A spanyol csapatok becsületét megvédeni hivatott Barcelona és Getafe sikeresnek mondható németországi hadjárata után egymás ellen mérheti le, hogy mennyit is ér a Schalke legyőzése, illetve a Bayern megfricskázása. A két csapat mérkőzése az őszi fővárosi győzelem, s a tavalyi kupaelődöntő után mindenképpen nagy presztízzsel párosul. Kár, hogy a fáradtság lehet a legnagyobb úr a Nou Campban. Mindeközben a Real Madrid az ősi mumus, Mallorcához látogat, s bár már nincs ott Eto’o, de Güiza legalább annyira félelmetes ellenfél, mint a kameruni volt egykoron. A hétvége harmadik kiemelt összecsapásának, a Villarreal sevillai fellépése ígérkezik. A csatárparádé lehetőségét magában hordozó mérkőzésen eldől, hogy az előző év legnagyobb kiscsapata, vagy az idei szezoné a jobb. Ezen kívül még főleg az alsóház pár tagja számára fontos mérkőzéseket rendeznek, s megkezdődik az igazi versenyfutás a negyedik, húsosfazék közelébe vezető helyért. Esni fog 24 gól és tovább tisztul a kép.

A hétvégi beharangozót kezdjük mindjárt néhány olyan hírrel, mely az elmúlt héten izgalomban tartotta az olasz futball holdudvarát. Donadonit megkereste a Torino, és mivel Lippi válogatotthoz történő visszatérésének pletykája makacsul tartja magát, a jelenlegi kapitány sem zárkózott el. Mourinho már szinte biztos, hogy Olaszországba jön, sőt, állítólag nem üres kézzel, bal hóna alatt Drogbát szorongatja majd, a jobb kezében pedig Frank Lampard lesz, amikor belép első milánói edzésére. Még nem tudjuk, melyik csapatét vezényli majd, de Berlusconi kijelentette, hogy Mourinho, Lippi és Spalletti helyett marad Ancelotti, sőt, hazahozza Shevát, jön mellé Zambrotta, talán Vargas és egy kapus, aki lehet Frey és Amelia is, így újra nagy csapat lesznek. Néhány játékosos gyorshír: a Diegóért sorakozók közül a bátyó szerint a Juve áll a legjobban, és ugyanez elmondható Flaminiről is, akiért egyébként a Milan is harcba szállt. Hamsikot mindenki akarja, de lehet, hogy senkié nem lesz (az Interben tudnánk leginkább elképzelni), de Moratti közben azt is kijelentette, hogy el tudná képzelni, hogy Ronaldinho náluk játsszon, főleg, ha Crespo valóban távozik. Végül egy Juvés rossz hír: Amauri szinte biztosan érkezik, csak nagy ára lesz: Giovinco és/vagy De Ceglie.
És akkor hajtás után 32. forduló.

Két évvel ezelőtt is a nyolc között volt a Zenit, sőt, szintén négy-egyre végzett az első összecsapásán, csak éppen a későbbi győztes Sevilla tángálta el őket úgy, hogy egy évig a kupa közelébe sem jöttek. Most viszont a maguk kezébe vették a szereposztó diványt, és a szódás alakját hitelesen megformálva igáslónyi verést mértek a még csikóforma Leverkusenre. A Bayern megint szédülni kezdett nemzetközi vizeken, a két mázlista párbajhősnek ismét jó esélye van a tizenegyesekre, a skótok pedig 180 perce nem akarnak gólt rúgni, most mégis majdnem sikerült. De csak majdnem.

Egy kérést fogalmaztunk meg a csoportkör után az idei Bl-szezont illetően: ne kelljen Liverpool-Chelsea meccset néznünk! Most úgy tűnik, kénytelenek leszünk, hiszen a Pool az Arsenal otthonában ért el döntetlent, ráadásul gólt is tudott szerezni, a Chelsea pedig ugyan kikapott a Fenertől, de egyszerűen nem tudjuk elképzelni, hogy ki is essen a törökök ellenében. Mielőtt azonban hozzálátnánk az angol futball európai dominanciájának mantrázásához, jegyezzük meg, hogy ez a szezon nem alkalmas messzemenő következtetések levonására: Bayern és Juve nélkül, balfaszkodó spanyol nagyvadakkal és még náluk is zsengébb olaszokkal gyengített idényt futunk, mely ugyan nem von le semmit a várhatóan legjobb négybe kerülő csapatok érdemeiből, de óva inti mindazokat, akik például Rafael Benitez nevét reszkető könnycseppel a szemükben tudják csak kimondani. Hajtás után erősen elfogult, futball-idealista sorok következnek!

