Azt vártuk, hogy az Inter szülinapi hevülettől fűtve majd könnyedén leaprítja a Regginát, a Roma foga pedig beletörik a Nápolyi kalandba, de egyikben sem lett igazunk: az Inter az első félidőben gyengén játszva lőtt kettőt, majd a másodikban már sokkal meggyőzőbb arcát mutatva megtartotta előnyét, a Roma pedig simán két gombócot gyömöszölt le a Napoli torkán a San Paolóban. A terjengős bevezetést akár zanzásíthattuk volna annyiban, maradt a hat pont, és fordíthattuk volna figyelmünket a BL-helyekért folyó küzdelemre, hiszen a Milan (az idén jellemző fogcsikorgatással) Empoliból hozta el mindhárom pontot, a Juventus pedig Genovában tudott nyerni, miközben a közéjük ékelődő lilák lettek a második nagycsapat idén, mely a Robur kerekei között végezte. A Lazio és a Torino végleg meglépett a kiesőzónából és jók a Siena esélyei is, de az alattuk elhelyezkedő hat csapat meglátásunk szerint az utolsó fordulóig fogja gyepálni egymást – teszik ezt majd a mi legnagyobb örömünkre. Jövő héten meg Roma-Milan, azannyát!

Három nyeretlenül lejátszott meccs után az Inter visszadöccent arra a sínpárra, mely a harmadik zsinórban elért bajnoki címe felé vezet. A centenáriumát ünneplő Nerazzuri a kelleténél talán többször támaszkodott az ezt egyébként kifejezetten jól viselő Julio Cesar szolgálataira (egészen elképesztő, amit az egész idény során művel), de azért tulajdonképpen izgalommentes meccsen húzta be a kötelezőt. A menetrendszerűen érkező büntetőt Ibrahimovics váltotta gólra, majd érkezett Burdisso, aki Jimenez beadását csúsztatta a kapuba és már szét is főtt az Amaranto pitéje. Apropó, Jimenez. A chilei nem éppen a szülinaphoz illő hangulati elemekkel tűzdelt monológgal tudatta Mancinivel, mennyire nem örül lecserélésének, ami egyébként indokoltnak tűnt, hiszen Sztankovics nem igen tud mit kezdeni magával, ha nem taposhatja a vonalat, ott pedig még azért nem tart a világ, hogy Jimenezre taktikát építsenek Milánóban. Kivételesen eltekintünk az Inter büntetőjének megszületését megelőző szituáció részletes boncolgatásától, hagyjuk inkább nyugodtan készülődni őket a kedden esedékes boncolgatásra. Hogy ki fog kit, arról majd szerdán értekezünk, addig is boldog születésnapot, Internazionale! (Inter-Reggina 2-0)

Nahát, Perrotta! Pedig már igen érett, hogy kiköveteljük a Roma kezdőjéből, ahol némileg érdemtelenül kap annyi lehetőséget, melyeket már igencsak ideje volt meghálálnia valahogy. De nem ez a fontos, hanem az, hogy höhöhö múlt héten a Marca-t aláztuk meg a római kezdőcsapat eltalálását illetően, most pedig a Gazzetta vallott csúfos kudarcot – mindkét esetért Cicinhónak jár a köszönet, amit képrejtvényünk formájában kívánunk megköszönni neki. A Roma egyébként tisztára megbolondult, hihetetlen nehéz sorsolására fittyet hányva aprítja humusszá a szembejövőket, mi viszont nem lennénk mi, ha nem kongatnánk kicsit máris a vészharangokat a farkasok scudetto-álmai fölött. Az Internek ugyanis már csak egy Bl-meccse van hátra, onnantól kezdve pedig szinte az egyetlen csapat lesznek Európában, mely az összes fronton állja még a harcot. Az alábbi jubilánsokról szeretnénk megemlékezni, szép sorjában: Spalletti szülinapját már mondtuk, de azt nem, hogy ez volt a 300. Serie A meccse, ezzel pedig pont kétszázzal kullog a másik ünnepelt, Totti mögött, aki értelemszerűen az ötszázadikat játszotta (500! Ez megvan, mennyire durva?!), valamint gratulálunk Juan balhátvédként történő debütálásához, ugyanakkor muhaha. Az Inter megtorpanása miatt egyébként már nem csak a pontkülönbség szűkült le, hanem a gólkülönbségük is már közelít, a mostani duplával már csak néggyel szereztek kevesebbet a Nerazzurinál – igaz, még mindig nyolccal többet kaptak. (Napoli-Roma 0-2)

