Hivatalosan még nem ez a harc lesz a végső, de sanszos, hogy több helyen is dobálhatjuk a pontokat az "i"-re. A kiesés ellen papíron nyolcan, valójában csak öten küzdenek, a nemzetközi kupaindulásért még négyen vannak versenyben, míg a bajnoki versenyfutás egyegészegytized esélyes maradt. Lapozás után átnyálazzuk az elmúlt napokban lejátszott tizenegy meccset, a kiesőjelölteket és a bajnokot kicsit jobban körbejárjuk, majd a harminchetedik (prímszám, vigyázni) forduló meccseihez fogant gondolatainkat is leírjuk Nektek.

Ki fekszik le kinek? Ki ad kölcsön egy shillinget csütörtökig? most a kérdés, ugyanis pontegyenlőségről, kétgólos Celtic előnnyel indul a két Glasgow-i társaság az utolsó két körnek, mégpedig a Hiberniannek köszönhetően, akik nem adták meg magukat a trónkövetelő Rangers attakjai közepette. László Csaba legényei egyelőre lapítanak a rájátszásban, talán pont ők dönthetik majd el az aranyérem sorsát az utolsó színben, mely a Paradicsomban kerül megrendezésre. Tovább után körülnézünk a két részre osztott mezőnyben, és rendhagyó videókkal kampányolunk a politikai korrektség mellett.

Hosszas dilemma után úgy döntöttünk, hogy a soros bajnoki összefoglalóval megvárjuk a hétközi meccspótlást. Az esti Wigan - MU-val végre újra teljes lesz a tabella, így már a szőkenőktől - a jogászokon át - a bölcsészhallgatókig mindenki egyszerűen ki tudja számolni, hogy mely esetekben van még hajszálnyi sansza a Poolnak a bajnokság megnyerésére. Lapozás után pár dolog, amibe a kikötővárosiak kapaszkodhatnak, és egy kicsivel több, amibe a manchesteriek, mert szerintünk Övrebönek nagyobb esélye van London díszpolgári címére, mint egy esetleges trónfosztásra. És akinek ez sem elég, az elmerenghet két beszédes táblázaton.

Rendhagyó módon nagyítóval kell keresnünk az elégedett csapatokat a Serie A 35. fordulója után, egyedül a Fiorentina számára alakultak maradéktalanul kellemesen az események, a firenzeiek maximum azért durroghatnak, mert nem kapott ki a Juve, így csak három pontra közelítették meg a gyűlölt torinóiakat. De hát mik ezek a gondok a Torinóéhoz képest? És mit mondjon szegény Reggina, mely messze nem játszott olyan alárendelt szerepet, mint a 0-5 mutatja? Vagy a forduló rangadóját bulimeccsé silányító Milan és Juventus, akik ráadásul egy komplett országrészt szomorítottak el botrányos teljesítményükkel? Összefoglalva: hátul nem lett kevesebb az eldöntetlen kérdés, és a tabella eleje is mozgásba jött, bár az első és az utolsó hely már egyre kevésbé képezheti találgatások tárgyát.

A célegyenesbe érkezett a világ második legerősebb bajnoksága (bruhaha – a szerk.) 38 fordulóból lement 35, mindegyik csapatnak ennyi mérkőzés állt a rendelkezésére begyűjteni a hőn áhított pontokat. (Statisztikusok kedvéért az idény 92,1%-án vagyunk túl egyébként.) Egyesek már bemondták az All-in-t, mások bedobták a törülközőt, ami nem feltétlenül érthetetlen olyan esetben, amikor már csak egy csapat megítélésén lehetne kozmetikázni. A tabella legmélyebb árkát ásó Real Madridnak már esélye sincs lejjebb kerülni, felfelé pedig már csak a hit vihetné őket. Izgalmakban kétségtelenül továbbra sem lesz hiány, igazi csemegézés lesz az utolsó három forduló. Gyakorlatilag a kiesés ellen küzdő csapatok közül csak a Numanciát temetnénk –bár a mi üveggömbünk sokkal homályosabb, mint a PL-eseké, dörzsölésre nem reagál, és inkább dodekaéder alakú- a maradék két kieső helyre 5-en is jelentkezhetnek, a Valencia BL-ről szőtt álmait a hét végén feltámadt Atleti fenyegeti, de még a Depor sem mondott le a nemzetközi porondról. Hogy kinek hogy foszlottak szét az álmai és kinek hogy sikerült megvalósítani azokat a 30 gólos 35-ös kanyarban, az kiderül a tovább után!

