Hááát, ezek biztos nem normálisak. Az még csak-csak megemészti az ember, hogy az PL gurujai leszarják az olimpiát. Dehogy a Sziget sem érdekli őket, az már arcátlanság. Így igazi para lesz nekünk a szezonkezdés. Hajnali négyig be kell fejezni a beharangozót, hogy CsehLaci úszása előtt még egy teát és egy szenyát is tudjunk csinálni, majd az olimpia után kiérni a Transglobálra, ott csakannyira elengedni magad, hogy a hajnali pekingi közvetítésekre hazaérj, és azokból valamit fel is fogj, majd szombat koradélután találni egy olyan igaz barátot, akinek van Eurosport2-je is. Majd ezt finoman megismételni vasárnap is. Aprócska panaszkodásunk után lapozz, és meglátod, mit várunk mi az első PL-fordulótól és az üveggömbünk által kidobott 2009. májusi tabellát is láthatod.

Számtalan példát lehetne hozni az erőszakos, deviáns szurkolói viselkedésre, történjen az stadionban, utcán, edzés közben. Betört kerítésekről, megdobált, befenyített, netán tettleg bántalmazott játékosokról, öltözőbe rontó idiótákról szóló sztorikat és egyéb természetesnek nem mondható eseményeket még az enbéegyből is idézhetnénk. Pedig hát a mi csöppnyi ligánkban távolról sem generálódik annyi ideg, mint a világ más tájain, ahol heves, türelmetlen táborokból aztán végképp nincs hiány. Na de ami most következik, az valami olyan példátlan szélsőség, ami civilizált tájakon elképzelhetetlen.

Lezárult a csoportkör, ami összességében annyi meglepetést hozott, mint semekkorát. A nagyok lerendezték a felhozó meccseket – már csak a földrajzi alapokon nyugvó kvalifikáció miatt sem várhatunk igazán minőségi futballt az olimpián – a csoportkörben semmiképp. Argentina továbbra is halomra nyeri magát, még Athénban kezdték a sorozatot, azóta kilenc meccset hoztak zsinórban, amivel éppen a magyar-uruguayi páros nyolcmeccses túros hátú rekordját döntötték meg. A góllövő lista élén Ronaldinho, Sekou Cisse és Giuseppe Rossi áll két-két bumedlivel.

Remélhetőleg a DFB kupa árnyékában zajló Olimpia nem feledtette senkivel, pénteken Bayern – Hamburg derbivel indul a Bundás 46. szezonja, javasoljuk hát mindenkinek, cígöljön haza a lakókocsival, szerezze be a friss, még ropogós mezeket és retinaszakadásig zuhanjon bele a szent televízióba. Áttekintjük az átigazolásokat, szolgálunk némi plusz infóval a top csapatokról (nem mintha akadna más is errefelé) és latolgatunk némi esélyt.

A nemzeti labdarúgóbajnokság Skóciában a legnézettebb, vagyis a népességnek ilyen nagy százaléka a világon sehol sem követi figyelemmel az első osztály küzdelmeit. Ezen, valamint a Kaunas teljesítményén felbuzdulva mi is belecsapunk a pudingba, és lapozás után elmeséljük az új évad nyitó epizódjának történetét, melyben a szegény ember legkisebb fia legyőzi a gonosz terroristákat, a két nagy mellett a Killie is elvégzi az olasz melót, László Csaba drámai keretek között debütál, Brewsterék pedig jó Hegylakókhoz méltóan oktatják a Tanarakat.

A klubok és a nemzeti szövetségek között igen komoly problémák feszülnek, ez senki előtt sem titok. Ha van az évnek slágertémája, akkor az a összehangolt versenynaptár hiánya, erről diskuráltunk télen az ANK idején, az olimpiai selejtezők kapcsán is hallani lehetett róla, a Játékok előtt kiélesedő konfliktus pedig több válogatott felkészülését a bizonytalanság felé sodorta. Sőt, ősszel újra a nemzeti csapatok meccsdömpingjével kell kalkulálni, meg persze akadékoskodó, húzódozó, jogaikat hajtogató klubokkal. A múlthéten elsimuló Messi-ügy lehetett volna az ideiglenes zárszó, a FIFA állásfoglalása a kényszermegoldás-jelleget leszámítva végállomásnak tűnt ebben a rétestésztaként nyújtózó vitában. Erre jött a Sportdöntőbíróság (CAS) és csúnyán belepakolt a vödörbe.

