Tegnap este kiderült, hogy szerdán nagyon nehéz lesz németnek lenni Németországban. Ma pedig már arról döntenek, hogy melyik csapat kapja meg a lehetőséget, hogy – esetlegesen - latinmentes döntőt láthasson a bécsi publikum. A csoportküzdelmek alatt mutatott játék alapján a holland-orosz ígéri a leglátványosabb játékot, amiben mi magunk is bízunk. Tippünknél megpróbáltuk az ész érveit nagyobb súllyal számításba venni, mint amit a szív diktál. Tovább után végigveszünk lehetséges forgatókönyveket, és leírjuk annak a csapatnak a nevét, akit az elődöntőben érzünk.

Nem nehéz érdekességeket találni erre az összecsapásra. Hiszen holland edző vezeti a szbornaját és húsz éve ez a két csapat játszotta a döntőt, nem mellesleg, a focitörténelem egyik legszebb gólját – azon a meccsen - a hollandok mostani szövetségi kapitánya szerezte. Mégis az eddig mutatott játékuk alapján várunk nagyon sokat ettől az összecsapástól.

Nem árulunk el nagy titkot, hogy a meccs esélyese Hollandia. Imponáló magabiztossággal jutottak tovább a – tévedésből – halálcsoportnak nevezett négyesből (pár nappal a csoportkör zárása után már teljesen egyértelmű számunkra, hogy a román-francia páros akkor sem jutott volna tovább, ha ketten vannak a csoportban),  és a szép játék mellett gyönyörű gólokat szereztek. De ezen az EB-n nem egy életbiztosítás esélyesnek és csoportelsőnek lenni.

Összehasonítva a kereteket, a mérleg nyelve a tulipánosok felé billen. Ez Van der Sarnak és a támadóknak köszönhető. Igaz, Akinfejev nem egy Ricardo, de VdS még mindig a világ három legjobb kapusa között van (ugye Cech?!). A csatároknál sokkal nagyobb a minőségi különbség, mert az oroszok ki tudják hagyni a kihagyhatatlant, míg Robbenék onnan is képesek gólt szerezni, ahonnan mások inkább szögletre hajtanának. A védelmek és a középpályák közé, kissé merészen, egyenlőséget tennénk. Az előbbi mindkettőnél sebezhető. Bár Hiddink átalakította a spanyolok ellen négyet kapó védelmet, és azóta nem is kapituláltakk egyszer sem, mi még sem érezzük annyira stabilnak. Míg a másik oldalon a mázlifaktor is kellett ahhoz, hogy az olaszok ellen gól nélkül, a franciák ellen csak egy kapott góllal tudják le a meccset. Ooijert sokszor láttuk a Roversben sokhibával játszani és Boulahrouzra is kristálytisztán emlékszünk a Chelsea-ből. A középpálya azonban mindkettőjüknél pozitív irányban emelkedik ki. Amit még mindenképpen meg szeretnénk említeni, hogy mind az orosz, mind a holland együttes csapat CSAPATként funkcionál, góljaikat nem egyéni villanásokból szerzik. Emiatt is élmény mindkettőt nézni. Ez különösen van Basten fiainál kuriózum az utóbbi évek tapasztalatai alapján. Hol van már a duzzogó Ruud, a külön ünnepelő fekete játékosok.

Az eddig tapasztaltak alapján sok helyzetre számíthatunk mindkét oldalon, a csatát a jobb helyzetkihasználás fogja eldönteni. Másképpen fogalmazva, csak akkor nyerhetnek Arsavinék, ha sokkal jobban használják ki lehetőségeiket.  Ilyen szempontból is eléggé hasonlít Hiddink tanítványainak játáka az Arsenaléra.  Szemre tetszetős adogatás, gyors előre játék, töménytelen mennyiségű helyzet, pocsék befejezések, túlbonyolítások. Ha még hozzávesszük, hogy a kommentjeink között Sneijderék játékát a Realhoz is hasonlítottátok, akkor beharangozónk címe akár lehetne ez is: Arsenal - Real Madrid (válogatott szinten).

Játszunk el pár lehetséges forgatókönyvvel. Kapásból zárjuk ki a gólnélküli döntetlent, mert azon meglepődnénk, mint egy hiba nélküli FeketePákó szónoklaton. Ha a hollandok szereznek vezetést, akkor a spanyoloktól látott kivégzés is megtörténhet, de ugye – mint előbb említettük – a védelem már nem lesz ugyanaz (nem hinnénk, hogy a Berezuckij fivérek újra kezdenek). Ettől függeltenül, pokoli nehéz lenne fordítaniuk ez ellen a holland csapat ellen. Meg ez a torna - a török feltámadásokon kívül - nem éppen a fordításokról szól. Azonban ezesetben tanúi lehetnénk egy focitörténetei különlegességnek, mert mindkét csapat kontrázna, és nagy valószínűséggel a középpályát csak vágóképnek kellene használnia a közvetítés rendezőjének. A másik verzió, amiben titkon mi is bízunk, hogy a szbornaja szerez vezetést az elején. Akkor derülne ki igazán, hogy mennyire kemény a fapapucs, mert ezen a tornán úgy kápráztattak el minket, hogy hátrányba még egyszer sem kerültek, góljaikat nagyrészt kontrákból szerezték. A lecke fel lenne adva, a macska meg fel lenne mászva.

Talán a sorok között olvasva felsejlik, hogy jobban csúszna a sör egy esetleges orosz továbbjutás esetén, de őszintén megvalljuk, hogy elkezdtük megkedvelni a hollandokat is. Nemcsak a játékuk, játékszellemük miatt, hanem mert olyszépen telefingották a kispadjukat. Vágyunk pedig csak annyi, hogy egyik csapat se változtasson eddigi felfogásán. Nem szeretnénk akkorát koppani, mint az éji bogár a MU – Barca alkalmával. Élvezni akarjuk azt a támadófocit, amit ezektől a csapatoktól ezen az EB-n megcsodáltunk. Legyen a foci ünnepe és akkor bármelyik csapat elődöntőben való szereplésének fogunk tudni örülni. Tippünk pedig holland továbbjutás 3-2-vel, hosszabbítás után. De nagyon szeretnénk, ha Hiddink is szomorú lenne egy török fordítás alkalmával.

Nem konkrétan ehhez a párharchoz tartozik, de e sorok írója éppen Varsóban tölti a hétvégét, és természetesen itt is minden az EB-ről szól. A tegnapi esti sörözés alkalmával a lengyel bratankik rákérdeztek, hogy miért nem koccint(ott)unk mi magyarok sörrel. Elmondtam nekik az általam ismert szabadságharcos legendát. Majd, hogy ők is közelebbinek érezzék, megemlítettem, hogy „tudjátok, ahol Bem apó is harcolt”. A gyors válasz keserű volt: Jaja, Bem apó olyan, mint Lukas Podolski. Lengyelországban született, de más országért harcol.