A célegyenesbe érkezett a világ második legerősebb bajnoksága (bruhaha – a szerk.) 38 fordulóból lement 35, mindegyik csapatnak ennyi mérkőzés állt a rendelkezésére begyűjteni a hőn áhított pontokat. (Statisztikusok kedvéért az idény 92,1%-án vagyunk túl egyébként.) Egyesek már bemondták az All-in-t, mások bedobták a törülközőt, ami nem feltétlenül érthetetlen olyan esetben, amikor már csak egy csapat megítélésén lehetne kozmetikázni. A tabella legmélyebb árkát ásó Real Madridnak már esélye sincs lejjebb kerülni, felfelé pedig már csak a hit vihetné őket. Izgalmakban kétségtelenül továbbra sem lesz hiány, igazi csemegézés lesz az utolsó három forduló. Gyakorlatilag a kiesés ellen küzdő csapatok közül csak a Numanciát temetnénk –bár a mi üveggömbünk sokkal homályosabb, mint a PL-eseké, dörzsölésre nem reagál, és inkább dodekaéder alakú- a maradék két kieső helyre 5-en is jelentkezhetnek, a Valencia BL-ről szőtt álmait a hét végén feltámadt Atleti fenyegeti, de még a Depor sem mondott le a nemzetközi porondról. Hogy kinek hogy foszlottak szét az álmai és kinek hogy sikerült megvalósítani azokat a 30 gólos 35-ös kanyarban, az kiderül a tovább után!
 
Athletic Bilbao - Real Betis 1-0
Az Atleti úgy fogadta a Betist, hogy fejben már a Copa Del Rey serlegét emelgették Capparos legényei. Ami ragyogó lehetőség, hogy némi érme is kerülhessen a vitrinbe majd a 08/09es szezon után a csapatfotó mellé. A három pontot így is behúzták, pedig a kiesés ellen a Betisnek kellettek volna jobban a pontok.

Sevilla – Mallorca 3-1
A Sevilla már nem fogja hagyni, hogy a Valencia kiénekelje a szájukból a sajtot, ez a bronz Kanuté nyakában fog lógni május utolsó napján. Vagy előbb. A legforróbb meccsük ugyanis a Depor ellen lesz, amit ráadásul otthon fognak megrajzolni az andalúzok. A meccs elején még a Mallorca vezetett egy egységgel, de még kisebb összegben sem fogadtunk volna arra, hogy az eredmény ez marad. A szigetlakók egyébként egy az egyben befúrták magukat a tabella közepére, ha a Barca/Madrid/Villarreal hármas is végigmegy rajtuk, akkor sem hullhatnak ki az első osztályból.

Valencia - Real Madrid 3-0
Casillas estéiről két dolgot feltételezhetünk. Azon túl, hogy valószínűleg már a Barcelona féle 6-2 után is konstans pityereg álmában, valószínűleg az Ossian féle „elhagynak százak, jönnek ezrek” refrént hallgatva töri a fejét a búcsúajándékokon. Pedig ha még a legjobban várt rangadó után úgy éreztük, hogy benne még lobog valami dacos büszkeség, hogy ne hagyja az ebek martalékává csapatát, akkor a Valencia meccs után azt is elmondhatjuk, hogy kesztyűs főhősünk is megtörni látszott a roppant Valencia-rohamok súlyától. Kapusnak lenni sosem egyszerű, egy kapust pedig megérteni, hogy egy-egy meccsen mi játszódik le a kicsi lelki világában… Az első gólt még csak beMatatta a Los Che, de a Silva féle gólban már Casillas is benne volt érzésünk szerint. A Valencia megint úgy játszott, ahogy illik játszania egy Valenciának, nem is a bekapott három gól a baj, hanem az a gondunk hogy nem tudjuk eldönteni, hogy a csatársort, vagy a középpályát ostorozzuk jobban a fővárosiaknál. Az első helyzetet a második félidőben jegyezték a blancók és ennek okát inkább nem a hermetikus Valencia-présgépben keresnénk. Persze nem hiába vette gyorstipegősre a figurát a hazai csapat, jobban kell hátrafelé tekingetniük, mint Massának üres tankkal, ugyanis az Atletico egy pont távból tapossa a sarkukat. És azért ez a keret megérdemel egy BL-tagságot. Baraja gólja egyébként egyértelműen lesállásról született, és valószínűleg kézzel ért a labdába. 

Almeria - Sporting Gijon 3-1
Az Almeria akár már jóllakott óvodásként is végig aludhatja a következő három fordulót, kiesés biztos nem lesz a dologból, a nemzetközi kupa gondolatától pedig valószínűleg olyan távol vannak, mint a Gijon a bennmaradástól. Bár a jelenlegi hely (9) elég előkelő ahhoz, hogy törjék magukat megtartani. A Sportingnak a megrendítő ütést az utolsó fordulóban fogja bevinni a Recre, aki addig még túllép a Numancián.

