Akármit nyer (vagy nem nyer) idén az Inter, szezonválogatottunk kapusa szinte biztosan Julio Cesar lesz! Van azonban, aki elfelejtkezik a portás egészen elképesztő teljesítményéről, és ahelyett, hogy letérdelne kapusa elé, s szeretné illendően, azt mantrázza, hogy Rocchi gólja les volt, ami egyrészt nem igaz, másrészt örüljön, hogy a kapufák egyelőre még nem befelé pattannak. A Roma már sokkal közelebb állt a győzelemhez, hiszen miután a Cagliari egy szerencsés öngóllal vezetést szerzett (Ferrari pillanatnyilag tökéletes Milan-igazolásnak tűnik), a vendégek végigtámadták a meccset, de csak egyenlítésig jutottak – ezzel pedig maradt a négy pont a két csapat között. A Milan ezzel szemben úgy érzi, még mindig van lejjebb, és ezt bizonyítván az Atalanta elleni vereség után már ötödik (sőt, csak jobb gólkülönbségével előzi meg az utolsó UEFA-kupás helyen a Sampdoriát), a Fiorentina pedig három pontra engedte magához az Udinesét azzal, hogy kikapott tőle. A Torino szicíliai győzelmével nagyot lépett a bennmaradás felé, leghátul pedig az Empoli és a Reggina veresége (előbbi ráadásul otthon kapott ki) döfte még mélyebbre a tőrt.
És akkor újabb tragédiáról is be kell számolnunk, a Juventus-Parma meccs előtt egy vendégszurkolót halálra gázolt egy Juve-szurkolókat szállító kisbusz. Bár szándékosságot senki nem feltételez, a felek jobbnak látták, ha elhalasztják a meccset.

Kezdjük akkor mindjárt az éllovassal, mely egy félidőn keresztül már némileg maga mögött hagyta az elmúlt időszak borzadályos teljesítményekkel kikövezett ösvényét, sőt, az első félidőben csak annyi választotta el őket a mérkőzés eldöntésétől, hogy kretén módon bevetették a láthatóan nem egészséges Ibrahimovicsot. Pedig az Inter kerete számtalan átalakítási lehetőséget nyújt, amivel kompenzálni lehetne Ibra hiányát, arról nem is beszélve, hogy csatárból azért nem áll rosszul a csapat, Mancio mégis a 70. percig hagyta vergődni szegényt. Ekkor már viszont muszáj volt cserélniük, hiszen a Lazio a második félidőben úgy lefocizta a pályáról az Intert, hogy ha a Nerazzuriban nem teljesítene szolgálatot egy formája csúcsán vidáman ugrándozó, klasszis kapus, talán Romában még jobban foghatnák a fejüket a Cagliariban hagyott pont miatt. Aki kielégítő magyarázattal tud szolgálni arra nézve, hogy tolhatta a lécre Julio Cesar azt a megpattanó Behrami-lövést, az kérjük, ne habozzon. Az Inter érdekében reméljük, hogy Ibrahimovics csak látszatból sántikált le, azt viszont biztosnak véljük, hogy Chivu nem csak unta, azért kéredzkedett le, a Laziótól tavaly se szó, se beszéd meglépő Suazót mindenesetre jól kifütyülhette az Irriducibili – más örömük azonban nem lehetett, hiszen Dabo föld-levegő rakétája a lécről a gólvonal szomorúbb/szerencsésebb (elöl természetesen a hazai csapaté) felére pattant. A végén még (ha már az Inter hasonlóan gyanús esetét sem fújta be) Rosetti sporttárs továbbot intett Maicon Behramin elkövetett, büntetőt érő szabálytalansága után, így maradt az 1-1. A két gólpasszost szeretnénk még kiemelni, hiszen Maicon szinte hajszálra ugyanolyan gól rúgatott Crespóval, mint múlt héten Maniche-al, azt gondoljuk, tőle már nem nagyon lehet többet várni, ha mindenki úgy tenné a dolgát, mint ő, és a kapusa…! A másik oldalon pedig Ledesma (akit a beharangozóban egy hirtelen megfogalmazott vágyálom okán a Fiorentinába igazoltattam – persze, Liverani helyett), aki a Roma ellen is adott egy hasonló gólpasszt, mint amilyennel most Rocchit megtalálta. A Lazio egyébként még a végén egész jó kis szezont kerekít magának. Mondjuk egy Roma elleni kupadöntővel. (Lazio-Inter 1-1)

