Először is: elnézést a kimaradásért! Ha netán egyesek mostanáig élezték volna a macsétájukat az NST kényszerű Premier League-böjtje miatt, most a kommenetek között lesújthatnak... Nincs mit tenni, tűrni fogom, legfeljebb feleselek egy kicsit! Az elmaradt posztokért valami megfelelő kárpótlással megpróbálunk majd előállni, de ennek módját még ki kell ötölnöm. (Úgy sejtem, nem lesz egyszerű...)

Most viszont belecsapunk a hemendeksz közepébe, megkezdjük a felzárkózást, és megpróbáljuk - fokozatosan frissítve a posztot - feltölteni mai jóslatainkat, egyben a meglehetősen szórt játéktudású, különböző motivációkkal és célokkal bíró, de legalább egyformán rövidgatyás csapatok nagy rendszerében felfedezni valami - egyetlen fordulóra is alkalmazható - logikát, és megmondani, mely csapatok szurkolói temetik estére kétoladalas sálakba az arcukat. A vasárnap (khm..) most persze külön posztot érdemel, hiszen holnap a négy gigazsetongyár csapatai osztják majd egymást, nem kis tétért. Erről, azaz a United-Liverpoolról és a Chelsea-Arsenalról bővebben tehát egy másik posztban értekezünk, most pedig nézzük, hogy viszonylag pihent gömbünk látása tisztult-e, avagy elopálosodott a pihenőtől? A Tottenham-Portsmouth meccsel kezdünk, és a posztot folyamatosan frissítjük majd. 

Az utolsó harmadban jár a Bundesliga, és a házi szokásoknak megfelelően csak a körbeverések biztosak. Ez a forduló nem dönt majd semmiről, bár megveretjük a Leverkusent és a Schalkét is, semmi perdöntő mellékhatással nem számolunk. A forduló nyitómeccsén már-már oxigénszegény magaslatokba került a Cottbus, de ebben a közegben a Sasok otthonosabban mozognak, e végett előbb egyenlítési kényszerüket csillapították, majd meg is fordították a meccset. A Bayern a legfrisebb üdvöske, a Leverkusen elleni derbin tudatosíthatja szépszámú rajongó- és utálótáborában, hogy nemodabuda, mialatt a HSV vérbosszút forral, Hajnal a gazdag nagypapihoz látogat, a király pedig visszatér Brémába.

Első középiskolai osztályfőnököm, mikor otthagyta az iskolát, a tanári pályát valami jobb reményében, búcsúzóul azt mondta nekem, bárcsak tudnék örülni az apró dolgoknak is, ne csak mindig a nagy, látványos, szenzáció- vagy csodaszámba menő élményeket keressem, ráadásul legtöbbször úgyis hiába.

Amikor kedden este, a BVB-CZ Jena mérkőzés után a magyar sporttévé szakértője már rég azon tézisét bizonygatta, hogy a Dortmundnak volt egy kifejezetten Amoroso nevével fémjelezett korszaka, és hogy az olyan játékos, mint Amoroso, ki ezek szerint egyedülálló jelenség volt a klub történetének valamivel több, mint 98 évében, mennyire hiányzik a csapatból, és soha senki nem fogja az ő fényét elhomályosítani, én a zdf-re kapcsoltam, ahol még mindig a Signal Iduna Parkból mutatták a képeket, az ünneplő közönséget, a magukat ünneplő és ünnepeltető játékosokat, és arra gondoltam, ez most majdnem olyan, mint régen.