Getafe – Osasuna 3-0
Vadócz végig pályán volt ezen a meccsen. A Getafének jobban kijött a lépés, az Osasuna kapusának meg nem. Roberto olyan szinten szerencsétlenkedte be a második gombócot, hogy még egy harmadik is lett belőle, már csak Uche védi ki alapon is megpróbálták a hazai betyárok. Getafében most egy kicsit nyugi lehet, de a következő körben annak a Depornak a pázsitján kell nagyfiúzni, aki nem titkoltan nemzetközileg álmodozik. 

Malaga - Racing Santander 1-0
Luque beverte a büntetőt a nyolcvanhetedikben. Ettől sokkal több lényeges nem történt ezen a meccsen. 

Recreativo Huelva - Deportivo La Coruna 1-2
Három pontért jöttek, három ponttal mentek. Három pontra vannak a Valencia papucsában, azonban inkább a Villarreallal van partiban a Depor, és igen rázós meccsek várnak még a sárga tengeralattjárókra, akik természetesen nem akarnának már süllyedni a tabellán. A Recre egyelőre kieső helyen. Még játszanak a Numancia és a Sporting ellen is. Ebből még bármi lehet. Ott majd eldől a kiesés. Egyébként a Deportivónak vizionáljuk azt a hatodik helyet. 

Valladolid – Numancia 0-0
A Valladolid hatalmas küzdelmek árán tartott otthon egy pontot a tökutolsó Numancia ellen. Pedig próbálkoztak a fiúk keményen, 13 kapura lövés és 60% labdabitorlás lett a vége, de igazából ezzel az egy ponttal nincs sokkal kijjebb a gödörből a Numancia.

Barcelona – Villarreal 3-3
Guardiola megette amit megfőzött. Az első negyvenöt után még nagy volt az ujjongás a Camp Nouban. A Villarreal első góljánál különös kegyetlenséggel hívjuk fel a figyelmet Puyol helyezkedésére, illetve a harmadik Barcelona találatnál arra, hogy Dani Alves ismét eltalálta a kaput szabadrúgásból. A második fele a történetnek kicsit úgy tűnt, mintha a tavalyi idénybe juttatta volna magát a Barca egy időgéppel, amiből Abidal kétséget kizáróan kiesett félúton és csak május 6-ig jutott vissza. A tizenegyes nem volt jogos, a bíró mindenesetre bekajálta, aztán befújta és erre nem lehet fogni azt, hogy ezek után ugyanazt csinálta a gránátvörös-kék alakulat, mint amivel a londoniak is orra buktak pont őellenük. Guardiola szélesre terpesztett ujjakkal mutogatta, hogy kettő helyen megfestett drótkerítést szeretne látni Valdez kapuja előtt, de aztán a Villareal hülyegyerek módjára csapott bele a levesbe. Bajnokavatás nem lett a Camp Nouban, a vendégeknek nagyon kellett az az egy pici pontocska a nemzetközi porondhoz, de kiderült az is a meccsen, hogy egy kevésbé motivált, kicsit kényelmes (és vélhetőleg nagyon fáradt) Barcelona miért nem dőlhet hátra. Igazából a Gudjohnsen cserét sem értettük. Iniesta sérülése pedig szintén nem a véletlen műve. Harmadjára sérült rá ugyanarra a combjáraIgaz, most a másik combján sérült meg, ám ennek okait így is a rengeteg lejátszott meccsben kereshetjük. Érthető, hogy de jó lett volna már most bajnoknak lenni, de azért óvatosabban kellene hajtani a katalán gőzgépeket. 

Atletico Madrid – Espanyol 3-2
A forduló második legkomiszabb meccse (a Valencia-Real Madrid után)! Ha Englandban az Arsenal túl fiatal csapat, akkor spanyolban az Atletico egyenesen hisztis kamaszgyerek módjára viselkedik. Először Perea heveskedik, jogos piros, majd még egy tizenegyest összekaparnak maguknak. De az Atletico nem is lenne Atletico, ha nem egy órányi emberhátránnyal, két gólos hátrányban átélt szünetről fordítaná meg a meccset. A hazaiak örüljenek, hogy van egy Forlán, egy Aguero a tarsolyban, akik odaemelték ezt a csapatot, ahol most van jelenleg. A hátsó alakzattal pedig muszáj lesz valamit csinálni, mert a nemzetközi porond nagyon könnyen cirkuszi poronddá válhat a számukra, aztán pedig lesz sírás. Bár lehet, hogy ha a védelem bénázása nem húzná fel így az előbb említett kettőst, akkor ők se lennének képesek bemenni Szőkehulk-Kicsihulk üzemmódba. Az Espanyolnak meg jár a taps. Megérdemlik hogy nem fognak kiesni.