Átadták az SPL éves díjait, és amiért ez fontos, az László Csaba menedzserek közti elsősége. A legjobb játékos a Celtic védője, Gary Caldwell lett, míg a legjobb fiatalnak a Hibernian 22 éves támadóját, Stephen Fletchert látták a szakírók. Az év gólja a Paradicsomban született a St Mirren boncolásán: a katalán Crosas (Celtic) rakétájánál senki nem lőtt különbet (ő meg egyáltalán nem lőtt többet ezen kívül). Ezekkel a díjakkal mi majdnem teljesen egyetértünk, annyi, hogy nálunk az év játékosa egyértelműen Kris Boyd. A nyúlon túl többek közt egy kis Auld Firm és William Blake vár rátok.

A galambősz lord hörögve borult a díszesen faragott stelázsira, a ködös távolban éjfélt ütött egy toronyóra. Kezdhetnénk így is a Bundesliga krimit, de a hétközi forduló időcsapdája miatt rögtön a végére lapozunk. Andrea Barzagli, kérem, álljon fel. Meri-e tagadni, hogy előre megfontolt szándékkal, aljas indokkal, nyereségvágyból, bűnszövetkezetben, különös kegyetlenséggel, folytatólagosan, nagy ponthátrányt okozó futball-csalást követett el?

Ne gondoljuk, hogy a Milan-Juventus a 35 forduló rangadója, a sörmeccsé silányított presztízscsata helyett javasoljuk mindenkinek, hogy a Torino-Bologna last_man_standing_típusú összecsapása felé fordítsa figyelmét. A bennmaradási rangadón kívül érdekes lesz még a 4. helyért vívott kétfrontos háború, ahol hiába vár nehezebb feladat a Genoára, érzésünk szerint mégis beelőzik a Fiorentinát. Csücskösnek tűnő tippekkel, és az Inter matematikailag is bebiztosított győzelmével ijesztgetjük hűséges olvasóinkat a hajtás után.

A konkrétumokkal folytatódó Ribéry-saga mellett hálózatelemzésért kiáltó edzőkerengő körvonalait rajzoljuk fel betevő Bundesliga posztunkban, sorra vesszük a topcsapatok körüli történéseket és jelentkezünk a beharangozott kiesési tabellával is. Rangadók bőséggel, lezárul a Bréma-Hamburg különverseny, újabb partizánakciót vezethetnek a szakadár keletnémetek, a legnagyobb meccset mégis Stuttgartban várjuk, ahol a Wolfsburg immár bevallottan a salátástál életére tör. 

Rendhagyó forduló ez a mostani, ugyanis az egyre élesedő versenyben habitang kolléga - aki szerint Liv Tyler jó csaj - folytatja a felzárkózást a leggyorsabb kommentelő kárára, vagyis azzal a személlyel fogja megmérkőztetni kalibrált tippjeit, aki elsőként küldte el hozzászólásában sajátjait a hétvégi mérkőzésekre, vagyis v1ktorral. (A viták elkerülése végett a tippeket 10+1 sorban kérjük, a következő formátumban: Hazai-Vendég x-x.) A mankúniai rangadóval persze még foglalkozunk egy önálló poszt keretein belül, itt most tovább után olvashatóak a várható végeredmények, és verhetőek be a saját próbálkozások.

Létrejött a talán leginkább várt BL döntő, melyen elsősorban nem is a Barcelona és a Manchester United, hanem a futball két legmeghatározóbb fejlődési irányának csúcsképviselője játszik majd. All-around atléták a labdaszerelmesek ellen. A két – bizonyos szempontból roppant hasonló elődöntőt elnézve igazából nem kérdés, mi lesz a végkimenetel, de tovább után egyelőre maradunk a tegnapi meccsnél, ennél a kettős leléptetésért kiáltó, de kétségtelenül drámai véget érő elődöntőnél, melyet végül azért nyert a Barca, mert ők legalább kísérletet tettek labdarúgni.

A széplelkű és semleges szurkolók számára rég volt ilyen egyértelmű a választás, mint a ma esti összecsapás esetében. A Szépség a Szörnyeteg ellen; a legkisebb királyfi az olajbűzös tüzet okádó sárkány ellen; a totális futball a totális antifutball ellen, hallhatjuk az érveket. És ha a jelenlegi Barcelona túlmisztifikálásával kapcsolatban vannak is fenntartásaink, azt készséggel elfogadjuk, hogy a jóérzésű futball-rajongók inkább az Henry-Messi, mint a Kalou-Malouda szélsőduó játékát figyelnék szívesen az Olimpico gyepén. Nem csak velünk született gonoszságunk beszél belőlünk azonban, amikor azt állítjuk, hogy csalatkozniuk kell majd. Három dolog és némi illúziórombolás a Tovább után.

