Nézi az ember a Schalke meccseit, és folyamatosan álmélkodik, hogy huszadjára sem képesek értékelhető produkciót nyújtani. Gondolkodik, keresi az okokat, aztán hirtelen megvilágosodik. Azért, mert a Schalke nem agy alulteljesítő nagycsapat, hanem egy erőn felül produkáló masszív középcsapat - így akkor rögtön kevesebb kritika fogalmazódik meg az emberben. Nem úgy a Bayern esetében, akik ha nem változtatnak sürgősen a játékrendszerükön, semmi keresnivalójuk nem lesz Európában. És ennek nincs köze ahhoz, hogy a Cottbus lefocizta őket, csupán apropót szolgáltat a téma felmelegítéséhez. A Werder közben kikínlódta magát a BL helyről, mi pedig megfejtettük a gaz csábítót megformáló Leverkusen titkát is.

Kezdjük akkor Slomkáékkal, kicsit boncolgassuk a csapatot. A hátsó alakzattal nincs különösebb problémánk, Rafinha és Pander is rendben van, középen Bordon egyelőre klasszis teljesítményt nyújt (Bundesliga szinten) és Lució-szerű feltöréseit pusztító bombákkal fűszerezi, Westermann meg uygan darabos, mint a diavetítés, de fontos gólokat szerez, így a +/- mutatója elfogadható. Na de a középpálya, irgalmas Isten... Rakitic-et hagyják a vonal mellett megdögleni, védekezni nem tud, és nem is egy vonalszélső, ha bízunk benne, akkor tegyük a pálya közepére, ha meg nem, akkor padra. Jones teljesen kihasználatlan aranybánya, mert tök felesleges szűrőként erőltetni, ha egyszer a megszerzett labdákkal nem tud mit kezdeni, ráadásul irányító sincs, akinek ugye odaadhatná nehéz terhét, a labdát. Ki vele a szélre, aztán megmondani, hogy fussál pajtásom, még vonalat nem látsz, vagy húzzál egyet befelé, aztán süsd meg húszról. Ráadásul az ellenfél baloldaláról is le lenne a gond. Ernst megmaradhat szűrőnek, de csak egy másik rendszerben. Támadó jellegű szekció: Lövenkrands botrány, Altintop meg hálát adhat a bátyónak, nélküle sehol sem lenne. Asamoah, aki képtelen nyolc méternél szűkebben szöktetni magát szintén mehet ahová akar, de még azt az embert is elcsapnánk egy életre, aki aláírta szerződését. Kurányi maradhat, mert legalább tíz beadásból kettőt befejel. Özilt eladni egy ennyire elképzelés nélküli csapatból vaddisznó hiba volt. Slomka úgy lehet ezzel, hogy jó lenne nyerni, csak tenni ne kelljen érte semmit, az ilyen Sanchez-félék hárommal többet tudnak dekázni a klubátlagnál, de gól ebből még nem lesz. Két nevetségel góllal lenyomták ugyan a Duisburgot, de klubelnökként szégyenünkben a bányák mélyéig kúsztunk volna. Georgiev gólját aki látta,(most akkor lássa, ha nem) többet ért vele, mint a Schalke összes szezonbeli fellépésével. Összességében ez a csapat pontosan azt tudja, amit a mai ötödik helye mutat, de ha a VfB nem lenne tele szeszélyes balerinákkal, még ezt sem érdemelnék. Ez a keret, ezzel az edzővel csak védekezni képes, azt sem különösebben magas színvonalon. Kár. (Schalke – Duisburg 2-1)

