Az NST friss, ropogós felmérése szerint tízből hat focimániás várja már az olimpiát. Sportolónak, legyen 14 vagy 44, nem létezik nagyobb élmény egy ötkarikás részvételnél és ez igaz a focistákra is. Az olimpiai labdarúgótorna valójában egy különleges settingbe emelt utánpótlás-vébé, öt karikával és a játék jelenének és jövőjének számtalan csillagával. Követni fogjuk a néhány időzónával és kilométerrel arrébb zajló torna történéseit és felhívjuk a figyelmet, hogy az olimpia nem a nyitóval kezdődik. Helyzetbehozás gyanánt némi segédanyag a lapozás után, kvalifikációval, csapatbemutatással, esélyekkel, a maradék 40% meggyőzésének nem titkolt szándékával.

EURÓPA

A négy európai továbbjutó a tavaly júniusi U21-es EB élmezőnyéből került ki. Maga a torna mezőnye a host hollandokból és a minicsoportok élén végző 14 válogatottat érintő playoff győzteseiből tevődött össze.

Hollandia: Hazai földön nő csak igazán a tulipán, mondhatnánk az EB után, a teljesítményük ugyanis meggyőző volt. Ráadásul a hollandusokhoz köthető a torna két legemlékeztesebb meccse, az angolokkal megvívott elődöntő (Rigters az utolsó pillanatban egyenlít, a hihetetlen büntetőpárbaj csak a tizenhatodik párban dől el) és a szerbek döntőbéli kiütése. Négy holland találta magát a torna csapatában, köztük Drenthe – aki itt focizta össze a madridi szerződését – és a gólkirály Rigters – aki feltűnése sebességével el is tűnt a szemünk elől. Nincs is ott az utazó keretben (mondjuk csak túlkorosként lehetne ott), akárcsak Vlaar, Donk vagy Aisatti, helyettük van Marcellis, Emanuelson, a Rabóczkit hazakényszerítő Velthuizen és az egyik legrövidebb vezetéknévvel bíró focista, Sno. A Kanadából „igazolt” Jonathan de Guzmán is megy az olimpiára, hogy rá mi szükség volt ennyi tehetség közt, fene se tudja, bemutatkozása azért nem sikerült rosszul. Az EB-ről „kisérülő” Babel se marad otthon, a hongkongi ING Kupán ő rúgta az egyik gólt Kamerunnak – Makaay a másikat. (Túlkorosként még a nála is idősebb Sibonra, valamint Jaliensra számít Foppe de Haan. Érdekes, szűk két hónapja a Voetbal International cikkében Opdam fotója díszelgett a két veterán csatár képe mellett.) Érmet vélünk felfedezni a gömbben, de éppoly nehéz kivenni az érem színét, mint a pekingi stadion sziluettjét madártávlatból.
 

Belgium: A balbekk Pocognolinak illene köszönetet mondani a Játékokon való részvétel csodájáért, elvégre az ő góljával hozta ikszre a hollandok elleni csoportderbit a belga válogatott. Ha nem számoltam el, tizennégyen (!) szálltak Keletre az Eb-keretből, köztük két ajaxos (Vermaelen, Vertonghen), a sevillai De Mul, Mirallas a Lille-ből vagy a belga liga egyik sztárja, Fellaini. Hozzájuk csapódik még Kompany, Dembélé és a skót ligából ismert kapus Ma-Kalambay. Ez így együtt a szakértők szerint egy olyan generáció, ami egy-két év alatt teljesen kisajátítja a nagyválogatottat és elindul valami szép nagy dolog felé. Az EB-n a stabil négy védőn kívül Mirallas volt a fix pont, a középpálya szerkezete gyakran változott, ellenfélfüggően haspnlóra számíthatunk most is. Csoporttársaik közt akad bizony gyengébb, így a továbbjutás nem is olyan bizarr elképzelés.
 

Szerbia: Hasonló generációváltáson estek át a szerbek is mostanság, Hollandiában már kiderült, hogy van bennük anyag, a cseheket, az olaszokat és a belgákat is verték. Sőt, ha úgy vesszük, már a playoffban villantottak: az első felvonásban kaptak hármat a svédektől, a visszavágón egy brutális ötössel kontráztak. Az anno középső védőként alkotó Djukics csapatában még a legismertelenebb nevek is szerepelnek egy-egy nyugati klubnál a beszerzésre váró áruk listáján. A társaság magja lassan megszilárdítja helyét a nagyok közt, akiket szintén Djukics vezet, evidens, hogy velük képzeli el a kínai kirándulást – leszámítva persze a korosztályból kicsúszó alapembereket (Ivanovics, Rukavina, Mrdja, Jankovics, Kraszics). A masszív védelem lehet minden terv s taktika alapja, a feladat a Rajkovics-Kacsar-Tosics-Kolarov négyesre van bízva – meg Sztojkovics kapusra. Egyik-másik talán reszket, mert hát, igen, megint itt vannak az argentinok, akiktől négy éve és két éve is hatot kaptak… Djukics sem hiába veri a palávert, neki a legjobbakra van szüksége, a csoport nem éppen az ízirájderek álma.
 