Az utolsó mérföldkőhöz érkezett az idei skót bajnokság felvezetése. Most megpróbáljuk kiszínezni azt a 2003 és 2008 közötti fehér foltot, ami olvasóink fejében keletkezett legutóbbi virágzásunk óta. Legközelebb már az első forduló eseményeivel fogunk jelentkezni, de addig kicsit még elcsámcsogunk a legutóbbi öt kiírás főbb mozzanatain. Ha lapoztok, zsinórban háromszor ünnepelhetitek a Celticet és emlékezhettek Phil O'Donnellre.

Furcsa dolog ez, még szokni kell. Mármint azt, hogy van olyan labdarúgó világesemény, ami igazából a kutyát nem érdekli. Mert lássuk be, hiába gyúrunk mi rettenetesen arra, hogy minden sportesemény csúcsa, az olimpia következik, ha egyszer a felvezetés kapcsán a legnagyobb hír a klubok és a FIFA iszapbirkózása, hogy akkor most menjenek a játékosok, vagy haknizzanak inkább a koreai első osztály gazdagabb csapatai ellen. A mi lelkesedésünkre azonban az ilyen apróságok csak elhanyagolható csapásokat képesek mérni (ehhez annyi elég is, hogy állandó látogatói vagyunk a magyar válogatott mérkőzéseinek), úgyhogy hajtás után következzék az első játéknap zanzája.

Fekszem a laptoppal az ölemben, próbálom úgy csűrni-csavarni a szavakat, hogy a mondathalmazok végén azt hozzam ki, nem lesz meg a nyolcadik. Nem, nem Molnár Anikó következő mellműtétjére és nem is Kiszel Tünde legújabb naptárának aktuális számára gondolok, hanem a Lyon sorozatbeli bajnoki elsőségére. De nem megy. A tovább után megpróbálom a lehetetlen küldetést: megtippelni a 2008/2009-es francia bajnokság végeredményét. A disc öt másodpercen belül megsemmisíti önmagát, sok sikert, Jim Quentin!

Nem váratott sokáig magára az első Mourinho-ügy Olaszországban sem. A Special One egy darabig türtőztette magát, a gőz meg csak gyűlt és gyűlt, hogy aztán Ranieri egy óvatlan mondattal leverje a fedőt a kuktáról, a kifröccsenő gusztustalanság pedig a másodperc törtrésze alatt beterítse az olasz médiát. A szájkaratéban verhetetlen portugál úgy leosztotta a világ eseményeit szelíd bocitekintettel vizslató Juve-trénert, hogy az ilyesmihez nem szokott olasz újságírók azóta egy emberként berzenkednek Mourinho első komolyabb olasz stílusgyakorlata fölött.

Kis magyar valóság. Dr. Helmeczy László MLSZ alelnök (érteeeeed, alelnök!!!) telefonon egyeztet Sanyival, a megyei szövetség elnökével, a bajnoki érmek átadásáról. Jövünk, Európa!

Már megint büntetünk Rorschachilag, keressük popp, ktn, Oarbeaskoa, Aradebil, loveBZ, shinigami és Isarsturm (2#) méltó követőit. Legatyásítva, a Rorschach-teszt lényege, hogy az ember kapásból rávágja, mi jut eszébe egy adott képről. Se többet, se kevesebbet nem várunk mi sem, szabadítsuk fel tudatunk közösen és a kommentek közé helyezzük el virtuális képaláírásunk. A legjobbat önkényes szerkesztőségi közfelkiáltással, esetleg a Duna jegén közösségileg választjuk meg. Az eddigi, lezárt pályázatok megtekinthetőek itt, a legújabb példány pedig alant pihen. Jelezzük, tíz fordulóra tervezzük ezt a sorozatot, aztán csavarunk rajta egyet. Addig is nosza és hajrá, Isarsturm a finisben tarthatatlan.

'You will never rob alone' by ZenZo

László Csaba the Brave egyike az SPL két külföldi menedzserének (a másik Mixu Paatelainen, a város rivális Hibbes vezetőedzője) és talán ezért is szentel munkájának figyelmet a brit sajtó. Az eladósodott klub éppen kifelé mászik a tartozásokból, és ebben segítségére lehet Mr László, aki jóval szűkebb játékoskerettel is el tudja képzelni a küszöbön álló szezon megvívását. A magyar szakvezetőt, miután beszólt a Romanovoknak, egyértelmű támogatásáról biztosította a vezetőség. Hogy mi volt Csaba bá problémája, azt lapozás után áruljuk el.