Felsoroljuk a forduló hülyéit! Az Inter megint képtelen volt teljes létszámban befejezni a meccsét (idén nyolcadszor!), hülyeségéért a végleg eldőlt kérdéskör elhalasztásával fizet, míg a Roma (a forduló hülyéje!) elmulasztotta kihasználni üldözöttje apróbb botlását és megmutatta, hogy kell rohadt nagyot botlani, majd pofán végigcsúszni a gyepen, a Juventus pedig kétségbeejtően szarul játszva hagyta ki az üldözők leszakításának kínálkozó lehetőségét. A húsosfazékért harcoló két hülye legalább pont ugyanannyira volt hülye, bár a Milan kicsit hülyébb volt, mert nemhogy rámászott volna a szintén elbukó Fiorentinára, de magára engedte a Sampdoriát (mely üdítő kivételként nemhülye). A Livorno is hülye, mert jól megléphetett volna, ha képes megverni a Regginát, a Catania detto a Siena ellen, a Torino meg még akár el is hülyülheti a végét. Ez a sok hülye ráadásul volt olyan hülye, hogy a hétvégén ellőtte az összes gólját, hét csapatnak egyáltalán nem sikerült betalálnia, mégis az élmezőnyt kell a leghülyébb címszóval illetnünk, hiszen az első öt helyezett nem tudott győzni. Komolyan mondjuk, egyetlen örömünk a Cagliari!

Cudarul elhanyagoltuk, így be kell vallanunk, hogy nem igazán vagyunk képben a francia bajnokság történéseivel kapcsolatban. A fejünkhöz kaptunk, s megkértük Quentin Montargis néven kommentelgető olvasónkat, hogy foglalja össze, melyek a legfontosabb tudnivalók, amit minden NST olvasónak illik ismernie.

Azt már megszoktuk, hogy a Lyon nyeri. Azt is, hogy akadnak csapatok, melyeket kiesőjelöltnek tippelnek, végül Bajnokok Ligáját érő helyet csípnek el. Ismerősek a „majd most!” felkiáltással induló, ám rendre taknyoló nagycsapatok, meg a mindig sűrű középmezőny. Vigyázó szemeinket Párizs helyett a francia bajnokságra vetettük.

A tilalom feloldása után két-három vadászt tartottak arra méltónak, hogy megakadályozza az oroszlánt sorozatban hetedik zsákmányának elejtésében. A nagyvad leterítése úgy tűnik, idén sem sikerül, mert kilenc fordulóval a zárás előtt már csak egyvalaki foghatja be az alfahímet. Ugyan az elmúlt esztendők dominanciája valamelyest csökkenni látszik, de hála a töketlen üldözőknek, még bőven elég. Hiába hagyott ki heteket Coupet, hiába omlott le majd’ fél évre a helyi fal (Cris), hiába dobta gerincre Wiltord Fred életének párját, hiába kúrta el (kicsit, nem nagyon) Aulas az új igazolásokat, a Lyont nem lehet elkapni.

Előre szólunk, mostantól már minden fordulóban lesz olyan meccs, amit sorsfordítónak fogunk titulálni! A szezon utolsó negyedéhez közeledve ugyanis már a legkisebb botlás is döntő jelentőséggel bírhat, legyen az érintett csapat célja akár a bajnoki cím, akár az európai kupahelyek, akár a kiesés elkerülése. A Derby della Capitale mellett az Inter genovai túrája sem tűnik könnyed városnézésnek, a Milan és a Fiorentina egymás közti harcuk közben mindketten komoly banánhéj felé közelednek, a Juventus feladata pedig ugyan lényegesen egyszerűbbnek tűnik, de ne legyen kétségünk; az Empoli már vérbe mártotta a tomahawkot. Hátul Livorno-Reggina (egyikük kiesik), Catania-Siena (egyikük kiesik), és ha szabad egy bombabiztos tippel élnünk, a Cagliari komoly fajtalankodásra készül az Atalanta kárára. Hajtás után bátor tippek következnek!

