Jó estét!

A Copa Italia második elődöntőjét közvetítjük élőben Milánóból. Az első meccsen, két órával ezelőtt a Roma hazai pályán 1-0-ra legyőzte a Cataniát Totti 46. percben szerzett góljával. Ezen a meccsen az Inter a duplázás reményében tehet jelentős lépéseket, míg a Lazio az irgalmatlanul elboronált szezonkezdés után már csak a kupában bízhat. Lássuk, mit hoznak ki ebből!

A tegnap látottakat egylőre nem kommentáljuk, szigorúan az esti fordulóra fókuszáló jóslatok érkeznek, különösebb meglepetés nélkül. Ha nekünk is több időnk lesz a szezonégi duplafordulós, UEFA-s, BL-s dömping közepette, akkor bővebben szólunk majd az elkezdődött átigazolási találgatásokról is, és a Bundesliga 2009-2012 időszakára szóló közvetítési jogokat biztosító tender meghirdetéséről is, mely akár komolyan befolyásolhatja a liga fejlődését is. Addig is, egy szolgálati közleménnyel élünk: jelentkezzen az a becsületes megtaláló, aki élőben tekinti meg a Frankfurt meccset, mert jojózik a szemünk a kommentek átfésülésétől, de akkor sem találjuk. Vesszen Kyrgiakosz!

Nyugodtan dörzsölheted a szemed, nem csalás, nem ámítás, PL-poszt!!! Úgy gondoltuk, akkor térünk csak vissza, ha már matematikailag sem lehet bajnok a Liverpool, ezzel is tisztelegve ezen poszt védőszentjének. A bajnoki címért folytatott harcban tisztult a kép (bár szerintünk már hetek óta nókvescsön), az elmúlt években megszokott United-Chelsea versengés pillanatait élhetjük át újra majd az utolsó hetekben, de a sajt már Rooney-ék szájában van és nem úgy tűnik, hogy Grant tud énekelni. A középmezőny para nélkül elfocizgat, míg a kiesés elkerülése elleni párharcokban újra szoríthatunk a Fulhamnek és a Boltonnak. Hajtipajti, és mindezekről részletesen olvashatsz, különös tekintettel a Sunderland - ManCity és a Derby - Aston Villa meccsekről.

A szezon egyik ritka hétközi fordulójának lehetünk tanúi, és rögtön csőlátással vethetjük rá magunkat az új, gelsenkircheni edzőpáros által hozott újításokra – ha lesznek egyáltalán. Lesz itt még Hanza rivalizálás északról, az egyikük Európa, a másikuk a szárazföld felé menekül – mi hajótörést látunk a horizonton. A HSV-nek pedig fővezír és edző nélkül kell bevennie a fővárost, kudarc esetén azonnal megkapják a Wolfsburgot is a nyakukba.

A Getafe kiesése után már kezdtük azt hinni, hogy nincs igazság a Földön. Szerencsére azonban jött Léderer Ákos és két forduló utáni kiesésével egy kicsit helyrebillentette bennünk a hitet. Méhes Gábor szemet gyönyörködtető magabiztossággal győzte le a Sportklub üdvöskéjét. A fiatal és tapasztalatlan Szathmári Attila a másik, akinek immáron csak a becsületpont megszerzésének reménye maradt. Továbbra is Hajdú B. István tűnik a legnagyobb favoritnak, de Faragó Richárd, Fülöp László és a fent említett, Méhes Gábor is rendületlenül veszi akadályokat. Meglepetés lenne, ha nem ők kerülnének a négy közé. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen még hátravan egy kör, amely után még Farkas „Titianri” Norbert is a végső esélyesek közé emelkedhet. A Knézy Jenő emléktorna harmadik fordulója következik, amit már kizárólag azért is szeretünk, mert olvasóink mindent tudnivalót leírnak a kommentekben. Tovább után részletek:

