Ha valaki számára eddig nem volt világos, hogy hatalmas problémák vannak a La Liga háza táján, az most teljes mértékben megbizonyosodhatott erről. Gyakorlatilag nincs olyan csapat, amelyik teljes mértékben elégedett lehet az idei produkciójával. (reklamálóknak: Zenit Szentpétervár) A Real Madrid Riazorban mutatott teljesítménye és leégése már senki számára nem jelent újdonságot. Ugyanakkor a Barcelona játékosai is kétségbe ejtik az értük szurkolókat, mivel a katalánok bajnoki teljesítménye és morálja nagyjából olyan, mintha a Tatabánya mezét viselnék a gránátvörös-kék alatt. Ezért aztán nem is meglepő, hogy Eto’o és Henry hét ponttal van lemaradva Soldado mögött. Természetesen a két nagyon túl is létezik spanyol bajnokság, és az igazat megvallva, csak ott létezik igazán. Különösen azért, mert Luis Fabiano magabiztosan terelgeti előre a Sevillát. A Valencia már bíztató jeleket mutatott hétvégén. A Getafe sebezhetetlenségével csak eleganciája versenyezhet. A Recreativo néggyel válaszolt a múltkori hétre. Az Espanyol végre méltósággal viselte kapitánya hiányát. A Betis egyik szurkolója viszont nem éppen a legjobb megoldást választotta elégedetlensége kifejezéséül.  Esett 28 25 gól és elkelt egy hely az év csapatában. Nem Soldadora gondoltunk. Tovább után részletek:

Bár nem a szombat este főattrakciójaként lett beharangozva, azonban a másik két párhuzamosan futó mérkőzésen sokat tettek azért, hogy a Levante utolsó helyére  - egyre komolyabb eséllyel - pályázó Murcia legyen az est egyik fénypontja. Pedig a korai vendégvezetés láttán nem volt olyan néző a stadionban, akinek ne jutott volna eszébe a mallorcai vérfürdő. Szerencsére a Rerce játékosai túltették magukat a bekapott gólon, s megfordították a mérkőzést. Ezáltal a három pontot érintő minden kérdés el is dőlt, azonban a Murcia még rugdalózott kicsit, hogy jelezze nem teljesen adta még fel az első osztályú reményeit. Pedig erre a most győztes hazai csapatnak is igen csekély az esélye.(Recreativo – Murcia 4-2) Az előző két csapat bennmaradásáért a Betis szurkolói tehetnek legtöbbet, miután tahóságuk kifejezéseként ez az idény sem múlik el vízzel töltött palack pályára dobálása nélkül. Az előzmények ismeretében igen súlyos következményekkel számolhat a Betis, pedig már tavaly is fűt-fát, de főleg biztonsági intézkedést ígértek a klub elöljárói, amikor Juande Ramos feje találkozott az ominózus tárggyal. Az egészben az a legszomorúbb, hogy a hülye néző valószínűleg nem foglalkozott a mérkőzéssel, ugyanis a vendégek egygólos vezetése ellenére csapatának volt esélye a pontra, mi több a háromtól sem álltak nagyon messze. Valószínűleg érezte ezt Armando is, aki időhúzás gyanánt húsz méteres nekifutás után szeretett volna elvégezni egy kirúgást. Ez lett a veszte. (Betis – Athletic felfüggesztve) A Betis játékosok legalább kitettek magukért, és hajtottak, ami enyhén szólva nem mondható el a Real Madrid komplett csapatáról, mert rendben van, hogy a Riazorban nem szoktak nyerni - ezt akár átoknak is nevezhetjük -, de eddig legalább mindig megpróbálták elhozni a három pontot. Most nem. Igazából megmagyarázni sem lehet, hogy az olyan szánalmasan fogalmatlan alakok, mint Soldado, miért nem szántják fel a pályát, ha már a labdához és a játékhoz