Pancho annak idején már jól beharangozta ezt a párharcot, és valljuk be, akkoriban nem sokan számítottunk rá, hogy az elődöntőben másodszor is összecsap a spanyol és az orosz válogatott – még kevésbé azután, hogy a spanyolok fecnikre szedték Hiddink fiait a csoport nyitómeccsén. A 4-1 óta viszont sok minden történt, így ha odáig nem is mennénk el, hogy Oroszországot egyértelmű esélyesnek kiáltsuk ki, nagyon meg lennénk lepve, ha ugyanazt – vagy akár csak hasonló – spanyol diadalmenetet látnánk az Eb két legszebb futballját játszó csapatának elődöntőjében.

Az olasz válogatott az ég adta világon senkinek nem fog hiányozni, még nekünk sem, akik egyébként feltétel nélkül szurkolunk nekik. Egy olyan drukkert, aki még akkor is kiáll a csapata mellett, amikor az nemhogy rászolgál a szimpátiára, de tűzzel-vassal tesz meg mindent, hogy az összes Olaszországról szóló sztereotípiát érvek százával támogassa meg, azonban mindenki másnál inkább megillet a jog, hogy zsémbeskedjen, kritizáljon, adott esetben utálkozzon is egy sort. Hajtás után megkíséreljük megmagyarázni a magyarázhatatlant, és megvédeni a védhetetlent.

Az utolsó és a legjobban várt negyeddöntő következik. Olaszország és Spanyolország változó előjelekkel készül a mérkőzésre, azonban mintha kifordult volna a világ magából , hiszen az éppen csak továbblépő olaszok bizakodnak, míg a simán továbbjutó spanyolok félnek. A várakozások olyan szempontból megalapozottak, hogy a csoportgyőzelem és a kezdőcsapat pihentetése eddig minden alkalommal kieséshez vezetett, de ezen túl racionális észérvet nem igazán lehet felsorolni az olaszok győzelmét előrevetítendő. Sőt az idő múlásával egyre biztosabban érezzük, hogy az olasz futballválogatott az esélytelenek nyugalmával várhatja a negyedik, utolsó elődöntőt. Még akkor is, ha Európában mindössze egy válogatott képes arra, hogy összesen öt rúgott góllal megnyerje a tornát. Olaszország. Ehhez a spanyol és orosz testeken át vezet az út.  Tovább után részletek.

Még mindig fenn? Akkor Te sem tudsz ezután a produkció után aludni. Amiben titkon bíztunk és amit szerettünk volna, az bekövetkezett. Úgy jártunk, mint a tutira menő szurkoló, aki mindig az ellenfélre fogad és akkor mindenképpen örül. A meccs kicsit döcögve indult, a hollandok el is felejtettek pályára lépni, de aztán Oroszország elbűvült minket. A kihagyott helyzetek sem bosszulták meg magukat (tudjuk, tegezhetünk Titeket). Tovább után három dolog, ami csak a tegnapi negyeddöntőről jutott eszünkbe.

Tegnap este kiderült, hogy szerdán nagyon nehéz lesz németnek lenni Németországban. Ma pedig már arról döntenek, hogy melyik csapat kapja meg a lehetőséget, hogy – esetlegesen - latinmentes döntőt láthasson a bécsi publikum. A csoportküzdelmek alatt mutatott játék alapján a holland-orosz ígéri a leglátványosabb játékot, amiben mi magunk is bízunk. Tippünknél megpróbáltuk az ész érveit nagyobb súllyal számításba venni, mint amit a szív diktál. Tovább után végigveszünk lehetséges forgatókönyveket, és leírjuk annak a csapatnak a nevét, akit az elődöntőben érzünk.

