Erwin Koeman naplója

2008-06-06
10.00 - Indulás Zürichbe. Már egy ideje csak kocsival járok, mert ez a hülye Bergkamp rám rakta a parát a repülőktől.

10.20 - A budaörsi mekinél meg kell állnom, kíméletlen cifrafosás gyötör. Biztos az a rohadt sok pálinka, ezt még szokni kell.

12.00 – Mit szarakodnak ezek a határnál? Schengeni egyezmény, he?

23.00 – Kezdek elpilledni. Tiestóval próbálom felpörgetni magam, de az Alpokot nem a mi fajtánknak találták ki.

2008-06-07
Első nap: Svájc-Cseh 0-1
Gratuláltam Brücknernek, bár nem nagyon csípem. Kicsit szenilis az öreg, feszt összekever az öcsivel, nekem meg tele már a tököm a Samp-nak lőtt gólommal. 

Rohanás ellenfél mustrára. Útközben gyorsba felkaptam az Osztrák kurva című kiadványt a kijárat előtti standon. Még dicsértem is magamban a hazaiak részletgazdag szervezőkészségét, csak a kocsiban vettem észre a Marie Antoinette királynéről és a pornográfiáról szóló alcímet. Ehh, legalább a fedlap kemény, jó lesz csigának.

Portugália – Törökország 2-0
Ronda ügy, aggodalmas pofával settenkedtem ki a stadionból. Fel is hívtam Kiprics barátomat, hogy mi legyen majd ezzel a CéRonaldó gyerekkel, de csak törvénytelenül kiröhögött. Gebedj meg, Jozef. Bosszúból átírtam foltos púpos hátú hiénára a telefonkönyvben.

23.00 Nihilista hangulatban telt az este, nem volt kedvem kimenni a szállodából, inkább  újrahasznosítottam M. A. vérbő memoárjait és átadtam magam a lazulásnak. Elmajszoltam egy tábla Milkát, de vadul cikázó gondolataim nem hagytak nyugodni. Boci, Bodnár Bocikám, ugye bízhatok benned?

2008-06-08
Második nap: Osztrák – Horvát 0-1
Kétségeimet hátrahagyva újult erővel vetettem magam a napba. Eldöntöttem, az újkeletű sógoroknak fogok drukkolni, úgyhogy némi tűnődés után vettem is egy piros-fehér öntapadós zászlócskát a kocsiba, hadd tegyek jó benyomást a helyiekre.

Bakker, ez a Vastic még él?! Megkérdeztem egy torcida pólós tagot, hogy ez a Vastic az a Vastic-e, de csak köpött egyet és gyanúsan méregetett. Pechem volt, mert a ganjától pont ki volt száradva a szám, és nem tudtam látványosan viszont-sercinteni a legteljesebb bilaterális barátság jegyében. Nem vagyok egy beszari alak, de áldom a holland sóherséget hugenotta takarékosságom, hogy végül nem egy sál mellett döntöttem a bazársoron.

Német – Lengyel 2-0
1974. július 7-e óta veszettül utálom a németeket. 13 voltam akkor és még sosem láttam apámat ilyennek. Mindig is joviális liberalista volt az öreg, de aznap csak úgy dőlt belőle a mocskos friccek lózung. Különösen arra a kommunista Breitnerre volt dühös, és amikor kérdeztem, hogy az micsoda, csak annyit mondott: Fiam, ha egy nagydarab ruszkiba botlasz, messziről kerüld el.

2008-06-09
Holland – Olasz 3-0
Yippekaiyay!!! Öcsém, ez a Donadoni meg van húzatva. Nem mondom, nekem is volt pár cinkes meccsem a Feyenoordnál, de ez legalja.nl. Hozzá tartozik, hogy MvB sikerének nem tudok felhőtlenül örülni, mert az öcsinek már kinéztük a padot. Majd felhívom azt a Pellady nevűt, Szikla bá' azt mondta, az mindent el tud intézni.

Francia – Román 0-0
Hehe, ezeket a felkapaszkodott, rebellis csigazabálókat sosem állhattam. Pedig újabban megtanultam, hogy lehet szakmai szemmel is nézni egy atomszar meccset. A huszadik perctől ezzel próbálkoztam, gondoltam tök klafa lesz az előttem feltáruló új horizont, de hiába meresztgettem a szemem, csak egy atomszar meccset láttam.
(Memo: ne felejtsem el felhívni Barnabást ez ügyben)

Szünetben összefutottam Ion Tiriac-kal a sörsátornál. Egyből rám sózott egy csomó Mercedes katalógust, tódította, hogy náluk jobb a regadó is, meg nekem olcsón megszámítja, de mondtam neki, hogy nálunk a szövetségben a kopasz marha jó az ilyesmiben, még szerződésünk is van – erre otthagyott a cehhel.

BTW, mi az, hogy szőröstalpú?!

2008-06-10
Spanyol-Orosz 4-1
Fel is hívtam az öcsit, hogy kiröhögjem. Hogy tudott ez tizedik lenni ezzel a Villával? Nem csoda, hogy engem kértek fel kapitánynak.

Görög-Svéd 0-2
Kicsit bűntudatom van, szart sem láttam a jövendő ellenfélből, mert a büntető-rossz játékot gyorsan eluntam (bassza meg, nem hívtam fel a Barnabást, grrr) és inkább Guus-szal kaszinóztunk a VIP büfében, aki nem látszott túl letörtnek. Azzal szórakoztunk, hogy ki tud több hábetűs csatárt mondani. Már láttam, hogy kezd kifogyni mikor bevetette Harnikot is, de simán tromfoltam Husztival. Nem akarta csatárnak elfogadni a hernyógörény, ezért rálőcsöltem a merdzsó brossúrákat és gyorsan leléptem – amúgy is jöttem volna neki száz euróval, mert Kyrgiakost nem állították ki.

(folyt. köv.)