A külföldön dolgozó spanyol edző fogalma olyannyira nem létezett, hogy amikor del Bosque Törökországban vállalt munkát, akkor még mindezt csak a vérében rejlő holland utazókedvvel magyaráztuk. Aztán Rafa Benitez liverpooli sikerein felbuzdulva a klubelnökök már egyre bátrabban nyúlnak hispán edzőkhöz. Juande Ramos és Luis Aragones után Ernesto Valverde döntött úgy, hogy szerencsét próbál a nagyvilágban. Sok siket kívánunk neki, de a mi szempontunkból ez most csak azért érdekes, mert a távozó szakemberek helyére valakit szerezni kell. A külföldi sikeredző szerződtetése eddig bevált receptnek számított, de Koeman, Capello és Hector Cúper látszólagos sikertelensége, valamint Mészöly Kálmán - betonbiztos MLSZ szerződés miatti – elérhetetlensége, elbizonytalanította a klubvezetőket, akik egyre gyakrabban oldják meg a távozó szakember utódlását házon belülről. A mezőny közepe következik, de sajnos a betűrend nem kedvezett nekünk, így még mindig nem foglalkozhatunk az „Ő” madridi szerződésével.

Espanyol
Ahhoz képest, hogy az előző év egyik legnagyobb pofára esését ők mutatták be, a menedzsment nem érezte szükségét egy komolyabb beavatkozásnak. Amennyiben nem számítjuk Valverde edző búcsúját, aki valószínűleg nem sokáig gondolkozott az Olimpiakosz ajánlatán. Utódját - a kor szokásainak megfelelően - házon belül találta meg a klub. Mielőtt azonban a második számú, vagy a junior csapatok edzőinek kinevezését kritizálnánk, rá kell jönnünk, hogy ez nagyobb eséllyel válik be manapság, mint a nagynevű, esetleg már bizonyított edzők szerződtetése. Főleg, hogy a csapat gyakorlatilag ugyanaz, mint tavaly, hiszen a télen még kelendőnek számító játékosok tavasszal nem csak a csapatuk megítélését rontották, de az értük kapható pénz összegét is lecsökkentették. Így aztán maximum Ewerthon és Lafuente hiányozhatna, ha az érkezők nem vennék át a helyüket a kispadon. Különben idén nincs Afrika kupa, így a három felnőtt kapus luxusnak tűnhet egy középcsapat esetében.

Getafe
Igazából a fociban nem az a legkellemetlenebb, amikor a klubok kizsigerelik a szegény és ártatlan játékosokat, hanem amikor a sikeres kiscsapatnak zord külső körülmények hatására vezért kell áldoznia. A madridi gárda minden szurkolója tehetetlenül figyelte, hogy miként távozik az előző év sikerkovácsaként elhíresült Laudrup, majd követi őt a csapat egyetlen Európa-bajnoka is. A dán edző számára nem volt valós választási lehetőség egy ilyen szezon után, amelyben bevették Londont és erkölcsileg Münchent is, miközben ismételten kupadöntőbe jutottak. Innen csak lefelé vezet út, s erről joggal tért le Michael Laudrup. De la Redet visszavásárolta a Real Madrid. Ellenvetésnek helye nem volt, s még örülhetnek, hogy a Granero maradhatott. Ezek után nem csoda, hogy egyedül a Recrétől tavaly elzavart Victor Munoz hajlandó leülni a kispadra, hogy a kétségtelenül fiatal Kast és a divatos nevet viselő, lengyel német Polanskit beépítse. Szurkoljunk, hogy sikerüljön neki.

Malaga
Mit várhatunk egy olyan újonctól, akinek két legismertebb játékosa már lassan nyolc éve túljutott a zeniten. Arnau kapus abban az évben hagyta el a Barcelonát, amikor Salva az utolsó értékelhető szezonját játszotta. Most megpróbálják a lehetetlennek tűnő bennmaradást kiharcolni, amihez főleg nagy szerencse kell, mivel idén nincs Levante, és a Zaragoza sem növeli már a kiesésre esélyesek táborát. Antonio Tapia az esélytelenek nyugalmával veszi át az edzői feladatokat az aragóniai pénz által felszabadított santanderi kispadra átülő Muniztól.