Ha valaki számára eddig nem volt világos, hogy hatalmas problémák vannak a La Liga háza táján, az most teljes mértékben megbizonyosodhatott erről. Gyakorlatilag nincs olyan csapat, amelyik teljes mértékben elégedett lehet az idei produkciójával. (reklamálóknak: Zenit Szentpétervár) A Real Madrid Riazorban mutatott teljesítménye és leégése már senki számára nem jelent újdonságot. Ugyanakkor a Barcelona játékosai is kétségbe ejtik az értük szurkolókat, mivel a katalánok bajnoki teljesítménye és morálja nagyjából olyan, mintha a Tatabánya mezét viselnék a gránátvörös-kék alatt. Ezért aztán nem is meglepő, hogy Eto’o és Henry hét ponttal van lemaradva Soldado mögött. Természetesen a két nagyon túl is létezik spanyol bajnokság, és az igazat megvallva, csak ott létezik igazán. Különösen azért, mert Luis Fabiano magabiztosan terelgeti előre a Sevillát. A Valencia már bíztató jeleket mutatott hétvégén. A Getafe sebezhetetlenségével csak eleganciája versenyezhet. A Recreativo néggyel válaszolt a múltkori hétre. Az Espanyol végre méltósággal viselte kapitánya hiányát. A Betis egyik szurkolója viszont nem éppen a legjobb megoldást választotta elégedetlensége kifejezéséül.  Esett 28 25 gól és elkelt egy hely az év csapatában. Nem Soldadora gondoltunk. Tovább után részletek:

Nézi az ember a Schalke meccseit, és folyamatosan álmélkodik, hogy huszadjára sem képesek értékelhető produkciót nyújtani. Gondolkodik, keresi az okokat, aztán hirtelen megvilágosodik. Azért, mert a Schalke nem agy alulteljesítő nagycsapat, hanem egy erőn felül produkáló masszív középcsapat - így akkor rögtön kevesebb kritika fogalmazódik meg az emberben. Nem úgy a Bayern esetében, akik ha nem változtatnak sürgősen a játékrendszerükön, semmi keresnivalójuk nem lesz Európában. És ennek nincs köze ahhoz, hogy a Cottbus lefocizta őket, csupán apropót szolgáltat a téma felmelegítéséhez. A Werder közben kikínlódta magát a BL helyről, mi pedig megfejtettük a gaz csábítót megformáló Leverkusen titkát is.

Mégpedig heti rendszerességgel. Legatyásítva, a Rorschach-teszt lényege, hogy az ember kapásból rávágja, mi jut eszébe egy adott képről. Se többet, se kevesebbet nem várunk mi sem, szabadítsuk fel tudatunk közösen és a kommentek közé helyezzük el virtuális képaláírásunk. A legjobbat önkényes szerkesztőségi közfelkiáltással, esetleg a Duna jegén közösségileg választjuk meg. Az eddigi pályamunkák megtekinthetőek itt, a legfrissebb darab pedig hajtás után mutatkozik meg.

Az vajon miért van, hogy az Inter és a Juve győztes góljai, mint két húsvéti tojás, úgy hasonlítottak egymásra? És az, hogy a Milan már akkor sem tud nyerni, ha történetesen éppen megérdemelné? És főleg, hogy a Roma már akkor is nyer, ha történetesen lókolbászt érdemel húsvéti sonka helyett és azt sem szájon át? Ezek mellett a kérdések mellett még rengeteg más izgalmas témát fogunk boncolgatni, többek között kitérünk arra is, hogy immár a Samp lohol a Milan nyomában (köszönhetően az Udinese hazai pontvesztésének), megveregetjük az utolsó szalmaszálba görcsösen kapaszkodó Cagliari vállát, keblünkre öleljük a keretéből mindent, és még annál is többet kihozó Fiorentinát és végül újfent felhívjuk a figyelmet rá, hogy az Atalantára mindig érdemes fogadni. Hajtás után Serie A, 28. forduló.