Arsene Wenger rendszerével együtt megbukott. Nem azért, mert csapata kiesett a szinte tökéletesen játszó Man United ellen, vagy mert csak egy tizenegyesgólra futotta ellenük az Emirates-ben. Azért zsákutca ez az egész koncepció - ha van egyáltalán koncepció - mert egy küzdésre, brusztolásra alkalmatlan csapatot gyúrt össze, méghozzá az angol élvonal mezőnyének kellős közepébe. Azt, hogy Carráék négy gólt rúgattak Arsavinnal, nem igazán neveznénk küzdeni tudásnak. A küzdeni tudás akkor kezdődik, amikor hazai pályán korán vezetést szerez az ellenfél, és bizony rájuk kell rontani, ha másért nem, legalább a tekintélyünkért.

Sweet sixteens&Rorschach forever; keressük popp (2#), ktn, Oarbeaskoa, Aradebil, loveBZ, shinigami, Isarsturm (2#), ZenZo, vár a tévé, itáliainagysándor, pattopo, rowi és sporttárs méltó követőit. Legatyásítva, a Rorschach-teszt lényege, hogy az ember kapásból rávágja, mi jut eszébe egy adott képről. Szabadítsuk fel tudatunk közösen és a kommentek közé helyezzük el virtuális képaláírásunk. A legjobbat önkényes szerkesztőségi közfelkiáltással, esetleg a Duna jegén közösségileg választjuk meg. Az eddigi, lezárt pályázatok megtekinthetőek itt, a legújabb példánnyal pedig az esti mérkőzéshez kívánunk jó mulatást.

- Elemér négy! - Talált!

by popp

Több olyan Arsenalt láttunk idén, amelyiket szétszedi a Manchester United, mint ahány olyan Manchestert, amelyik kiesik a londoniak ellen. Amíg szemantikailag elemzed a fenti megállapítást, hogy aztán leanyázz/egyetérts a kommentek között, néhány statisztika, amivel nem lehet vitatkozni: az Arsenal még soha nem veszített európai kupa elődöntőjében (6/6 Vaszilij Zajcevtől is szép teljesítmény), és 2004 óta nem kapott ki hazai pályán. Igaz, kikapnia most sem kell ahhoz, hogy kiessen, egy döntetlennel is a Manchester United jut tovább, amire azért is nagy esély van, mert a címvédő 24 BL-meccse veretlen, bár 1-0-ról indulva eddig 3/1 a mérlege a nemzetközi kupákban. Ennyit a statisztikákról, hajtás után lássuk, mennyi hülyeséget bírunk összehordani Három Dolog gyanánt.

A körülményekhez képest egészen mozgalmas fordulót hozott a 34., és itt nem csak a szokásos vérzivatart még felül is múló Világítótorony Derbire gondolunk. Az Inter sima győzelmét az Ibrahimovicra egy év után ráboruló lila köd fűszerezte fogyaszthatóvá, a Milanban Pippo folytatja, amit hetek óta művel, és ugyanez igaz a Juventusra is, mely megint az utolsó pillanatban bukott el – és megint jogosan. A kiesők közül a Reggina a forduló győztese, miután hatpontost nyert Bolognában, de így sem változott jelentősen a hátsó traktus, ahol igen komoly adok-kapok várható a hátralevő négy fordulóban. A Genoa tartja a lépést a Fiorentinával, az utolsó BL-helyért folyó verseny még nem dőlt el teljesen, a legjobbkor kapott észbe a Grifone, és még nagyobbat is nyerhetett volna a fordulóban (nem mintha a Samp leverése nem lenne elég már önmagában is), ha nem bukkan elő megint egy hüjebiróó – ezúttal Firenzében.

A valaha volt legnagyobb olasz csapat – ha lenne értelme az ilyen összehasonlításoknak -  nem az első hét bajnokságból hatot behúzó Genoa, vagy a 60-as években megcsodált Grande Inter, a 90-es években parádézó Milan, és nem is a 30-as éveket uraló, zsinórban öt bajnoki címet nyerő Juventus lenne. Hanem utóbbi városi riválisa, a Grande Torino. A legyőzhetetlen Granata, melynek gólt sem lehetett lőni, az olasz válogatott gerincét alkotó Toro, mely előtt sorra hajoltak meg az ellenfelek – legnagyobb büszkeségükként a Puskással felálló magyarok elleni győzelmet emlegetik, amikor egy félidő erejéig 11 Toro-játékos alkotta az olasz válogatottat. Az első olasz csapat, melyet külföldi haknikra hívtak (a háború után!), a Serie A jelenleg is fennálló rekordjai közül többet is magáénak tudó Grande Torino, melynek tagjai ma 60 éve vesztették életüket az ország történetének legsúlyosabb sporttragédiájában.