Mallorca
Ha a futball a racionális gazdálkodásról szólna, akkor a szigetlakók állandó jelleggel az élmezőnyben tartózkodnának. Egyszerűen nincs az a bankár, aki nem  a legmélyebb tisztelettel tekintene a mallorcai menedzsmentre, hiszen minden pénzre váltható játékosukat eladták, s mindeközben alig költöttek valamit az érkezőkre. Ugyanakkor nincs az a szurkoló, aki ne könnyes szemmel gondolna a mostani nyárra. Nemrég még három mallorcai kedvencet láthatott egy Európa-bajnoki találkozón, s most valószínűleg már egyikük sem a klub alkalmazottja. Ha az érvágás nagysága szerint szeretnénk felsorolni a játékosokat, akkor Güiza kívánkozik az élre. Őt követi szorosan Ibagaza, majd Fernando Navarro, majd Basinas, és Jonás zárja a sort. Gyakorlatilag a csapat gerincét távolították el durva eszközökkel. S bár Josemi és Scaloni érkezett, de ha az idei keretre tekintünk, akkor tudjuk, hogy a pénz nem minden.

Numancia
Tuti nem hallottak még Tornyi Barnabásról. Így fordulhatott elő, hogy holmi balkáni sarlatán kezeire bízták a feljutást magabiztosan kiharcoló Numanciát. Pedig Barna már a nevéhez igazította bőrszínét Dubaiban, így magabiztosan megbirkózna az utolsó meccseken már magyarosan játszogató csapattal. Mielőtt valaki Hrutka Rudi „csupaész” játékára gondolna, be kell vallanunk, hogy itt konkrétan a fogadóirodákban történő tevékenységre gondolunk. A különbség mindössze annyi, hogy a magyar focista fejében meg sem fordul, hogy ne az ellenfélre fogadjon, míg a numanciaiak kizárólag a nagyobb odds miatt tettek az ellenfélre. Egyébként a Hajduk Split volt edzőjét kinevezni azért is tűnik érdekesnek, mert légiós nélkül, kizárólag spanyol játékosokkal igyekeznek megkapaszkodni a La Ligában. Esélyük van rá, mert ez a csapat tényleg egyben van. Vagyis volt eddig.

Osasuna
A kilátástalan támadójáték gyógyszereként csatárt vásárolni a Barcelonától minden szurkoló szívét melengető dolog. A gólképtelenség mellett a csapat is kellően dadogott, és az egy szem Dady mellé illett beszerezni valakit, akinek jól áll a piros. Egy kicsit árnyaltabb a kép, ha a pamplonai újság címlapjáról Ezquerro mosolyog ránk, mert lehet, hogy remek focista, de itt inkább egy megváltóra lenne szükség. A csapat egyébként egyben maradt, ami azért jó jel, mert így a játékosok nagy része hozzá van szokva a hátsó régiók hullámvasútjához. Meg a közös imádsághoz, hogy jövő tavasszal újra egy magaslaton álljon meg a szerelvény. Pedig az utóbbi évek tendenciáját figyelembe véve az utolsó első osztályú szezon következik.

Racing Santander
A hatodik hely remek teljesítmény volt a csapattól, azonban annyira kiugró, hogy nem megismételhető. Pedig a csapat legértékesebb játékosa a legoptimálisabb körülmények között maradt a keretben. Először sikerült jó pénzért eladni, másrészt azonnal kölcsönbe is kapták az új klubjától egy további évre. Így aztán továbbra is a Garay által vezetett védelem száll harcba a bajnoki pontokért, de a fókuszban idén az UEFA kupa fog állni. Ha már egyszer kiharcolták, akkor legalább Getafe szinten szeretnének menetelni. Egy új edzővel, aki a Malagával produkált káprázatos szezont a második vonalban, de azon nyomban igent mondott a Racing ajánlatára, amint Marcelinho felállt a Zaragoza kedvéért. Valószínűleg a szakmai kihívások mellett (La Liga és UEFA kupa helyett Segunda) valami más is lehet a háttérben. Talán a pénz. Ki tudja? A csapat nélküle is kellemetlen ellenfél lehet mindenki számára.