Olaszország: A legkalandosabb út az övék Európából. Miután a spanyolokat legyűrték, a szerb-angol tandem mögött a csoport harmadik helyén végeztek (az angol kaptak három ajándékpontot a szerbektől), amiért maximum kézfogás járt volna, csakhogy Anglia így ebben a formában nem vehet részt a Játékokon, tehát playoffot kellett beiktatni a két csoportharmadik, Portugália és Olaszország számára: a góltalan dráma és vele a kvóta végül egy klasszikus szétlövéssel, tizikkel dőlt el az squadra javára. Az akkori csapat leghúzósabb része, Chiellini, Aquilani, Palladino vagy Pazzini túlkoros jeggyel még utazhatna, de Casiraghi úgy döntött, inkább a releváns korosztályból tölti fel a keretet, nem kell mondani, ez mekkora ipari parát jelent ekkora merítési lehetőség mellett. (Tommaso Rocchi kölyökképe megzavarta a mestert, Pipponál viszont észnél volt.) A formálódó csapat nemrég a touloni tornát is behúzta, Giovinco lett a mezőnyjátékosok legjobbja. Rajta kívül alapember még Viviano, Criscito, De Ceglie, De Silvestri, Nocerino, Montolivo, Dessena, Cigarini, Abate és az egy szem légiós Rossi. A négy éve szerzett bronz már a vitrinben pihen és egy fényesebb társ után kiált – ha most nem jön össze, az se baj, onnantól lehet 2014-re fókuszálni. Magyarázat: Sydneyben a Pirlo-Nesta-Ambrosini-Gattuso-Zambrotta-Abbiati féle társaságnak sem sikerült, hat évre rá tudjuk, mi történt…

ÉSZAK- ÉS KÖZÉP-AMERIKA
 

Rájuk kellett várni, hogy teljes legyen a mezőny, mivel csak idén márciusban hozták tető alá az ügydöntő rendezvényt: a két négyes csoport továbbjutói kiesésesben harcoltak tovább a kvótákért. A két legjobb, a házigazda USA és Honduras már a kínai nyár tudatában készülhetett, a kékek végül az ősellenség Guatemala után a korábbi csoportellenfelet is legyűrték, a jónevű George Wilson Welcome góljával. Ez kivételes tettnek bizonyult, mivel a jenkik a tornán nem kaptak több gólt, ellenben szereztek hatot, abból négyet Freddy Adu, egyet meg Sacha Kljestan. Mexikó nincs, megégett egy gól híján szorult csak egy tenyérnyi juharlevél mögé.
 

Egyesült Államok: Nyolc éve Donovannel up front bronzért játszottak, sokakat megleptek azzal az eredménnyel. Azóta egyre csak nő a respekt világszerte. A korosztályos vébén prezentált játékhoz dobjunk némi szerencsét és máris megjelenik előttünk az éremesély. Csak most több sztárnak számító, európai ligákban játszó focista van a csapatban: ha a Heerenveenben ügyeskedő Bradley, Adu (the real), Altidore (az új Adu, mert már ilyen is van) vagy Edu (aki nem Adu) nem lenne elég bíztató, akkor hökkenjünk meg picit, ugyanis a Nowak-Kubik szaktandem meginvitálta a jenki Vasticot, Brian McBride-ot is a tornára. A hírek szerint a nemzeti váltó a hátán viszi majd őket pulttól pultig, át az összes államon, ha éremhez segítik a sikerekben egyre kevésbé bővelkedő hazát.
 