A Bayern kapcsán már keltettünk felzúdulást a két védekező belső középpályás erőltetése miatt. Való igaz, hogy több csapat is emígyen játszik Európában, de nem a 4-4-2 rendszer mellett. Olykor szánalmas látni, ahogy a csapattársak sírásra görbülő szájjal, esdeklő tekintettel tolják Ribéry felé a labdákat, hogy jajmá’, lécci rúgj egy gólt. Ha ő nincs, akkor Toni bármikor képes összehozni gólt/tizit, de Klose csak addig jó, amíg összjátékból léphet kapura (lásd szezon első fele), amióta ilyen csapatjátékot hoz a Bayern, azóta sehol sincs. Schweini valószínűleg nem felejtett el focizni az elmúlt egy év során, őt egyértelműen Hitzfeld nyírta ki. Zé Roberto és van Bommel is jól játszik egész szezonban, de a Játék, nem az ő feladatuk és változatlanul tartjuk – vagy az egyik, vagy a másik. Amúgy mindketten harminc felett járnak, nem a jövő emberei – sajnálkozva néznénk őket a MU, az Arsenal vagy a Barca ellen, mert ugye a BM ez a kategória, elméletileg. Ha nem változtatnak a középpálya szerkezetén, ami per pillanat a Ribéry, két felesleges szűrő és egy változó személyiségű ballasztból áll...Mi pont ezért bízunk Klinsiben, elképzelhetetlen, hogy meghagyja ezt a felállást. A hétvégi meccsről egyszerűen annyit, hogy amíg egy-egy szabad labdára két cottbusi csúszott rá, addig két müncheni egymásra mutogatott, ilyen egyszerű oknál fogva ki is kaptak. Trapattonit idézve: úgy játszottak, mint az üveg. Átlátszóan és üresen. Hitzfeld csak simán lenagyképűzte csapatát. Nem meglepő, száz éve így van ez, a kezdeti időkben pl.: előfordult, hogy a BM játékosok nyakkendőben léptek pályára (csak hogy jobban érezze az ellen, ő itt csak pórnép) és szalmakalapban parádéztak a pályán kívül. A mediterrán Münchenben. (Cottbus - Bayern 2-0)

A Brémát elkapta a gépszíj, amúgy sincs szerencséjük mostanában, meg hát lássuk be, Diegó nélkül nem sokkal jobbak, mint egy középcsapat, sőt, most ugye az igazolódott, hogy rosszabbak. A Wolfsburg meg identitást cserélt a Hannoverrel ősz óta, mostanában a farkasok aratják sorra a (meglepő) győzelmeket és Husztiék buktáznak zsinórban, most is örülhettek, hogy kétszer is tudtak egyenlíteni. (Werder – Wolfsburg 0-1, Hannover – Bielefeld 2-2)

A Hamburg ugyan nem tarolta le a BVB-t, de legalább végre kihasználta valaki a BM blamát és a mostanában kivirágzott Guerrero második helyre tuszkolta a szekeret. A meccset egyébként Slaven Bilic is megtekintette, alighanem ő lesz majd Steevens utódja (Hamburger SV – Dortmund 1-0).

A KSC körül mostanában túl sok a buzz és a hype, magyarul a felhajtás, fű alatt egészen a kilencedik helyig estek vissza, a Sasok produkcióján meg továbbra is csak csodálkozunk. Csapat, csapat, csapat. (Karlsruher SC – E. Frankfurt 0-1)

A Hansa Rostock – Hertháról most inkább nem mondanánk semmit (0-0), ellenben megdícsérjük balról a Bochumot, aki ezzel végleg levedlette a kiesőjelölt megnevezést, és megdícsérjük a svábokat is, mert pontot mentettek Sestakék ellen idegenben (ez azért nem szokás) és továbbra is tart a jó szériájuk. Már csak Bastürknek kellene összekapni magát. (Bochum – Stuttgart 2-2).

A Bundesliga legnagyobb meglepetése talán a Leverkusen (vs. Nürnberg 4-1) összfrontos menetelése, már BL helyen ütöttek tanyát, ilyen sikerekre valószínűleg senki sem számított. Bár ez mondjuk relatív... Íme a siker háttere, a titok nyitja.