Az ünnepnaptól és a blogunkban megjelenő hirdetéstől összezavarodva csak egy gyors tipp erejéig jelentetjük meg a La Ligával kapcsolatos várakozásainkat. Mindemellett a következő pár órában folyamatosan kiegészülő bejegyzésekkel igyekszünk alátámasztani az általunk jósolt eredményeket, és kiengesztelésül megpróbáljuk közvetítésszerűen elmondani benyomásainkat a nyolc órakor kezdődő Deportivo – Real Madrid mérkőzésről, amely egyébként döntetlen lesz, de valószínűleg még ez is elégnek bizonyulhat az előny növeléséhez, mivel a Barcelona Almeríában igyekszik rácáfolni idegenbeli sebezhetőségére. Lássuk miből is élünk:

19:00 - Nyolc órakor kezdődik a mérkőzés, ugyanakkor már negyedórával korábban is hallhatunk okosságokat, amennyiben a Sportklub műsorvezetői és szakértői képesek bármilyen eredeti gondolat közlésére. Mindenesetre bízunk benne, hogy Telek "Manci" András pajkos mosolya szolgál némi kárpótlással számunkra.

19:05 – Jelenleg a Forma-1 hajnali időmérőjét követhetjük figyelemmel. Nagyon izgalmas lenne a küzdelem, ha még nem ismernénk a végeredményt. Az sem tesz minket boldogabbá, hogy a technikai sportok közvetítését illetően is kihívásokkal küszködik a csatorna. Persze mindezt csak a lazaság álarca mögé rejtőző, megfázás tüneteit orrában hordozó kommentátor miatt mondjuk. Mielőtt valaki az elhamarkodott ítélet vádjával illetne minket, hallottunk már Palik Lászlóról is.

Országos rangadó nélkül, UEFA küzdelmek után folytatódik a szezon, a fordulóból most az ifjonti Leverkusen buktáját pécéztük ki magunknak, a hármas terhelés és az örökös győzelmi kényszer a nemzetközi kupahelyek miatt más csapatoknak is az agyára szokott menni, a gyógyszeresek kispadja ráadásul nem túl hosszú. A vendégcsapatok nem sok mannára számíthatnak, egyedül a Bayernnek szavaztunk bizalmat a Cottbus ellenében. És akkor most telepedjünk le a TV elé, majd mondjunk ítéletet, látunk-e fantáziát a Schalkéban a Barca ellenében egy olyan meccs alapján, ahol kötelező jelleggel kell lemosni a zebrákat.

Itt sem jött össze szívünk vágya, azaz a Rangersnek nem kell Münchenbe utaznia, de vesztükre egy, a Werderhez hasonlatos játszó csapatot kaptak, akik nem fogják sem szilánkosra törni, sem pedig késsel-villával elfogyasztani a labdát, mint ők. Egyébként biztosra vesszük, hogy a Bayernnél nem járnak vitustáncot a Getafe kapcsán, különösen, hogy a második ütközetre idegenbe kell utazni – már most pedzegetjük a meglepetést. Ha mégsem így lenne, akkor Luca Toni – Fiorentina összecsapást láthatunk a döntőben. A két csaló (nem teljesen komoly ám) egymás karjaiban keresheti a boldogságot, még a Leverkusennek oltári messzire kell utazni, hogy megkóstolhassa az orosz Zenitet. Kicsit sem lesz édes, azt garantáljuk. Tovább után mutatjuk a pontos menetrendet, cserébe három dolgot remélünk, melyre a sorsolás ihlette a kedves Olvasót.

Nem sikerült kidrukkolnunk, van angol párosítás, de a gondviselés egyelőre megmentett minket egy mámorító Liverpool – Chelsea-től. Egyelőre. Szinte bizonyosra vehető, hogy aki BL-t akar nyerni, annak angol csapatot kell kardélre hánynia május 21-én a moszkvai döntőben, de igen jó oddsa van a háziderbinek is. A Barcelona elé továbbra is vörös szőnyeget görget a sors, no meg az ebben nagy gyakorlattal bíró Rinat Daszajev, a Celtic után jöhet a Schalke, a másik cukorfalat a Chelsea-nek jutott. A durva lompos Rómába kerül kézbesítésre, a tavalyi szezon és az idei csoportkör után ismét a MU az ellenfél, de ezen már meg sem lepődünk, pontosan illik a Real-Juve-Inter-Milan sorozatba. Tovább után mutatjuk a pontos menetrendet, cserébe három dolgot remélünk, melyre a sorsolás ihlette a kedves Olvasót.

