A spanyol bajnokságról idén sok mindent elmondtunk már, de igazán jókat és szépeket nem sikerült. Igazság szerint most is egy igazi köcsögválogatottal akartuk kezdeni, de talán az lenne helyénvaló, ha a pozitív okokból kiemelhető játékosokkal kezdenénk. Persze be kell vallanunk, hogy ez a könnyebb is, mert például az egymással verekedő Depor kapusok között nehéz igazságot tenni. Azt, hogy akkor melyikük is viselkedett tahóbb módon, egy hétpróbás óvónő sem tudná egyértelműen eldönteni, míg az eminens tanulók közül mindig könnyű válogatni. Persze a legegyszerűbb megoldás az lenne, ha mindennemű elfogultság nélkül belekezdenénk a szuperválogatott felsorolásába: Casillas – Sergio Ramos, Pepe, Cannavaro,… Nyílván mindenki kitalálja, hogy akkor a köcsögválogatott meg úgy kezdődne, hogy Victor Valdes – Zambrotta, Puyol, Milito,… Azonban ennyire nem vagyunk aljasak, így egy igazi szupercsapatot igyekeztünk összeállítani a bajnokságban stabilan, megbízhatóan és kiemelkedően jól játszó játékosokból. Tovább után részletek:

Kapuban a kapitány! Vagyis az első megkérdőjelezhetetlen hely büszke tulajdonosa nem más, mint Iker Casillas. A királyi gárda kapusai csak nagyon ritkán kapnak olyan kevés gólt mint idén a madridi ikon, aki lassan 10 éve védi a gyakran védhetetlen kaput. A bajnoki címben elévülhetetlen érdemei vannak, hiszen a bizonytalan időszakokban ő volt a legfontosabb pillére a bajnokcsapatnak. Ebben nagy segítségére volt Sergio Ramos is. Azokon a mérkőzéseken, amelyeken éppen nem állították ki, vagy ennek utóhatásaként nem eltiltását töltötte. Azért Ramos helye az eminensek között egyben a társak negatív kritikáját is jelenti, mert a piros lapok száma egy védő szezonjának fontos értékmérője. Különösen a Zambrotta, Daniel Alves párosnak lehet kellemetlen a madridi beválogatása az idényválogatottba, de ennyi lappal jövőre nem kegyelmezünk és odaítéljük a jobbhátvéd posztját Javi Ventának.

A közepe a nehéz. Azt látjuk a spanyol óriásklubokon is, hogy nincs Európában középső védő, akire igazán megérné rámozdulni. Ez tipikusan igaz a spanyol bajnokságra is, amelynek csapatai itt voltak a legsebezhetőbbek. Elég mindössze Cannavarora, a barcelonai Milito, Puyol kettősre, vagy a Sevilla és az Atlético Madrid összes idén kipróbált védőjére gondolni. Ezek után nincs mese, mint odaítélni a tagságot a stabilan és tűrhetően játszó védőknek, akik közül az élre kívánkozik az argentin Garay, akiért talán nem véletlenül jelentkezett be mindkét spanyol gigász. Mi főleg ősszel éreztük a csapat pillérének, de ha a meglepetésre hatodik csapatból valakit ki kell emelnünk, akkor az mindenképpen ő lesz. Még akkor is, ha nagyban neki köszönhető, hogy a Racingot az ősz folyamán majdnem a Serie A mezőnyébe száműztük.

A Villarrealban játszó Godín lesz a santanderi párja. Egyszerűen nincs jobb. Eszünkbe jutott a madridi Pepe, Coloccini a Deporból és a bilbaói Amorebieta is, de igazából a sárga tengeralattjáró uruguayi bekkje a legfiatalabb. Meg aztán az is számított, hogy nagyon egy húron kell pendülni a szuperválogatott második megkérdőjelezhetetlen tagjával, aki történetesen csapattársa a hétköznapokon is. Joan Capdevilláról van szó, akinek méltatására elég legyen annyi, hogy nem is merünk vele egy lapon említeni más balhátvédet. Annyira kiemelkedett a mezőnyből. A védőkön sikerült túljutnunk, összeállt a szezon nagy négyese, amelyet elfogadnánk bármikor a kedvenc csapatunkba, ha az történetesen spanyol. Sergio Ramos, Garay, Godín, Capdevilla.

