A visszaszámlálás megkezdődött, immáron csak kilenc mérkőzés áll a csapatok rendelkezésére, hogy egymás között döntsék el az esetleges vitás kérdéseket. A hajrára a leimponálóbb formában a Valencia érkezik, amelyik a kupasiker után a Real Madrid otthonából távozott győztesen. A Barcelona hazai pályán aratott magabiztos győzelmet a főleg a kapufával hadakozó Valladolid felett, miközben a tavasz eddigi leggusztustalanabb produkciójával előrukkoló Sevilla megérdemelt pofont kapott. A végrehajtó szerepét a közvetlen rivális Atlético gárdája vállalta magára, miközben az Espanyol saját magát törölte képen teljesítményével, Jobban mondva a szurkolóit, s ez az igazi baj. A Levante még matematikailag nem, de már közel van hozzá. Raúl duplázott, lehetséges utódja David Villa szintén. Fabiano, a herével történő gólszerzés nagymestere, gólkirály várományos, végre használta a lábát is: mindenkibe belerúgott, aki arra járt. Ugyanakkor az Osasuna már egy olyan támadónak is örülne, aki legalább az ellenfelet képes lerúgni. A Villarreal szurkolók sárgába öltöztették Valenciát, esett 27 gól és nem a rúgkapáló Fabiano lett a hétvége tahója.

A Valencia a túlélés és az adódó lehetőségek kiaknázásának céljával látogatott a fővárosba, ahol a közelmúlt eredményeit és főleg produkcióját feledtetni kívánó Real Madrid várt rá. A vendégek helyzete nem volt könnyű, hiszen egy hétközi kupamérkőzéssel a lábukban, ráadásul egy láthatóan feltüzelt ellenféllel szemben kellett felvenni a kesztyűt. Egyelőre még nem tudjuk biztosan, hogy az esélytelenségnek, esetleg a beérő edzői munkának köszönhető a Valencia felszabadult játéka. Hajlunk az utóbbira, mert a csapat nem tört meg egy pillanatig sem, amikor a vezetés megszerzése után mind eredményben, mind játékban felülkerekedett a királyi gárda. Az akarati tényezők fontosságát még Koeman mester hangsúlyozta spanyolországi edzőkarrierje kezdetén. S ha - Zigic mellőzésén túl - valamitől jó a mostani Valencia, akkor azt mindenképpen ki kell emelnünk, hogy kellő alázat mellett egyetlen pillanatig nem álltak le. Hasonlóan a hazai csapat játékosaihoz, akik először gondolták komolyan, hogy illene úgy igazán odatenniük magukat, s fogjuk Higuaínra a szerencsére, hogy most nem sikerült berúgniuk a mindent eldöntő gólt, miközben Casillas elfelejtette kivédeni Arizmendi pimasz gurítását. (Real Madrid – Valencia 2-3) A forduló másik rangadóján is vendégsiker született, azonban annyi különbséggel, hogy focizni csak a végül győztes vendégek szerettek volna. A Sevilla játékosai inkább rugdalózásban élték ki magukat, s ezt Maresca még egy szégyenletes fejeléssel is megtoldotta. A kiállítás jogosságát nem lehet megkérdőjelezni, de nem is ezzel van a probléma, hanem az adalúzok játékosainak agresszivitásával. Érthetetlen és értelmetlen dolog, mert ezáltal az olyan sportszerű játékosok is bűnhődnek, mint Kanouté. Akit látszólag jobban bántott a kiállítást megelőző cselekedet, mint a bűnt elkövető Marescát valaha is fogja. Ráadásul Fabiano alattomos rugdalódását és Poulsen arrogáns viselkedését látva egyértelmű, hogy mentálisan valami nincs igazán rendben a Sevilla játékosaival. Pedig, ha kizárólag a focira koncentrálnak, akkor talán pontot is gyűjtöttek volna ellenszenv helyett. Focizni jött és focizott is, így nyert az Atlético. Megérdemelten. (Sevilla – Atlético 1-2) A Recreativo is a pontszerzés reményével utazott Santanderbe. Védekezésbeli erősfeszítéseit majdnem siker is koronázta, de egy kapu előtti kavarodás - s egyúttal a mérkőzés - végére Orteman tett pontot tizennyolc méterről. Ez a gól pontosan három pontot, két helyezést jelentett a Racingnak. Míg a huelvai bennmaradásának esélyeit jelentős mértékben csökkentette. A második találat már nem osztott, nem szorzott. (Racing - Recreativo 2-0)

