Már csak négy forduló van hátra. A csapatok változó mentalitással állnak a mérkőzésekhez. A Real Madrid és Mallorca konkrétan parádézással múlatja a hátralévő időt. A Barcelona tartalékosan alázza meg magát, bár meg kell említenünk, hogy pont a két nem tartalék, Puyol és Márquez teljesített kritikán alul. Az Atlético továbbra is nyerő szériát fut, a helyükben már rég a kaszinókban tengetném az időmet, mert az ultimate mák ideje csak nem akar lejárni. A Valencia végre megmutatta, hogy játékosai bármikor képesek a kapusát vesztett kiscsapat kitömésére. Persze a büntető sokat segített. A Sevilla félig keresztet vethet az álmaira, miközben a Zaragoza a héten ismét cumival a szájában készülhet a kiesés ellen, de ez egyre nehezebb. A Levante befejezte, s bár a Murcia is próbálkozik rendületlenül, értelme nincsen sok. Esett 20 gól, miközben Senna félpályáról, Güiza pedig sokadszor talált be. Tovább után részletek:

Rátgéber László minden kritikát vállalva meg merte tenni. Szövetségi kapitányként nem utazott el a mérkőzésre, amelynek eredménye nem igazán számított. A következő találkozó viszont nagyon is. Bátraké a szerencse. Neki bejött, akármennyire is másként cselekedne ma már. Megmondjuk őszintén, mi sem utaztunk volna el most Rijkaard helyében. Mindent alárendelve az igazán fontos mérkőzésnek. Mert a Deportivo elleni fellépést nagyon nehéz megítélni anélkül, hogy ismernénk a Manchester United elleni párbaj kimenetelét. Ha nyer a Barca, vagy döntetlennel továbbjut, akkor mindenki meghajolhat a taktikai pihentetés zsenije előtt. Ha nem, akkor ez az eredmény a díszsorfal tagjai számára lesz kellemetlen. Egyszerűen meg sem adták maguknak az esélyt a szégyen elkerülésére. Mert bár tartalékos volt a Barcelona, a legszomorúbb mégis az, hogy játékosai lélekben már feladták a bajnokságot. Így aztán már az akarati tényezők miatt sem érdemeltek pontot. Főleg, hogy taktikailag is alulmaradtak. (Deportivo – Barcelona 2-0) Attól a bizonyos sorfaltól a már kizárólag csak a Villarreal mentheti meg a katalánokat. Jó hír számukra, hogy bár nem igazán volt meg az átütőerő a sárga tengeralattjáróban, Senna félpályás ívelése legalább még egy héttel elhalasztotta a bajnokavatást. Azonban számukra nem is az a legfontosabb, hanem , hogy a második helyük egyre elérhetőbb közelségbe került. Akárhogyan számoljuk, megérdemlik Nihaték. Nem pusztán azért, mert oda-vissza legyőzték a gránátvörös-kékeket, hanem, mert az év végére megtanulták simán elviselni az esélyesség minden terhét. Miközben a Betis továbbra is a változatos eredmények bűvöletében tengeti napjait. De kit érdekel ez, amíg a győzelmek többségben vannak. (Betis – Villarreal 0-1) Meg persze, amíg a városi rivális Sevilla szerencsétlenkedésével hívja fel a figyelmet magára. Egyszerűen még mindig benne van Luis Fabianoékban az Almería elleni mérkőzés kábulata, s bár most stabilabban védekeztek, ez azzal járt, hogy a támadójátékuk is hagyott kivetnivalót maga után. Valahol persze érthető, hogy miért nem akarnak kockázatott vállalni. Gyakorlatilag majdnem minden eddigi próbálkozásuk alkalmával a rövidebbet húzták. Ilyen teherrel pedig többet érnek a biztos egy pontok, mint a rengeteg lőtt gól ellenére elbukott mérkőzések. A Bajnokok Ligája elúszóban, de nem is baj, ha a játékosok tudják, hogy ehhez hosszútávon kell kiegyensúlyozott és eredményes játékkal kirukkolni. (Murcia – Sevilla 0-0)