Nem sok hiányzott ahhoz, hogy egy év elteltével ismét egy díszsorfallal kezdődjön a világ legnagyobb érdeklődést kiváltó rangadója. A Valencia, az Atlético és az Espanyol - szerepükből kilépve – elfelejtettek felnégyelődni, így a Barcelona játékosai a bajnoki cím ünneplése helyett azért megdolgozni és izzadni utaznak Madridba. Röviden erről szól a La Liga 34. fordulója, mert hiába rendeznek másik kilenc mérkőzést, közte bronzéremért és a kiesés elkerüléséért vívott rangadókkal, azok úgysem érdekelnek majd senkit, amikor a Real Madrid még, ha minimális eséllyel is harcban áll a bajnoki címért. Az utóbbi pár évben minden macskát meghazudtolóan esik talpra a fehér mezes csapat, amikor a bajnoki címről van szó, ráadásul ezúttal arról van szó, hogy ezúttal saját erőből kalapozták négy pontosra a hátrányukat annak ellenére, hogy legalább 100 millió eurójuk állandóan kórházban fekszik. Amennyiben az eltiltásokat is hozzászámoljuk, akkor ez a tény önmagában tiszteletet kíván. Persze más nem is nagyon.

A mindenkire veszélyes Lazio legyőzi az Intert (Milánóban), a Milan pedig Szicílián tanítja móresre a Cataniát, és máris csak négy pont van az 1. és a 2. között, újra nyílt a bajnokság! Bruhaha, hát persze, hogy viccelünk. Mivel a második helyért folyó csata tétjénél fogva nagyjából annyira izgalmas, mint Overdose futam közben leeső csukája, tekintetünket a Derby della Lanterna (di Genova), és a kiesőjelöltek vérzivataros küzdelme felé fordítjuk. Ahogy múlt héten a négy fenyegetett egyike sem kapott ki, most komoly esély van rá, hogy a kellemetlenebb végkimenetel miatt nem változik köztük a különbség, Kivétel ez alól a Bologna és a Reggina, ők ugyanis egymás ellen fenekednek a 34. fordulóban. Kit érdekel ezek mellett az Inter-Lazio?

A KEK sorozat kimúlása után most az UEFA-kupa is a végét járja, még öt meccs és érdemei elismerése mellett nyugdíjazásra kerül. A német-ukrán döntő már a sorsoláskor garantált volt, ami egyben híven tükrözi a sorozat természetét is. Lepukkadt, csüngő hasú mangalicáknak - akikben Európa trendi csapatait tisztelhetjük – közük nincs a végső sikerhez, ellenben az éhes disznókat megtestesítő másodvonal parádés meccseket produkál, mást ne mondjunk a tavalyi Getafe-Bayern az év meccse volt.

Az Arsenal feljövőben van, ennek ellenére mi már a párosítás kialakulásakor elhihettük, hogy az el is dőlt, és a hazaiak valóban el is dönthették volna az egészet az első meccsen, de így marad egy kis izgulni való a következő találkozóra is. A fullbrit összecsapás első részét a tárgyilagosság kedvéért ezúttal a szkauz futball két híve dolgozta fel, még pedig Alapvonalszippantó Hapci Benő és donnelly tárja elétek a mérkőzéssel kapcsolatos meglátásait. Az együttműködés majdnem fel is bomlott Liv Tyler kapcsán, de végül kompromisszumos megállapodás született.

Miután a tegnapi találkozó ismét bizonyította, hogy egy igazán közönségszórakoztató mérkőzéshez nem elég egy angol csapat, reménykedve várhatja a mai estét a fodballkedvelő nagyközönség. Igazi, soha nem látott csemegének nézünk elébe: Manchester United – Arsenal összecsapás – európai kupában! Ugye senkinek nem jut eszébe már megint-tel kezdeni a kommentjét? Tovább után néhány életkép a brit szavannákról és három dolog forgatókönyv a ma esti meccshez.

Volt, aki négynégyszerű csodát várt ma este is. Volt, aki katalán gálát szeretett volna londoni zakóval. Cserébe, kaptunk egy dezsavűt tavalyról, így az sem lepne meg minket, ha ezt a párharcot is Scholes rakétája döntené el.
Hatalmas csalódás volt az egész mérkőzés, egy Lékó-Kramnyik-on többször felszisszentünk. Komolyabb agytorna kellett ahhoz, hogy a kilencven perc helyzeteit összeszedjük, de mivel Cavinton volt a jelünk az oviban, így ezzel simán megbirkózunk. Lapozás után nagyon röviden a másfél óráról, majd pár elkalandozott gondolat.