Persze, lehet puffogni, hogy mi a büdös francot keresnek a horvátok meg a törökök egy Eb-negyeddöntőben, csak tök felesleges. Mert hát nem az számít, hogy a horvátok játékát fáj nézni, vagy az, hogy a törökök általában 70 perc semmittevés után kezdenek el játszani, hanem az, hogy az egyik a (tegnap megcsodált) németeket utasította maga mögé a csoportjában, a másik pedig szívszélhűdéses meccsen ütötte ki a cseheket és jutott végül megérdemelten tovább. Horvátország-Törökország negyeddöntőre készülünk tehát, mely természetesen azt is jelenti, hogy a kettő közül az egyik ott lesz az elődöntőben is. Ez pedig Törökország lesz.

Fogadni mernénk, ezt a párosítást a németek nem egészen így képzelték, sokkal inkább a horvátok által lefárasztott luzitán válogatottal és egy Csorluka-Srna páros által puhára főzött CéRonival kívántak mérkőzni – az elődöntőben. A Nationalelf nagyjából azt hozza, mint egy Lukátlanított Bayern München. Jogi Löw elképzeléseit, csapatszerkezetét kár lenne bírálni, jól van ez kigondolva s elmondva is. Csakhogy.

Láttuk a holland B csapatot, amelyik képes lett volna leadni a három pontot a legalább egy támadást vezető román ellenfélnek.  Azonban keleti szomszédunk egy kicsit tudathasadásos állapotba került, amikor az évek óta gyakorolt taktikát külső kényszer hatására kellett volna megbolygatnia. A hollandok minden észérv ellenére behúzták a harmadik győzelmet. Vagy lehet, hogy meglepően bölcs döntés volt részükről, hiszen a spanyol és az olasz csapat simán kivéreztetheti egymást a negyeddöntőben.  Az a spanyol csapat, amelyik ma nem sok mindent fog mutatni valódi erejéből, mert a kezdőben pályára lépő játékosok mindegyike valószínűleg a kispadról nézi majd Donadoni csapatát. Szerencsére a másik párharc életre-halálra megy és szinte kiszámíthatatlan, hogy melyik csapat jut tovább, hogy megmérkőzhessen Marco van Basten legényeivel. A régmúlt idők háborúit emlegetik a mérkőzés kapcsán, amelyen a svédek helyzeti előnyére való tekintettel az oroszok térfelén pattog a labda először. Ráadásul még a vikingek büszke leszármazottja is ott téblábol majd körülötte. Ibrahimovics ugyanis vállalja a játékot. Tovább után részletek.

Ma este, nem kis tét és nem kevesebb várakozás mellett, pályára lép a csoport ötödik válogatottja is. Török szintű lelkesedést nem, de sportszerű hozzááállást várunk a holland B-válogatottól. Amennyiben lefekszenek a románoknak, akkor a francia-olasz meccs a Szomszédok 143. epizódjának izgalmi állapotára fog redukálódni, mert akkor már mindenki letett Vágási Feri szüleinek megtalálásáról. Mindenmás esetben pokoli izgalmaknak lehetünk tanúi, és a három erősen érdekelt csapat közül valamelyiknek a spanyolok is nagyon fognak szorítani.
Végigvesszük a lehetőségeket, aztán jól mellétippelünk, ahogy ezt megtettük minden karika előtt. Ballag már a vén diák, tovább,

A hollandok feladták a leckét. Amennyiben a Marco van Basten csapatát körülölelő semleges nézői szimpátiából a spanyolok akarnak részesülni, akkor ma este nem csupán le kell győzniük a svédeket, hanem a földdel egyenlővé kell tenniük a skandináv csapatot. Egyébként nagyon könnyen előjöhet az ibériai ország korábbi válogatottjait jellemző kishitűség, amelynek következményeként simán bajba kerülhetnek, kapjanak bárkit is a C csoportból. Persze az sem utolsó szempont, hogy jó lenne legalább az elődöntőig elkerülni a narancsmezeseket, ha egyáltalán bármelyik csapat eljut odáig, mert egyelőre csak az álmainkban létezik a holland-spanyol párharc. Kár, hogy 3-3-nál felébredtünk, de ha a valóságban is a négy között szeretnénk - egymás elleni mérkőzésen - megtekinteni a hatékonyság mintacsapatait, akkor ma nem győzhetnek a svédek. És természetesen a görögök sem. Ezért fogunk szurkolni. Meg Labancz Lilláért a kivetítőknél. Tovább után részletek.