Természetesen a kiegyensúlyozott és eredményes játék elvárható lenne az Atlético játékosaitól, akiket lassan már semmi nem ment meg a Bajnokok Ligájától. Pedig dolgoznak az UEFA kupán rendesen Agüeroék. Csak nem igazán tehetnek róla, hogy a Racing nem tud pontot sem szerezni, a Sevilla nem tud nyerni, s még De la Red sem képes belőni egy büntetőt. Ennyi igazából pontosan elég, hogy az egy helyben toporgó piros-fehérek magabiztosan őrizzék negyedik helyüket. Azonban azért néha legalább mutathatnának valamit, mert még a Rosenborg megtréfálja őket jövőre. Mindeközben a Getafe egy piciny lépéssel beljebb került a következő év első osztályú mezőnyéhez. Azonban váratlanul még egy kicsit harcolniuk kell, hiszen idén lehet, hogy negyvennégy pont sem lesz elegendő. Sőt! (Getafe – Atlético 1-1) A Mallorca negyvenhete viszont tuti elégségesnek bizonyul majd. Főleg, úgy, hogy ők sok más csapattal ellentétben tavaszra tartogatták erejüket, így az egyik legkeményebb ellenféllé válták. Olyannyira, hogy Luis Fabianonak váratlanul éles kihívója akadt a gólkirályi címért folytatott harcban. Ráadásul a párbajba beszálló Güiza sokkal szimpatikusabb a brazil gólvágónál. Itt nem feltétlenül csak arra gondolunk, hogy büntetők nélkül már a spanyol vezetne, hanem hogy kevésbe szeret rugdosódni az amatőr bunyósként is ismert sevillainál. Most a Racing bánta, hogy Güiza jó formában van, mert annak rendje és módja szerint el is döntötte a mérkőzést. Pont abban a pillanatban, amikor a szépítéssel már visszatérő santanderi remények adtak volna új lendületet a vendégeknek. (Mallorca – Racing 3-1) Raúl Európa bajnoki reményeinek is keresztbe tett az a gól. Egyszerűen nem tudjuk elképzelni, hogy Aragones ezek után ki tudja hagyni a mallorcai mesterlövészt. S ezt biztosan nem Fernando Torres vagy David Villa kárára teszi meg. Innentől fogva a csapatkapitány esélyei körülbelül olyan alacsonyak, mint amilyen nagy a Barcelona sansza a díszsorfal állására. Pedig sokan láttak esélyt egy esetleges hazai pontvesztésre, aztán a királyi gárda megmutatta, hogy egy megijedt csapat ellen már majdnem parádézik is. Mint tette az Casillas a kapuban a büntető hárításakor. Vagy éppen Saviola, amikor egy kipattanó utáni szituációt a barcelonai Krkicet idézve oldott meg. Esetleg Guti, aki most néhány szép labdával vétette észre magát. De majdnem mindenkit megemlíthetnénk, hiszen ez az a csapat, amelyik bármikor kitömi a tartalékos és a határozottság legkisebb jele nélkül pályára lépő vendégeit. Persze akár le is térdelhetnénk a listavezető teljesítménye előtt, de nem tesszük, mert idén eddig pontosan egy komoly ellenfél látogatott el otthonába, s azt sem sikerült legyőznie. Érdekes, hogy Schuster Capello nyomában járva mellőzi Robinhot. Nem értjük, hogy ez miért van, de a brazilon túl még páran idegesek lehetnek, C. Ronaldo érkezéséről diskurálva. Pedig nem jön a portugál. (Real Madrid – Athletic 3-0)

Azt, hogy David Villa hova megy még nem lehet tudni, mert nem valószínű, hogy az UEFA kupa és a középmezőny nagyon vonzaná. Mert lehet, hogy messziről úgy tűnik, feltámadt a Valencia. Pedig mindössze egy kiállítás, büntető kombinációnak köszönhető, hogy ilyen komolyan vigyoroghattak a hazai nézők. Persze a szurkolók már megérdemelték, csak a játékosok ne vonjanak le belőle téves következtetést. Ugyanakkor a bíró által sújtott Osasuna bajnokot avathat jövő héten. A kiesés elleni harc keretében. (Valencia – Osasuna 3-0) Pedig nem ártana nyerniük a Pamplona büszkeségeinek, mert nem biztos, hogy a Levante elleni három elég lesz. Ugyanis a Recre beteljesítette a papírformát, megijesztett mindenkit a környéken és hirtelen magára hagyta a Zaragozát.  Így meg aztán nincs mese, mert a Betisig előretekintve mindenkinek lesz még egy kis izgulnivalója. A Levantének már nem, hiszen most megpecsételődött a sorsa. (Recreativo – Levante 2-0) A Valladolidé még nem, s igazából meglepetés lenne, ha nem maradnának benn. Egyszerűen megérdemelnék. Egyrészt határozottan védekeztek a mostanában megtáltosodás jeleit magán viselő Almería ellen. Egyik játékosuk fültövön bikázta három méterről a játékvezetőt, ami nagyon jólesett nekünk is. Harmadrészt egy szép nagy góllal tettek még kettőt a biztosnak látszó egy pont mellé. (Valladolid – Almería 1-0) Annak, akit illet: Köszönjük, hogy meghallgattad imánkat, s bár végül számszerű eredményre nem mertünk fogadni, de a döntetlent megtettük. Hálásak vagyunk, hogy Riera beadását betessékelted a kapuba. Köszönjük a Zaragoza büntetőjét is, de legjobban azért hálálkodhatunk, mert engedted, hogy elszundítsunk a mérkőzés nézése közben. Sört ittunk és izgalmas volt. A meccs meg nagyon nem. (Espanyol - Zaragoza 1-1)