Az előző forduló némileg nyugodtabb párosításai után a 28. játéknapon kárpótlást nyújt a sors, hiszen a Roma-Milan szuperrangadó mellett olyan érdeklődéssel várt meccsek lesznek fent, mint a Juve-Napoli, vagy az Inter-Palermo, középen, mint az Udinese-Lazio és persze lent, mint a Livorno-Parma. Tíz forduló van hátra az idényből, lassan már egyik csapat sem, küzdjön akár éremért, akár nemzetközi helyért, akár bennmaradásért, hozakodhat elő a sok-van-még-hátra – panellel, mert egy ilyenkor elkapott hullámvölgy akár az egész éves munkát romba döntheti. A két állva maradt olasz kupacsapat a hétvégére hangolódás közepette sem felejt el a szezonja szempontjából legalább akkora jelentőséggel bíró sorsolásra figyelni, tegyünk hát mi is így, Nyonban egykor kezdődik a mulatság.

Gólt nemkapni egyszerűbb, mint gólt rúgni – régi és egyszerű alaptétel, de mikor ezt végig is kell néznünk a skót konyha meglehetősen undorító tálalásában, azt nagyon nem veszi be a gyomrunk, pedig az NB1 edzette. Ha a kinti meccs után Diego lenyomott egy sallert Huntnak (Bundesliga nemértők kedvéért csapattársának), akkor kíváncsian várjuk a fejleményeket egy ilyen idegőrlő kiesés után. A másik derbi jóval izgalommentesebbre sikerült – szégyenszemre egy angol csapat sem érte meg a legjobb nyolc mezőnyét, melynek további küzdelmei már ma délben napvilágra kerülnek a BL sorsolás árnyékában. Izgatottságunk a tetőfokára hág, vesszenek a testvércsaták felkiáltással követjük majd az eseményeket.

Kicsit megkésve, de öreg bárzenészek módjára mi is felvesszük a UEFA kupa ritmusát, ami a BL mögött amolyan szegény rokon besorolásba került az utóbbi években. Meglátásunk szerint ebben a tök érdektelen csoportmeccsekre nagyszerű lehetőséget kínáló rendszer kialakítása is hibás, bár rögtön pálfordulnánk mi is, ha legalább egyszer beküzdenénk magukat olyan nagyágyúk mellé, mint az Austria Wien, a Panionios, az Aalborg, vagy a Mladá Boleslav. Addig viszont rohadt savanyú a szőlő, így a hollandusokkal karöltve  zenghettük tegnap este, Dzsudzsák Balázs, te vagy a mentsvárunk. A BL-hez képest errefelé nem pusztít angolkór, viszont nyomulnak a németek és a jó tizenegyesrúgó alibisták.

Mégpedig heti rendszerességgel. Legatyásítva, a Rorschach-teszt lényege, hogy az ember kapásból rávágja, mi jut eszébe egy adott képről. Se többet, se kevesebbet nem várunk mi sem, szabadítsuk fel tudatunk közösen és a kommentek közé helyezzük el virtuális képaláírásunk. A legjobbat önkényes szerkesztőségi közfelkiáltással, esetleg a Duna jegén közösségileg választjuk meg. Nosza.

