Miután a tegnapi találkozó ismét bizonyította, hogy egy igazán közönségszórakoztató mérkőzéshez nem elég egy angol csapat, reménykedve várhatja a mai estét a fodballkedvelő nagyközönség. Igazi, soha nem látott csemegének nézünk elébe: Manchester United – Arsenal összecsapás – európai kupában! Ugye senkinek nem jut eszébe már megint-tel kezdeni a kommentjét? Tovább után néhány életkép a brit szavannákról és három dolog forgatókönyv a ma esti meccshez.

Bár a közkeletű brit bölcsesség szerint szezon végén visszanyerni az útközben elvesztett formát nehezebb, mint 12 kezdőként lejátszott mérkőzéssel Év Játékosa díjat nyerni, a Manchester talán ezt a bravúrt is végrehajtja az idén. A Tottenham elleni meccs második félidejében mindenesetre ismét a legjobb arcát mutatta a csapat, már amennyiben egy vérszomjas vadállat esetében beszélhetünk jó arcról egyáltalán. Az Arsenal viszont épp, hogy – a sérülésekkel teli – szezon végére lendült igazán formába. A ligában 21 mérkőzés óta nem találtak legyőzőre; Fabregas pedig új, szabadabb szerepkörben és parádés játékkal tért vissza. A pechsorozat ugyanakkor továbbra is kíséri őket: a hátsó alakzat ismét lyukas, mint Fabianski kesztyűje egy szelet ementáli-sajt.

Okoskodhatnánk statisztikákkal, elemezhetnénk a hőmérséklet vagy éppen a légnyomásérték várható hatásait, de ennek nem látjuk értelmét. Ez a mérkőzés akkor is hatalmas rangadónak számítana, ha a Liga Kupa harmadik fordulójában kerülne rá sor, így aztán különálló fejezetnek kell tekintenünk az idei szezon képeskönyvében. Különösen Wenger esetében lehetünk biztosak abban, hogy már a sorsolás óta erre a mérkőzésre készül – mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a Liverpool elleni derbit gyakorlatilag a BL-be nem nevezhető Arsavinra bízta – , de valószínűleg Manchesterben sem kell az öltözőszekrények mélyén kotorászni motiváció után.

Kinyilatkoztatásszerű jóslattal nem is próbálkoznánk tehát, viszont annyit megkockáztatnánk, hogy ma este kimondottan jó meccset láthatunk majd, és azon sem lepődnénk meg, ha gyakorlatilag 90 perc után eldőlne a párharc valamelyik irányba. A jó meccs mellett – a védelmek utóbbi időszakban nyújtott produkcióján kívül – leginkább az szól, hogy az angol élcsapatok újabban kiszámíthatatlanok, mint egy hajnal a Marcipán presszóban. Mivel mindenki unalmas taktikai csatára számít, így a formális logika szabályai alapján hatalmas adok-kapok veszi kezdetét Claus Bo Larsen sípszava után. A jó meccs ellen pedig elsősorban az, hogy a biztos kezéről ismert MTV sportszerkesztőség ezt a találkozót találta közvetítésre érdemesnek.

De nézzük hát azt a három forgatókönyvet, ami alapján a ma este alakulhat üveggömbünk szerint.

1. A szombati mészárlás utáni vérszag még ott terjeng az Old Trafford levegőjében, ami Rooneyékat emlékeztetni fogja arra, milyen remek érzés is puszta fogunkkal tépni szét az ellent. Denilson – akinek vonásait számos Arsenal-meccs megtekintése után sem tudnánk magunk elé idézni – ezúttal sem lesz képes ellátni vadőri feladatát, az Arsenal szedett-vedett védősora pedig ijedt őzcsapatként adja meg magát a négyfejű fenevad állkapcsainak szorításában. Wenger átkozza magát, hogy nem gondoskodott Flamini pótlásáról. Fabregas sírni fog. 

2. A Fabregas vezette antilopcsapat akadálytalanul szökell keresztül a United középpályája és védelme közötti senkiföldjén, hogy aztán változatosan szemtelen trükkökkel csináljon bohócot a leszedált nagymacskákból. A Fabregas-Nasri-Walcott trióval szembe találva magukat, a Manchester védői és az utolsó holland kapus nem csak meglepettek, de fegyvertelenek is lesznek. Ferguson átkozza magát, hogy nem gondoskodott Hargreaves pótlásáról. C Ronaldo sírni fog.

X. Ferguson az 2-es; Wenger pedig a 1-es ponttal rémálmodott az éjjel, a mai átmozgatás során mindketten már csak a SÜN! vezényszót gyakorolták. Az NST-t elözönlik a kontinentális futball triumfáló hívei, mi pedig átkozzuk magunkat, hogy nem gondoskodtunk kellemesebb szórakozásról ma estére. Valamennyien sírni fogunk.