Túl vagyunk az első karikán, és máris nyakunkon a következő. Előzetes félelmeinkkel ellentétben, az EB nagyon szórakoztató. Mondjuk, pont a mi csoportunk mutatta be, hogy lehet bűnrossz meccset is játszani, de aztán egy órával később már senki sem bosszankodott ezen. Próbálunk most is jósolgatni az esti találkozókra, természetesen az újratervezés segítségével, mert az első kettőnél a csapatok elég rendesen megvicceltek minket. Ergo, elromlott az üveggömbünk. Tovább után elemezgetünk egy picikét, tippelünk újra és egy kicsikét elkalandozunk.

Bár még soha semmit nem nyertek, ha nem számoljuk azt az egy korabeli és elfeledett sikert, a spanyol válogatott számít az idei Európa-bajnokság egyik legnagyobb esélyesének. Nem kétséges, hogy a keretük az egyik legértékesebb és legjobb a tizenhat induló közül. Az sem kérdés, hogy játékosaik egytől-egyig bizonyított és világszinten is kiemelkedő futballisták. Csak az a fránya statisztika ne lenne, amely szerint a spanyolok lehetnek akármennyire jók is, legkésőbb a nyolcadnegyeddöntők befejeztével már a nyaralásukra utazhatnak játékosaik. Most azonban a papírforma érvényesül, mert a jelenlegi csapat már rendelkezik azzal a többlettel, amit eddig nem fedezhettünk fel egyetlen válogatottjukban sem. A mostani csapat szakíthat a hagyománnyal, és simán behúzhatja azt a győzelmet, ami a rengeteg európai kupasiker mellett kijár már a nemzeti csapat számára is. Ebben valószínűleg nem lehet akadály a németeknél is németebb focit játszó – nem mellesleg kivénhedt – görög, az Ibrahimovicson túl semmiben nem bízható svéd és a nemzetközi labdarúgást igazából soha meg nem értő orosz csapat sem. Tovább után részletek:

Halálcsoport, nem vitás. Ezzel a nem túl eredeti névvel illetjük mi is a C csoportot. Mindenki azon sakkozik, vajon melyik két csapat jut tovább a holland-olasz-francia trióból. Mi azonban húzunk egy merészet, és a másik továbbjutóra vagyunk kiváncsiak a románok mellett. Biza, keleti szomszédaink nyugodtan, a rivaldafény árnyékában, finom győzelemmel/döntetlenekkel bemasíroznak a negyeddöntőbe, miközben az agyonsztárolt triumvirátus körbeveri egymást. Nade nézzük sorjában, kikre is kell figyelnünk, meg kikre nem. Tovább után ráhangolódunk a négyesre, és előkaparjuk porosodó üveggömbünket is.

A nagy futball derbik, kiélezett összecsapások mindig megosztják a drukkerek vegyes összetételű társadalmát, de ugyan azok a vérgőzös angol, olasz vagy francia drukkerek, akik shurikenekkel, boxerral és egyéb életidegen tárgyakkal mélyítik anatómiai ismereteiket egymáson, ölelkező elvtársakká, kvaterkázó jó barátokká szelídülnek ha arról van szó, hogy egy emberként kell sorakozni a németek aktuális ellenfele mögé. Kevés olyan kohéziós erő létezik a nemzetközi futballban, mint a Nationalelf engesztelhetetlen és határok nélküli utálata. A túloldalnak viszont olyan muníció van a tarsolyában, amit igencsak nehéz kezelni. Nézzetek a táblára – riposztol a germán horda és a tetejébe testvéri jóindulattal bemutatja a középső ujját mezén virító három (egyik lopott) VB csillagot is. Touché - préselné ki magából az ellentábor, ha nem éppen a németekről lenne szó, így viszont visszatérnek a szöges sodrony argumentatív erejéhez. Mindhiába.