Annyi mindent történt már az EB vége óta, hogy ideje elkezdeni komolyabban foglalkozni az új idénnyel. Csapatok röpködnek ide-oda, csakúgy mint a milliók. Megpróbálunk egy kicsit körbenézni a világ jelenlegi legjobb bajnokságában (itt van a BL-győztes, meg az EB-döntő gólszerzője, ebbe nem belekötni), hogyan is állnak a csapatok az augusztus 16-ai rajt előtt. Ha nem is esélylatolgatás, de majdnem. Még huszonkettőt kell aludnod a kezdésig. Ha nem bírod ki, akkor lapozz.

Néhány órával a meccs után még nehéz felhőtlenül örülni a harmadik helynek, de majd megtesszük holnap, legkésőbb holnapután. Nagyon drukkoltunk a kicsiknek, csak valahogy ez a hitvány egy-null default a digóknál, ráadásul a győzelemhez szükséges mázli ezúttal a túloldalnak jutott. Minden elfogultságot félretéve minimum a hosszabbítást megérdemeltük volna, és akkor a TV-t sem kell lerúgnunk Gosztonyi kapufájánál. Közel csapott le, nagyon közel… Büszkék vagyunk, srácok, köszönjük! Újdonsült respektünk fokmérője a VB lesz, a továbbiakban Egyiptomé a főszerep.

Ahogyan az erőnek, úgy majdnem minden futballistának is van sötét oldala. Szerencsére legtöbbjük megelégszik maga elé dörmögött káromkodással, elvétve a bíró szidalmazásával és legvégső esetben egy túlságosan keményre sikeredett belépővel. Az ember - különösen a futballista - gyarló, így a ritkán előforduló tahóságot még akár el is tudjuk fogadni, azonban létezik a futballistáknak egy növekvő csoportja, akikben olyan mélyen lakozik a parasztság, hogy mindössze elrettentő példaként lehet emlegetni viselkedésüket. Ők a mi kedvenc köcsögeink, akik két kapott füles alatt nem úsznák meg a bemutatkozó kört egyik rakamazi kocsmában sem.  Lássuk az idei spanyol csapatot, amelyben már másodszor beválogatott játékosok is vannak: Munua - Alves, Perea, Marchena, Ayala - Reyes, Riquelme, Edmilson, Guti - Eto'o, Luis Fabiano. Tovább után részletek.

Továbbra is László Anyámasszony Csabája a Trainspotting városának egyik legnépszerűbb football managere. A Napnál egyértelműen világosabb lehet számára, hogy nagy fába vágta a fejszéjét, de tudjuk róla azt is, hogy saját árnyékán kívül nem igazán ijed meg semmitől. Noha az udvarhelyi születésű német-magyar szakember még vitában áll a FUFA-val (Ugandai Labdarúgó Szövetség) felmondásának körülményeit illetően, Skóciában már elkezdte saját képére formálni az 1874-ben alapított fővárosi klub felnőttcsapatát. Ha lapoztok egyet, megismerkedhettek a felkészülés legújabb történéseivel.

Skóciában minden ködös és misztikus. Van (?) Loch Ness-i szörny, vannak elszigetelt felföldiek, van elrabolt majd megkerült (?) koronázási kő. Nincsenek pontos ismereteink a középkori állam (Alba királyság) megszületésének idejéről, rengeteg futballklub becenevének eredetéről, sőt a Skócia elnevezés is eredetileg Írországot jelölte. Nagyon keveset tudunk a kvázi őslakos piktekről és úgy általában könnyen vésznek a múlt homályába ennek az északi országnak a dolgai. Azt sem tudjuk, mit szól egy beviszkizett-besörözött skót, amikor elolvassa a versenykiírást, de vajon mit szóltok ti, ha lapoztok és szántok rá néhány percet? 

Gyarló az ember - azt lesi, hogy hol tömheti jobban a hasát. Gyarló az ember - azt lesi, hogy hol adhatja jobban el magát. Volt is, lesz is, ez itt a praxis, mindenkinek helyzete van. Volt is, lesz is, fent is, de lent is, minden kornak rendszere van, de rendszere van. Gyarló az ember - mindenre képes a kényelemért. Gyarló az ember- bűnben fogant és a bűnben él.

A Gulácsi – Nagy, Korcsmár, Debreceni, Présinger – Busai, Gál -  Gosztonyi, Koman, Szabó – Németh összeállításban kezdő magyar U19 válogatott az új Kenny Dalglishnak mondott (nem mi mondjuk, Benitez mondja) Németh Krisztián góljával lesomta a szintén első U19 tournamentjén részt vevő bolgárokat. Ez volt a hatodik találata a sorozatban, amivel a vonatkozó ranglista második helyét bitorolja a görög Michalis Pavlis mögött. Ma este a címvédő spanyolokat kell lebírni.

