A hollandok feladták a leckét. Amennyiben a Marco van Basten csapatát körülölelő semleges nézői szimpátiából a spanyolok akarnak részesülni, akkor ma este nem csupán le kell győzniük a svédeket, hanem a földdel egyenlővé kell tenniük a skandináv csapatot. Egyébként nagyon könnyen előjöhet az ibériai ország korábbi válogatottjait jellemző kishitűség, amelynek következményeként simán bajba kerülhetnek, kapjanak bárkit is a C csoportból. Persze az sem utolsó szempont, hogy jó lenne legalább az elődöntőig elkerülni a narancsmezeseket, ha egyáltalán bármelyik csapat eljut odáig, mert egyelőre csak az álmainkban létezik a holland-spanyol párharc. Kár, hogy 3-3-nál felébredtünk, de ha a valóságban is a négy között szeretnénk - egymás elleni mérkőzésen - megtekinteni a hatékonyság mintacsapatait, akkor ma nem győzhetnek a svédek. És természetesen a görögök sem. Ezért fogunk szurkolni. Meg Labancz Lilláért a kivetítőknél. Tovább után részletek.

Most foghatja a fejét Otto király az elmulasztott fiatalításért. Ibrahimovics találata a reményt vette el a görögöktől, akiknek immáron győzniük kellene, miközben a támadópotenciál növelése és a váratlan taktikai húzás bevetése, mint olyan nem létezik. A görögök az Európa-bajnokság csalódásai lennének. Ha sokat vártunk volna tőlük. Azonban mi nem estünk ebbe a csapdába. A kivénhedt csapat egyébként nem sokkal gyengébb, mint négy évvel ezelőtt, mindössze egy fél kapott és egy fél rúgott góllal nyújt kevesebbet, de ez nagyban elegendő ahhoz, hogy felkészülési mérkőzésen a magyaroktól is kikapjon, miközben a svédek elleni tétre menő ütközetben kizárólag egy esetben szerezhetnek pontot. Gólnélküli döntetlennel. Ezt meg a bosnyák származású zseni meghiúsította, így Otto király immáron az oroszokra koncentrálhat. Ahol nem kisebb stratéga ül majd vele szemben, mint Guus Hiddink, aki a maga kultúrált modorában biztosan felvilágosította fiait a lehetőségeik beszűküléséről a spanyolok elleni vereség és a mínusz hármas gólkülönbség miatt. Nem tudjuk, mi történik majd pontosan, de a holland mestert képesnek tartjuk a nyerő taktika felvázolására, amennyiben a büdösszájú banda is felfogja végre valahára, hogy ami nem működik, azt nem kell erőltetni. Például a sokpasszos játék sem, így egy rohadt nagy átlövésre van szükség. Ha tízszer próbálkoznak félidőnként, az egyik csak bejön, amivel már el is fogták a görög betlit.

A spanyol-svéd mérkőzésen ellenben nem a kényszer lesz a legnagyobb úr, hiszen a győzelem annyira nem élet-halál kérdése, hogy nagy valószínűség szerint bármelyik csapat veresége esetén is mindketten továbbmehetnek. Csak nem mindegy, hogy az olasz és francia sajtó által fenyegetett hollandokat kapják, vagy a románokat. A spanyol kezdőcsapat nem változik, tehát a taktikába továbbra sem fér bele Fabregas játéka, de ez nem is feltétlenül probléma, ha a helyezkedési variációk és a tempó a svédek által is követhetetlennek bizonyul. Ennél fontosabb, hogy végre egy klasszistámadó ellen mérhetjük le a Barchena Marchena, Puyol belsővédő páros valódi erejét és felkészültségét. A svédek szempontjából még fontosabb a mérkőzés, mert a görögök elleni győzlem semmiképpen nem döntő a csapat erejének megítélése szempontjából. Bármi megtörténhet, de ha választani lehetne, akkor a spanyolok valószínűleg az elkerülendő csapatok listáján nem az elsők között emlegetnék a mostani riválist, miközben a svédek talán elég elől szerepeltetnék Torreséket.

Tippjeinken nem változtatunk, mert két a döntetlen továbbra is elképzelhető számunkra. Még akkor is, ha ez némi orosz és spanyol fölény mellett következik majd be. Egyébként is, az utolsó forduló izgalmainál már csak Labancz Lillát és mélyreható riportjait szeretnénk jobban.