'Bővül az Ollé program! Rendeljen Ön is mobilpáholyt!' by ktn

Szólásra emelkedett a szülinapi torta fölött Moratti a napokban, hogyaszongya Mancini csak Herrerához mérhető az Inter edzőinek sorában (pedig választék van ugyebár bőven), akkora zsugás. Nos, ha Mancio arra gondolt, hogy ez a Bl itten már úgyis lefőtt és már csak túl kell lenni rajta, tartalékoljanak inkább a srácok a Palermo elleni csörtére, akkor egyetértünk, ugyanakkor a közönség egyáltalán nem úgy tűnt, mint akik a Kop-ot fényképezni és az angolok örömében osztozni jöttek ki. Ők tovább akartak jutni. Vagy minimum nyerni. Erre Mancio eléjük pördült és egy méteres lófaszt villantott körbe a Meazza csordultig megtelt lelátói felé, amit persze a Liverpool köszönt szépen és igazából nehezen értékelhető két meccsen, de meglehetősen simán kiverte ellenfelét. A vörösök ugyanis bagóztak rá, hogy mennyire jogosak a kiállítások, és a szerencsét is szövetségesül hívva, magabiztosan újra bebizonyították; ha van igazi kupacsapat, azok ők!

Spanyolország szavazott hétvégén. Az eredmények a vártnál sokkal nagyobb különbséget mutatnak a két fő politikai erő között. Természetesen a választás kimenetelét megítélni nem tudjuk, viszont valahol érezzük, hogy a Mallorca mérkőzésénél némileg szorosabb volt a befutó. Ugyanis a szigetlakók hét szép találattal alázták porrá a múlt héten még bíztató jeleket mutató Recreativo csapatát. Ekkora teherrel  nagyon nehéz ráfordulni a hajrára, így nem lepődnénk meg, ha a jelenleg kiesőhelyen állomásozó három gárda a végső elszámolásnál is a vonal rossz oldalán találná magát. Főleg, hogy a Murcia még a fáradt Getafe ellenében sem tudott említésre méltó  játékot produkálni. Az esélytelenebb Levante legalább próbálkozik és Riga szépségdíjas góljával a Sevilla otthonában is majdnem pontot szerzett. Ellentétben a Barcelonával, amely az őszi pofon után hazai pályán is vereséget szenvedett a Villarreal csapatától.  A Real Madrid győzött, de a közönsége számára jóval több kell a felejtéshez. Például játék. Amit az Atlético bemutatott, csak éppen semmire nem ment vele. Persze a fővárosban legalább nem nyílnak a fehér zsebkendők eladására szakosodott boltok. Valenciában igen. A La Liga csapatain már nem tudunk eligazodni. Hovatovább az sem látszik ki, kivel van. De azért megpróbáljuk a kiegyensúlyozott Santanderen túli kavalkádot kibogozni. Esett 35 gól és megtaláltuk az igazi okát, amiért még megéri hajtani a katalánok büszkeségének. Tovább után részletek:

Mindannyian tudtuk, hogy el fog jönni ez a pillanat, de azért szívesen húztuk volna még egy-két hétig. A Bundesliga csapatai betartották az ígéretünk, a Bréma megsemmisítő vereségét egy hamburgi döntetlen követte – okkal-joggal dörzsölhették a tenyerüket Münchenben. Hét pontra nőtt a bajorok előnye, és nagyon úgy tűnik, innen már nincs visszaút.  Münchenben egyébként válogatott ökörségekkel hárította el mindenki a már megnyert bajnoki cím gondolatát. Mi még megverhetjük magunkat – Miroslav Klose, Ennél nagyobb előnyt is eladtak már csapatok – Oliver Kahn, Még mindenki 33 pontot szerezhet a hátralévő fordulókban – Hoeness, Megnyugtató az előny, de még semmi sem dőlt el, a Bréma és a HSV is odaérhet – Hitzfeld. Ettől függetlenül nem fog, mert a 15-16 fős masszív keretének köszönhetően egyedül a BM képes egyenletes teljesítményre, ráadásul Ribéry világ- Toni meg Európa-klasszis, de Miró, ZéRobertó, vagy Altintop és képesek voltak meccseket eldönteni, amíg Diegó vagy van der Vaart egyedül nem konkurálhat a bajorokkal. Sok pénz = salátástál, persze ez minden bajnokságra igaz. 