A skótokat úgy általában mindenki szereti, nem vitás, azonban a Rangers tavasszal mindent megtett azért, hogy ezt a labdarúgásukról ne lehessen elmondani. Ennek ellenére bízunk benne, hogy az 1998-ban üzembe helyezett Scottish Premier League történéseit követők tábora tovább fog növekedni – hazánkban is. Hogy egészen pontosan miért érdemes elmerülni az északi alkoholizmus szépségeiben, azt lapozás után áruljuk el.

Már megint büntetünk Rorschachilag, keressük popp, ktn, Oarbeaskoa, Aradebil, loveBZ, shinigami és Isarsturm méltó követőit. Legatyásítva, a Rorschach-teszt lényege, hogy az ember kapásból rávágja, mi jut eszébe egy adott képről. Se többet, se kevesebbet nem várunk mi sem, szabadítsuk fel tudatunk közösen és a kommentek közé helyezzük el virtuális képaláírásunk. A legjobbat önkényes szerkesztőségi közfelkiáltással, esetleg a Duna jegén közösségileg választjuk meg, mint legutóbb. Az eddigi, lezárt pályázatok megtekinthetőek itt, a legújabb példány pedig alant pihen. Jelezzük, tíz fordulóra tervezzük ezt a sorozatot, aztán csavarunk rajta egyet. Addig is nosza és hajrá.

- A nyúlon túl? - Neem, a nyúl az!

by Isarsturm (2#) 

A skót élvonalban egyelőre a Hibernian cserekapusaként szereplő Gróf Dávid mellett László Csaba, a városi rivális Heart of Midlothian managere az egyetlen magyar szereplő. A korábban a Ferencvárost is edző szakember ezen a nyáron hagyta ott az ugandai válogatott kispadját Edinburgh protestáns felének kedvéért. Amennyiben kíváncsiak vagytok arra, hogyan sikerül meghonosítani a német edzésmódszereket a nyirkos északon, nem kell mást tennetek, csak lapozni.

Mindig heves vita tárgyát képezi, hogy ki mindenidők legjobb játékosa, vagy mi volt a focitörténelem legszebb/legfontosabb gólja. Ráadásul mindkét kategóriában ugyanazok a nevek fordulnak meg (Pelé, Maradona, Zidane, Puskás, Moilanen). Mi most a másik oldaláról közelítjük meg a kérdést. Olyan gólokat próbáltunk meg összegyűjteni, amelyek annak ellenére, hogy szépek voltak, nem nagyon példálózunk velük, mert a szerzőjük sem emlékezik rájuk szívesen. A lista természetesen nem teljes és bízunk benne, hogy Ti is bővítitek. Hajtsál és láthatsz jópár szartsemért találatot.

Rend a lelke mindennek - a szabál az szabál. A Rorschach-hoz hasonlóan most is a közösségi munka erejében bízunk, úgy állunk a munkához, hogy más is hozzáférjen. A Fédération Internationale de Football Association (FIFA), a labdarúgás nemzetközi vezető szervezete 1904-ben alakult Párizsban, és kijelentették, hogy ragaszkodni fognak az egyesületi labdarúgás szabályaihoz, a Laws of the Game-hez, melyeket írásba foglalva ratifikáltak. Természetes módon, minden futball iránt érdeklődő számára fontosak a játék- és versenyszabályok. Ez azonban csak bürokratikus maszlag, a játék veleje íratlan szabályok garmadájából áll – ezeket várjuk a kommentek közé, mintaként öt esetet citálunk audio-vizuális alátámasztással. Már a serdülő kettőben is picsánrúgás jár, ha…

A végkövetkeztetés súlyos: a válogatottak képezik a futball csúcsát. Minden, játékosát nem elengedő klubvezető, válogatottságot indokolatlanul lemondó labdarúgó a gonosszal cimborál. Következik az olimpia és másról sem hallunk, csak arról, hogy melyik játékos útját állja aktuálisan a patás tulajdonos. Szemünk előtt a kép amint a megtört sportoló öltözőben ülve szomorkodik, miközben egy ordas öltönyös ember biztonságiak segítségével torlaszolja el a kivezető utat. A focista egyedül sírdogál egy darabig, majd felhívja országa szövetségét, később a sajtón keresztül üzen: tűrhetetlen igazságtalanság történik. A szurkoló természetesen háborog, hiszen nincs ennél nagyobb botrány. A FIFA intézkedik: a sportág – saját maga által alkotott - szabályaira mutogat. Milyen eseményekre, hány nappal az esemény előtt és pontosan kiket kell elengedni. Ha nem működik, akkor lesz új szabály. Kellemetlenség alig, hiszen az immáron Platini által vezetett UEFA is partner.