Bolond egy forduló volt, pont olyan amilyennek indult, özönvízzel, földindulással, végül az egész Slomka nyakába szakadt. Hazai úthengert jósoltunk, ami két, egészen valószínűtlen vendégportyát leszámítva realizálódott is, úgy tűnik a potenciális kiesők is méltóztattak megmozdulni. Elől iszonyatos a torlódás, hátul egymás testén gázolnak a menekülők, középen meg rezzenéstelen arccal szedik a pofonokat, mert nekik végülis olyan mindegy. Ha egy kicsit is karakánnabb üldözőkkel lenne dolgunk, bazi izgalmas lenne a bajnokság vége, de mivel a Werder későn parádézik, a Hamburg meg elpuhult a végére, így a salátástál sorsa nem vitás többé, kilenc pont kell a Bayernnek hat forduló alatt, ezt még akkor is megoldják, ha a reaktivált vezérkar lép pályára a továbbiakban.

Egy hely kelt csak el a dobogón, ez azonban a legkisebb jelentőséggel bíró harmadik, az első helyért folytatódik a bolond kergetőzés, melyben tartja a lépést egymással a két, egyaránt fontos rangadót nyerő élcsapat. Az Inter az első félidőben még nem tudott kifogni a csapatát meccsben tartó bravúrkapuson, majd a másodikban igazából meglehetősen simán felőrölte a Fiorentinát, miközben a Roma hektikus, hisztizéssel sűrűn tarkított meccsen tudta elhozni mindhárom pontot a Friuliból, méghozzá úgy, hogy az Udinese szerezte meg a vezetést. A Milan nem tud annyiszor pofára esni, hogy ne maradjon versenyben, melyért most éppen hálától reszkető hangon a Regginának kell köszönetet rebegnie, amiért volt szíves meglékelni a Sampdoria Bl-álmait (jövő héten egyébként Milan-Reggina). A sokáig reménytelenül kiesőnek tűnő Livorno téli feltámadása után kipukkadt, mint egy nagy vörös koton, az ezúttal őket verő Cagliarira pedig elfogytak a jelzők, hiszen az általunk már hónapok óta temetett szardíniaiak immár nem állnak kiesőhelyen. Aki a szadista izgalmakra gerjed, és nem érdekli a scudettóért folyó elkeseredett harc, az minden bizonnyal örömmel értesül róla, hogy az utolsó hét helyezettet mindössze öt pont választja el egymástól.

1. A Milan még mindig versenyben van, de ezt annak ellenére sem magának köszönheti, hogy a hétvégén egyáltalán nem érdemelt vereséget.

2. Dzsudzsákék még a végén el találják cseszni, pedig Balázsunk megint nem játszott rosszul, meg egyébként is a magyar légiósok fordulóját játszották Hollandiában.

3. Megtanultuk, veszedelmes jószág a Schalke kispadja, az elmúlt 50 (!) évben csak Huub Steevensnek sikerült három évnél tovább fentmaradni a klubvezetés által bőszen rángatott készségen, ám a legtöbb versenyző csak szezonális bizalmat kapott. Slomka két éve próbálja betörni a konok bikát, de az ostoba vezetőség a klub legsikeresebb BL szereplése után vércseként ragadta meg a mondvacsinált lehetőséget, hogy kitoloncolja a mestert. Gelsenkirchen – az egyszer használatos edzők vidéke.

Már megint büntetünk Rorschachilag, keressük popp, ktn, Oarbeaskoa és Aradebil méltó követőit. Legatyásítva, a Rorschach-teszt lényege, hogy az ember kapásból rávágja, mi jut eszébe egy adott képről. Se többet, se kevesebbet nem várunk mi sem, szabadítsuk fel tudatunk közösen és a kommentek közé helyezzük el virtuális képaláírásunk. A legjobbat önkényes szerkesztőségi közfelkiáltással, esetleg a Duna jegén közösségileg választjuk meg. Az eddigi, lezárt pályázatok megtekinthetőek itt, a legújabb példány pedig alant pihen.