Honduras: Ez lesz a második részvételük olimpiai focitornán, a 2000-es debütáláskor szépen helytálltak. Kár lenne tovább tagadni, kollektív kedvencünkről van szó, a kicsik iránt táplált szurkolói szeretet mellett a nyíregyi Ramosért is szívesen szorítottunk volna, de ő sajnos lemaradt a buliról. Ramos nem rossz itt az enbéegyben, igaz, többet róla sem tudunk, mint a Catrachos bármely más játékosáról. Némi felderítés után legalább a kulcsjátékosokat meg tudjuk nevezni: Hendry Thomas védőt és középpályást, Erick Norales védőt, George Welcome támadót játszik, rajtuk kívül érdemes figyelni Kevin Hernándezre (a selejtezők legjobb kapusának választották), továbbá Rigoberto Padillára és Jefferson Bernárdezre is. A három túlkorosból kettő beépített ügynök, a harmadik, Carlos Pavón a legrutinosabb figurája a csapatnak, neki kell pótolni a Sydneyben négy gólt is szerző David Suazot. Az El Pastorként emlegetett Yearwood kapitány a kis ország nagy sportolóinak egyike, a 82-es vébécsapat tagja.

 

DÉL-AMERIKA
 

A tíz érintett ország tavaly januárban Paraguayban veselkedett neki a csöppet körülményes selejtezésnek, a fő cél Kanada, a korosztályos ifivébé volt, az öt karika a kvalifikáció utolsó fázisáig csak elméletben volt jelen. Az UEFA-kupa nem különösebben népszerű csoportköréhez hasonló lebonyolítást képzeljünk el, két kvintettel és három-három továbbjutóval. Az életbenmaradók ráhúztak erre egy plusz kört, ahonnan az első négy helyen záró válogatott repjegyet kapott Kanadába, a két legjobbat bónuszként Kínába is meghívták. A két kvótához jutó jelen esetben a kontinens két abszolút legnagyszerűbb csapata, másfél év alatt azonban mindkét válogatott kicserélődött.
 

Brazília: Kedvenc braziljaink vereség nélkül gyűjtötték be a színeikhez kiválóan passzoló aranyat, húsz góljuk egynegyedét Pato, egyötödét Lucas szerezte, tessék kiszámolni, mennyi az annyi. Említett két mazsola mellé a kanadai vébén odakerült Jo is, majd a FIFA állásfoglalásától felbátorodva a nagyobbnál nagyobb arcok sora jelentkezett játékra Dungánál, többek közt Ronaldinho meg a fogalmatlan klubvezetőkkel tengelyt akasztó Diego és Rafinha, na bumm, legfeljebb ugrik kétheti bérük. Hogy mire fel ez a nagy felhajtás? Olimpiai focitornát még nem nyertek a brazilok, sőt, döntőbe is szégyentelenül régen kerültek, 20 éve már. Athénban ott se voltak, csöppnyi cink, hogy azt az argentinok nyerték. Lássuk a felkészülést: teátrális zászlócsókolgatás a reptéren, gyönyörűszép nyilatkozatokkal felvezetve, majd távol-keleti turné. (A velük kiálló ámuló-bámuló szingapúriakat nem alázták meg, csak szimplán megverték, Anderson csodát tett egy helyi kissráccal, ha így folytatja, UNICEF-nagykövet lesz belőle.) A Diego Alves - Rafinha, Alex Silva, Thiago Silva, Marcelo - Lucas, Anderson - Ronaldinho, Diego - Jo, Pato kezdőt valószínűsítjük, csereként Robinho, Sobis és Thiago Neves a Fluból, többek közt.
 

Argentína: Az argentinoknak kicsit recegősen alakult a bajnokság, leginkább a visszafogott ikszeket gyűjtögették, végül meglett az ezüst és ez nekik is olimpiát ért. Néhány hónappal később aztán gyakorlatilag változatlan összetételben megnyerték a korosztályos világbajnokságot. Ötkarikás csapatukban az aranyérmesek gerincét (Romero, Fazio, Banega, Acosta, Di María) olyan kutyaütők egészítik ki, mint Messi, Agüero, Gago, Garay, Ustari vagy Lavezzi. Ez már magában pokolkutya erősségű válogatott, a túlkorosként meghívott Riquelmét meg Mascheranót már említeni is alig merjük, nehogy posztírás közben összecsináljuk magunkat. Milyen kihívásra kell gondolnunk vajon a nemzettel kapcsolatban, amelynek utánpótlása ebben az évtizedben talán a legtöbb érmet szállította, és amelyik, nem mellesleg, védője az olimpiai címnek, amit kapott gól nélkül hódított el? Nem neveznénk meg abszolút esélyest, de látszik, ami látszik: Sergio Batista kapitányt ez a garnitúra az utolsó játéknapig elviheti. Gaucho friss: Di María góljával legyőzték Japánt egy tocsogós felkészülésin, miközben Messi ügyét a Sportdöntőbíróság elé vitte a Barca, döntés a nyitómeccs hajnalára várható.

Hamarosan folytatása következik.