Mi amikor lent fociztunk a szomszédos általános iskola pályáján, mindig átkeresztelkedtünk valamelyik aktuális focisztárrá (nincs értelme tagadnod neked sem…), aztán ahogy cseperedtünk, már olyat is játszottunk, hogy a szabadrúgásnak nekifutva neveztük meg, kinek a technikájához hasonlóan kívánjuk a sarokba tekerni/bombázni/ejteni, vagy éppen Nagytibizni (= csukott szemmel és nyitott szájjal történő bombázás minimum kilenc méterről ráfutva, ami ritkábban hoz látványos eredményt, ámde akkor…!), a labdát. Általában azért válogatott játékosokat választottunk, nekünk már ugyan nem Puskásék jutottak, de azért még sokkal könnyebb dolgunk volt, mint a maiaknak – mármint azoknak, akik még nem szarnak rá iszonyat magasról.

Emlékezetes szezonon vagyunk túl, hiszen hosszú évek óta először olyan utolsó fordulót produkáltak a csapatok, hogy ihaj. A 38. játéknapon lejátszott 10 mérkőzésből mindössze egy volt totál tétnélküli, a többi kilenc kimenetele így vagy úgy befolyásolta valamelyik együttes helyezését. Tavasszal még sima címvédést jósoltunk a bajnoknak, ami meglett ugyan, de arra nem számítottunk, hogy a fiatal bordeaux-i legények egészen az utolsó fordulóig ráncigálják az oroszlán (Lion, értitek?!) bajszát. Tovább után mikroszkóp alá tesszük a nagyokat, a meglepetést okozókat és a csalódást keltőket.

Ünnepélyesen megkezdjük ráhangolódásunkat a következő PL-szezonra. Ennek keretében - egy élménybeszámoló erejéig - visszapillantunk az elmúlt szezonra, hiszen az utolsó előtti fordulóban ellátogattunk a labdarúgás egyik leghíresebb szentélyébe.

Körmendi sportőrültként nem volt sok választásom Angliában. Nem rögbin és kriketten szocializálódtam, az itteni kosárlabda rosszabb, mint az otthoni foci (és sosem élnék át ilyen hangulatot), így maradt a labdarúgás. Másfél évet voltam Manchesterben, vagyis egy teljes és egy csonka szezont. Minden vágyam az volt, hogy eljussak igazi angol bajnokikra, hogy én is érezzem, hogy igen, itt valamit tényleg máshogy, sokkal jobban csinálnak.

Már megint büntetünk Rorschachilag, keressük popp, ktn, Oarbeaskoa, Aradebil, loveBZ és shinigami méltó követőit. Legatyásítva, a Rorschach-teszt lényege, hogy az ember kapásból rávágja, mi jut eszébe egy adott képről. Se többet, se kevesebbet nem várunk mi sem, szabadítsuk fel tudatunk közösen és a kommentek közé helyezzük el virtuális képaláírásunk. A legjobbat önkényes szerkesztőségi közfelkiáltással, esetleg a Duna jegén közösségileg választjuk meg. Az eddigi, lezárt pályázatok megtekinthetőek itt, a legújabb példány pedig alant pihen. Jelezzük, tíz fordulóra tervezzük ezt a sorozatot, aztán csavarunk rajta egyet. Addig is nosza és hajrá.

 – Tegyetek le barmok, aranyerem van..!
 – Si si aranyérem comprendo, fantástico!

by Isarsturm

Az Eb után, de jóval az olimpia és a bajnokságok kezdete előtt természetesen az átigazolások kerülnek fókuszba, és más dolgunk nem lévén, mi is a húspiac felé fordítjuk figyelmünket egy poszt erejéig. Annál is inkább, mert igen nagy mozgolódás van, amin nincs is mit csodálkozni, hiszen az olasz topklubok csalódást keltő szezont produkáltak – kivétel persze a Roma, ezért ők nem is nagy nevek után rohangálnak, hanem magukat igyekeznek bebiztosítani. A többiek viszont nyálukat csorgatva, csekkfüzetüket lobogtatva, szép szavakat és szerelmes üzeneteket az érintettek fülébe búgva vetik magukat a küzdelembe. Hajtás után felülünk a pletykáknak, szakajtónyi nullával dobálózunk, majd beállunk a zuhany alá, és onnan kiabáljuk kifelé a híreket.

Torwartdebatte, zsibbadt védelem, egysíkú középpálya és Mario Gomez. Közhely, meg minden, de a németek jó versenylovak, igazi tournament csapat és bár a megszokottól sokkal sebezhetőbb védelmük akár további EB vesszőfutásra is kárhoztathatja őket, nem fogadnánk ellene, hogy ott lesznek a négyben. Szembesüljünk együtt önmagunkkal.

Ez elmúlt pár nap nekünk is elég volt, hogy egy kicsit kieresszünk és más szemszögből is átpásztázzuk a mezőnyt. Sógorunk (vagyis az enyém, de ugye a királyi többes megszokott) megdöbbentő felismerése inspirált minket, hogy röviden, fotókkal illusztrálva bemutassuk azokat a sztárokat, akik csak közvetve találhatók meg ezen a remek tornán. Tovább után párocskák és még egy utolsó lengyel emlék.