Ma délután ismét egymásnak feszülnek spanyolok, franciák, portugálok, elefánt-csontpartiak, pár egyéb náció küldöttei és néhány angol. Röviden, United-Liverpool és Chelsea-Arsenal: ismét Grand Slam délután a Premier League-ben. Nem, még mindig nem fogja eldönteni a bajnokságot ez a két meccs, de az erővonalakat kissé átrajzolhatja, betömörítheti vagy széthúzhatja az élmezőnyt, csapatok és menedzserek pedig igazán nagy lehetőséget kapnak arra, hogy jól odamondjanak kiritikusaiknak, önjelölt szakértőknek, netán gúnyolódó ellentáboroknak.

A United-Liverpool meccseket a táblázaton elfoglalt helyektől szinte teljesen függetlenül Anglia legnagyobb csatájának tartja mindenki,  kivéve a scouser kopite-ok nagy hányadát, akik szerint a Pool legfontosabb mérkőzése természetesen az Everton elleni. Anglia két legeredményesebb csapata csap össze az Old Traffordon, hogy eldöntsék, melyik tábor szurkolóinak félelmei válnak valóra. Félelem, igen, nincs mit szépíteni ezen. Ha Pool-drukker vagy, szívesebben kapsz a Chelsea-től egy négyest, mint a ManU-tól egyet, amire nem tudnak válaszolni Gerrardék. Ha United-drukker vagy, és a tojáshéj már nem virít a hátsódon - azaz, Ronaldó  előtt is volt már pár kedvenc játékosod, és nem írod a gugliba Paul McGrath nevét - szintén tartasz a Pooltól, egy esetleges győztes meccs után pedig örömödet a megkönnyebbülés sokszorozza meg. Mert nincs annál rosszabb, mint azon gondolkodni, hogy vesztettél, és tudni, hogy Torres csodagóljába másnap akarva akaratlan beleütközöl majd a neten, a villamoson, tévében és a munkahelyeden. Talán nem véletlen, hogy azok a United- vagy Liverpool-szurkeszek, akiket ismerünk, túlságosan nem lelkesednek egy, még a vörösnél is vörösebb moszkvai döntőért... De most már nézzük, szerintünk hogyan fest majd az Old Trafford eredményjelzője a 94. percben. 

Manchester United-Liverpool:
A United előtt az esély, hogy látványos erődemonstrációval rázza le a nyakán lihegő, de kissé elbizonytalanodott Arsenalt, és háromnapos gyászba borítsa Liverpool vörös felét. Semmi kétség, hogy élni kívánnak vele, mi több, mi nem is rosszak az esélyeik. A Liverpool ugyanis a soroztos győzelmek ellenére csak papíron mutatott igazán jól utóbbi időben, és annak, hogy egy United ellen győzni lennének képesek az Old Traffordon, halvány jelét sem lehetett látni. A Vörösök védelme elég sokszor bizonytalankodott kisebb csapatok ellen is, és az az átütő erő, ami a MU legyőzéséhez szükésges, nem ütötte fel a fejét még félve sem. Amit láttunk, az egy ember, Fernando Torres, és egy új, a támadójátékban valóban hatékonyabbnak bizonyuló rendszer, a 4-2-3-1, de a rendszer nem pótolhat minőséget, és éppen ez az, ami miatt olyan nehezen hisszük el, hogy az Old Traffordot ma beveszi a liverpooli sereg... Ha Ronaldóról azt mondtuk, hogy még várjuk tőle a kiugró teljesítményt az igazán nagy meccseken, mit mondjunk magára a Poolra, amelynek még mindig az Aston Villa és az Everton legyőzése idei legnagyobb fegyverténye a bajnokságban. Igaz, nem csak rajtuk múlt, hogy az őszi Chelsea-meccset nem sorolhatjuk ide. A tény, hogy Rafa Benítez hét meccsen egy rúgott gólt, és egy pontot regisztrálhatott a United ellen bajnoki meccseken, nem sok jót jelez. Ráadásul az utóbbi három - a játék képét illetően zavarbaejtően hasonló - találkozón a United Gerrardot szinte gond nélkül hengerezte a gyeptéglák közé, mert mindig akadt egy Fletcher, Giggs, vagy ősszel éppen egy Anderson, aki pontosan tudta, hogyan lehet megakadályozni, hogy Gerrard akár csak kicsit hosszabban maga elé tolja a labdát lövésre készülve, vagy akár csak felpillantson, merre is kellene tennie a bőrt. 

És itt van a legnagyobb különbség a két csapat között. A United legfontosabb feladatát háromszor már hiba nélkül oldotta meg a Pool ellen, míg a Vörösök akkor is képtelenek voltak gólt szerezni a ManU ellen, ha meccs háromnegyedét a United térfelén játszották le. És itt jön a képbe Fernando Torres, mellette pedig azonnal feltűnik egy kérdőjel. Ferdinand és Vidic az első meccsen nem engedték levegőhöz jutni, Craig Bellamy is körülbelül ugyanannyit tett volna hozzá a játékhoz, mint ő... Most nincs Ferdinand, ez kétségtelenül egyenlít az erőviszonyokon - a Liverpool egész évben megszenvedi Agger sérülését - de képes lesz-e Torres a feltehetően megint csak pitypangot kereső Gerrard nélkül bármire, ami döntőnek bizonyul majd? Nagy kérdés, és a mi válaszunk erre egy nagybetűs "NEM", bár lehet, hogy csak az aggodalom homályosítja el érzékeinket, és a végén kénytelenek leszünk a kanapéról esedezni El Nino bocsánatáért. Örömmel tennénk így...

Ami a végső tippet illeti, sajnos az az érzésünk, hogy a történelem - a kis autista - ismétli önmagát, és egy rossz tréfát elsütve ismét három pontot oszt az Ördögöknek. Persze, két óra múlva hajlandóak leszünk nagyon vidáman és nagyon mélyre temetni ezt a tippet, amennyiben másképp alakul...
2-0