A Roma vesztett két pontot, viszont újra megtalálta kapitányát. A Lazio pontszerzésével azt kell mondanunk, nem volt ez rossz üzlet! Totti sérülése, meggyőződésünk, nem komoly, Spalletti már csak Fergussonnal genyázik, azért zokogta tele a világsajtót. A meccs elején némi megdöbbenéssel észrevételeztük, hogy a Roma legnagyobb erősségének számító hátsó középpálya (hehe, mi?!) a Brighi-Pizzaro kettőssel indul harcba, Juan hiányában pedig Ferrari lett Mexés párja. A punnyadtan kezdő Roma egyébként pont Ferrari szerencsétlen öngóljával gyorsan hátrányba is került, és kellett hozzá vagy húsz perc, mire összekapta magát és kapujához szegezte ellenfelét. Ez az állapot egészen a meccs végéig tartott, akkorra már túl voltunk Mancini öt méterről az égbe bikázott meccslabdáján, Totti és Giuly számos lövésén (melyek egy része Storari zsákmányaként, mások a szurkolók martalékaként végezték) és Esposito visszatérésén korábbi sikerei színhelyére, így már izgalomnak csak annyi maradt, hogy Ballardinit elzavarták a kispadról. A Roma nagy lehetőséget hagyott kihasználatlanul, pedig a vártnál könnyebben jutott a vártnál közelebb ahhoz, hogy idegenben legyőzze a bennmaradását igencsak komolyan vevő Cagliarit. A szívünk továbbra is a kiscsapaté, egyébként…
Kicsit már előre tekintve, nagyon kíváncsian várjuk, mire megy majd a Roma a bombaformában tevékenykedő MU ellen, de megmondjuk őszintén, el tudjuk képzelni, hogy a szezon meccsét játssza egymás ellen a két csapat. De legalábbis jó lenne. (Cagliari-Roma 1-1)

A Milan vezetősége emberségből jelesre vizsgázik idén. Tudják, mennyit köszönhetnek Ancelottinak, ezért méltányosságból nem vágták ki év közben, amikor már látszott, hogy ez nem az ő szezonjuk lesz. Gondolták, fejezze be ő. Most már viszont kérdés, hogy meddig tart még ez a kétségtelenül szép gesztus, mert az Atalanta elleni hazai vereséggel talán még a legpesszimistábbak sem számoltak a szezon jelenlegi, nagy kérdésekről döntő időszakában. Az eredményeknél már csak a mutatott játék siralmasabb, a Doni-Floccari kettős egyszerűen szétcincálta a roskatag Milan-védelmet. Nesta beceneve Il ministro della difensa, azaz védelmi miniszter, ez pedig Olaszország elmúlt párszáz évi háborúskodásainak kimenetelét tekintve igencsak találó választás. Pirlo rettenetes formában van, Seedorf is kevésnek tűnik, még talán Ambrosiniben látjuk lobogni leginkább a tüzet, a szépítő gólt szerző Maldinit csak azért nem emeljük ki ebből a szempontból, mert tőle ez természetes. (Jelezzük, mi bekészítettük a visszavonulásakor ejtendő könnycseppet!) Akik nézték a meccset, azokat kérdezzük, hogy viccesnek találták-e, amikor beállt Inzaghi, Jr. és ahogy nagy lendülettel befutott a pályára, már jött is a labda, ami (világrekord gyanús!) három másodperccel a beállása után lesen találta Alta Tensione kisöccsét. Egyébként kifejezetten sajnáltuk, hogy nem Juve meccset láttunk ilyen formában ügyködő Milant kellett látnunk, de éleslátásunkat ez nem vonta be opálos burokkal, így tökéletes szögből vehettük észre, ahogy Ambrosini szabálytalan gólt szerez. Továbbá kieresztett karmokkal érkezik jövő héten a Cagliari. De már azt csak nem… (Milan-Atalanta 1-2)