Ez itt már a nagyok játéka - ilyen egyszerű. A legjobb nyolcig rendszerint eljutnak olyan, a másodvonal élvonalába tartozó csapatok, mint a Benfica, Lyon, Villarreal (2006), vagy a PSV, Valencia, Róma (2007), de akkor jönnek a nagyok és összerombolják a nagy műgonddal építgetett alsósok homokvárát. 2008 - Totti&Co. az idén megint kitett magáért, de a tavaszi, botrányosan erőltetett menet végén szinte harcképtelen rogytak össze a Manchester roppant súlya alatt. A United már-már elnéző mosollyal fektette térdére a Rómát, megpaskolta kétszer, majd rátelepedett a hátára úgy, hogy az moccani sem tudott. A magunk részéről kísérteties hasonlóságot véltünk felfedezni a Milan – Arsenal meccsel, melynek tanulságait Spalletti mester bizony elfelejtette levonni. Eközben a Barca végre képes volt nyerni és ezt még akkor is illik megbecsülni, ha a lehető leggyengébb ellenféllel szemben tette is.

A nemzetközi labdarúgás szempontjából Magyarországon élni nem feltétlenül a legszerencsésebb, ugyanis igazán nagy csapat, esetleg világsztárnak számító játékos csak elvétve mutatkozik hazánkban, és akkor sem feltétlenül kiélezett mérkőzésen láthatjuk viszont. Ennek megfelelően a minőségi futball elképzelhetetlen televízió nélkül, amelynek legszükségesebb és megkerülhetetlen velejárója a kommentár. Miután kicsiny országunkban viszonylag sok csatorna közvetít labdarúgó mérkőzéseket, így rengeteg embernek van lehetősége egy mikrofonba beszélve elmondani a mérkőzésen általa látott vagy tapasztalt dolgokat. Nem titkoljuk, hogy az esetek többségében nem feltétlenül vagyunk elégedettek a kommentátori teljesítménnyel, de terveink között szerepel egy szigorú szabályok között lezajló, objektív összehasonlító torna, amelynek keretében kiderül, hogy olvasóink szerint ki a legjobb. Miután az idei év legfontosabb eseményének, a nyári Európa bajnokság ígérkezik, így a Knézy Jenő emléktornát ehhez hasonlóan szeretnénk lebonyolítani. Tovább után részletek.

Tisztul a kép, lassan minden és mindenki a helyére kerül. A kupaindulók névsora szinte véglegesnek tekinthető. A kiesőcsapatok nagyobb része megvan, s a maradék helyre is csak hárman pályáznak már. A Barcelona kiszállt a bajnoki aranyért folyó harcból, miközben a Villarreal nemcsak bebiztosította a dobogós helyét, hanem még fényesített is az érem színén. A két kupadöntős csapat egymást múlta alul, vagyis a Valencia és Getafe is otthonában égett. Rajtuk kívül mindössze a szezonját visszavonhatatlanul tönkrevágó Espanyol nem élt a hazai pálya előnyével. A harmincadik forduló tanulságai azonban nem a csapatokról szólnak, sokkal inkább az emberi tényezőkről. Mert végső soron a sportemberi nagyság dönt a futballban is. Különösen fontos ez a bajnokság hajrájában, ezért aztán a játékosok felelőssége hatványozott. Még akkor is, ha egy viszonylag sima végjáték elé nézünk. Esett 32 gól a fordulóban, amely a Betis hangzatos sikerétől marad emlékezetes. Tovább után részletek:

