Olyannyira véget ért a szezon, hogy már a barcelonai sorfal sem vész a bizonytalanság ködébe. A Zaragoza nagyot lépett a kiesés elől. A Villarreal szinte bebiztosította második helyét. Egyetlen komoly kérdés maradt: mire jut a Barcelona a Manchester United ellenében. Egyébként akkora káosz uralkodik a La Ligában, hogy következetes teljesítményt egyedül az Almería - és talán a Mallorca - tud felmutatni. Miközben az Atlético nem tud lecsúszni a negyedik helyről. Pedig próbálkoznak rendesen Forlánék. Csak az ellenfelek folyamatosan megijednek a lehetőségtől. Így meg aztán nincs igazán izgalom. Meg értelme sem a körbeverések kiszámolhatatlan összevisszaságának. Régen az volt a jó, hogy az ember tudta melyek azok a pályák, amelyekre odatéved bármelyik csapat a Real Madridtól kezdve, a Milanon keresztül, a Barcelonáig. Ott kap két jól irányzott fülest, aztán behúzott farokkal hazamegy. A Juventus mesélhetne Vigoról, az Arsenal Valenciáról, a Milan La Corunáról, de említhetnénk Bibaót és San Sebastiant is, ahol adott évben nem sok babér termett a látogatóknak. Most az van, hogy bárki bárhol le tud győzni bárkit le tud térdelni bárki előtt. Így meg aztán lehet magyarázni sikereket és kudarcokat, csak értelme nincs. Mert minden esetleges. A gólok száma is. Tovább után részletek:

A gyenge szezonra való tekintettel harcias játékosokra számítottunk a katalán városi rangadón. Szórakoztató futballra, küzdelemre, legalább négygólos döntetlenre. Ehhez képest kaptunk egy langyi mérkőzést. Nem tudjuk pontosan hol és mikor fogyott el az Espanyol, de a mérkőzésen bemutatott támadójátékuk a nullával volt elegendő, míg hátul kizárólag Kameni és a Barcelona támadói tartották a lelket a kék-fehér szurkolókban. Pedig innen már nem fognak talpra állni Tamudóék, hiszen pontosan ugyanazt mutatták be, mint amit a Murcia elleni kudarc alkalmával már megtapasztaltunk. Annyi különbséggel, hogy akkor simán kaptak négyet, míg most a Camp Nou füttyszava volt a legfélelmetesebb ellenfél. Teljes mértékben aláírom, hogy a Barcelona bajnoki szezonja elment. A kupában a Valencia bizonyult legyőzhetetlen akadálynak. Az utolsó szalmaszál a Bajnokok Ligája. Ezért valószínűleg már két hete kizárólag C. Ronaldoval és a Manchesterrel álmodnak Iniestáék. Nincs is ezzel semmi probléma.  A mostani kudarc megmagyarázható. Kivéve, ha simán kiesnek az angolok elleni párharcban. Akkor lesz igazán kellemetlen sorfalat állni. (Barcelona – Espanyol 0-0) Ettől a kellemetlenségtől a Villarreal óvhatja meg a Barcelona játékosait, mert Rossiék már olyan jó formában vannak, hogy képesek hazai pályán is beteljesíteni a papírformát. Persze minden máshogy alakul, ha a Valladolid mindkét lövését gólra váltja Llorente. Ám ezúttal az egyetlen valamirevaló kártya a hazaiak kezébe volt. Úgy hívják, hogy Nihat, akinek veszélyességénél, csak az eredményessége domborodott ki jobban. Év végére egyértelműen ő vált a sárga tengeralattjáró első számú torpedókezelőjévé. Csapatának minden reménye megvan rá, hogy ezüstérmes legyen. Ennél csak kevés nagyobb siker adódhat egy spanyol kisváros életében. Pontosan egy. (Villarreal – Valladolid 2-0) A kitűzött célt látszólag teljesíteni fogja az Atlético Madrid is. Azonban míg a Villarreal saját erőből lépte át az árnyékát, addig a fővárosiak minden külső segítség ellenére sem lehetnek biztosak a húsosfazék elérésében. Ráadásul nem valószínű, hogy sok sikerben lesz részük, ha a mostanihoz hasonló bravúrok (Sevilla) és kudarcok (Villarreal) váltogatják majd egymást. Nem tudjuk pontosan kinek, és milyen érdeke fűződik a fővárosiak Bajnokok Ligája szerepléséhez, de valaki nagyon erősen szorítja a kezüket föntről. Mert minden eredmény az ő kezükre játszik. Egy köszönőlevelet már fogalmazhatnak is Agüéróék. Annak, akit illett. (Atlético – Betis 1-3)