Meglepő kijelentés következik. Az Udinese azért verte meg a Fiorentinát, mert jelenlegi felállásukban egyszerűen jobb csapat nála. Ezt csak azért találtuk fontosnak leírni, mert a hazai Bianconeri bizony máris csak három pontra van a Viola mögött, aztán nehogy itt legyünk a gonddal a nyakunkban, hogy későn kezdtünk el jegyet hajtani a szeptember 24-én esedékes Udinese-Barcelona Bl-meccsre. Mert ugyan nem szerzett túlságosan sok gólt eddig a Bianconeri (42, ezzel középmezőny közepe), de a tízgólos Quagliarella és a 14-nél járó Di Natale nevével fémjelzett csatárkettős bárkire veszélyes lehet. Az Inter ellen idén veretlenek maradtak, a Juventust egyenesen Torinóban győzték le, sőt, a lilák ellen is nyertek idegenben – most meg otthon. A Fiorentina mentségére szolgáljon, hogy Liveranival a középpályáról, Mutuval a csatársorból tűnt el az éle a Viola késének, így Sputafuoco (A tűzköpő – Vieriről van szó, ha valaki nem ismert volna rá a becenevéből. Mi nem.) fejese csak időlegesen hozta vissza a pontszerzés reményét, az említett csatárkettős a hajrához közeledve 5 perc alatt eldöntötte a meccset. A Fiorentina sorsolása nem vészes, bár még mennek Interbe is, az Udinesének viszont elég rázós a vége. Nem baj, jó lesz a vége. (Udinese-Fiorentina 3-1)

Colantuono visszatérése a sajtóvisszhangok alapján nem sikerült rosszul, ami elég furcsa, tekintve, hogy azért csak sikerült 1-0-ra kikapni a Napolitól. Igaz, végre játékkal, bár ettől még várhatóan nem fáj sokkal kevésbé, hogy a döntetlen-közeli meccset a 93. perben fordította a maga javára a hazai csapat, méghozzá a meglehetősen antipatikus, de igen meggyőző Hamsik fejesével. Nem tudjuk nem kedvelni ezt a Napolit valamiért. (Napoli-Palermo 1-0)
Az Empoliban nyerő Sampdoria befogta a Milant, ráadásul Cassano leülte az újabb bohócrohamért járó büntijét, így minden szép és jó Genova Blucerchiatti felében. Ha bírják a tüzet, csodaszép dolgokkal érhet véget számukra az év, ám ne felejtsük el, hogy nekik a vége így néz ki: Udinese, Fiorentina, Roma, Palermo, Juventus. Komoly. Ami még komolyabb, az az Empoli helyzete, mert innen már nincs hova lejjebb csúszni. Illetve dehogy nincs… (Empoli-Sampdoria 0-2)
A Catania hiába szerzett vezetést már a 3. percben, a Torino azonnal válaszolt, majd a második félidőben megfordította a meccset és rohadt fontos pontokkal távozott Szicíliából. És legalább ilyen fontosakat veszített el persze a Catania is, hiszen így már csak gólkülönbséggel bennmaradók, ellentétben a Toróval, mely megmenekülni látszik. (Catania-Torino 1-2)

Gólt lőtt Borriello, ezzel már 18-nál jár, a Genoáról pedig, mint masszív középcsapatról kell beszélnünk. A Reggina mindent megpróbált, végül a korábban náluk is megfordult capocannoniere góljával került hátrányba, ami Rossi góljával dagadt végül 2-0-ás vereséggé. Az Amaranto sorban a Fiorentinával, az Udinesével és a Milannal is megütközik, ha onnan jól jön ki, még marad esély, mert a végén a vetélytársak jönnek. (Genoa-Reggina 2-0)
A Livornónak szintén nagyon kellett volna a győzelem a Siena ellen, de végül nem jött össze, maradt az inkább a vendégeknek kedvező 0-0. Érdekes, hogy egy olyan pozícióban lévő csapat, mint a Livorno egy teljes szezonra szóló bizalmat szavaz egy impotens csatárnak, ez pedig sajnos lehet, hogy nagy sápot szed majd, a vége ugyanis nem ígérkezik sétagaloppnak. A Siena viszont bennmarad. (Livorno-Siena 0-0)

A B ligában történt:
Örvendjetek, Chievo fanok, akik vagytok szép számmal! Rangadót nyertek idegenben a kis sárga csacsik (Albinoleffe 0-2), mellyel máris az élre álltak, köszönhetően a Bologna döntetlenjének és a Lecce pontvesztésének a (Filkor nélkül felálló) Grosetto otthonában. Győzött a magyar csapat, (Brescia-Spezia 1-0) ebből Feczegól 20 perccel vette ki a részét, a Ravennában győző Avellinóban pedig kezdett Kenő, majd a 60. percben lecserélték.