A legjobban akkor jár az ember, ha a Premiere League, vagy a Bundesliga küzdelmeire fogad, akár Magyarországon kuporgatja a forintjait, akár Nassauról tolja fel a kétes eredetű milliókat. Hosszútávon van ebben ráció. Az angol és német csapatok sokkal gyakrabban teljesítenek a tőlük elvárható szinten, mint a veszélyesen instabil agyszerkezettel bíró mediterrán játékosok, akiknél az éppen aktuális kedvszottyanás, vagy vérgőz, pont annyira befolyásolja a forduló kimenetelét, mint mondjuk az elnök telefonszámlája, vagy építési cégének piaci helyzete... Ezt egyébként olyan statisztikák is bizonyítják, melyek mindegyike felborult a hétvégén – az első hat csapat képtelen volt győzelmi transzba esni, pedig kivétel nélkül szerény képességű ellennel találkoztak. Ki járt megint jól? Perszehogy a Bayern.

Akármit nyer (vagy nem nyer) idén az Inter, szezonválogatottunk kapusa szinte biztosan Julio Cesar lesz! Van azonban, aki elfelejtkezik a portás egészen elképesztő teljesítményéről, és ahelyett, hogy letérdelne kapusa elé, s szeretné illendően, azt mantrázza, hogy Rocchi gólja les volt, ami egyrészt nem igaz, másrészt örüljön, hogy a kapufák egyelőre még nem befelé pattannak. A Roma már sokkal közelebb állt a győzelemhez, hiszen miután a Cagliari egy szerencsés öngóllal vezetést szerzett (Ferrari pillanatnyilag tökéletes Milan-igazolásnak tűnik), a vendégek végigtámadták a meccset, de csak egyenlítésig jutottak – ezzel pedig maradt a négy pont a két csapat között. A Milan ezzel szemben úgy érzi, még mindig van lejjebb, és ezt bizonyítván az Atalanta elleni vereség után már ötödik (sőt, csak jobb gólkülönbségével előzi meg az utolsó UEFA-kupás helyen a Sampdoriát), a Fiorentina pedig három pontra engedte magához az Udinesét azzal, hogy kikapott tőle. A Torino szicíliai győzelmével nagyot lépett a bennmaradás felé, leghátul pedig az Empoli és a Reggina veresége (előbbi ráadásul otthon kapott ki) döfte még mélyebbre a tőrt.
És akkor újabb tragédiáról is be kell számolnunk, a Juventus-Parma meccs előtt egy vendégszurkolót halálra gázolt egy Juve-szurkolókat szállító kisbusz. Bár szándékosságot senki nem feltételez, a felek jobbnak látták, ha elhalasztják a meccset.

A tavaszi balfasz fogadja az őszi löttyedt kis buzigolyóból, bátor bikagolyóvá fejlődő svábokat, elindult a Hannover – Stuttgart. Kettő-egyes vendégsikerre teszünk, de ez ebben a fordulóban mit sem jelent.

1. Mekkora a baj a Barcelonánál, ha már szó sem esik Valdezésről, sőt, néhol kifejezetten a csapat erősségének tűnik? A Rijkaard, Gullit, Van Basten, Blind, Koeman fémjelezte generáció pedig talán tényleg jobban tette volna, ha visszavonul a futballtól, ennek ellenére, sőt, annál inkább Jaap Stamot követeljük a válogatott kispadjára!

2. Az olaszok tovább fokozzák a feszültséget, ha pedig ez így megy tovább, akkor lehet, hogy egészen a 36. fordulóig kell várnunk, amikor is a Derby della Madonnina kerül megrendezésre a Milan pályaválasztásával, a Roma pedig Genovába látogat a Sampdoria vendégeként.

3. Az Arsenal sokkal jobb csapat, mint a Barcelona. Mégis, utóbbinak sokkal több esélye van bajnoki címet szerezni, mint az előbbinek. Végül egyikük sem fog…

(OFF órát átállítani! ON)

Reméljük, PL-poszt hiányunk, amelyre már mi is a drasztikus megoldást keressük - félig kirúgunk engem:)-, hamarosan elmúlik, és ismét élvezhetitek egy társunk beszámolóit és/vagy beharangozóit. De addig is, csak azért, hogy nehogy más vidékeken kelljen garázdálkodniuk megveszekedett Premier League-rajongó olvasóinknak, léterhoztuk ezt a posztot, ahol megvitathatjátok a hétvége eseményeit, dühönghettek, örülhettek, elemezhettek, sőt, ötleteket is adhattok...

