A legjobban akkor jár az ember, ha a Premiere League, vagy a Bundesliga küzdelmeire fogad, akár Magyarországon kuporgatja a forintjait, akár Nassauról tolja fel a kétes eredetű milliókat. Hosszútávon van ebben ráció. Az angol és német csapatok sokkal gyakrabban teljesítenek a tőlük elvárható szinten, mint a veszélyesen instabil agyszerkezettel bíró mediterrán játékosok, akiknél az éppen aktuális kedvszottyanás, vagy vérgőz, pont annyira befolyásolja a forduló kimenetelét, mint mondjuk az elnök telefonszámlája, vagy építési cégének piaci helyzete... Ezt egyébként olyan statisztikák is bizonyítják, melyek mindegyike felborult a hétvégén – az első hat csapat képtelen volt győzelmi transzba esni, pedig kivétel nélkül szerény képességű ellennel találkoztak. Ki járt megint jól? Perszehogy a Bayern.

Ráadásul ehhez egy igaz ritkaságnak számító Podolski találat kellett az utolsó percekben, nem is vártunk rá csak több, mint egy évet (amúgy várta a rosseb). És akkor kórusban felzendült a jaj, megfáradt, beteg öregemberek vagyunk a barátságos meccsek után kórus a vezetőségből, sőt, A császár egészen odáig merészkedett, hogy kimondott sikernek könyvelte be az ikszet, mondván, hogy tavaly ugye három nullára lesimázták a BM-et a délvidéki rangadón. Hmm, ez még bizonyára a NY Cosmosban eltöltött idő hozadéka a pozitív gondolkodás síkján. De lehet, csak simán hülyül. (Nürnberg – Bayern 1-1)

Aki viszont már teljes bizonyosságal begolyózott, az a Werder Bremen. A folyamat kísérőjelensége, hogy a szar védelemmel is mindig többet rúgunk csapatból megmaradt a szar védelem, de már nemhogy kihagyott a ziccerekről, hanem aprócska helyzetekről sem beszélhetünk. Tavasszal nyolc pont, kilenc meccsen. Ez kaktusz. Vasárnap Scaaf és Allofs egész napos összetartást rendelt el, a magunk részéről javasoljuk Dr. Ben Sobel bevetését. (Bremen – Duisburg 1-2)

Eddig legalább a HSV képes volt olykor kihasználni a buktázó konkurenciát, de most ők is kiterítették a betlit, jórészt a kiállított Jarolimnak köszönhetően. A cseh játékos köztudottan a Bundesliga egyik műrepülő bajnoka, ráadásul olyan gyengén adja elő magát, mint anno Beckenbauer, aki kezét is törte egy színlelés alkalmával. Szóval Jarolim dobja magát, villan a sárga, de a bielefeldi Schulernek még volt mondanivalója az eset kapcsán, amitől David barátunknak hirtelen jött identitászavara támad, és ádáz mókusként veti magát Schuler dióira. Bár meglehet, csak a megkésett húsvéti tojáskereső ösztönnel van dolgunk Hat meccsen gondolkozhat a dolgon. (HSV – Bielefeld 1-1)

Az eset, és persze az általános műrepülések komoly visszhangott váltottak ki, Magath például odáig merészkedett (2#), hogy Graifte dobálódzását, majd cseppnyi agyának elborulását is Jarilomra vezette vissza, de Vollernek is megvolt a maga okosság: minden csapatnak megvan a Jarolimja. A Leverkusen mellesleg megmagyarázhatatlan nullázást hozott össze a megmagyarázhatatlanul hatékonyan játszó Frankfurt ellen, míg a Stuttgart tovább erősítette a Gomez nélkül a csapat lábatlan óriás mítoszt. (Leverkusen – Frankfurt 0-2, Hannover – Stuttgart 0-0)

Szintén mítosz, hogy akinek halálhírét keltik azt hosszú élettel áldja a sors, most ennek Cottbusban örülnek a legjobban. Évről-évre mindenki leírja őket öt forduló után (persze előfordul, hogy joggal), aztán valahogy mégis belecsimpaszkodnak a Bundesliga köldökzsinórjába, most például az arcnélküli ember szerepét alakító Hertha legyőzésével. (Cottbus – Hertha 2-1)

A KSC – Schalke meg pont akkora null-null lett, mint amire számítani lehetett.