A legtöbbet igazoló csapaton és az érdektelen részen már túlestünk. A sorozat utolsó harmada következik, amely stílusosan a királlyal kezdődik, amely csapat vezetése ebben az évben valamilyen furcsa betegség jeleit magán hordozva, elfelejtett játékost igazolni. Pedig van olyan klub Spanyolországban, amelyik megmutatta, hogy egy stabil és működő keret is tovább erősíthető, amennyiben találunk olyan játékost, aki a kellő alázattal rendelkezik, hogy a kispadon kivárja a lehetőséget. Persze a Real Madridon kívül a Valencia sem vitte túlzásba, de ott legalább az edzőtől várhatják a megújulást, miközben a királyi gárdát, mint az előző tucat szezon mindegyikében, ismét Guti vezeti majd győzelemre.

Olimpiaügyi szemlénk második részében főként az ázsiai és az afrikai kontinens reprezentánsaira fókuszálunk. A házigazdák nagy elvárásokkal, de jóval gyérebb esélyekkel csapnak bele a tornába, de a másik két klasszikus - no meg a plusz egy adminisztratív - ázsiai válogatottra se tennénk szebb időkre félretett pénzegységeinkből. Ellenben hosszú idő után újra akadnak enbéegyes delegáltak a fociolimpikonok sokaságában - kettőt az elefántosoknál, hármat a sporik táborában találunk. Lapozás után részletek.

Az NST friss, ropogós felmérése szerint tízből hat focimániás várja már az olimpiát. Sportolónak, legyen 14 vagy 44, nem létezik nagyobb élmény egy ötkarikás részvételnél és ez igaz a focistákra is. Az olimpiai labdarúgótorna valójában egy különleges settingbe emelt utánpótlás-vébé, öt karikával és a játék jelenének és jövőjének számtalan csillagával. Követni fogjuk a néhány időzónával és kilométerrel arrébb zajló torna történéseit és felhívjuk a figyelmet, hogy az olimpia nem a nyitóval kezdődik. Helyzetbehozás gyanánt némi segédanyag a lapozás után, kvalifikációval, csapatbemutatással, esélyekkel, a maradék 40% meggyőzésének nem titkolt szándékával.

A külföldön dolgozó spanyol edző fogalma olyannyira nem létezett, hogy amikor del Bosque Törökországban vállalt munkát, akkor még mindezt csak a vérében rejlő holland utazókedvvel magyaráztuk. Aztán Rafa Benitez liverpooli sikerein felbuzdulva a klubelnökök már egyre bátrabban nyúlnak hispán edzőkhöz. Juande Ramos és Luis Aragones után Ernesto Valverde döntött úgy, hogy szerencsét próbál a nagyvilágban. Sok siket kívánunk neki, de a mi szempontunkból ez most csak azért érdekes, mert a távozó szakemberek helyére valakit szerezni kell. A külföldi sikeredző szerződtetése eddig bevált receptnek számított, de Koeman, Capello és Hector Cúper látszólagos sikertelensége, valamint Mészöly Kálmán - betonbiztos MLSZ szerződés miatti – elérhetetlensége, elbizonytalanította a klubvezetőket, akik egyre gyakrabban oldják meg a távozó szakember utódlását házon belülről. A mezőny közepe következik, de sajnos a betűrend nem kedvezett nekünk, így még mindig nem foglalkozhatunk az „Ő” madridi szerződésével.

Habár az átigazolási időszak még korántsem ért véget a skót profiklubok számára, a bajnokság közeledtének ténye és a szurkolók megkövetelik, hogy szánjunk néhány karaktert az SPL csapatainak eddigi igazolásaira. Ezt itt és most megtesszük, rögzítve a jelen állapotokat, és nem zárjuk ki azt sem, hogy a későbbi, Európát megrázó skóciai hírekkel egy újabb posztban jelentkezzünk, például Sir Alex Ferguson és Céronaldó Aberdeenbe szerződése esetén.

