Micsoda pompás kis fordulón vagyunk túl! Az Inter némi fogáskeresés után a második félidőben már bajnokhoz méltó módon szorította be harcias kis ellenfelét, s gyűjtötte be azt a győzelmet, miután már csak a csoda segíthet a Román. A Farkasok tehát, úgy néz ki, hiába mészárolták le a bikákat, akik ezzel hipp-hopp be is szálltak a vérgőzös csaták ígéretével kecsegtető hátsó könyöklésbe, miközben a Juventus újabb ellenfelét koncolta fel nagy magabiztossággal és meglehetős kegyetlenséggel, a Milan pedig Super Pippo újabb elképesztő teljesítményével maradt versenyben az utolsó Bl-helyért. Azt pedig, hogy nem csak versenyben maradt, de javult is a pozíciója, nem pusztán Alta Tensione livornói délutánba hasító, velőtrázó üvöltésének köszönheti, hanem a hatalmas meccset hozó Fiorentina-Sampdoria csata végeredményének is. Úgy néz ki, megvan az egyik kiesőnk, a Livorno sorsa ugyanis hazai vereségével megpecsételődni látszik, de a Parma is hihetetlen nagy szarba sodorta magát a Reggina elleni vereséggel, miközben az Empoli… hogy is fogalmazzunk szépen… áá, megvan: totógyilkos meccsen győzni tudott Genoában. A táblázat közepén az a meglehetősen érdekes helyzet állt elő, hogy senki nem lőtt gólt, úgyhogy kapják be. Hajtás után veterán csatárok elé térdelünk, megdicsérjük a bajnokot és megmondjuk, kinek mi maradt hátra az utolsó három fordulóra.

Ha már kénytelenek voltunk végignézni, kezdjük is mindjárt a bajnokkal, merthogy ha a tavasz közepére kétségessé vált is néhány sínpályát nagy amplitúdóval elhagyó Nerazzuri-teljesítmény során, azért úgy tűnik, az Inter galoppban szakítja át a célszalagot. Van egy barátunk, aki a Milannak szurkol, ő december óta folyamatosan azt mantrázza, hogy „a végét úgyis elbasszák”, s mi hajlottunk rá, hogy egyetértsünk vele, hiszen ennek valóban nagymestere a milánói gigász, de majdan visszatekintve a szezonra, ha meg kell hajolni a bajnok előtt, az első között leszünk, akik megteszik, hiszen elvitathatatlan, hogy jogosan kerül jövőre is a mezükre a plecsni. A gyönyörűen fellufizott Meazzában úgy indult a Cagliari vendégjátéka, hogy ha víz van a léggömbökben, tutira megdobálják az övéiket a tifosók, hiszen a Cagliari kezdett aktívabban, Matri egyszer elcseszte, egyszer elönzőzte, a bünti pedig pont úgy jött, ahogy szokott: az Inter, ahogy a szakértők mondják, against the run of play megszerezte a vezetést. Innentől aztán már a hazaiak domináltak, de az ellencsapásokban is rejlett veszély, Matri pedig minden bizonnyal ajánlatot kaphatott az Intertől, mert egymaga megnyerhette volna a meccset a vendégeknek. Elkezdett fogyni a szufla az Isolaniból, a Nerazzuri pedig egyre-másra vezette a veszélyes támadásokat, s többször is nagy helyzetbe kerültek (Capecchi nem semmit fogott a földön fekve!), de végül a csereként beállt Materazzi bólintására volt szükség, hogy végleg hátradőlhessen az Inter. Na, kik szoktak úgy örülni a góljaiknak, ahogy Matrix tette? Segítünk: az egyikük csapattárs. Egy kósza lövésből még szépített a Cagliari, de ez már csak annyit számított, hogy így telibe találtuk az eredményt hogy volt miért izgulni a hátralévő 90 másodpercben. (Inter-Cagliari 2-1)