Először Almeríába mehet az üdvözlőlap. Ugyanis Negredoék annyira felszabadultak év végére, hogy lassan mindenki értük fog szorítani. A legkisebb fiú legendája éled fel az andalúz újoncban, hiszen immáron másodjára szárnyalja túl a két héttel ezelőtti teljesítményét. Akkoriban még csak a Vicente Calderón közönségét ijesztgette kilenc emberrel a csapat, hogy aztán a Villarrealra már a frászt hozza. Ilyen előzmények után akár számíthattunk volna a vendégsikerre. De nem tettük. Nem tettük, mert egy dolgot tudtunk biztosra. A Sevilla jó csapat. A Sevilla bárkit elkaphat, bárhol. Különösen otthonában. Pedig már ők is csak egy a többi közül. Még akkor is, ha ez rettentően elkeserítő a régi sikerek tükrében. A világ változik. Csak az a baj, hogy néha nem előnyére. (Sevilla – Almería 1-4) Bezzeg a Real Madrid előnyére változik idén. Egyrészt sokkal több pontja lesz, mint egy évvel ezelőtt volt. Másrészt nagyon sokkal a vége előtt bebiztosítja a bajnoki címét. Pedig nem a büszkeségtől volt hangos a santanderi vendégjáték. Nem akartak a srácok. Megelégedtek az egygólos vezetéssel. Pedig múlt héten már addig jutottak az idei szezon összefoglalásában, hogy ők valójában nagyon jók, s csak kisiklás volt a Mallorca és a Roma elleni duplazakó. Pedig akkor akartak támadni. Csak nem ment. Mint ahogyan most sem. Csak könnyebb a leállásra fogni. Év végére teljesen biztosak lettünk benne, hogy a távozó Beckham és Roberto Carlos sokkal faszább (erre nincs jobb szó) futballisták lesznek még negyven évesen is, mint Heinze, Diarra, Gago vagy Sneijder bármennyi rutinnal és tapasztalattal is bírjanak. Persze ettől még szépen csillog az aranyérem. Csak ne lettek volna azok a szégyenteljes februári és márciusi produkciók. Ezért aztán a mérkőzéssel kapcsolatos egyetlen kristálytiszta érzelem jöhet szóba. Sajnáljuk a Racingot. (Racing - Real Madrid 0-2) Na meg azt is, hogy Raúl nem mehet az Eb-re. De azt be kell látnunk, hogy negyedik számú csatárként nem igazán támogathatná csapatát. Akciógólokat tekintve már Güiza vezeti a góllövőlistát. Így az utazó keretből kihagyhatatlan. Főleg, mert gólpasszok terén sem áll rosszul a Mallorca centere. Az egyszemélyes csatársor, akit lehetetlen felőrölni. S az utolsó szó mindig az övé. Mesterhármasa dicséretes, annak ellenére is, ha most mindössze a Murcia volt az ellenfél. Ennek megfelelően a kétcsatáros támadójáték gyümölcseként érte el góljait. Meg a gólpasszát is. (Murcia – Mallorca 1-4)

A Zaragoza megkönnyebbült egy kicsit. Utolérte közvetlen riválisát pontokban és az egymás elleni eredményt is a maga javára fordította. A probléma mindössze annyi, hogy a mentális gyengeség jelei ismét egy aragóniai kiállításban összpontosultak. Szerencséjükre Ayala piros lapjakor már két perce emberelőnyben voltak. Meg húsz perce vezettek is két góllal, így nem jelentett igazi problémát az argentin hiánya. Majd jövő héten, az Espanyol ellen fog. Bár a katalánok mostani formája előrevetíti a Huelva búcsúját. Már azért is, mert a Zaragozát jobban sajnálnánk. Fogjuk vajon? (Zaragoza – Recreativo 3-0) A Valencia simán kieshetne felőlünk. De nem igazán fog, pedig mindent megtesznek David Villáék, hogy lassan mindenki megelőzze őket. Vagy sok pezsgőt ittak, és nem heverték ki kellőképpen a kupa ünneplését. Esetleg már nem igazán érdekli őket a bajnokság. Valami miatt a Valencia mintha befejezettnek tekintené a szezont. Pedig aggódhatnának kicsit, mert az egyik legnehezebb sorsolással rendelkeznek. Az Athleticről viszont csak felsőfokon beszélhetünk. Továbbra is éljen a „think locally, fuck globally”. (Athletic – Valencia 5-1) Mindeközben sír a szívünk a Getaféért, mert Abbondanzieri emlékezetes alakítása óta semmi pozitív nem történik a gárdával. Ha a Zaragoza elleni pontszerzést nem számoljuk, de az aragóniaiak ellen manapság már ez is kudarcnak számít. Ez volt az a két hét amelyen a Getafe odavágta a szezonját. Persze nem a bajnokságban, mert ott egy Levante elleni vereség is belefér. Igaz kicentizve. De belefér. (Levante – Getafe 1-3 3-1)  A Depornak is belefért volna, de ennek ellenére odatette magát a kék-fehér csapat. Olyannyira, hogy most az Almería mögött nyolcadik a gárda. Ennél jobb hír nem is létezhet, mert így gyakorlatilag véget is ért a szezon számukra. Előre nagyon nem tudnak lépni, kiesni meg nem fognak. Az Osasuna sem, de ehhez a Murcia legyőzésén túl még pontot kellene szerezniük valahol. Mondjuk Valenciában. (Osasuna - Deportivo 0-1)