Az 1912-es stockholmi olimpián jelent meg először a művészeti verseny, Pierre de Coubertin külön bejáratú lobbija. Elképzelése szerint öt kategóriában – irodalom, építészet, szobrászat, festészet és zene – lehetett versenyezni, eleddig nem látott, sport témájú művekkel. Nagy cselesen maga is nevezett, és G. Hohrod-M. Eschbach álnéven írt verse első díjat nyert. Tovább után ezt tesszük közkinccsé, de előtte még csúnya leleplezés következik. Nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos – tartja a couberteni-eszme, csakhogy ezt Ethelbert Talbot érsek mondta, az 1908-as londoni olimpia előestéjén a versenyzők számára rendezett misén a Szent Pál katedrálisban, nem pedig hősünk.

Itthon egyesek úgy álltak ehhez a mérkőzéshez, mintha a Bernabeauba menne az MTK egy hatosér', de a Kaposvár elleni önbizalomnövelő zakó, valamint Kazim Kazim neve az összeállításban szép képet vetített elénk, amelyben Semih és Güiza egymást anyázza, Roberto Carlos cserét kér, Volkan a földön ülve mered maga elé miután Végh értékesítette a kegyelemdöfést jelentő büntetőt, 6-0 nem oda. De az igazság más, ráadásul odaát van és lapozni is kell...

Pénteken letudtuk a tabella első felét, most jelentkezünk a másodikkal is. Két nagyágyú itt is lesz (MU, Pool), de ebbe a csoportba jutott egyik nagykedvencünk (City), meg két örökígéret is (NU, Spurs). A kezdésig még mindig nagyon sok idő van, de egy magára valamit is adó drukker már a csapata oldalával kel és fekszik. Hajtás után olvashattok a Keane-Pool frigyről, Ramos húzásairól és pár leendő kiesőről is.

A pénz, a klubvezetők és az újságírói találgatások helyett lassan újra a labdáé a főszerep. Augusztus 31-én kezdődik a bajnokság, ezért a csapatok lassan meg is kezdik a felkészülést. Sőt azok a szerencsések, akik valamelyik európai kupa selejtezőjében érdekeltek, már nem kizárólag a mezük miatt kezdik futballcsapatra emlékeztetni a szemlélődőt. A futballszurkoló még találgat, reménykedik egy utolsó igazolásban, de egy-két kivételtől eltekintve lényegesen változtatni már nem lehet. Törvényszerűen a vártnál gyengébben szereplő klubok vették ki leginkább a részüket a vásárlásból, míg az elégedettek főleg célirányos erősítésekkel  múlatták az idő. A most következő hat csapatból az egyaránt BL selejtezőre készülö Barcelona és  az Atlético Madrid volt a legaktívabb a nyár eddigi részében, s bár a katalánok igazolásainak valamivel nagyobb a visszhangja, a fővárosiak piacon kifejtett erőfeszítései lenyűgöztek minket. Tovább után részletek. 

Az utóbbi években az angol bajnokságban egy érdekes jelenségre figyelhettünk fel, ami nem más, mint a robotizálódás. Ez azonban nem csupán a képen látható kedves figurával összefüggésben került elő, aki darabos mozgása és elképesztő munkabírása miatt az NST kommentezőinek kedvenc droidja lett, hanem az élcsapatok játéka és játékosai jellemző tulajdonságaként bukkant fel a Premier League-ben. C-3PO középcsatárként és R2-D2, mint labdaszerző középpályás a hajtás után.

Mást sem hallani, csak azt, hogy válságban van az olasz klubfutball, a négy (és fél) nagyon kívül nincs csapat, mely tényezővé válhatna a többek között a spanyol kiscsapatok vadászterületévé váló UEFA-kupában, vagy akár az Intertotóban. Azt mondják, nincs pénz vásárolni, szomorú jövőkép bukkan elő az EB-n a fél világ utálatát kivívó olasz válogatott számára is, ráadásul a digó csajoknak bajsza van és Tina Turner guggol a lábuk között. Magunk nem osztjuk ezeket a véleményeket, de hajtás után kicsit megkongatjuk a vészharangokat.

Valamikor réges régen, az elmúlt évezred végén Skóciában az elsőosztályú futballklubok vezetői - a Premier Division tíz csapata - úgy döntöttek, hogy kiemelt profibajnokságot hoznak létre angol mintára, ezáltal megnövelve részesedésüket a bajnokság bevételeiből. Lapozás után megtaláljátok az első öt szezon történetének érdekességeit, többek között Henke Larsson Aranycipőjét és a Rangers 50. bajnoki sikerét.