Hogy nem lett a fentiekből hajnalig tartó dorbézolás Milánó utcáin, arról pedig a tottitlanított farkasfalka gondoskodott, méghozzá az első félidőben darabokra cincálva ellenfelét. Már a 18. percben megtudhattuk, ki a Roma harmadik számú tizenegyes-lövője, Pizzaro a helyére is küldte emberül, majd érkezett Vucinic és (a később duplázó) Mancini, és egy tisztességes másnapos gyógykaksihoz sem elegendő idő alatt eldöntötték a meccset. A győzelem életben tartotta a hazaiak silány reményeit, mellyel nagy lelki erőről tettek bizonyságot, hiszen múlt héten elveszítették kapitányukat (szerény meglátásunk szerint ez nem olyan marha nagy vesztesség idén), a Livorno ellen csúnyát botlottak, és Soros Gyuri bácsi szelleme járja be az Olimpico folyosóit, így meglehetősen mozgalmas nyár elé néznek a farkasok, és nem csak azok (vannak jó sokan!), akik a pihenő helyett Svájcba, vagy Ausztriába utaznak. A meccsre visszakanyarodva meg kell említenünk, hogy Celi sporttárs nem volt éppen a helyzet magaslatán, hiszen némileg jogtalanul lezavarta Juant, ám nem ekkor követte el a legnagyobb hibát, hanem a római büntetőnél sárgát kapó Dellafiore második lapja után, mikor is elfelejtette lezavarni a Bikák középhátvédjét. Mindegy, úgyis eltiltják, a Toro pedig jól teszi, ha a hétvégén megcsapja a Napolit otthon, mert bizony csúnya világ lesz, ha nem. (Roma-Torino 4-1)

A Juventus újabban senkinek nem oszt kegyelmet! Szegény Lazio mindjárt négyet kapott az első félidőben, de a meccset legérzékletesebben leíró statisztika nem ez, hanem az, hogy a középhátvéd Chiellini duplázni tudott. Magáról a meccsről nincs sok mondanivalónk, inkább javasoljuk, nézze meg mindenki, hogy teszi át Alex a jobb lábáról a balra, és lő hajszálpontosan a gyengébbikkel, vagy hogy tesz oxival maga elé egy lőtt passzt Trezeguet, esetleg kiemelhetjük Siviglia csodaszép fejesét. Őt később kiállította a játékvezető, de addigra már nem maradtak nyitott kérdések, bár Ranieri szerint még korai az ünneplés, hiszen a Roma változatlanul látótávolságon belül van, és az ősz mester szerint egyáltalán nem lehetetlen befogni őket. A harmadik hely már atombiztos, a Juventus tehát nem csak kihozta a szezonjából, amit keretét figyelembe véve kihozhatott, de a tavasz végére olyan formába is lendült, mely igencsak szép reményekre jogosít fel a következő szezonra, főleg, ha az igazolások olyan jól sikerülnek, amilyen rosszak az ideiek voltak. Az Öreg Hölgy egyébként 68 szerzett góljával a legtermékenyebb csapat a Serie A-ban, ezt tudva pedig nem meglepetés, hogy a góllövőlistát vezető Trezeguet mögött már csak egy góllal van lemaradva a csapattárs, Alessandro Del Piero. Látva, amit a tavasszal művel, csak egy igazi kretén hagyná ki a nyári kalandból. (Juventus-Lazio 5-2)