Kíváncsiak vagyunk, mint egy gyerek, aki még a hajtás után feltűnő kissrácnál is kisebb.

A spanyol és a magyar foci között párhuzamot vonni nagyon nehéz, ugyanakkor akkora ziccert nem hagyhatunk ki, hogy a spanyol és a magyar válogatott egyaránt legyőzte a világbajnok olaszokat. A két szövetségi kapitány reakciója is hasonló volt a diadal után. Azonban a két ország futballkultúrája között innentől kezdve egy éles vonalat kell húznunk, mert azért sejtjük, hogy David Villa és Gera Zoli között talán van némi kvalitásbeli különbség. Komolyra fordítva: két kiemelt mérkőzésre van kilátás: a Real Madrid otthon a Sevilla ellen, míg az Atlético a Villarreal otthonában próbál meg visszavágni az őszi vereségért. A Barcelona eközben Sevillába utazik, hogy a Betis játékosain vegyen bosszút a szurkolói dobálásért. A dobálásban érdekelt másik fél, az Athletic viszont éppen rövidre szeretné zárni a kiesési harcát, hogy a The Hives bilbaói koncertjén már nyugodtan - és helyettünk is - tombolhassanak. Esni fog 32 gól és az Espanyol végleg kersztet vethet a szezonjára.

A kiesés jeges szorításában légszomjjal küzdő Rostocknak bizalmat szavazunk 2008 legjobb csapata, a Wolfsburg ellenében – pompás kis nyitómeccs a megszokott meglepetéssel. Igen, a látszat ellenére jeges az a szorítás, hiszen  a Werder, HSV, Leverkusen trojka könnyen Moby Dick alakot ölthet a következő fordulókban, hogy a mélybe rántsa Pagelsdorf lélekvesztőjét  A Hansa csak és kizárólag az otthoni produkcióknak köszönheti a még lobogó reményt, idegenben ugyanis teljesen vakok. Most még annyi plusz remény is jutott osztályrészül, hogy a vendégeket szállító buszról nem fog lekászálódni sem Grafite (az emlékezetes páros kiállítása miatt 5 meccset kapott), sem Ricardo Costa, sem pediglen Madlung, márpedig három kulcsjátékosról beszélünk. Az egycsapásra híressé vált Danijel Ljuboja egyébként szintén sérült. Kernbe helyezzük a bizalmunk, másról aligha feltételezhető kellő elfogultság nélkül, hogy ő majd akkor gólt szerez. Kis mázli, kis öngól az arcoskodó vendégek védelmétől, és máris nyer a Rostock. Mégpedig kettő egyre.

Ez egy nagyon durva kis forduló lesz! Az üldöző szerepét terrierszerű határozottsággal alakító Roma a pontjait visszakapó, s ettől csak még tovább tüzelt Cagliarihoz utazik, ráadásul De Rossi és Perrotta nélkül lesz kénytelen szembenézni a kőkemény szardíniaiakkal. A Menekülő Embernek, az Internek vagy nagyon könnyű dolga lesz, vagy nagyon nehéz, ez elsősorban a Lazión múlik, hogy mennyire méltóztatnak komolyan venni a Nerazzuri elleni meccset. Tudjuk, hogy kifejezetten jó viszonyt ápolnak, ráadásul a rómaiak igen goromba sorozat közepén vannak (Udinese, Roma, Fiorentina és most ugye Inter), mégsem gondoljuk, hogy lefeküdnének, hacsak…. De erről bővebben majd alább.
A Viola Udinében próbálja megtartani a Milannal szemben meglévő előnyét, a Rossoneri pedig az Atalantát fogadja és veri meg kínkeservesen, miközben a Juve az életéért küzdő Parmával meccsel. A kirúgott, majd visszahívott Colantuono első meccsén szomszédolni megy a Palermóval Nápolyba, a kiesőjelöltek közül pedig az Empoli és a Livorno pumpálhatja magát a szokásosnál nagyobb erőfeszítésre, ők ugyanis otthon játszanak és győzniük kell, a Reggina viszont ha kikap Genovában (márpedig…), akkor talán egy kiesőnk már meg is lesz. Hajtás után tippelgetünk, és erre buzdítunk benneteket is, Gabez trónja puccsra vár!

