eltiltott, ám újra a pályán lesz Cambiasso, ami magabiztosságot (és rohadt sok szerzett labdát) kölcsönöz a Nerazzuri középpályájának, s mivel Burdisso egészen összekapta magát, prognózisunk szerint a vendégvédelem röhögve nyeli majd le a Toro zsenge próbálkozásait. Elöl ismét Balotelli, párját illetően megoszlanak a vélemények, mi Crespót tippeljük, mögöttük pedig akkor is Jimenezt játszatnánk, ha a komplett keret makkegészséges lenne – Mancini ellenben a hírek szerint Pelét és Sztankovicsot szerepelteti majd Maniche és az említett szélvészgyors szélső/irányító helyett.
Az Inter a hátralévő fordulókban kiesőjelöltek ellen indul harcba, kivételt képez ez alól a Milan, mely ellen – ha addig a Roma nem rúgja ki maga alól a sámlit – hatalmas meccs körvonalazódik, a Toro viszont könnyen bajba kerülhet, hiszen a Romával és a Fiorentinával is meg kell ütköznie, miközben még vetélytársakkal is játszik. Nem vagyunk nyugodtak…
Az az izgalmas helyzet állt elő, hogy a két csapat eddig Torinóban lejátszott 66 (seggem a szádra pattanhat. Bocs.) összecsapása után hajszálra ugyanannyiszor győzött mindkét gárda, 23-23 siker mellett 20 döntetlen született, a történelmi meccset gólkülönbséggel a Bikák viszik (92-83), viszont hiba lenne ebbe kapaszkodniuk, hiszen ősszel az Inter igen randán elbánt velük (4-0).
Úgy véljük, az Inter megnyeri az olasz bajnokságot, a Torino pedig bennmarad, így mindketten teljesítik, amiért harcba szálltak idén, ám ha így is lesz, azt egyikük sem a szombat esti meccsüknek köszönheti majd, ez ugyanis mindkettőjük számára kötelező feladat. Teljesítik is.

Atalanta – Juventus 1-2
Rangadó ám! Az otthonában mindenkire veszélyes Atalanta ugyan botladozik újabban, az Inter ellen például fikarcnyi esélyük sem volt az Stadio Azzuriban, a Juventus pedig igen jó formába lendült a hajrára. A vendégeknél nincs Sissoko, de ez kisebbet sebez, mint a hazai hiányzó: a motor, a szív, a passz és a gól hiányzik majd Donival.

Roma – Livorno 1-0
Vagy 8-0. A kötelezők ugyanis vagy játszi könnyedséggel jönnek össze, vagy vért izzadva, fogcsikorgatva. Érzésünk szerint utóbbira jobb esély van a lépést tévesztett, de magát még meg nem adó Livorno ellen, Mancini ugyanis úgy határozott, ha már megy, egy szalmaszálat sem hajlandó arrébb tenni a Farkasok érdekében. (Reméljük, a Livornónak adják el.)

Fiorentina – Palermo 2-1
Bár tény, hogy a kirúgott, majd visszatért edzőzseni által kormányzott rózsaszín szerelvény egyre gyorsul, a Fiorentina ellen nem jön össze a pontszerzés nekik, mert a legrosszabbkor dőlt ki legjobbjuk, Fontana. Mutu vezérletével nagyon megy majd a Viola, hiszen újra felbukkant mögöttük a horizonton a Milan őszes, kopaszodó buksija.

Milan – Reggina 3-1
Pippo Mio csodálatos formában tért vissza, s kézzel-lábbal szórja a gólokat, ha pedig komolyan szeretnék befogni a négy pont lauffal meglépő lilákat, akkor nem oszthatnak kegyelmet az őket pont a Fiorentina legyőzésével a versenybe visszavető Regginának. Pedig de szép is lenne, ha két egymás követő évben menekülne meg ilyen hősiesen harcolva a déli fellegvár.

Sampdoria – Udinese 2-2
Most az van, hogy vagy az egyik, vagy a másik keféli el a nagy reményekkel várt hajráját – esetleg mindkettő! A Samp, ahogy korábban jeleztük, sorsolása miatt esélytelen akármilyen nagy siker elérésére, az Udinese pedig a meccs után mondhatja majd el ugyanezt magáról, hiszen nem gondoljuk, hogy győzni tudnának a Marassiban. Tavaly 3-3 lett, méghozzá úgy, hogy a félidőben 0-3 volt, nem bánnánk valami hasonlót most sem!

Cagliari – Empoli 3-2
Tudjuk, tudjuk, sok a gól, de akkor is! A Cagliari faltörő kos módjára megy neki mindennek, ami szembejön vele, legutóbbi hat meccse közül csak a Milan ellen szenvedett vereséget, s jelenleg nem is kieső, a vendégek pedig hiába nyertek Torinóban, ha utána a Parma ellen otthon ikszelni tudtak csak, mert most metsző kegyetlenséggel lecsap rájuk a szardíniai pecabot.

Catania – Lazio 2-1
A kupadöntő két résztvevője nem szeretne túl sokat elárulni majdani ellenfelének, ezért óvatos, taktikus játékra számítunk. Muhaha, dehogy, ehelyett a kiesés elől menekülő Elefántok nekiesnek mászóka-kék vendégeiknek, s kihasználják, hogy sem Rocchi, sem Bianchi nem játszik, ezzel pedig nagyot lépnek tagságuk megőrzése felé.

Parma – Napoli 1-0
Mert ha nem, akkor a Cuper-életmű egy újabb majdnem-el gazdagodik, ez pedig az utolsó lesz, mert ha ezzel a Parmával ki talál esni, a tifosók a főtéren felhúzzák a legmagasabb lámpavasra. A vendégek ennél magasabbról már nem is tehetnének a szezonból hátralévő meccseikre, úgyhogy ideális ellenfélnek tűnnek.

Siena – Genoa 2-1
A Robur ismét hősiesen küzdve mentett pontot, ezúttal a Lazio kárára, míg a Rossoblu a Torinót gázolta el, és mivel már egyikük számára sincs komoly tétje a meccsnek, lehetne akár békés döntetlen is a dologból. A Siena azonban matematikailag még nem menekült meg, ennek levét pedig most jól megissza a Genoa.