Nyert a Milan is, de nem úgy, ahogy vártuk. Mi ugyanis azt láttuk magunk előtt, ahogy dacosan, a büszkeségében sértett nemesember elszántságával szétszabdalják az Empolit, ehelyett kaptunk egy se íze, se bűze Milant, mely makacsul képtelen túllépni saját védelme okozta gondjain. Oddo például az Empoli egyenlítő találata előtt bemutatta a szezon legröhejesebb becsúszását, Bonera pedig szintén kis híján gól rúgatott az ellenfél csatárával, majd együtt végignézték, ahogy az Empoli csékája az ötösről tökegyedül fölé durrant. Még szerencse, hogy Kaká öt perccel a vége előtt a kapu elé löbbölt labdája megtalálta a fontos fejeseiről híres Ambrosinit, aki ezúttal sem okozott csalódást. A brazil pár perccel később végigloholt maga is a pályán, lövése azonban elakadt, de a lefújás előtt már nem hibázott és ő is feliratkozott a gólprémiumért kilincselők nem különösebben népes milánói táborába. Gilardinón, aki nem, nem és nem, végül megkönyörült Ancelotti, helyét az a Paloschi vette át, akinek már kezdenie is kellett volna és egyáltalán nem mondhatjuk, hogy nyugodtak lennénk a jövő hétvégi meccs előtt, ha a Milannak szurkolnánk. De erről majd később, most örüljenek az illetékesek, hogy összejött a visszavágás a nyolcadik fordulóban az Empolitól elszenvedett vereség után, ezzel pedig a Rossoneri immár egy pont távolságból bosszantja a Viola ülepét. (Empoli-Milan 1-3)

Az az egy pedig lehetne akár kettő is, hogy a négyről már szó se essen, hiszen a Fiorentinának azért nem kellett volna feltétlenül kikapnia a Siena otthonában (kivált a Juve torinói lesöprése után), mégis megtették. Ahogy arról már korábban is szó volt, Toszkánában élénk futballélet zajlik, aminek következtében a tartománynak négy képviselője is akad a legfelsőbb osztályban, tehát minden csapat hat derbit tol egy évben. A lilák már ötön túlestek, meg is nyerték mindet, de úgy látszik, a sorozatterhelés és a sérülések őket viselték meg a legjobban a nagyok közül, mert a hatodiknál már beleszaladt a körmük alá a százas szög. Pazzini ezen a meccsen behozhatta volna a házi gólkirály Mutut a góllövőlistán, ám ő ehelyett a legnagyobb helyzeteit is elpuskázta, aminek aztán meg is lett az ára (ugy-ugye, a futball-közhelyek is azért olyan rohadt idegesítők, mert igazak). Big Mac ugyanis tíz perccel a vége előtt egy elképesztő szabadrúgással bevette Frey kapuját, az pedig, hogy a marhája vetkőzésért megkapta a második sárgáját, már egyáltalán nem zavarta meg a féktelen ünneplésbe fogó hazai publikumot. A Robur hat pontra van a legjobb kieső Empolitól, ráadásul a mögötte helyezkedőkkel ellentétben a gólkülönbsége sem olyan vészes (-3), így tőlük szinte már el is várjuk a bennmaradást. Az Ötök közül, úgy sejtjük, a Fio húzza majd a legrövidebbet. (Siena-Fiorentina 1-0)

Grygera Juve-győzelmet érő lövése nem volt rossz, csak legközelebb vihetne bele egy kis erőt is, mert ez a csoffadék pöckölés alig vánszorgott el a kapuig. Érezte nyilván ő is, hogy ez kevés lesz Molinaro kiszorításához az oly stabil balhátvéd posztról, úgyhogy biztos, ami biztos, pár perccel később ismét felosont egy támadással, csak most nem somta rá, hanem okosan a droid-módjára vonalban helyezkedő védők között (szó szerint) kiugratta Trezét, aki már olyan régen lőtt gólt, hogy tartottunk tőle, el is felejtette, hogy kell olyat. De nem, belőtte, ezzel pedig igazából el is dőlt minden, a Genoa azért jött előre, a Juve védelme azonban vagy állta a sarat, vagy mákjuk volt, a lényeg, hogy még a szépítés sem jött össze a Grifonénak. A zebráknak rossz hír, hogy Zanetti rosszul lépett (vagy rosszul léptek a másik lábára) és leragadt a bokája, azt pedig igen nehéz lesz hosszú hetekig elviselni, hogy Tiago játsszon a helyén. A Juve a győzelemmel (és a Siena győzelmével) ismét négy pontra szakította magáról a Fiorentinát, viszont a Roma változatlanul héttel jár előbbre, úgyhogy erre a szezonra nagyjából be is lehet fejezni az előre pillogatást, bőven elég lesz, ha a visszapillantóban nem tűnik fel egy magára találó Milan, vagy egy ilyen (és olyan) meglepetésekre bármikor kapható Viola. A következő fordulóra mondhatnánk, hogy az Öreg Hölgy bosszút állhat a Napolin, de meg sem merünk mukkanni. (Genoa-Juventus 0-2)