'Az újonnan igazolt Medved most bizonyíthat' by loveBZ

Jó estét!

Élőben jelentkezünk Torinóból, ahol a beharangozóban említettekkel ellentétben két igencsak tartalékos csapat fut össze, hiszen a hazaiknál végül sem Zebina, sem Nedved nem vállalja a játékot, a vendégekkel kapcsolatban pedig már korábban is jeleztük, hogy a komplett védelmük nélkül kénytelenek pályára lépni. A forduló nyitómeccsén, a szicíliai derbin, a Palermo 1-0-ra verte a Cataniát Miccoli szabadrúgásgóljával, most pedig lássuk, Olaszország derbije mit tartogat számunkra!

Ha az elmúlt fordulóban irracionálisan sok vendéggyőzelemre tettünk, most szinte eszetlenül üzemeljük be a hazai úthengert. A bajnoki cím kivételével pengeéles helyzetek a Bundesligában, a lehetőségek száma pedig kifogyóban, mint Funkel ruhatára. Három vérbeli derbi is kínálja magát megtekintésre, de mint ahogy a komplett fordulóban, itt sem számítunk vendégsikerre. A kiesés ellen folytatott véres torkú kapálódzás eredménye egyre határozottabb körvonalakat ölt majd, míg a kupás helyek sorsa tovább bonyolódik.

Kérjük, csatolják be öveiket, mert ez rázós lesz! Szerény meglátásunk szerint már egyébként is a Serie A a legizgalmasabb a jelentősebb európai bajnokságok közül, ez a megállapítás pedig akár további lökést is kaphat az előttünk álló játéknapon – vagy akár el is dőlhet szinte az összes, a táblázat felső részét illető kérdés. Lássuk be, utóbbira azért nagyobb esély van… Az Inter négypontos előnyébe kapaszkodva fogadja a sikeres UEFA-kampányából érkező Fiorentinát, a Roma pedig az idén a nagyvadak megtréfálásából sportot űző Udineséhez látogat. Ezen a két meccsen pedig nem csak a scudetto sorsa dőlhet el, hanem az is, hogy a Milannak marad-e esélye a Fiorentina befogására, hiszen a Rossoneri eközben az Öreg Hölgy vendége lesz, és bizony ott nem lesz elég az Internek szurkolni, hogy minél alaposabban lássa el a Viola baját, mert ezzel még csak annyit érnének el, hogy nem nő a különbség. Hajlamosak lennénk megfelejtkezni a Sampdoriáról, ami nagy butaság lenne részünkről, hiszen a Reggio Calabriában vizitáló Blucerchiati a többi meccs szerencsés alakulása esetén akár egy pontra is feljöhet a Fiorentina mögé, sőt, a Roma kivéreztetésével az Udinese is igen kedvező helyzetből várhatná a hajrát. Hogy ehhez még jön a hagyományosan heves (sajnos néha túlságosan is…) érzelmeket kiváltó Szicíliai Derbi? És akkor a hátsó fertályról még egy szót sem szóltunk, pedig ott is gyepálják egymást emberül. Kell ennél több és jobb?

Egy maradt. A csütörtöki tragédia után már csak egy spanyol csapat harcol Európában. A Barcelona maradt állva, pedig a Getafe sem érdemelte volna meg kevésbé a győzelmet. A kiscsapat számára nem marad más, mint a továbblépés. Pont a Zaragoza ellen, aki áldhatja a napot, hogy 115 emberhátrányban eltöltött perccel a lábakban, lelkileg megtörve és Abbondanzieri büntető jelenlétével terhelve lép pályára a kiscsapat. A németleckéből eredményesebben felelő Barcelona negyedszer utazik Andalúziába. Nem jó előjel, hogy eddig mindössze egy pontot hakniztak össze. Rangadójelleget nem ölt egyik mérkőzés sem, de a Sevilla mallorcai és a Villarreal almeríai vendégjátéka érdekesnek ígérkezik.  A Real Madrid és a Betis viszont most kapja meg az esélyt a parádéra. Esni fog 32 gól és már a kissrác miatt is utáljuk az argentin kapusokat. Tovább után részletek:

De miért?!?!

