Elnézést kérünk a kimaradt bajnoki összefoglalóért, de egyszerűen nem fért ki a tollunkon az, amit mondani szerettünk volna. Meg nem is igazán lett volna hízelgő egyik csapatra sem. Egyszerűen Abbondanzieri a lelkesedés utolsó kicsiny darabját is kiölte belőlünk. Egyszerűen nem tudunk már okosakat mondani, mert egy idő után nem hihetünk benne, hogy Messi, vagy a Real Madrid santanderi vendégjátéka jobbá, esetleg színvonalasabbá teszi a bajnokságot. Persze még ez is előfordulhat, azonban ha „spanyol bajnoki kontrollerek” lennénk, akkor biztosan nem számolnánk ilyen kimenetellel. A spanyol kupa is eldőlt a héten, s a Valencia megérdemelten nyerte meg. Nem kommentálnánk a dolgot, mert mi nem szoktunk egy mondaton belül leírni nőági felmenők táplálkozásra használatos testrészét nemi közösülésre buzdító szavak társaságában. Egyébként semmi baj nem volt a kupadöntővel, csak már a kezdősípszó felhangzása előtt majdnem diszkvalifikáltuk a kommentátort a Knézy Jenő emléktornáról. Ezek után felemelő, hogy újra itt a hétvége. Már nem sokat kell aludni, hogy rémálmaink véget érjenek és kezdődjön az Európa bajnokság. Tudjuk, hogy az egész spanyol bajnoki idény egy átverés. Az Európa bajnoki cím oltárán feláldozva. De akkor is kikérjük magunknak. Esni fog sok gól, de ha Zaragoza-drukkerek lennénk, sírnánk. Nem titokban. Nyilvánosan és nagyon. Tovább után részletek.

Zaragoza – Recreativo 2-1
Ősszel ilyen arányban nyert a Huleva. Zaragozai győzelem esetén pontegyenlőség áll fenn a két csapat között. Az egymás elleni eredmény rangsorol majd év végén. Ezért fontos a 2-1. Ennyi volt ősszel. Nem tudom ezt ki fogja elmondani a hazai csapat játékosainak, mert kétségünk nincsen afelől, hogy a mentális problémák mellett bizonyos szellemi többlet is kellene, hogy feldolgozhassák azt a tényt, Európa nem tudja, sírjon vagy nevessen rajtuk. Az a szomorú, hogy inkább sír.

Sevilla – Almería 2-0
Szurkoljon a Sevillának mindenki, aki nem szeretné, hogy jövőre az Atlético felkészületlenül vágjon bele az elitligába. Kell a Luis Fabianok által generált feszültség az egyre nagyobb arccal rohangáló piros-fehéreknek. Mert véletlenül a Boltonnál komolyabb csapat jön szembe a selejtezőn. Bele sem merünk gondolni, mi történne a felkészületlen fővárosiakkal. Az Almería attól még szimpatikus, de most a nagyobb tudás, vagy a rugdosódás előtt meg kell hajolnia.

Athletic – Valencia 2-0
Ekkora mákja csak a Valenciának van, hogy idén ilyen teljesítménnyel is meg lehet úszni a kiesést. Pedig még egy kicsit ijesztgetnénk a Valencia játékosait, akiket a kupagyőzelem okozta eufóriában már a jól megszokott magabiztos arrogancia jellemezte. Persze valójában ez a normális. Bármilyen csúnya kifejezés is, de a legjobban ez jellemzi a mérkőzést: az Athleticnek jobban mindegy. Ennek ellenére a baszkok most szimpatikusabbak számunkra, mint a holland tulipán csapata.

Villarreal – Valladolid 2-2
Keményen odalépett a Barcelonának, aztán gyorsan visszahúzódott a sárga tengeralattjáró. A fő kérdés az, hogy mennyire motiválja őket a második hely megszerzése, amikor a hátrányuk kevesebb, mint egy pont az általuk oda – vissza legyőzött második helyezettől. Persze nem is az idei év, nem is a spanyol bajnokság lenne, ha ne torpanna meg valaki a siker kapujában.

Levante – Getafe 1-3
Ezt a mérkőzést megérdemli a Getafe. Ha már idegenbe kell menni, akkor mindenképpen a legideálisabb ellenfél következik. A győzelem nagyon fontos, mert egy héten belül gyakorlatilag mindent elveszített a fővárosi gárda. Pontosabban Abbondanzieri elvette tőle.

Barcelona – Espanyol 2-2
A katalánok napja. Hátha nem lesz döntetlen, és legalább valaki örülhet Barcelonában. Sokkal jobb lenne egy hazai győzelem, mert akkor nagyobb önbizalommal várhatnák az év mérkőzését. Persze egy többgólos hazai vereség sem lenne rossz, mert felhívná rá a figyelmet, hogy mindössze négy tényezőn múlik majd a Manchester elleni elődöntő: úgy hívják őket közösen, hogy védelem.

Murcia – Mallorca 0-2
Köszönjük a felejthetetlen élményeket a Murciának. Vagyis a Barcelona és az Espanyol elleni mérkőzésüket. Ilyenekből kellett volna több. Akkor most nem a szomorúság szólna belőlünk. Vagyis nem igazán szomorúság ez, mert tényleg bármikor elcserélnénk őket a Celta Vigora, vagy a Real Sociedadra. Güizát meg nem biztos, hogy Raúlra igen.

Atlético – Betis 2-0
A legjobb védekezés a támadás. Persze lehet bízni abban, hogy a Sevilla megint élénk rugdosásban kitörve torpan meg, csak nincs értelme. Komoly csapatok maguk intézik a bajnoki helyezésüket (lásd még Barcelona, Zaragoza). Reméljük az Atlético is saját maga által, BL-re készen fejezi be a szezont. Nem utolsó sorban a negyediknél nem rosszabb helyen. Nem akarjuk mi bántani őket, de Spanyolország nem engedhet meg magának még egy olyan kupaidényt, mint a mostani volt. Az Atlético tevékeny közreműködésével.

Osasuna – Deportivo 2-0
Nincs mese, bennmaradnak mindketten. Jövőre újból próbálkozhatnak, hogy szurkolóiknak több örömben és kevesebb csalódásban legyen részük. Mi szorítunk nekik ezért. Bár azért ez inkább kötelesség, mint szívből jövő drukk. De legalább nem olyan egyértelműen cserélnénk el őket a Celtára.

Racing - Real Madrid 1-1
Annyiszor volt már sorsdöntő mérkőzése a Madridnak, hogy a jelző elcsépelt lett. Ezért a mostani nem is az. Igazából nincs különösebb jelentősége, nem tud annyi pontot elszerencsétlenkedni a Real, hogy valaki felnőhessen a feladathoz. Persze ez nem a listavezető hibája. Főleg, hogy mondásunk is van a mostani bajnoki idényre. Vakok között félszemű a király.