A hírek szerint a Cagliari úgy szertefocizta a Cataniát az első félidőben, hogy Szicília nagytestű emlősei nyikkanni sem tudtak, ám az eltékozolt helyzetekért komoly árat kellett fizetniük. Vezetésük után számos lehetőségük lett volna a megroggyant ellenfelet homloklebenyen suhintani, erre a Catania vágott be egy kontrát, a második félidőben pedig a fordítás is összejött, így az Isolaniék üres kézzel úszhattak haza a szomszéd szigetre. (Catania-Cagliari 2-1)
A Parma is egyre mélyebbre ássa magát, teszi ezt ráadásul nagy hatékonysággal, így nem lennénk meglepve, ha Mimmo Di Carlót hamarosan menesztenék. Az ígéretes ifjoncokból álló keret ugyanis törött fékszárnyakkal zuhan, ezúttal a Cassanótlanított Sampdoriától sikerült kikapniuk. Méghozzá úgy, hogy Gasbaroni 0-1-nél büntetőt hibázott volt csapata ellen, majd öt perccel később a volt Parma-alkalmazott Bonazzolit már kevésbé érintette meg a nosztalgikus hangulat és bebólintott egy szögletet. A szépítés már annyit sem ért, mint halottnak a szőlőzsír. (Parma-Sampdoria 1-2)
A Torino legyőzte a bő félóra után emberhátrányba kerülő Atalantát, ezzel pedig véleményünk szerint végleg maguk mögött hagyták a veszélyzónát. Érdekességként említsük meg, hogy a két csapat őszi meccsén már 2-0-ra vezettek a bergamóiak, amikor emberelőnybe kerültek, a Torónak mégis összejött az egyenlítés. Na, ezt mulasztották most el méltóképpen megbosszulni Doniék, így továbbra is elmondhatjuk: az Atalanta hígfos idegenben. (Torino-Atalanta 1-0)

A Laziónál nagyon bejött ez a háromcsatáros játék. Jogos is, hogy ezzel próbálkoznak, hiszen másuk sincs, csak támadóik, az pedig már szinte közhely, hogy két góljukat Rocchi és Pandev szerezték a pofonfát ismét teljes erőből rángató Livorno ellen. Ők ugyanis ezzel a vereséggel ismét csak két pontra vannak a kieséstől, szemben vendéglátójukkal, mely egyrészt a Napolit beelőzve a középmezőnyig rakétázott fel, másrészt áll a kupában és még játszik idén egy derbit is. (Lazio-Livorno 2-0)
Úgy látszik, az Udinese eredményeit csak akkor tudjuk eltalálni, ha a hasunkra ütünk és mondunk valamit. Most ugyanis a hírek szerint mindent érdemeltek, csak pontot nem, erre richtig elvittek egyet Palermóból. Foghatják is a fejüket a szicíliaiak, hiszen egy esetleges győzelemmel egy pontra feljöhettek volna a Bianconeri mögé, ehelyett nem elég, hogy maradt a négy egység, de jövő héten az Inter otthonában kellene megmutatniuk, hogy igenis rózsaszínben is lehet focizni. (Palermo-Udinese 1-1)

Őrségváltás az élen, immár az Albinoleffe (-Messina 1-0) nevével kezdődik a táblázat a B ligában, hiszen a Bologna Leccében, a Chievo pedig Riminiben játszott gólnélküli döntetlent. Az élmezőny csapatai közül győzött a Feczególnak húsz percnyi bizalmat szavazó Brescia (Ádi nem játszott), így az első öt helyezettet mindössze négy pont választja el egymástól. A Barival ikszelő Grossetóban Filkor a 65. percben szállt be, a kiesés ellen harcoló Avellinóban pedig szűk negyedórát kapott Kenő, de így is kikaptak.