Kicsit megkésve, de öreg bárzenészek módjára mi is felvesszük a UEFA kupa ritmusát, ami a BL mögött amolyan szegény rokon besorolásba került az utóbbi években. Meglátásunk szerint ebben a tök érdektelen csoportmeccsekre nagyszerű lehetőséget kínáló rendszer kialakítása is hibás, bár rögtön pálfordulnánk mi is, ha legalább egyszer beküzdenénk magukat olyan nagyágyúk mellé, mint az Austria Wien, a Panionios, az Aalborg, vagy a Mladá Boleslav. Addig viszont rohadt savanyú a szőlő, így a hollandusokkal karöltve  zenghettük tegnap este, Dzsudzsák Balázs, te vagy a mentsvárunk. A BL-hez képest errefelé nem pusztít angolkór, viszont nyomulnak a németek és a jó tizenegyesrúgó alibisták.

Az arcokra fagyott a francia bájmosoly Szentpétervárott, ahol három-egyes előnnyel léphetett fel a marseillei balerinák társulata, de Pogrebnyak duplájával innen is kitakarították a BL hulladék franciákat, akik pedig anno még a csoportjukat is vezették. Az oroszok 2005-ben még megnyerték a kupát (CSZKA), 2006-ban nyolc között volt a Zenit, tavaly viszont arcpiritó módon szerepeltek, még a csoportkörig sem jutottak el és a BL kiesőket is megzuholták a 32 között, kvázi kiscsapatok. Ránézésre a Zenit a leggyengébb alakulat a maradók közül, de valószínűleg a Marseille is így gondolta, még bunkósbottal nem verték a fejükbe az ellenkezőjét. Sokat elmond, hogy Cissé mindössze egyszer lőtt kapura, azt is tíz méterről, tökegyedül, bele a kapusba (Zenit Szentpétervár – O. Marseille 2-0, össz. 3-3, tj.: idegenben lőtt góllal a Zenit).

A forduló legkomolyabb derbije Liverpoolban zajlott, ahol a bajnokságban 9 meccse veretlen Everton két gólos mínusszal kezdett a Fiorentina ellen, akiknek külön süveg, hogy felvállalták a 3-4-3 formációt idegenben is. Mondjuk nem nagy dolog, ha ezt a kezdés után rögtön 8-1-1-re módosítják. Frey kivételével gyalázatos játékot és harci szellemet mutattak a taljánok, megérdemelték volna, hogy mindezt háromszor verje le rajtuk az Everton, ami simán meg is lehetett volna, ha Yakubu legalább egyszer, könyörgök, egyetlenegyszer eltalálja a kaput ziccerben, de mivel ez még a tizenegyes párbajban sem sikerült neki, maradt a sűrű szentségelés, meg a jóindulatú Pudlik kárörvendő pofája. Pedig az angolok eltüntették a Fiorentinát a pályáról, lefocizták, sarokba szorították, de vagy Frey parádézott, vagy a bíró nem adta meg a gólt, vagy a gólvonalról tuszkolták ki a védők. Rosszalló fejcsóválásunk mellett továbbjutók a semmit sem érdemlő lilák. (Everton – Fiorentina 2-0, össz.: 2-2, tizenegyesekkel 2-4)

Tizenegyesekig fajult a Tottenham hollandiai túrája is. Itt nem volt annyira felborulóban a pálya, mint az előbb említett meccsen, de (főleg a 180 perc alapján) az angolok sokkal többet tettek le az asztalra, Gomeznek még a 120. percben is keze-lába összegabalyodott, hogy valahogy szögletre mentsen egy közeli bombát. Természetesen Berbatov mentette hosszabbításra a meccset a 81. percben - a gól után azonnal pályára lépett Dzsudzsák is, tekintve, hogy az addigi alibi helyett a PSV kénytelen volt előre is játszani. Balázs egészen jól nyomta, bár talán többször felvállalhatta volna az egy-egyet a szélen. Ugyanakkor ez semmi ahhoz képest, hogy a tiziknél ő volt a PSV utolsó rúgója, ha kihagyja akkor viszlát UEFA, de rettenetes drukkolásunk mellett simán betette
jobbra a balra induló Robinson mellett, artikulálatlan torokhangokat csalogatva elő belőlünk, hogy aztán Gomez megfogja az utolsó angol tizit (Jenas bénázta el), a második párban pedig már erre sem volt szükség, hiszen Chimbonda (aki a meccsen amúgy jól játszott) még a kaput sem találta el (PSV – Tottenham 0-1, össz. 1-1, tizenegyesekkel 6-5).

A BM szereplésének nagy tirádát nem kerítenénk, már az első találkozón lefőtt az Anderlecht, de roggyant gerincüket kettő-egyes diadallal kalapálták ki az Allianz Arénában, így aztán mindenki elégedett lehetett, maximum végig kellett hallgatni egy Hitzfeld lelkifröccsöt. Na bumm. Mivel ugye Németországban szinte kapusláz van kitörőben az EB előtt, annyit kiemelünk, h Rensing bizony benne volt az első gólban, nem a vonalon kellett volna ácsorognia várható indítás előtt. Kahn alighanem rajzol majd neki egy folyamatábrát, hogy mi fán terem az ellentmondást nem tűrő felszabadítás. (Bayern – Anderlecht 1-2, össz.: 6-2)

Két hete, még mindkét német csapat három fronton volt érdekelt, de azóta a HSV a német és az UEFA kupától is könnyes búcsút vett, a Leverkusen viszont tovább nyomul, mint egy hormonkezelt kamasz, Barbarez korai találata miatt igazából ez a meccs is sima ügy volt, bár ha nincs Gekas (már megint a görög, újabban veszélyesebb, mint Paragulisz) méteres lesgólja, szorosabb is lehetett volna. Bundesliga berkekben általában a díszcsatár jelzőt ragasztjuk Guerrero-ra, most viszont vétek lenne elhallgatni parádés játékát, melyre az úton-útfélen magasztolt Rolfesnek kiosztott irgalmatlan bőrrel tette fel koronát, közvetlen a vdV-nak adott gólpassza előtt, és saját gólja után. (Hamburger SV – Leverkusen 3-2, összesítésben 3-3, tj.: Leverkusen, idegenben lőtt góllal).

Pancho barátunk spanyolok felett nagy lendülettel kongatott vészharangjára a Getafe cáfolt rá némiképp, hiszen Albín átemelésével otthon is megruházták a visszavágóra szegény Eusébiót is elcitáló Benficát. Az öreg moncsicsi imitátor szellemét azonban elnyomta egy másik zseni, a minden látszat szerint defibrillátorként is jól szereplő Michael Laudrup, aki legjobb nyolcba vezette a néhány hónapja biztos kiesőnek aposztrofált kiscsapatot. Reméljük a válogatott kispadjától sikerül majd távol tartaniuk. (Getafe - Benfica 1-0, össz.: 3-1)

Ma este a Werder két Wiese potya nehéz terhével fogadja a Rangerst, a Bolton pedig egy-egyről mentheti az angolok becsületét, a hasonló becsületmentő feladattal pályára lépő Sporting ellenében.