Ez a ló köll a rossebnek, mi aztán nem ilyet akartunk. Tébolyult dühünkben most azt sem tudjuk, melyik tereptárgyba üssük a fejünk. Micsoda fertelmes, dögletes bűzt árasztó tréfája ez a sorsnak, ami tegnap este történt?! Nem az Arsenal – Liverpool a dráma, ez a dráma, és nem Benitez a futball-pokol porkolábja, hanem Ocsmány Ottmar Hitzfeld, ez a kővé gyepesedett, elaggott rozmár. Ilyen körülmények között már vállrándításra sem futja a Rangers továbbjutását látva, csupán arra van erőnk, hogy tovább után megemlékezzünk Dzsudzsák csapatátlagot meghaladó produkciójáról, valamint Mutu zsenijéről.

Hiába énekeltük anno lelkesen, a föld mégsem dőlt ki sarkából, más szóval nem történt bombameglepetés, továbbmentek, akiktől jogosan elvártuk, hogy így tegyenek. Méltassuk néhány szóval a kiesőket, hiszen ahogy a Roma a Manchester B ellen, úgy a Schalke is helytállt Barcelonában, de egyiküknek sem jött össze még egy szépítő gól sem, pedig ennyit azért talán mindketten megérdemeltek volna. De ez itt nem altruista intézmény, kérem szépen, ez itt a Bl, ahol ha egy győzelemhez (nochdazu továbbjutáshoz) elég X erőfeszítés, akkor abból akkor sem lesz X + 1 joule energia-befektetés, ha Fergusson összes foga kihullik az egy Sir-höz egyébként sem különösebben passzoló mániákus rágózástól. Örömmel prezentáljuk Európa legjobb négy csapatát tehát, és belőlünk rögtön kikívánkozik a megállapítás, hogy tulajdonképpen az erőviszonyoknak csak akkor felelne meg jobban az elődöntők mezőnye, ha a Barcelona helyett az Arsenal lenne ott. Vagy a Fener.

Éppen csak, hogy befejeződött a Knézy Jenő emléktorna első fordulója, már bele is csapunk a másodikba. Az esélyekkel továbbra sem szeretnénk foglalkozni, hiszen majdnem mindenki egyetértett már abban is, hogy a halálcsoport az „A”. Vagy a „D”. De biztosan valamelyik a kettő közül. Van egy jó hírük: most lesznek igazi rangadók, hiszen döntetlenek hiányában az első kör veszteseinek mindent egy lapra feltéve kell rohamozniuk barátaikat és ismerőseiket. Természetesen csak akkor, ha nem bíznak közvetítéseik erejében, nincsenek egy csoportban Léderer Ákossal és nem szeretnének pont nélkül kiesni a csoportból. 40% szükséges a becsületgólhoz. Van egy rossz hírünk is: Hajdú B. István indítása nem biztos, hogy jó ötlet volt, bár egyetértés mutatkozott abban, hogy leszállóágban van. Bízunk benne, hogy valaki jobban megszorítja majd, mint Farkas „hungaro-hispán” Norbert tette. Pedig Ronaldinho Gaúcho és Raúl González Blanco magyar keresztapja többet érdemelt volna a legnagyobb érdeklődést kiváltó párbajban. A második 48 óra rangadója a Faragó – Knézy. Miközben az első két csoportban eldőlhet a továbbjutás, Horti Gábor az életben maradásért, míg a vetélkedők királya a favorit ellen küzd majd. Tovább után részletek:

Kétszer állt továbbjutásra az Arsenal, mégis maga alá gyűrte a heroikus liverpooli úthenger, így aztán bekövetkezett amitől leginkább tartottunk. Ezalatt nem a pudlik továbbjutását értjük, hanem az újabb rémálommal kecsegtető angol elődöntőt, Liverpool – Chelsea csapó három, csak rimánkodni lehet a felturbózott forgatókönyvért. Ugyanakkor valamit valamiért, ha ez a hozadéka, hogy egy drámai, triplacsavarral felszerelt, sokáig emlékezetes valódi BL derbit lásson az ember, akkor áldásunk reá.

