Valamikor réges régen, az elmúlt évezred végén Skóciában az elsőosztályú futballklubok vezetői - a Premier Division tíz csapata - úgy döntöttek, hogy kiemelt profibajnokságot hoznak létre angol mintára, ezáltal megnövelve részesedésüket a bajnokság bevételeiből. Lapozás után megtaláljátok az első öt szezon történetének érdekességeit, többek között Henke Larsson Aranycipőjét és a Rangers 50. bajnoki sikerét.

A skót elitbajnokság (Scottish Premier League - most írjuk le először és utoljára ebben a posztban) az 1998/99-es évaddal mutatkozott be tíz szereplővel. Az alapítók (és a végeredmény): 1. Rangers, 2. Celtic, 3. St Johnstone, 4. Kilmarnock, 5. Dundee, 6. Hearts, 7. Motherwell, 8. Aberdeen, 9. Dundee United, 10. Dunfermline Athletic. A két nagy közötti versengés a Celtic Parkban dőlt el végleg, ahol a Dick Advocaat vezette Mackók 3-0-ás vereséget mértek a Keltákra - Hugh Dallas ezen a mérkőzésen három játékost is kiállított, amiért cserébe egy hazai szurkoló érmével somta fejbe a játékvezetőt. A David Beckham-kvízeken szocializálódott olvasók mellett a többi egyszerű halandó is nyilván csípőből vágja a gólkirály nevét: Henrik Larsson.

A következő szezonban (1999/2000) a kieső Dumferline helyére a Hibernian érkezett - az ír-katolikus kontingenst erősítendő - azonban a kékorrú kálvinisták (21 pontos ellentmondást nem tűrő előnnyel) ismét megnyerték a bajnokságot - ugye emlékszünk még az olyan szigorú arcokra, mint Jörg Albertz? Az ezüstérmes Celtic játékosai - annak ellenére, hogy a padon John Barnes, majd pedig Kenny Dalglish ült - az alábbi eseményt valószínűleg nem tudták megemészteni:

Ebből kifolyólag ez lett Henrik Larsson egyetlen SPL-szezonja, melyben nem tudott gólkirály lenni. Helyette csapattársa, Mark Viduka lett a topszkórör. A Heart of Midlothian végzett a harmadik helyen, a tökutolsó Aberdeennek mázlija volt, ugyanis a következő bajnokság kiírása tucatra emelte a résztvevő csapatok számát, így a Tanarak az élvonalban maradhattak.

A következő (2000/2001-es) évad tehát fontos változásokat hozott: Larsson levágatta a haját, a Dunfermline és a St Mirren közreműködésével megemelkedett a létszám és érvénybe lépett az új lebonyolítási rendszer (innentől kezdve már az első két helyezés elérése kecsegtetett BL-indulással), valamint Martin O'Neill foglalta el az Abroncsos Shrácok menedzseri irodáját. Ez a húzás be is jött, hiszen a Celtic a bajnoki trófeával, a skót FA-kupával, a ligakupával, na meg Henrik Larsson Aranycipőt érő 35 bajnoki góljával a sporranban vonulhatott nyári pihenőre. (Ezüst: Gers, bronz: Hibs; kieső: St Mirren).

A távozó Haverek helyét elfoglaló frissen felfuttatott Livingston meg sem állt a harmadik helyig a 2001/2002-es kiírásban. A Celtic ismét kényelmes előnnyel lett bajnok (gólkirály: Larsson, 29), a második Rangers kispadján Alex McLeish szezon közben váltotta Dick Advocaatot, aki fölvelé bukva általános menedzser, majd holland szövetségi kapitány lett. A St Johnstone végzett leghátul, a Partick Thistle jutott fel.

2002/2003: a Ronald de Boer - Arveladze - Mols és a Sutton - Hartson - Larsson támadótriók vetélkedése, az előbbi 44, az utóbbi 61 találattal végzett (Larsson 28-al gólkirály). A bajnokságot viszont a Rangers nyerte - Barry Ferguson csapatkapitányként a középpályáról tett be 16 találatot a közösbe, és ez nagyon kellett, mert a protestánsok pontazonosságot követően eggyel jobb (!) gólkülönbségüknek köszönhették a sikert. A 37. fordulót követően még teljesen egyenlő volt az állás és az utolsó körben az volt a világoskékek célja, hogy a Celticnél eggyel több góllal verjék ellenfelüket.

Ez volt a Rangers FC 50. bajnoki elsősége, mely a világon páratlan. (És az olyan figurákról se feledkezzünk meg, mint az első assziszt kivitelezője, Claudio Caniggia.) Az tette valódi ezüstidénnyé ezt a szezont Glazwégia írjei számára, hogy miután többek között a Liverpoolt is kiütve az UEFA-kupa döntőjéig jutottak, ott a Porto meg tudta állítani őket - 3-2, h.u. (Bronz: Hearts, kieső: Motherwell)

A következő részben tárgyaljuk a hátralévő öt kiírást, köztük a Celtic negyvenedik diadalát és a Hearts ezüstérmét hozó 2005/2006-os évaddal.