sok közük nincsen. Egyébként nem akarjuk a futóteljesítményével magát egyértelműen Ronaldo és Isten közé pozicionáló madridi kilencesre fogni a vereséget, de némi önkritikát gyakorolva talán feltűnhetett volna néha Casillas mellett, hogy a labdát, esetleg italt hozzon kapusának. Csak azért, hogy hasznosnak tűnjön, mert így maximum akkor vettük volna észre, ha a mérkőzés ideje alatt a két oldalvonal között kondíciós edzéseket végez. Persze igazságtalan lenne nem megemlíteni, hogy gyakorlatilag minden társa felnőtt hozzá. Már nekünk ciki mindig Gutit bántani, de most is meg kell említenünk, mert ő volt az egyedüli, akinek megadatott, hogy kétszer is kapura lőhessen. Kapásból simán lőtt egy gyertyát, míg rögzített helyzetből tizenöt méterrel a kapu fölé durrantott. Ezek után nem csoda, hogy megérdemelt hazai győzelem született, bár igazából a Deportivo passzivitását sem igazán értettük, mert mindennek tűnt ez a Real Madrid, de olyannak nem, akitől félni kell. Sokkal inkább viccesnek. (Deportivo - Real Madrid 1-0)

Mielőtt a Barcelonáért szurkolók ajkán a mosoly jeleit vélnénk felfedezni, gyorsan meg kell említenünk, hogy csapatuk simán bebizonyította, hogy nem véletlenül térdelt le olyan csúnyán a Villarreal elé. Ezúttal valamivel olcsóbban megúszták a katalánok sztárjai, mert bár a térdelő helyzet ismét megvolt, az Almería elfelejtette berakni kihasználni a ziccert. Az a baj a gránátvörös-kékekkel, hogy elhiszik félisteni mivoltukat, s ennek jegyében mindennemű alantas munkát (lásd még futás) igyekeznek mellőzni játékukból. Ezzel még nem is lenne semmilyen probléma, viszont azzal már igen, hogy a labda is dadog a lábuk alatt. A kettő kombinációjából egyenesen következik, hogy simán bajnok lehet a királyi gárda a fentebb vázolt szánalmas kép ellenére. Egyébként a legegyszerűbb ráfogni Frank mesterre, de nem gondoljuk, hogy az esetlegesen hibás taktika ellenére a pálya felszántása meg lenne tiltva a játékosok számára. Főleg a vezetés birtokában volt kényelmes a vendégcsapat, s amikor Milito beszedte a második sárgáját meg is pecsételődött a katalánok sorsa, mert az Almería annál jobb csapat, minthogy kihasználatlanul hagyjon egy emberelőnyt. A hátrány hét pontra csökkent, de valójában nehéz elképzelni, hogy előzzön a Barcelona, mert ehhez nemhogy andalúz kisvárosokban kellene pontokat szerezni, hanem a fővárosban is. Még akkor is nehéz lenne, ha közben nem kellene a Valencia és a Schalke ellen kiállni, így meg különösen az.  (Almería – Barcelona 2-2) A Sevillát már nem nyomasztja semmilyen extra teher, mindössze a Bajnokok Ligája indulás lebeg szemük előtt, ami valószínűleg meg is lesz, amíg Luis Fabiano tökéről gatyájáról is befelé pattan a labda. A brazilon továbbra sem tudunk kiigazodni, mert a végjátékban kihagyott egy ordító ziccert, és mellélőtte azt az emelést, ami a hétvége gólját jelentette volna számára. Ehhez képest nyesett egy csúnyának tűnő szabadrúgásgólt (pedig dehogy volt az), s Keita gólba tartó bombája is róla - pontosabban a bal heréjéről - pattant be. Egyébként a mali középpályás legalább annyit tesz idén a Sevilláért, mint Fabiano, s már most megkérdőjelezhetetlen a helye az idény csapatában, pedig még sok van hátra. Olyan sok, hogy a Valencia is odaérhet