Bundesliga csapatnak egyszerűen nem éri meg nemzetközi kupában indulni, mert tavaszra nagyobbat esnek, mint Foreman Ali ellen. Ha a sors kiismerhetetlen akarata mégis nemzetközi meccsekre kárhoztat, akkor fejvesztve essünk ki a BL csoportunkból, méghozzá utolsó helyen, hogy az UEFA-ban se kelljen kínlódnunk, mert aztán a HSV, a Werder (még ha most nyert is) és a Leverkusen sorsára jutunk, és kiszipolyoz a csitti-fitti, tavaszi hormontúltengéstől bepörgött falka, élükön a tavalyi nyolcmeccses nyerőszériájukat ismétlő svábokkal, és a tavaszi szezon királyával, a Wolfsburggal. A tusakodás hömpölygő habja egyedül a Bayern sziklavárát nem tudja megingatni, egyelőre baljós monstrumként magasodnak a mezőny fölé. Hét forduló, kilenc pont előny, ráadásul garancia a sikerre, hogy a Schalke lépett elő No.1 öldözővé.

A Barcelona ismét nem tudta kihasználni a kínálkozó lehetőséget. Nem szeretnénk folyamatosan az előző mondatot hangoztatni, de kénytelenek vagyunk, mert a katalánok gyenge napjain is alulmúlják a királyi gárdát. Így meg aztán nagyon nehéz komolyan venni a barcelonai ígéreteket, amelyben többször is kifejtették már, hogy a bajnoki címhez a Real Madrid botlásaira is szükség van. Most, hogy a fővárosiak véresre botladozták a térdüket, a különbség még mindig nem olvadt jelentősen, sőt lassan elérte a kritikus pontot, amely mellett annak bizonyos díszsorfalnak nagyobb az esélye, mint a gránátvörös-kékek bajnoki címének. Egyébként a Sevilla tette a legtöbbet a listavezető nyugalmáért, hiszen legyőzte az új trónkövetelő Villarreal csapatát. Az Atlético megtalálta a hétgólos labdáját, de csak egy félidőn keresztül merte használni. Az Espanyol ismét kikapott, de most nem úgy, miközben a Deportivo meglepett mindenkit, de legfőképpen a Racingot. A Valencia tartalékol, csak még nem tudjuk pontosan mire. Esett 26 gól, és kiesőhelyre került a Zaragoza. Tovább után részletek.

Ez jutott nekünk. A múlt heti Roma - Manchester United Bajnokok Ligája negyeddöntő után honfitársaink kicsiny, de lelkes csoportja várt Hajdú B. Istvánra. A találkozót a helyszínen megtekintő portugálok C. Ronaldora, argentinok Tevezre, a montenegróiak Vucsinicsre várhattak volna lelkesen. Nekünk egy kommentátor maradt. A nemzetközi futball és az egyszerű szurkoló között ők a kapcsolat. Bár lehetnének szakembereink vagy játékosaink is, akik elmesélhetnék élményeiket nagy mérkőzésekről és kiemelkedő világsztárokról. Ilyenek hiányában azonban a kommentátor szerepe felértékelődik. Ezért ráncoljuk sűrűbben a homlokunkat, amikor a „szakma” képviselői egyre gyakrabban jelennek meg a televíziók stúdiójában. Erre majd kitérünk akkor, amikor a szakértőket vesszük górcső alá. Egyelőre azonban a Knézy Jenő emléktorna első fordulója következik. Tovább után.