És akkor egy másik csatárról, aki, mint a jó bor, a korral csak nemesedik. Leírtuk már korábban Inzaghiról, hogy nálunk nem feltétlenül így néz ki egy világklasszis csatár, de a rá vonatkozó világhírű mondást kicsit átalakítva azt semmiképpen nem vesszük el tőle, hogy Pippo a tizenhatoson belül született. Tőle soha nem várhatunk részegítő szólókat, tizenhatoson kívülről eleresztett rakétákat, vagy három védőt megbolondító húzom-tolom-átlépem cselsorozatot, viszont amit tud, abban kétségtelenül egyedülálló: minden porcikájával kapura tör, és jutalmul akkor is bepattan róla a labda, ha például egy csapattárs rúgja vállon egy Bl-döntőben. Most pontosan ezeket az erényeket csillogtatva szerzett mesterhármast, mellyel magabiztos győzelemhez segítette csapatát, míg a Livorno hajóját nagy valószínűséggel hullámsírba küldte, visszatérése óta négy meccsén nyolc gólt szerzett, a Milan pedig két pontra jött fel a Fiorentina mögé. A tét, a formák és a kifizetetlen számlák miatt úgy érezzük, jövő héten a Rossoneri úgy megruházza a bajnokot, mint a pinty, különös tekintettel arra, hogy a lilákra bizony igen komoly erőpróba vár Szardínián. Ha az Atalanta elleni vereség során azt mondtuk, vége a Milan idényének, azóta (hangsúlyozzuk, egyértelműen Pippo visszatérésének köszönhetően!) nagyon összekapták magukat, és bizony Prandelliék helyében kezdenénk igen fosni, mert lehet, hogy öreg a gőzös, ami mögöttük pöfög, de ha lendületbe jön, vissz mindent, mint Kamaz a kereszteződésben. Az esetleges győztes derbi után sem nyugodhat meg a Rossoneri, hiszen Nápolyba utaznak, majd az utolsó körben az Udinesét fogadják. (Livorno-Milan 1-4)

Nem úgy indult a forduló rangadója, hogy hatalmas csatát, őrületes izgalmakat és a meccs utolsó labdaérintésével átforduló, igazi olaszos csatát hoz. Az első félidőben ugyanis a vendégek mintha a pályán sem lettek volna, a lilák kétszer is eltalálták a kapufát, és Donadel, valamint Santana révén több helyzetet is kihagytak. Aztán a második félidőben óriási meglepetésre a Samp került előnybe, méghozzá egy precízen végigvitt kontrát követően (Önök szerint benne van Frey?), ez pedig nem feltüzelte, hanem inkább összezavarta a hazaiakat, akik egészen a hajráig csak szenvedtek. Tizenkét perc volt már csak hátra, mikor Bobo egyenlíteni tudott, akkor pedig már csak öt, amikor Mutu gólra váltotta az ellen elkövetett buktatásért megítélt büntetőt. Vége? Lefőtt? Dehogy! A 95. percben, amolyan minden mindegy alapon a tizenhatoson belülre löbbölt labda pont Gastaldello fejére pottyant, a civilben jobbhátvéd genovai pedig a hosszúba bólintott. A lilák egy emberként könyörögtek az asszisztensnek, hogy emelje fel a zászlaját, ám a sporttárs hajthatatlan maradt, s megadta a szabályos gólt, ezzel pedig biztosította, hogy nem csak hátul lesznek izgalmak az utolsó három fordulóban. A Fiorentina már csak kiesőjelöltekkel játszik, ami csak látszatra teszi könnyebbé a feladatukat, ráadásul kétszer megy még idegenbe (Cagliari, az utolsó fordulóban Torino), köztük pedig a Parma ellen otthon kell villantani.  (Fiorentina-Sampdoria 2-2)