Azt vártuk, hogy az Inter szülinapi hevülettől fűtve majd könnyedén leaprítja a Regginát, a Roma foga pedig beletörik a Nápolyi kalandba, de egyikben sem lett igazunk: az Inter az első félidőben gyengén játszva lőtt kettőt, majd a másodikban már sokkal meggyőzőbb arcát mutatva megtartotta előnyét, a Roma pedig simán két gombócot gyömöszölt le a Napoli torkán a San Paolóban. A terjengős bevezetést akár zanzásíthattuk volna annyiban, maradt a hat pont, és fordíthattuk volna figyelmünket a BL-helyekért folyó küzdelemre, hiszen a Milan (az idén jellemző fogcsikorgatással) Empoliból hozta el mindhárom pontot, a Juventus pedig Genovában tudott nyerni, miközben a közéjük ékelődő lilák lettek a második nagycsapat idén, mely a Robur kerekei között végezte. A Lazio és a Torino végleg meglépett a kiesőzónából és jók a Siena esélyei is, de az alattuk elhelyezkedő hat csapat meglátásunk szerint az utolsó fordulóig fogja gyepálni egymást – teszik ezt majd a mi legnagyobb örömünkre. Jövő héten meg Roma-Milan, azannyát!

Itt terítheti ki a Kedves Olvasó az eheti tercét, és ahogy az utóbbi időben mindig: bármit a hétvégéről, de csak hármat. (Na jó, ha valakinek pókere van, az is jöhet..)

1. Miután az óriások kihaltak, és a Cardiff is 2-0-ra vezet a Boro ellen, Ferenczi Pista és a Barnsley előtt valószínűleg nem sztárcsapat, hanem egy Championship-gárda lesz az utolsó akadály az FA-kupa döntőjébe vezető úton. Ha most kellene fogadnunk arra, hogy melyik magyar játékosnak van több esélye a döntőben játszani, Gera Zolira tennénk.

2. Ha a Reggina berúgja a helyzeteit, olyan lett volna a hangulat a Giuseppe Meazzában, mintha valaki egy szülinapi bulin a szenvicsekre hányt volna

3. Enrique a Newcastle-ből felnyitotta a szemünket és megmutatta, hogy a helyzetbe kerülni is képtelen Jermaine Pennant-tel is lehet gólt rúgatni.

„csak három cserelehetősége volt Schusternek. Meg nagy szerencséje, hogy Casillas és Nistelrooy az ő csapatában játszik. Az összes többi játékos most írhat egy papírt, hogy az év végi prémiumuk felét felajánlják a kapusnak és a holland csatárnak. Ha ugyan lesz prémium…"

NST, 2008-01-14 22:00

A spanyol csapatok hányattatásáról szóló bejegyzésünk után olvasóink felvetették, hogy nem adja meg a választ arra, pontosan miért is nem a pireneusi félsziget nagyobb országából érkező gárdák éve az idei attól függetlenül, hogy még mindkét kupában talpon maradt egy-egy reprezentánsuk. Pedig a válasz ott volt a sorok között: mert egyszerűen gyengék. Természetesen lehet a szurkoló egyéni tragédiájaként megjelenő kiesést külső körülményekkel, sérülésekkel, bíróval, taktikával magyarázni, azonban teljesen felesleges, mert egyrészt világraszóló csalásról egyik esetben sem beszélhetünk, másrészt a végzetet beteljesítő csapatok egyike sem tartozott a verhetetlen kategóriába. Ráadásul tegnap este elbúcsúzott a listavezető - és otthonában eddig korlátlan úrnak tűnő - királyi gárda is, ami még egyszerűbbé teszi dolgunkat: mit várjon az ember a komplett bajnoki mezőnytől, ha a kárára rekordokat döntögető, és szinte hibátlan Real Madrid sem volt képes túllépni első valamirevaló riválisán, de legfőképpen saját árnyékán. Az okok közül a gyengeség kívánkozik első helyre.