Négy pontra csökkentette a hátrányát a Barcelona, s a katalánokért szurkolók legnagyobb örömére, újra fennáll a kiélezett bajnoki végjáték lehetősége. Reméljük ez szórakoztatóbb lesz, mint a gránátvörös-kékek mostani mérkőzése, mert igazából jókat derültünk, amikor egy támadás során három hazai védő is kötényt kapott, majd a labda a lécen csattant, de valószínűleg pont az ilyenek miatt van a hátrányban a Barcelona. Pontosabban amiatt, hogy vannak olyan csapatok a ligában, amelyek a kapufa helyett a hálót veszik célba. Mindenesetre a védelem sebezhetősége mellett mindenképpen fontos kiemelni, hogy Henryék végre nem kizárólag a trikójukkal riasztgatják az ellenfelet. Hanem gólokkal, s ez már a Valencia elleni kupakudarc alkalmával is látszott, mert két idegenbeli találat általában elég a továbbjutáshoz. Ha a védelem nem csinál maga alá, amikor David Silva és/vagy Mata átlépi a félpályát. Persze könnyű azt mondani, hogy holnaptól stabil védekezés kell, ha Thuram és Zambrotta világbajnoki címeiket meghazudtolva szaladgál össze-vissza, hogy a többi védőjátékosról ne is beszéljünk. Pedig egy jó Barcelonára midig szükség van. Mindössze az izgalmak miatt is. (Barcelona – Valladolid 4-1) A nagy testvér árnyékában élni roppant kiábrándító lehet. Különösen, ha pár hónappal ezelőtt még az onnan való kitörés gondolata foglalkoztatott. Akkoriban jogosnak tűntek az erre irányuló kísérletek, de a 2008-as év valamit elvett a barcelonai kék-fehér csapattól, de főleg a szurkolóitól. Már az a kellemetlen pár másodperces gól is megalázó volt, de akkor senki nem gondolhatta, hogy ezt még tetézheti valami. Pedig a Murciától kikapni mostanában nem túl nagy dicsőség. Főleg nem négy góllal. Mentségnek nagyon jó a bíró által befújt büntetők felemlegetése, de azért nem gondolja senki komolyan hogy egy gólnélküli döntetlenért utaztak Tamudóék. Az biztos, hogy hosszú hét elé néznek az Espanyol játékosai, mert nyugodtan aludni nem lesz könnyű, amikor a támadóteljesítményről csak nemlétezése okán beszélhetünk. Miközben a védekezés mélypontjaként Ivan Alonso hat vendégjátékos élénknek nem mondható érdeklődése közepette is befejelt egy labdát. Újra remény pislákol a vörös mez közelében, avagy menekülés a győzelembe. (Murcia - Espanyol 4-0) Menekül a Mallorca is, csak éppen nem a Murcia, hanem például a Deportivo elől. Kell nekik, mert a 40 pont nem biztos, hogy elég lesz, miközben a 60 már biztosan UEFA kupát érhet. Gyors fejszámolás után kijön, hogy a szigetlakóknak meglesz a szükséges pont, a Deportivonak nem biztos, de ha jól imádkoznak a Huelva vereségéért, akkor talán. Most mindössze egy gól jutott a közönségnek, meg egy rosszra sikeredett mérkőzés, de legalább nem a Deportivo nyert.(Mallorca – Deportivo 1-0)

Kihasználva a város igazi urának távollétét a Villarreal szurkolói sárgába öltöztették Valenciát. A futball ürügyén nem sok Fiestát szerveztek a városban idén, így nem csoda, hogy ösztönzőleg hatott hazai és vendégjátékosra egyaránt a régen látott táncoló, ugráló és láthatóan boldog embertömeg. Persze a vége nem is lehetett más, mint vendéggyőzelem, amelynél kevesebbet nem, de valamivel fölényesebbet érdemelt volna minden vendégszurkoló. (Levante – Villarreal 1-2) Egy, kettő és három csatárral is kipróbálták Pamplonában, de valószínűleg tizenegy bika is nagyobb sikerrel járt volna az ellenfél kapujának bevételét illetően. Azt persze eddig is tudtuk, hogy a magyar válogatott szempontjából is mindegy, hogy egy vagy három Dombi Tibi szaladgál elől. Gól nem lesz több. Ugyanez igaz, Solára, Portillora (aki pedig nem így indult) és Pandianira is. Pedig az Osasuna nem érdemel kiesést, viszont gólok nélkül könnyen sírás lehet a vége. (Osasuna – Betis 0-1) A Getafének mindegy volt. Amennyiben a valenciai Mata mostani remeklése nem lenne elég nagy pofon a Real Madrid vezetőségének, De la Red esetleges Európa bajnoki szereplése, biztosan gondolkodóba ejt pár embert. A Getafe játékmestere elég univerzális ahhoz, hogy megérje elvinni őt, mint bárhol bevethető játékost. A mostani mérkőzés viszont nem róla szólt, sokkal inkább a baszk csapatról, amelyik magabiztosan, megérdemelten győzött. A vendégek a Bayern és a Valencia ellen vigasztalódhatnak.(Athletic - Getafe 1-0) A játéknap egyetlen döntetlenje Zaragozában született, ahol a hazai csapat magabiztos győzelmi reményeit Gabi kiállítása redukálta egy kicsit, de még így is meglehetett volna a három pont. Negredo azonban büntetett a pontosztozkodással meg egyik cspat sem járt igazán jól. (Zaragoza - Almería 1-1)