Az Udinese még lát esélyt (és van is nekik), hogy befogják a Sampot, ez pedig, lévén valós jelentőséggel is bír, már elég motivációnak bizonyult ahhoz, hogy leverjék a Cataniát. A vendégek egyébként szintén lehet, hogy megvillantják magukat Európában (ehhez mindössze annyi kell, hogy kiverjék a Romát a kupából, és kiszurkolják az Inter döntőbe kerülését a másik ágról), ám ha elfelejtenek a bajnokságra koncentrálni, bizony, lehet, hogy ezt már másodosztályú csapatként lesznek kénytelenek megtenni. Di Natale és Quagliarella pedig a Serie A legkiegyensúlyozottabban teljesítő csatársora címre hajt. Mi nekik adjuk. (Udinese-Catania 2-1)
A középmezőny csapatai úgy határoztak, nekik idénre már elég volt ebből a hülye játékból, és szurkolóikra fittyet hányva a sztratoszféra felső rétegéből szartak a nekik rendelt meccsre egy nagyot. A Palermo ugyan jó néhány helyzetet kialakított az Atalanta ellen (0-0), de gólt nem sikerült elérnie, a vendégek pedig talán a Barberából elcsent ponttal megállnak a lejtőn, hiszen az egész szezonjukat a középmezőny élén töltötték, így valóban nem volna méltó, ha a 12. hely alá süllyednének. A Napoli és a Siena (0-0) meccsén sajnos túl távolinak tűnt a lehetőség a hazaiak számára, hogy kijussanak Európába, a vendégek számára pedig, hogy kiessenek, így nem nagy meglepetés, hogy döntetlennel zárult a meccs. Garics ugyan vágott egy öngólt a végén, de a spori már megállította az akciót les miatt, úgyhogy ez semmit nem számított, viszont mindkét csapat beleszólhat még akár nagy kérdésekbe is, hiszen két hét múlva az Azzuri a Milant fogadja, a Bianconeri pedig az Interhez látogat. Áá, úgyse…

Van ám még egy középcsapat, amely látszólag eléggé nagyot tojt a soros meccsére, viszont a Genoa ezzel a cselekedetével legalább nem mondható önzőnek, hiszen az Empoli könnyen lehet, hogy a Ferrarisból elhozott pontokkal marad majd bent. A meccs hőse egyértelműen Giovinco volt, hiszen amellett, hogy gólpasszt adott, még néhányszor kihagyhatatlan helyzetbe hozta társait, az pedig már nem rajta múlott, hogy egyik lehetőségből sem esett gól. Sőt, az sem, hogy visszafújták egy akcióját, mikor már csak a kapussal állt szemben. (Egy zárójeles megjegyzés: tavaly a Regginának volt egy roppant gyanús eredménye az utolsó fordulók egyikében, ami után nyomozni kezdtek a hatóságok, mi pedig hiába hiszünk töretlenül a sportszerűségben, ez az eredmény valahogy nem áll össze nekünk. Mármint ez: Genoa-Empoli 0-1)
A Reggina, ahogy tavaly, úgy idén sem adja olcsón a bőrét. A Parma elleni győzelmükkel például minden esélyük megvan, hogy megint összejöjjön a bravúr, hiszen a hátralévő meccseiken kizárólag sorstársakkal kerülnek szembe, a Gialloblu viszont hatalmas bajban van. A csapat egyik fele sérült, a másik eltiltott (hozzájuk csatlakozott most a kiállított Paci), hat forduló óta nem tudtak győzni, az utolsó két meccsüket pedig a Fiorentina és az Inter ellen kell lejátszaniuk. "Ha meghalna Cuper kutyája, fasza kis country-számot írhatna…" (Reggina-Parma 2-1)

A B-ligában a Chievo ugyan csak ikszelt Pisában, ám mivel az Albinoleffe legyűrte a Bolognát (ezzel átvéve a második helyet), a veronaiak már három ponttal vezetnek, és biztos feljutók. A bukdácsolást szarul időzítő Bolognát egyébként közben a Ravennában nyerő Lecce is megelőzte, mögöttük viszont már leszakadóban a mezőny, a Vasst az utolsó húsz percre bevető Brescia például már öt pontra van tőlük. Filkor tíz percet kapott a Frosinone ellen 1-1-re végző Grosettóban, sőt, a Pisában taktikai csereként pályára léphetett Rajczi is, az Avellinóban viszont nem kapott szerepet Kenő.