És akkor újra itt vagyunk Rorschachilag, keressük popp, ktn és Oarbeaskoa méltó követőit. Legatyásítva, a Rorschach-teszt lényege, hogy az ember kapásból rávágja, mi jut eszébe egy adott képről. Se többet, se kevesebbet nem várunk mi sem, szabadítsuk fel tudatunk közösen és a kommentek közé helyezzük el virtuális képaláírásunk. A legjobbat önkényes szerkesztőségi közfelkiáltással, esetleg a Duna jegén közösségileg választjuk meg. Az eddigi, lezárt pályázatok megtekinthetőek itt.

'Két szó, első részt mutatom' - by Aradebil

Kár lenne most kénsavval esni a fiainknak és gyászjelentést adni a csapat sírja mellől, de egy két Spencer-t azért kiosztanánk, csak úgy frissítőleg. Szintén képmutatás számonkérni a kapitányon, hogy hol vannak a posztonkénti erős vetélytársak, mert ez maximum a balszellőre igaz. Ettől függetlenül senkit sem érdekel, hogy ki van és ki nincs itt, nem is az elmaradt győzelmet kérjük számon elsősorban. Viszont az ember legbelső félelmei materialzálódtak az egerszegi siralomházban - Egressy, Aranyos és Juhár réme kísértett. El tudjuk nézni a talpak alatt elcsúszó labdákat, a holdra szálló átlövéseket és a lecsúszott beadásokat is. Most viszont lángvörös szégyenpírt követelünk az arcokra a szlovénok ellen bemutatott szánalomhadjárat miatt. Mert a lelketlen, szarokbele mentalitást nem lehet tolerálni.

A visszaszámlálás megkezdődött, immáron csak kilenc mérkőzés áll a csapatok rendelkezésére, hogy egymás között döntsék el az esetleges vitás kérdéseket. A hajrára a leimponálóbb formában a Valencia érkezik, amelyik a kupasiker után a Real Madrid otthonából távozott győztesen. A Barcelona hazai pályán aratott magabiztos győzelmet a főleg a kapufával hadakozó Valladolid felett, miközben a tavasz eddigi leggusztustalanabb produkciójával előrukkoló Sevilla megérdemelt pofont kapott. A végrehajtó szerepét a közvetlen rivális Atlético gárdája vállalta magára, miközben az Espanyol saját magát törölte képen teljesítményével, Jobban mondva a szurkolóit, s ez az igazi baj. A Levante még matematikailag nem, de már közel van hozzá. Raúl duplázott, lehetséges utódja David Villa szintén. Fabiano, a herével történő gólszerzés nagymestere, gólkirály várományos, végre használta a lábát is: mindenkibe belerúgott, aki arra járt. Ugyanakkor az Osasuna már egy olyan támadónak is örülne, aki legalább az ellenfelet képes lerúgni. A Villarreal szurkolók sárgába öltöztették Valenciát, esett 27 gól és nem a rúgkapáló Fabiano lett a hétvége tahója.

Luton, szitáló eső, hosszú, tömött sorokban menetelnek az emberek felfele a Maple Streeten a stadion felé. Egy órája még jeges hózivatar volt, aztán kisütött a nap, most ezt tetőzi be némi szúrós eső, de az égen már újra gyülekeznek a hófelhők. A két magyar lila szájszéllel átkozza a zergebaszó hideget, és hitetlenkedve nézegeti az egy szál pulcsiban mászkáló embereket, majd a pályától pár perces sétára található kocsma felé veszi az útját, hogy egyrészt megmelegedjen kicsit (elfelejtve hogy dohányozni csak kívül lehet…), másrészt feltett szándékuk, hogy szóba elegyedjenek néhány szurkolóval. Szombat kora délután van, kiesési rangadót rendeznek az angol harmadosztályban: a Luton-Cheltenham meccset a hazaiak a 23., azaz utolsó előtti helyről várják, míg a vendégek 17 ponttal előttük pont a tizenhetedikek.