egy UEFA kupás pozícióba, de a mutatott játék alapján még a Barcelonát is simán kiverheti szerdán. David Villa egyetlen ötven centis labdája az ötösön belül nagyobb kreativitásról tett tanúbizonyságot, mint a komplett Real Madrid februárban. Silva és Joaquín is kezd felnőni a feladathoz, míg a Zigic helyett játékra jelentkező Morientes lehet az utolsó olyan építőelem, amely mentén elindulhatnak a Turia partjáról. Attól függetlenül, hogy a győzelem most nem jött össze. Lehetne a bírót emlegetni és még sok más dolgot is, azonban botorság lenne azt gondolni, hogy nincs feljebb. Még a holland tulipánnal és változatlan kerettel is. (Valencia – Sevilla 1-2) Ezzel szemben az Atlético mindenképpen igazolásra szorul, mert bár a helyezések egyelőre mást mutatnak, nagyon nehéz lesz a Sevillát maguk mögött tartani. Hogy a Villarreal megelőzéséről már ne is beszéljünk. Minőségi védők kellenek, meg egy jó belső középpályás, s akkor simán benne lennének a négyben. Persze mindezt nem a Levante elleni mérkőzésen állapítottuk meg, mert most simán hozta a kötelezőt a fővárosi gárda amellett is, hogy a hülye bírót idén csak elvétve kerüli el, s a helyzetkihasználás terén is van még javítanivalója. (Atlético – Levante 3-0)

Nem nagyon jellemző ránk az irigység, de ha a Villarreal szurkolóira gondolunk, akkor könnyen bűnbe esünk. A boldogság és az elégedettség elegye áramlik az El Madrigal felől, ami mostanában viszonylag ritkán fordul elő Spanyolország futballpályáin. Előzetesen a Zaragozát egy kicsit erősebbnek gondoltuk. Pontosabban inkább képesnek a pontszerzésre. Pedig nem kellett volna, mert míg Nihat kihasználta kevés lehetősége egyikét, és a bíró is befújt egy olyan lökést, amit még sakkban sem szankcionálnának, addig Oliveira nem tudta elviselni Milito hiányát, s védőket megyszégyenító módon szabadítgatta fel a hazai kaput ziccerből is. (Villarreal – Zaragoza 2-0) Güiza és a Mallorca bezzeg ott folytatta, ahol múlt héten abbahagyta, s viszonylag korán kétségek közzé sodorták a kisebbik katalán gárda szurkolóit. S mindezt még fokozták is, amikor nemcsak szögeltekben és helyzetekben, de játékban is a hazaiak fölé nőttek. Aztán minden kimaradt, s Luis Garcia büntetett kétszer, így helyretéve a szigetlakók egekbe szárnyaló önbizalmát. (Espanyol – Mallorca 2-1) A Getafe háromszor verheti el a Racingot röpke három hét alatt. Enélkül is nagyon szeretjük Laudrup csapatát, viszont amennyiben szerdán hétközben is győzni tudnának Santanderben, már meg is süvegelnénk a fővárosiak idei szezonját. Főleg, ha olyan látványos mérkőzésen, mint amilyen a mostani volt: gólok, kiállítások, cselek, mezőnyjátékos a kapuban, De la Red ismét belső védőként, ami már azért is érdekes, mert - amennyiben Gallastól eltekintünk - Matthäus óta nem láttunk tízes mezt a védelem tengelyében. Szóval ez egy igazi derbi volt, amiért mindkét csapatot csak dicsérettel illethetjük. (Getafe – Racing 2-1) Ezzel ellentétben a Valladolid és az Osasuna inkább egy alaposabb fejmosást érdemelne, amiért sikerült nekik egy gólnélküli döntetlent felmutatniuk a nagy kiesés elől menekülésben. A mérkőzés tükrében szeretnénk a spanyol labdarúgó szövetséghez fordulni, hogy ezután a gólnélküli meccsekért ne járjon pont. (Valladolid - Osasuna 0-0)