Megmozdult az eleje és a hátulja is, az elitben a Juve a bajnoki címért folyó versenyből szállt ki (ha egyáltalán benne volt), az Udinese pedig az utolsó Bl-helyért zajló csatát lesz kénytelen szemlélőként végignézni, míg hátul idegenbeli győzelmével az Empoli tornászta magát lényegesen pofásabb helyzetbe, a legyőzött Toro pedig ezzel fintorogva visszaszállt a kiesés elleni harcba. Gyönyörű gólokkal, elképesztő védésekkel és a szezon jelenleg futó szakaszára jellemző hatalmas csatákkal köszöntött ránk a Serie A 32. fordulója! Hat fordulóval a vége előtt még sem a bajnokot, sem a kupaindulókat, sem a kiesőket nem tudjuk megnevezni egyértelműen, és már most szeretnénk felhívni a figyelmet a hétvégi fordulóra, ahol a komplett élmezőny száll szembe saját magával, és nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy bemondjuk előre: sokat fog tisztulni a kép! Hajtás után leadott, majd visszaszerzett előnyök, Alta Tensione nem csak Milánóban és szemét eltakaró Totti.

'Lovagolok fűzfasípot fújva, lovagolok szilaj nádparipán,vályúhoz mék, lovam inni kíván'. Ezzel az idézettel csak azt kívánjuk alátámasztani, hogy a vesszőparipa igenis komoly dolog és ha Petőfi érdemesnek tartotta, hogy néhány sorban megemlékezzen a jelenségről, bizony mi sem mehetünk el szó nélkül mellette. Való igaz, a poszt megalkotásában segítségünkre volt e parnasszusi magasságtól csak egy hajszállal elmaradó r_magpie komment (mely szerint Sebők Vili válogatottbeli rehabilitása siralmas sérelmes) kapcsán ütött szöget a fejünkbe, hogy az igazi drukker-lét hatásaként nemcsak együgyű szerelemmel csüggünk szívünk klubján, de az évek során felhalmozódott meccsélmények hatására mindenkiben kialakul egy feszítő, belső kényszer, hogy bizonyos dolgokat időről-időre szóvá tegyen. Tovább után egy-egy jó és rossz példát is említünk, és természetesen biztosítjuk a szócsövet is a kedves Olvasó számára.

Jóslatunk :2-0

Elkezdődött a meccs, Varga Ákos szerint a csapatok motiváltsága megkérdőjelezhető. Egyetértünk, bár a Liverpool csapata erősen emlékeztet a nyári szezonközi meccseken látottra. Az Arsenalból hiányzik többek között Sámson Adebayor, aki különben csak valami kamu Sámson lehet mert a majdnem a jófiúkra bontotta rá a házat szerdán, amikor betalált a Pool kapujába. Kétsételenül a keddi a fontosabb meccs, de főleg a Liverpoolnak (az Arsenalnak azért itt is nagyon kell a jó eredmény...): ha kiesnek a Vörösök, garatnált, hogy nyáron csak olyan kaliberű játékosok érkeznek az Anfieldre, mint az angol pályákra termett fiatal Aimar és az Albionban már bizonyított Forlán.

8. perc: Eddig egyedül Crouch lőtt kapura, nagyon messziről. Nem tudom, kommentátorunk miért lepődött meg ezen, Crouch szeret messziről lövöldözni, ráadásul neki a harminc méter nincs olyan messze, mint Hüvelyk Matyinak lenne.

Tulajdonképpen gyalázatos kupaforduló után gyürkőznek az érintettek a hétvégének, aminek meg is lesz a látszatja. A meglepetések fordulója után elkapott minket a gépszíj, és rengeteg vendégtivornyára számolunk olyan meglepetések mellett, mint a BM botlása és a Leverkusen pofára esése. Kezdésnek a hatpontos meccsek ősatyját, a Duisburg – Cottbust van szerencsénk - megtekintése csak szülői felügyelet mellett javasolt az MSV Arénába rendszeresített cséplő- és zúzógépek okán. Végre egy forduló, aminek a Bayern issza a levét, majd megpróbálunk úgy tenni, mintha ennek lenne jelentősége.