A Juve, úgy tűnik, eléggé megbánta, hogy a Roma nagy menetelésének kezdetén megrakta a farkasokat – és ezzel minket is abba a csalfa tévhitbe terelt, hogy azzal a Nerazzuri mezére varrta a scudettót – ezért úgy határoztak, visszacsempészik az izgalmakat a Serie A idei szezonjába. Mancini partner volt, szerepéről bővebben kicsit lejjebb, inkább veregessük meg a Roma vállát, hogy a Lazio elleni bukta után nem ásta magát még egy szinttel mélyebbre pont akkor, amikor az ölébe hullott a sült galamb, de a roppant kellemetlen 29. forduló után tulajdonképpen az összes nagycsapat megérdemel egy barackot az okos kis buksijára (az Interét ki is utalta a Juve, csak atom-koki lett belőle véletlenül). Hátul, ha még voltak kétségeink, eldőlt, hogy a 13. Torino és az alatta található csapatok vívják meg élet-halál harcukat a bennmaradásért, középen pedig az dönt majd a helyezésekről, hogy melyik csapat játékosai unatkoznak majd látványosabban a hátralévő fordulókban.

Itt terítheti ki a Kedves Olvasó az eheti tercét, és ahogy az utóbbi időben mindig: bármit a hétvégéről, de csak hármat. (Na jó, ha valakinek pókere van, az is jöhet..)

1. Ha egy bíró gyenge jellem, az majdnem olyan rossz, mintha vak lenne

2. Van leglább három dolog, amit Stevie Gerrardnak kellene megtanulni: az egyik például, hogy feszült helyzetben az első, aki ott terem egy ilyen szituáció közepén, az a csapatkapitány, nem pedig az angol nyelv idiómáinak kerékbetörésével próbálkozni sem tudó, felspannolt csapattárs! Nem baj, ha késel, de legalább érj oda! A "nagypofájú" John Terry biztosan időben ott lett volna.

3. Van olyan, hogy gyengébb vagy, ettől néha még nyerhetsz. De ha gyengébb vagy és hülyébb is, annak nagyon rossz vége lesz.

És ugye, előforul az is, hogy tombol a klubsovinizmus... 

Ma délután ismét egymásnak feszülnek spanyolok, franciák, portugálok, elefánt-csontpartiak, pár egyéb náció küldöttei és néhány angol. Röviden, United-Liverpool és Chelsea-Arsenal: ismét Grand Slam délután a Premier League-ben. Nem, még mindig nem fogja eldönteni a bajnokságot ez a két meccs, de az erővonalakat kissé átrajzolhatja, betömörítheti vagy széthúzhatja az élmezőnyt, csapatok és menedzserek pedig igazán nagy lehetőséget kapnak arra, hogy jól odamondjanak kiritikusaiknak, önjelölt szakértőknek, netán gúnyolódó ellentáboroknak.

A második mai meccs, a Chelsea-Arsenal leginkább az utóbbi évtized, de főleg az utóbbi pár év eseményeinek köszönheti azt a státuszt, amely ma megilleti: a nemzetközi attrakcióét. Bár egy hetedik helyen álló Chelsea és egy második helyezett Arsenal csatája csak ministránsgyerekek  mise előtti pajkos játéka lenne egy nyolcadik Liverpool és  egy tizedik United derbijéhez képest, ma az a helyzet, hogy a londoniak randevúja a bajnokág végeredményét is komolyan befolyásolja majd, sőt... még az is lehet, hogy igazi fordulópontot jelent. A ministránsgyerekek játékáról pedig már csak azért sem beszélhetünk ma, mert egyszerre lesz a pályán Gallas, Terry, Drogba és a többiek, kiegészítőként pedig a pálya legkevésbé odavaló tartozéka, bizonyos Mark Clattenburg bíró, akivel egy ilyen meccsen garantált a ramazuri, és tizenöt sárga lap. Ha nagyon akkurátusak lennénk, újabb variációkra is tippelnénk, úgymint:

a. A spori a Chelsea kárára téved többet
b. Clattenburg munkájának az Arsnenal lesz a kárvallottja 

A hibák időbeni eloszlása viszont annyi variációt ad, hogy lehetetlen lenne követni, így maradunk a hagyományos módszernél, egy variációra tippelünk, ez ráadásul újra munkára fogott gömbünknek is belátható mennyiségű feladat.