Ha a védők nehéz feladat elé állítottak minket, akkor a középpályások által generált fejtörő még ennél is bonyolultabbra sikerült. Bezzeg az ötödik forduló után még két bombabiztos tagja volt a válogatottnak. Azonban az azóta eltelt időben mind Sneijder, mind  Messi tökéletesen indokolta hiányzását a most összeállított csapatból. Középen kezdjük, mert ott érdemes. Nem kérdés, hogy az idei év legjobb sevillai játékosa Keita volt, aki csőrösöket gólokat lőtt és gólpasszokat adott rendszeresen herén találta a kapu előtt szaladgáló Luis Fabianot, akiről természetesen bepattant. Persze a fő feladata a labdaszerzés, amit nagyon jól meg is oldott, de csapata valamiért nem tudott felnőni hozzá egy-két kivételes alkalomtól eltekintve. A mali középpályás beállításával el is fogyott a tudományunk, amennyiben támadhatatlan nevekkel szeretnénk körbevenni a sevillai már barcelonai ékkövet. Ezért aztán gyorsan meg is dicsérjük azokat, akik idén nem kerültek be a legjobbak közé.

Először is kénytelenek vagyunk megemlíteni a Villarreal motorjait élükön Piressel, aki levezetés gyanánt néha megmutatta, hogy hol terem a zsenialitás. Azonban Senna is simán beférne az év csapatába, ha Keitának nem ígértük volna oda a posztját. S ha még baloldalra odatennénk Cazorlát, akkor immáron sárgába is öltöztethetnénk a szupercsapatunkat. De mi a sokszínűség hívei vagyunk, ezért választottunk vöröset, fehéret és gránátvörös-kéket. Iniesta egyike azon játékosoknak, akikre idén is büszke lehetett a Nou Camp közönsége. Ez olyan nagy szó, hogy önmagában megéri a csapattagságot. Ráadásul a szuperválogatott baloldalán lélekben Xavi is katalán társával száguldozik. A jobb szélén pedig Robinho, aki év végére ugyanott találta magát, mint a Capello-érában, de nagyon sok ideig a legrettegettebb játékos volt Spanyolországban. Ezért itt a helye.

Irányítani Ibagaza fog. Nem Guti, nem Luis Garcia, hanem a Mallorca pöttöm tízese. Egyrészt a tavaszi menetelésben majdnem akkora részt vállalt, mint a harmadik megkérdőjelezhetetlen szupersztár, s egy működő kapcsolatot nem szívesen bontanánk meg. Nevesítsük az év játékosát, aki gólkirály lett, fél Európa a kegyeit keresi és valaki minden este azért korbácsolja magát, mert mindössze tizenöt millió eurót írt a szerződésébe kivásárlási árként. Dani Güiza a CSATÁR. Meg van neki egy társa, akit szubjektív szempontok alapján roppant nehéz kiválasztani, így marad a statisztika és Luis Fabiano. Attól függetlenül, hogy esélyes a "másik" válogatottba is, őt kellett választanunk, mert bal herével is tud gólt lőni, ezáltal eredményesebb volt, mint az egy év múlva esedékes csapatba joggal pályázó Agüeró, a sokáig mellőzött/sérült Nihat, a tisztességesen harcoló Raúl, az értékelhetetlenül keveset játszó Eto’o és a remekül induló, de megtorpanó Rossi. Ráadásul van Nistelrooy, aki igazán veszélyes lehetett volna rá, gyakorlatilag kihagyta a tavaszt. Ez lett a közepe/eleje: Robinho, Keita, Ibagaza, Iniesta - Güiza, Fabiano