Ma délután ismét egymásnak feszülnek spanyolok, franciák, portugálok, elefánt-csontpartiak, pár egyéb náció küldöttei és néhány angol. Röviden, United-Liverpool és Chelsea-Arsenal: ismét Grand Slam délután a Premier League-ben. Nem, még mindig nem fogja eldönteni a bajnokságot ez a két meccs, de az erővonalakat kissé átrajzolhatja, betömörítheti vagy széthúzhatja az élmezőnyt, csapatok és menedzserek pedig igazán nagy lehetőséget kapnak arra, hogy jól odamondjanak kiritikusaiknak, önjelölt szakértőknek, netán gúnyolódó ellentáboroknak.

A United-Liverpool meccseket a táblázaton elfoglalt helyektől szinte teljesen függetlenül Anglia legnagyobb csatájának tartja mindenki,  kivéve a scouser kopite-ok nagy hányadát, akik szerint a Pool legfontosabb mérkőzése természetesen az Everton elleni. Anglia két legeredményesebb csapata csap össze az Old Traffordon, hogy eldöntsék, melyik tábor szurkolóinak félelmei válnak valóra. Félelem, igen, nincs mit szépíteni ezen. Ha Pool-drukker vagy, szívesebben kapsz a Chelsea-től egy négyest, mint a ManU-tól egyet, amire nem tudnak válaszolni Gerrardék. Ha United-drukker vagy, és a tojáshéj már nem virít a hátsódon - azaz, Ronaldó  előtt is volt már pár kedvenc játékosod, és nem írod a gugliba Paul McGrath nevét - szintén tartasz a Pooltól, egy esetleges győztes meccs után pedig örömödet a megkönnyebbülés sokszorozza meg. Mert nincs annál rosszabb, mint azon gondolkodni, hogy vesztettél, és tudni, hogy Torres csodagóljába másnap akarva akaratlan beleütközöl majd a neten, a villamoson, tévében és a munkahelyeden. Talán nem véletlen, hogy azok a United- vagy Liverpool-szurkeszek, akiket ismerünk, túlságosan nem lelkesednek egy, még a vörösnél is vörösebb moszkvai döntőért... De most már nézzük, szerintünk hogyan fest majd az Old Trafford eredményjelzője a 94. percben. 

A Barcelona kiesésével már csak egyetlen csapatnak van reménye a triplázásra. Pontosabban a Getafének igazából nem is volt kimondott célja trófeák nyerése vagy halmozása, mindössze szerettek volna egy jó szezont futni, s nyugodt lelkiismerettel aludni minden mérkőzésük után. Valószínűleg nem sok álmatlan éjszakájuk volt a legkisebb fővárosi csapat játékosainak, hiszen a gyenge őszi nyitány után szinte nem is kellett megtapasztalniuk a kudarc keserű ízét. Ezzel szemben a Real Madridnak a 2008-as évet, a Barcelonának, a kupa kiesést, a Villarrealnak pár kisiklást, az Atléticonak a hektikus teljesítményt, a Sevillának az őszi, az Espanyolnak a tavaszi, míg Valenciának a sorozatos kudarcokat kellene feledtetnie. A kiesés ellen küzdő csapatokról nem is szólva. A mostani fordulóban már nincs mellébeszélés, megkezdődik a visszaszámlálás, már csak 10 mérkőzése van minden csapatnak, hogy a céljait elérje.

Sevilla – Atlético 3-1
A Sevilla győzelme el is dönti a Bajnokok ligája indulást érintő egyik legfontosabb kérdést, ugyanis nem elég, hogy a pontok alapján is jobban állna az andalúz gárda, de az egymás elleni eredmény is Fabianoék mellett szólna. Persze a pillanatnyi helyzet ellenére a Sevilla igazi riválisa nem a fővárosi csapat, sokkal inkább a harmadik helyen álló Villarreal, azonban a sárga tengeralattjáró levadászásához a mostani mérkőzést is be kell húzni.